Napló - Nyavajás fogyókúra!

Úgy néz ki, hogy megoldódni látszik az a nagy problémám, ami már hónapok óta nyomaszt. Már-már felemésztett ez a nehézség.
De, ma jó napom van és örülni akarok, meg nevetni, meg vidámkodni.
A hétvégén nagyon kemény fizikai munkát végeztünk a párommal. Földet lapátoltunk talicskába, aztán elhordtuk az udvar másik felébe, majd a kupacokat elgereblyéztük. Nem elég, hogy az udvarunk kezd pofásan kinézni, még fogytam is.
Hát kell ennél több ...
Aztán meg levelet kaptam egy kedves Hoxás ismerősömtől, annak is nagyon örültem.
De tényleg, kell ennél több ???

Mára összeraktam magam, mert ez már tényleg nem állapot, hogy folyton szétesek, aztán újra össze kell kaparnom magam.

Színes lufikkal raknám tele a szobát, aztán ha rámjön az ötperc, akkor szétdurrantanék néhányat.
Hülye vagyok: ez nem kérdés.

Múlt héten péntektől vasárnapig zabáltam, tömtem a fejem ész nélkül, mint aki megbolondult. De tényleg nem vagyok százas, hullámzok mint a felbőszült tenger.
De mától ... , ööö mi is lesz mától ? Jaaa, fogyókúra, hogy a bánat vinné messzire.

Én komolyan gondolom, hogy nem akarok hízni és nem szeretnék még egyszer 80 kiló körül lenni, de mikor az orrod elé tolják a pacal pörköltet, meg a meggyes süteményt, meg a stb-it, akkor minden átértékelődik és távolinak tűnik és miközben eszem a pörköltet arra gondolok, hogy milyen szép is az élet.

Amikor hosszú-hosszú napokon keresztül nem írok, akkor az azt jelenti, hogy gáz van, és legszívesebben lehúznám magam a WC-n.
Nyavajás fogyókúra: játszik a türelmemmel és az idegeimmel is.
Pedig most a türelmem is kevés és az idegeim is szarul állnak, úgyhogy összességében elég gyengén muzsikálok.
Azt a bizonyos fonalat, amit nem régen olyan frankón elkaptam, már cseszhetem. Most is arra gondolok, hogy mit kéne enni, pedig már ettem ma eleget. Tegnap este 8-kor, mint egy dúvad estem neki a hűtőnek. Még jó, hogy nem látott senki, mert esküszöm, orvost hívott volna.
Mennék má világgá, vagy föl az űrbe...

Tegnap fél órát tollaslabdáztam a Párommal. Olyan jól esett a friss levegőn lenni. Már egy kissé unom a benti tornát, meg ugribugrit, de azért este még kb. 20 percet tornáztam is, csakhogy nyugodt legyen az estém.
Egyetlen egy problémám van még, amit nem tudok megoldani. Ha ez is megoldódna, olyan szép lenne az életem.
Szóval most nem a fogyókúra a nyavajás, hanem ez a másik gondom.
De csak előre szabad nézni és muszáj hinnem abban, hogy hamarosan megoldódik a problémám. Sajnos ezzel jelenleg nem vagyok egyedül, rajtam kívül még több ezren járnak ugyanebben a cipőben.
Nah, elég a siránkozásból, abból nem élünk meg.

60,7 kiló !!! Nagggyon jóóóó! A héten bekeményítek és jövő héten már ötössel fog kezdődni a súlyom.

Nehéz és szomorú napokon vagyok túl, és félő, hogy a jövő hét is nehéz lesz.
Szeretnék végre megnyugodni, de ez csak akkor lesz, ha egy nagy problémámat sikerül megoldanom. Dolgozom rajta, de nem csak rajtam múlik.
Ami a fogyókúrát illeti, az elmúlt napokban valószínűleg nem fogytam, de nem is híztam. Holnap reggel megmérem magam, csakhogy biztosan lássam, mi újság.

Az elmúlt két napban is ügyes kislány voltam, ezért dicséretben részesítem magam. Ésszel ettem és 1-1 órát tornáztam ma is meg tegnap is.
Közben arra is rájöttem, hogy a fogyi nálam rendkívül pénztárcakímélő művelet. Ugyanis nem költök drága péksüteményekre, kerülöm a cukrászdákat,nem zabálom kétpofára a kenyeret, és nem zabálok meg mindent, ami a kezem közé kerül.
Aztán nem kell új göncöket sem vennem, mert egy csomó ruha rámjön, én pedig arra jövök rá, hogy jééé, mennyi ruhám van. Nem költök semmiféle fogyis bogyóra,kapszulára, kezelésre, műszerre, úgyhogy ez is 0 Ft. Nem költök kondibérletre, meg aerobik tanfolyamra sem, elég nekem a szobabicikli meg a futópálya, úgyhogy ez is 0 Ft.
Aztán a végeredmény meg az, hogy egészséges vagyok és csinos. Ühüm, jó ez így.

Úgy érzem jelenleg, hogy elkaptam a fonalat, már ami a fogyókúrát illeti. Most fejeztem be egy 1 órás tornát, de egyébként is a héten minden este tornáztam.
Megdicsérem magam: ügyes lány, csak így tovább, gratulálok !
Holnap nem, de kedden ismét mérlegre állok. Most elsőként az a célom, hogy hatvan alá vigyem a súlyom.
Egyébként most is itt figyel az ebédlőasztalon egy tálca almás sütemény, meg van pogika is, de nem, nem és csakazértsem veszek belőle. Egye meg a párom,Ő úgy is hízni akar.

Ma ebédre többek között káposztalevest csináltam. Én valamiért nagyon szeretem, egészbe rakok bele 2-3-4 fej hagymát,amit külön imádok.
Még a páromnak is ízlett, mondta, hogy máskor is csináljak. Ő még nem tudja, hogy ezentúl gyakran fogok ilyet csinálni.
De én tényleg szeretem, meg egyébként is minden zöldséget szeretek, talán ezért is sikerült 84 kilóról lefogynom hatvanegynéhányra. És a végcél az 57 kiló természetesen.
Ma jó napom van, de messze még a nap vége. Ej, de negatív vagyok. Veszek be vitamint, hátha segít.

Ma reggel mérlegre álltam, mert valami azt súgta, hogy ne várjak hétfőig. Olyan érzésem volt, hogy örülni fogok a látványnak, és tényleg:
61,6 kilót mértem reggel.

Nem igazán hiszek a megérzéseknek, de most bejött.
Ha nem görcsölök rá a fogyira, sokkal könnyebben megy, ez alapigazság.

Naplóm egy Hoxa tag kedvence ...,
Kedves ember lehet!

Most annyi minden problémám, nehézségem akadt, hogy a fogyókúra háttérbe szorul. De figyelek nagyon az evészetre, hogy legalább ne hízzak. Sok mindent rendbe kell tennem az életemben, mert gyülekeznek a viharfelhők és félő, hogy padlóra kerülök.
Na, most kell az erő és a hit, mert az egyik percben erősnek érzem magam, a másik percben meg reményvesztettnek.
Szomorú is vagyok, meg letört, és egy kicsit rosszkedvű. Depressziós nem vagyok, egyébként sem szeretem ezt a szót. Nagy a világ, csak nem dob ki engem ??? !!!

63,1 kg: gyenge eredmény, sírnom kéne.

Így elrontani valamit!

Ma reggeli súlyom, szintén üres gyomorral: 62,9 kiló. Jó volt a hétfői lénap, meg a tegnapi káposztaleves nap. Ma is káposztalevest eszek, de eszek mellé majd puffasztott rizst is. Így bírom csak ki.
Na, hajrá !!!

Egyébként rossz napom van ma, nincs kedvem semmihez, idegesít a szél, meg minden.

A tegnapi lénapot sikeresen teljesítettem.
Este megcsináltam a káposztalevest, úgyhogy mától ez van. Még nem ettem belőle, majd most.

A ma reggeli súlyom, üres gyomorral: 64,5 kiló. Ez több mint gáz. Nyomorultul érzem magam, mert célom volt az 57 kiló, de úgy tűnik a 67-et fogom elérni.

No, akkor induljunk el újra előről. Ma lénap, punktum. Holnaptól káposztaleves diétán leszek, Punktum.

Azért optimista vagyok, voltam én már 84 kiló is, mégse dőlt össze a világ.

Ma meló után elmentem Anyukámékhoz, aki megszámlálhatatlan mennyiségű barackleváros gombócot csinált. Nah, ez hiba volt. Már nem az, hogy meglátogattam Ancikámat, hanem az, hogy kimentem a konyhába, kezembe vettem egy villát és megettem, egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét gombócot. Mindezt este fél nyolckor.

Aztán vittem haza a páromnak is, aki kerülgette, kerülgette a gombócostálat, de aztán erős maradt és nem evett belőle. Azt mondta, hogy este van már, ő ilyenkor nem eszik már gombócot. De honnan volt ereje, nemet mondani? Pedig nem is fogyókúrázik. A nyavajába !!!!

Reggel ráálltam a mérlegre és 61,5 kilót mutatott. Egy kicsikét jobbra számítottam, de aztán logikusan átgondolva a helyzetet rájöttem, hogy ez nagyon is szuper eredmény. Biztos a tegnapi lénap keverte össze az agyamat, merthogy eléggé lelassított.
Jaa, tegnap nálunk aludt az imádott Öcsém, és este 8-kor nekiálltunk pogácsát enni. Én csak egyet ettem, de akár az összeset meg tudtam volna enni. De ettől eltekintve sikeresnek tartom a tegnapi napot.

Most barátságban vagyok a fogyókúrával, de olyan ez a kapcsolat mint Tom és Jerry-é, csak rövid ideig tart.

Múlt hétfőn sikeresen teljesítettem a lénapot, úgyhogy úgy döntöttem ma is tartok egyet. A hétfőt úgyis utálom, hát mostantól legfeljebb még jobban utálom majd.

Eddig ügyesen tartom magam, csak teát ittam, meg 3 dl tejet. Úgy érzem sikerülni fog. Aztán holnap reggel ráállok a mérlegre. Nagyon ajánlom, hogy olyat lássak, amire gondolok, mert ha nem ..., akkor ...

... akkor nem történik semmi, folytatom tovább a nyavajás fogyit.
Egyébként lénapokon nem iszom a vizet, hanem vedelem, és célszerű WC közelében tartozkodnom egész nap, mert különben baj lenne.

Jól veszem az akadályokat, fegyelmezett vagyok, kitartó és csak a cél lebeg a szemem előtt. És nem érdekelnek a konyhaasztalon pihenő sütemények meg pogik sem.


ÁÁÁÁ, nem igaz ám, nagyon is érdekelnek. De kitartok és csak nézegetem a pogikat, ...
meg néha beszélek hozzájuk.

Tegnap folyadéknapot tartottam, csak és kizárólag vizet és teát ittam. Nehezen bírtam ki,de sikerült és büszke vagyok magamra.
Reggel megmértem magam és 62,1 kiló voltam. Szóval megérte a szenvedés. 57-ig lemegyek az tuti, nincs kecmec, nincs apelláta.

Muszáj feltámasztani a naplómat, mert igencsak elszaladt velem a ló, úgyhogy mától STOP kaja van.
Nekigyűrközök újra elérni az 57-58 kilós álomsúlyt. Tudom, hogy sikerülni fog, mert nálam nem az a probléma, hogy nem tudok lefogyni, hanem az, hogy nem tudom, hosszútávon megtartani.
Azt kellene végre valahára megtanulnom, hogy ha elértem a kívánt súlyt, akkor ne kezdjem előről a zabálást, meg a punnyadást a fotelban.
Nah, elég a dumából, hajrá fogyókúra.

Azt hiszem szüneteltetni fogom a naplóírást, mert csak ismételni tudom önmagam, mert mindig ugyanaz történik. 2-3 nap O.K, aztán 2-3 nap katasztrófa, és így tovább ...
Fogyókúra: anyááám, de unom már, fárasztó és utálatos és nyavajás. Február óta küzdök, minden nap igyekszem, aztán vagy sikerül vagy nem. De összességében ez már vagy a századik próbálkozásom, és most már elfáradtam.
Holnap reggel mérlegre állok, aztán meglátom, hogy folytatom-e vagy hagyom az egészet.

Kiosontam a konyhába és kézzel többször belenyúltam a kifőtt spagetti tésztába. Úgy üresen csúsztattam le a torkomon és meg kell mondjam, már az üres tészta ízétől a mennyországban éreztem magam.
Miért, miért, miért ilyen finom minden, miért nem szabad, miért hizlal, és miért vagyok ilyen hisztis ???? Maradok a víznél és a teánál mára, kaja nuku.

80 perc mozgás ma is megvolt és ami még dícséretes, hogy kajálás szempontjából is jókislány voltam.
Lelkiismeretem tiszta, hátam izzadt, kedvem lankadt, erőm nulla. Ez jelenleg az igazság.

Most úgy berámolnék magamba egy kis sültkrumplit, jó sósan, melegen, ettől úgy érzem erőre kapnék. Egy egész tállal meg tudnék enni, aztán megnyalnám mind a tíz ujjam és nyugovóra térnék. Ez pedig jelenleg az álom.

Mai mozgás adagom 80 perc, ebből 45 perc szobabicikli a többi gimnasztika. Holnap reggel mérlegre akarok állni, mert muszáj tudnom, hogy mi a helyzet. Túl sok reményt nem fűzök hozzá, a csodákban nem hiszek, úgyhogy kénytelen leszek elfogadni a tényeket.
Nem akarom abbahagyni a fogyókúrát, csak vannak rosszabb periódusaim, amikor nem úgy megy, ahogy kellene. De kinek nincs ???
Nem hagyom abba, nem adom fel, nem fog ki rajtam, nem engedem, nem, nem és nem.

A pénteki ballagási vacsorát követte a szombati meg a vasárnapi zabálásom. Ma rá sem mertem állni a mérlegre, mert attól félek kihajítanám. Akkora se..fej vagyok, így kicseszni saját magammal. De ma erőt érzek magamban a folytatáshoz, úgyhogy befejezem a csüggedést és csakazértse adom fel. Volt 3 jó napom, mert ettem amit csak akartam, torna egy finganásnyi se volt, de most viszont fel vagyok dagadva, újra szorít a nadrág, rossz a közérzetem, úgyhogy lehet, hogy mégsem volt olyan jó az a három nap??? A nyavajába ...
Na, elég a hisztiből, unom már magam.
Egy kicsit úgy érzem istápolásra szorulok, de csak magam tudom saját magamat istápolni. Hát, így van ez, mikor vak vezet világtalant.

Icipicit módosítanom kell az előző bejegyzésemet, mert ugyan a falásrohamomat kordában tudtam tartani, de a tegnapi ballagási vacsin már nem voltam ura önmagamnak.
3, azaz három szelet rántotthúst krumplisalátával pillanatok alatt magamévá tettem, majd ezt követte kb. 10 pogika + túros és almás réteskék tömkelege. A mennyiségen kívül, ami még feltünő volt az a sebesség. Rám is szóltak az asztalnál kedves rokonaim, hogy látszik rajtam a kiéheztetettség. Aha, gondoltam magamban, addig nem baj, míg én vagyok a legvékonyabb.
Aztán este torna nuku, a lelkiismeretfurdalást meg ki nem sza..ja le.

Sikerült kitartanom és nem engedtem a falásrohamnak. Csak egyszer szaladt el velem a ló, de akkor is sikerült még időben visszafognom magam és kellő gyorsasággal másztam ki a hűtőből.
Ráadásul tegnap és ma is tornáztam, úgyhogy ledolgoztam a fölösleget és tiszta a lelkiismeretem.
Türelmetlen vagyok, pedig nem kéne, hogy az legyek, és nemcsak a fogyókúrát illetően, hanem általában mindenben és mindenkihez türelmetlen vagyok. Ezen változtatnom kell !
Azt hiszem, fogok most egy jó könyvet és olvasni fogok.

Már kezdődik a falásrohamom. Ma 16 óráig tök jó volt minden, de aztán elszabadult a pokol. Enni, enni, enni ...
Ez azért van, mert várhatóan csütörtökön kell megjönnie, és ilyenkor tör rám az ehetnék. Na, most kell az erő, meg a kitartás, meg a biztatás, meg, meg, meg minden. De kitartok, mert nagyon szeretnék igazán vékony lenni. Ha már idáig eljutottam, nem adom föl.