Csalódtál már a szüleidben? (beszélgetős fórum)
Igen, mivel apumnak a ,,majd megbeszéljük=szóse lehet róla" és janos ez az utolsó pillanatban tapasztaltam meg...és jól leégtem valaki előtt.:((
apukámban nem sokat tudtam mert már 25 éve meghalt, anyuban rengeteget, és ez sajnos kihat a mostani életemre is
hah...ha vki iszik a szuleim kozul az csalodas? mert ha igen akkor csalodtam hogy valaki hogy esik ujra meg ujra meg ujra meg....ujra..meg...ujra...vissza...:(
nem is egyszer:Sa vérszerinti apám egy smucig,kétszínű, agresszív paraszt volt, a nevelőapám lebukott,mert tényleg véletlenül megnyitottam egy elmentette msnbeszélgetését...egy nővel chatsexelt,anyám ő meg csak piszkál,nem dícsér soha,a nővérem a tökély,őt mindenki isteníti.én le vok sz*rva.szeretethiányom van,az a fő bajom,a többivel már megbarátkoztamxD...de szép az élet,no...egyszer majd lesz jobb is,csak ki kell várni...:)
Apámba igen mert mikor elváltak anyuval engem nem látogatott így nem is ismerem,viszont anyukámat imádom és benne sose csalódtam...
Sajnos,nem is kicsit,az egész életem meghatározója,ez a "kis"csalódás!
Igen, sajnos! Aput nem is volt szerencsém csak 18 évesen megismerni, én kerestem meg Őt. Születésemkor elhagyott és többé nem mutatott semmilyen érdeklődést sem irántam. Anyu pedig szépen lassan az alkoholban látta meg a megoldást a problémákra...
Igen, már nagyon sokszor. Lassan eljutok odáig, hogy nem mondok el nekik semmit, nem bízom meg bennük, és akkor talán nem ér több csalódás.
Igen. Apám megesküdött nekem egy dologra, hogy nem mondja el a hugomnak. Aztán egy év múlva mégis elmondta.
Aztán amikor autóbaleset ért, sírógörcsöt kaptam és apám csak üvöltözött velem, hogy nem érdekli őt, hogy hogy történt, nem érdekli, hogy mekkora volt a csattanás, stb.
Anyámban pedig folyamatosan csalódok, ahogy telik az idő.
Az a döbbenet, hogy mi amúgy "jó család" vagyunk. Se válás, se pia, semmi. Mégis azt mondom, többet ártottak nekem, mint bárki más egész életemben.
Jaaaa, soha nem voltam elég jó, a más kölyke mindig jobb volt, hiába végeztem el az áhított fősulit.
Szóval, én mindig azt mondom, ha ezoterikusan fogjuk fel, hogy lehet, hogy nekem a szüleimmel még lesz dolgom egy másik életemben, de ebben az életben nem sok mindent tudtunk hozzáadni egymás boldogulásához:((((
Ugye, más is van így???
Az én apám szinte minden nap mint ahogy ma is. De nem baj ha minden igaz 2hét mulva elköltözök és a közelébe sem megyek soha többé! UTÁLOM!!!!
Igen,nagyon sokszor sajnos!
Igen,amikor elvàltak...11 èves voltam ès nagyon onzonek talàltam szàmukròl...
én csak annyit mondok, hogy aki úgy érzi, hogy a megbántásuk kihat az életükre, vagy aki úgy gondolja, hogy a szülőket fel lehet menteni, az mind olvassa el: dr. Susan Forward - Mérgező szülők. és utána térjünk vissza a témára. (van erre egy külön topic is...) - talán utána mindenki más szemmel nézi a dolgokat.
igen sajnos, nem is picit:(
amikor nem értették, fQleg Anyukámban hogy amit teszek nekem az jó.
igen, sajnos nem is egyszer
Igen,mélységesen csalódtam bennük.
Édesanyámban párszor csalódtam, de biztos ő is csalódott már bennem az élet során. Senki nem tökéletes.
Soha nem gondolkodtam még ezen... szeretem őket.
Igen, sajnos nem egy esetben. De biztos ők is bennem de úgy érzem ez nem rajtam múlott. Ők úgy álltak a dolgokhoz, én megtettem nekik mindent. Utánna már én is beleuntam és sajnos elegem lett.
Igyekszem ez miatt a saját gyerekemmel egy jó kapcsolatot építeni idáig egész jól megy. ha mi is eltávolodunk az az én hibám lesz.( szerintem)
További ajánlott fórumok: