Jó volt a mai nap!
Délelőtt oltáson voltunk. Nagyon ügyesek voltak a kicsik, csak kicsit sírtak, főleg a Csongi, ő csak addig sírt amíg megszúrták, a Nóri kicsit tovább nyafizott.
Érdekes, hogy Nórit nagyobbnak mérték.
2 hónapos adatok:
Nóri: - súly: 4220 gramm
- hossz: 57,5 cm
Csongi: - súly: 4460 gramm
- hossz: 56 cm
2 és fél éves adat:
Gellért: - súly: 14,7 kg
- hossz: 97 cm!
Szép nagy gyerek, fél év alatt 5 cm! nőtt! Nem véletlenül nem jó rá egy ruhája sem.
Nem sokkal hogy hazajöttünk, jöttek Hajniék. Ma nem sok nyugi volt, de azért tudtunk kicsit beszélgetni. Gellért eléggé fel volt pörögve, csak rosszaságokat csinált, Andrist is bántotta, ami eddig nem volt jellemző.
Szerintem most esik le, hogy vannak tesók és ez valahol ki kell jöjjön. Egyre inkább durvább a kicsikkel is, eddig csak puszi volt meg simi, most pár napja, azért van egy kis kézszorítás, meg rácsapás is. Remélem azért nem lesz sokkal rosszabb.
Hajnival kineveztük a csütörtököt a "mi napunknak". Amikor szomszédok voltunk a hétfőn volt ez a nap és nagyon jó volt. Már nem vagyunk szomszédok sajnos, pedig most lenne igazán jó, de jó lesz sűrűbben összejárni, amíg lehet.
Az is tök jó, hogy különböző korú és nemű gyerekeink vannak, így a ruhákat is cserélgetjük egymás közt.
Ezt a nyomi időt! Teljesen őszi idő van már és nagyon utálom, meg hideg is. Persze fűtés az nincs még, miért is lenne.
Az éjszakáink beálltak az egyszeri kelésre, olyan 4-5 óra között kelnek, rendszerint egymás után, vagy Nóri kicsit később. Mondjuk a múltkor másfél órával később kelt Nóri, fél 7-kor!
Nem is lenne semmi baj, ha nem lenne ez a fránya hasfájás! Nekem is szokatlan a helyzet, mert Gellért nem volt az. Csongi meg nagyon az, csak sír és sír és sír és ezzel sokszor kiborít, hogy nem tudok segíteni rajta.
Nóri pukizik rendesen, őt nem viseli meg annyira és nem is sír, csak ha már nagyon csikar neki, de az ritka. Hiába, a lányok sokkal strammabbak, mint a fiúk. Ez van!
Amúgy tényleg nagyon jó babák lennének, már mosolyognak rendszeresen, emelik a fejüket, nézelődnek ezerrel és híznak, híznak híznak!:o)
Holnap már a 2 hós oltásra megyünk. Istenem, hogy telik az idő! De most valahogy nem is bánom...
Lassan mindig eszembe jutnak dolgok, így mindig írogatok egy kicsit.
Látom, nem vagyok egy hétig, máris elszállingóznak az olvasók...nem bánom, én magamnak írok, nem másnak, ezt mindig is hangoztatom, de jólesik, hogy kíváncsiak vagytok rám!!!
Csináltam pár képet a manókról a héten. Jöjjön most ezekből néhány...
Nóri nagyon édes lett! Igazi cserfes kiscsaj lesz belőle, már látom. Amikor jó kedve van, már dumál és sikongat. Rengeteget mosolyog és mindenkit levesz a lábáról. Ráadásul szőke és nagyon úgy néz ki, hogy kék szeme lesz, anya nagy örömére!:o)
Csongi is mosolyog, bár korántsem annyit mint Nóri. Ő igazi erős kispasi, emelgeti a fejét ezerrel és minden érdekli, csak meregeti a nagy szemeit és figyel. Neki úgy néz ki barna, vagy zöldes szeme lesz.
Mindketten nagyot nőttek, már az 56-os rucik kicsik, feszülnek rajtuk. Híztak is sokat, már 4 és fél kiló körül mozognak.
A keresztelőn is szépen kaptunk pénzt, nagyon jól jött!:o)
Lesz dolgom, a következő pár napban: a kedvenceim naplójának olvasását is be kell pótolnom és azért van egy pár!:o)
Köszi Regina a bizalmat!:o) Kíváncsi vagyok rátok továbbra is, már csak azért is mert egyidősek a picurjaink!:o)
Hát megjöttünk végre! Nem semmi utunk volt, ráadásul nem is olyan eredményes mint vártuk. Úgy éreztem nem lenne szabad most hazamenni, mert ha ennyire nem akar sikerülni, hogy elinduljunk, akkor történni fog valami, de szerencsére semmi nem történt.
Szóval mint alább írtam, visszajöttünk, hulla fáradtan és nyűgösen és szidva magunkat, hogy hogy lehetünk ennyire hülyék?
Persze a papírok a Feri feladata volt úgymond összeszedni, de nekem se jutott eszembe még véletlenül sem.
Másnap újra elindulunk, de kb. 30 km megtétele után eszünkbe jut, hogy az én régi lejárt útlevelemet nem hoztuk és mi van ha csak ezen múlik, hogy nem kapok újat?
Igen, irány vissza, már másodjára. Persze ott kiderült, hogy elég lett volna egy nyilatkozatot írni, hogy nincs meg és simán megcsinálták az újat, de hát ki tudta? És nem akartunk kockáztatni sem.
Öröm az ürömben, hogy 3 nap helyett, másnapra már kész volt, viszont többet kellett fizetni érte, de nem sürgősségi díj gyanánt, hanem mert felment az ára előtte pár nappal és mi ezt ott tudtuk meg. Remek!
A juttatások, amik jártak volna, nem járnak. Beleöltünk egy csomó pénzt, aztán kiderült, hogy nem kapunk semmit! Új törvény, előtte egy! nappal lépett érvénybe. Ekkor már nagyon elegünk volt, hogy semmi sem sikerül, hagytuk is volna az egészet a francba. Ennyire pechesek nem lehetünk, vagy mégis???
Anyóséknál jó volt, a legjobban Gellért érezte magát. Ilyenkor teljesen megváltozik, mintha kicserélték volna, jön megy, segít papának, mindenhová megy utána, mint egy kis árnyék, mindent mond utána és beszél, beszél, beszél. Nagyon élvezte, persze papa is.
Manócskák is jók voltak többé kevésbé, de ez a hasfájás kikészíti az egész családot. Nagyon jó lenne, ha már vége lenne.
Egy kicsit talán én is feltöltődtem, mert mindig volt valaki, aki pesztrálta őket.
A keresztelő is szuperül sikerült! Izgultunk mert végig meleg és jó idő volt, míg ott voltunk, de pont szombaton elkezdett esni az eső és mindenki azon imádkozott, hogy vasárnapra elálljon, mert 20 ember nem fért volna be a házba és kint lett volna terítve az udvaron.
Szerencsére kisütött a nap és pont megfelelő idő volt, se meleg, se hideg, kicsit felhős, nem kánikula.
Nóriék nagyon jól viselték a ceremóniát, előtte jól belaktak és szépen bealudtak. Csak Csongit bántotta egy puki, de miután kijött, ő is megnyugodott. Édes volt, mert amikor a tiszteletes kimondta a nevét, megijedt és összerezzent, de nem sírt és már aludt is vissza.
Csináltunk képeket is, mindjárt teszek is fel párat.
Gellérttel bajban voltunk, hogy vigyük e a templomba, vagy nem, ki tudja hogyan fog viselkedni, beszélni fog, vagy szaladgálni, nála sosem lehet tudni milyen kedve van.
Aztán mégis vittük és gyönyörűen viselkedett. Úgy meg volt szeppenve, hogy levegőt is alig vett. Ott állt szépen mellettünk, meg sem moccant és figyelt. Ráadásul mindenki megnézte, mert olyan cuki frizkót csináltam neki a szereléséhez, hogy úgy nézett ki, mint egy vagány kiscsávó.
Összességében jó volt és hamar eltelt a hét, de azért itthon a legjobb. Ilyenkor értékeli igazán az ember a vécét, a csapból folyó vizet és a zuhanyt.
Ennyire szerencsétlenek csak mi lehetünk!
Fél 4 körül sikerült tegnap elindulnunk, pakoltam, azon izgultam mit fogunk itthon hagyni.
Manók elég jól viselték az utat, nézelődtek sokat, meg aludtak.
Épp a határhoz értünk amikor elő akartuk venni a papírokat....Úristen! Gellért útlevele otthon maradt!!!!
Nesze neked 4 órás út...jöhetünk haza! És jöttünk. Éjjel fél 1-re értünk haza, a manók már nagyon nyűgösek voltak, nem bírtak ülni a hordozóba, így kivettük a mózest, belefektettük őket és szinte nyomban elaludtak. Vízszintesben!
Úgyhogy mindjárt indulunk...remélem mostmár semmi nem marad itthon, mert nem volt semmi a tegnapi nap!
Tegnap jó volt minden. Délután jöttek a Csongi leendő keresztszülei, itt voltak a tűzijátékig, majd lesétáltunk a Duna partra. Mindannyian.
Manókat betettük a kenguruba, Csongi apán pihent, Nóri rajtam kendőben.
Még szerencse, hogy van kétféle hordozóeszközünk!:o)
Persze így is megnéztek minket, vicces volt látni az emberek arcát, amint előbb észrevesznek egy babát, majd rácsodálkoznak, hogy van még egy!
Édesek voltak, nagyon tetszett nekik, nem sírtak, nézelődtek ezerrel.
Gellértnek nagyon tetszett a tűzijáték, bár nem sokat láttunk belőle, kb 10 percet, de elég is volt. Ámulva nézte és egy cseppet sem félt.
Nemsokára indulunk és nem leszek egy hétig. Majd ha megjöttünk jelentkezem beszámolóval és képekkel.
Ma még nem tudom mi lesz a program.
Főzni nem kell, mert holnap utazunk, szerintem pizza lesz, mert már régóta kívánom.
Manók fél 5-kor keltek, lassan kezd beállni ez az időpont, ami roppant kedvező számomra.:o)
Mintha a hasfájás is múlóban lenne, de erre nem vennék mérget, kapnak Gripe watert, meg kamilla teát, de nem rendszeresen, mondjuk a teát igen.
Délelőtt alvás van egy kis nyűglődés után, majd délután hosszú ébrenlét, mire apa hazaér és ez pont jó, akkor már két felnőtt babusgathatja őket.
Este 10 után fürdés, alvás, így legkésőbb fél 12-re én is ágyba kerülök és nem kell kétszer mondják, hogy aludjak.:o)
Nemrég jöttünk haza, voltunk a követségen a kiutazási papírt elintézni. Meg is kaptuk, de olyan lassan mozogtak a mádámok, hogy persze a végére már tök éhesek lettek a manók és besokalltak.
Na így csinálj képet róluk, amikor ordítanak!
Azért csak sikerült egész normális fejet vágniuk.
Itthon jól belaktak, most meg fele banda alszik, Nóri meg üvölt mint a sakál. Fingom sincs miért nem tud elaludni, hisz semmi baja nem lehet, max a szél.
Tegnap is annyira szenvedett, sehol nem volt jó, sem ölben, sem fekve, látszott rajta, hogy olyan hulla álmos, de egyszerűen nem tudott elaludni, nem tudom miért. Fél 12-kor sikerült végre és nyomta is fél 6-ig, Csongi is fél 5-kor kelt először.
Lassan tényleg diliházba kerülök...nagyon elegem van. Lehet jó is lesz kimozdulni egy kicsit és a jó falusi levegő megteszi hatását náluk is. Gellért is jó nagyokat szokott aludni mamánál.
Megérkezett a keresztelő kisruha is. Tök cuki lesz benne Nóri. Nem hófehér, hanem halvány rózsaszín fehér csipkével.
Holnap pakolhatok ezerrel, mert szombaton reggel indulunk.
