Amikor "mindenki" rajtad nevet! (beszélgetős fórum)

A te pénzedből élnek, az a minimum, hogy nem így bánnak veled... Keress másik helyet.

Én a jogsimnál voltam így. Az oktató akihez jártam ordibált állandóan, azt hitte, hogy mindenki sebváltóval a kezében születik. Megmondtam neki, hogy egyelőre abból a pénzből tesz kenyeret az asztalra, amit tőlünk lefej....ha nem tetszik neki, hogy nekem nem megy minden elsőre ez van. Ordibált még párszor velem.... Fogtam és átmentem egy másik oktatóhoz. Jó döntés volt. Neked is ajánlom...

Kozmetikus tanuló vagyok egy külsős kozmetikában,ahol jó kis összeget fizetek azért,hogy tanulhassak.

Az oktatóm első találkozásra nagyon szimpatikus volt,örömmel könyveltem el magamban,hogy jó kis helyen és oktatóm ill. gyakorlatis társaim lesznek (4 tanuló van mé rajtam kívül).

Apró szurkálódással kezdődött az egész,de mára már igencsak eldurvult a helyzet.Ami ha nem változik,lehet hogy a 2. évemet már új helyen "kell" kezdenem.

Írnék egy pár példát,hogy mégis konkrét legyen a problémám.

Az oktatóm több alkalommal is figyelmetlenséggel,úgymond "bambasággal",felületes munkával illet.Amiben,ha van is némi igazság mint minden más általa elmondott negatív dologban,mégis mindig (de komolyan mindig) én vagyok a legrosszabb.

Ami még nagyon zavaró,amire kb (2hónapja szoktak rá),hogy azt mondják nekem,h én minden mondatomat vagy általam nem úgy gondolt dolgot megmagyarázok.Ezt az oktatóm volt amikor a vendégek előtt jegyezte meg,nem szép hangsúllyal. Volt amikor már a sírás környékezett,amiért mindig felhozzák,h "NA NE KEZD EL MEGMAGYARÁZNI".

Ugyan ez volt a féléves vizsgám előtt is,hogy az oktatóm mindenki (tanulók,műkörmös,vendég) előtt kijelentette,h nehogy vizsgám kimerjem akármire is nyitni a számát...(magyarán nehogy ott is magyarázkodjak)!!!

Tanulókkal kapcsolatban is ez az egyik problémám a másik,h úgy érzem nem gondolnak elég jónak,hogy olyan dolgokat megcsináljak rajtuk,amit már tudok vagy legalábbis már elrontani nem nagyon tudnám.

Én persze mindent megengedek (szemöldökgyantázást is pl,amikor még azt nem is tanultuk),magyarán én még gyantához sem értem.

Nincs erőm már erről beszélni odabent,mert úgy érzem kinevetnek a hátam mögött és h csak a "pénzem" kell,azért tűrnek meg.

Miközben nem lustálkodok bent,ugyan úgy,ugyan olyan lelkesedéssel elvégzem a munkám,mint mid1k másik lány.

A helyzetet még az is igazolja,hogy egy elég súlyos szorongásos betegségem van,ami miatt van,hogy nem tudom a maximumot nyújtani.Ezt ők is tudják (és itt hibáztam,hogy elmondtam),mert szerintem RÉSZBEN ezért is kezdtek ki engem ennyire.

Elszomorít a helyzet és tanácstalan vagyok.

Holnap gyakorlatom van és már arra gondoltam,h némaságba burkolózok.Ha kérdeznek válaszolok,egyébként meg csendbe maradok.

Csak egy a baj,hogy az nem én vagyok!:(