Reggel fodrászhoz mentem. Eleve késésben voltunk, mert elaludtunk, aztán még vissza is kellett fordulni egyszer, mert a kiskönyvem itthon hagytam, és délutánra kellett. Ehhez képest nem is késtem sokat. Ha minden jól megy, szülés előtt még elmegyek egyszer festetni. Mondtam a fodrászomnak, hogy utána majd tényleg szeretném, ha hideg szőkére festené a hajam, csak ezt így terhesen nem ajánlotta, most csak kímélő üzemmódban festegeti. Csak így olyan meleg árnyalata van, és szerintem nekem ez nem áll annyira jól, de most fontosabb, hogy a kislánynak semmi baja ne legyen.
Utána anyuékhoz mentem, és vettem Barninak a játékboltban egy olyan fa játékot, amin hajlított drótokon kis kockák meg gyöngyök vannak és lehet őket tologatni, a közepén meg dísznek van egy zsiráf. Mikor meglátta a kezemben a táskát, rögtön meg akarta nézni, mi van benne. Kérdeztem, jó volt -e, mire ő: "jó, jó", aztán odaadtam neki a játékot. Ahogy meglátta, azt mondta: "zsijáf!" Mióta állatkertben voltunk, folyamatosan kérdezgettem, milyen állatokat láttunk, és próbáltam rávenni, hogy mondja, hogy zsiráf, de hiába, sosem mondta utánam, most meg magától... Anyu mondta neki, hogy hát ez csúcs ez a játék, ezután egyfolytában azt ismételgette, hogy "csúcs, csúcs".
Délután Lala elvitt nődokihoz. Minden teljesen rendben, azt mondta a doki, még jó pár hétig nem fogok szülni.:) Nézte az UH eredményeket, a kislány tényleg nagyobb volt az ilyenkor szokottnál, és Barni súlyát figyelembe véve elméletileg olyan 3,5-4 kg között lesz, kb. 3700 gramm, de persze ez egyáltalán nem biztos, mert az UH nem pontos, a növekedés meg nem egyenletes, hol többet nőnek hirtelen, hol kevesebbet. Beszélgettem egy csajjal, aki 6 hetes kontrollra jött, és mondta, hogy valami iszonyú gyorsan megszületett a babája (neki is a második), a doki be sem ért a kórházba. A doki is elmesélte hogy volt pár villámszülés, és ha majd úgy érzem, hogy szülni fogok, nem baj, ha nincsenek még 5 perces fájások, inkább menjek be kicsit korábban a kórházba.
Doki után anyuékhoz mentünk, most köszöntöttek szülinapom alkalmából. A vacsora alatt Barni megint borzalmasan viselkedett, hisztizett, és ki akart szállni a székéből. Szégyelltem magam miatta, hogy nem bír ki tíz percet, és nincs hozzászoktatva, hogy szépen leüljön az asztalhoz és egyen. Nem tudom, hogy fogja megtanulni.
Vacsi után egy játékkatalógust nézegetett, és látott benne egy repülőt. Mondta, hogy szeretne olyat. (Pőpő, kééér, igen, igen.) Először azt mondtam, hogy sajnos anyának és apának nincs pénze, pedig azt csak pénzért adják, de aztán megsajnáltuk, és Lala azt mondta neki, hogy ha jó lesz, holnap kap majd egy repcsit a boltban (persze csak valami kis olcsó, egyszerű játékot). Nagyon boldog volt, lefekvéskor is azt magyarázta, hogy egyet alszik, és megyünk a boltba. Szerencse, hogy nem vagyunk túl jól eleresztve anyagilag, mert teljesen elkényeztetnénk. Nem sokszor kéri, hogy vegyünk neki valamit, és nagy dolgokat nem is szoktunk, de nem bírok nemet mondani, mikor olyan aranyosan kéri és látom rajta, mennyire szeretné.
Reggel védőnőhöz mentünk. Barnit is vittük, mondtuk neki, hogy én megyek a baba miatt, nem ő, és nem a doktor nénihez megyünk. Meg is értette, és nem is kezdett nyafogni, mikor megálltunk a rendelő előtt. Megígértük neki, hogy majd megmérjük, milyen magas, mert van az ajtón egy mérce. Cipőben 102 cm volt, cipő nélkül itthon 101. Ott volt pont a másik védőnő is, elcsodálkozott, hogy milyen magas Barni. A mi védőnőnk azt mondta, ha legközelebb megyünk, megcsináljuk a 3 éves státuszt, mert novemberben kéne ugye, de akkor nálunk valószínűleg elég kaotikus lesz a helyzet. Lesz látásvizsgálat is, na erre kíváncsi leszek... Nem hinném, hogy Barni nagyon együtt fog működni. Az biztos, hogy nem fogja mondani, hogy mit lát, hogy az egy maci, ház vagy micsoda, mert nem is mond még minden szót. Amit tud, azt is csak akkor mondja, ha kedve van. Ha idegenek kérdezik, akkor szégyellősködik és nem szólal meg.
Hoztak tanácsadásra egy nagyon pici kislányt, egy vagy max. két hónapos lehetett. Annyira nagyon édes volt, úgy megfogtam volna egy kicsit! Mondtam Barninak, hogy nézze meg, milyen aranyos kisbaba. Rögtön odament megsimogatni. Mondtuk, hogy csak a lábát szabad, és nagyon óvatosan és finoman megsimogatta, aztán mondta és mutatta is, hogy a hasamban is ilyen baba van. Valamennyire azért összekapcsolja a dolgokat.
Délután én fogorvoshoz mentem (Barni nagyon sajnált, hogy doktor bácsihoz megyek, de mondtam, hogy nem baj, mert megjavítja a fogamat, ő meg mondta, hogy "gyógyul"), addig apu elvitte Barnit sétálni. Megint betömte a fogamat a doki, bár kérdeztem, hogy nem kéne -e rá korona, de azt mondta, egyelőre még tömhető. Szerinte egy jó darabig ez így tartani fog, aztán előbb-utóbb majd korona lesz a vége. De azt nem bántam, hogy nem most kell egy koronát kifizetni. És egyáltalán nem is kellett fizetnem, mivel nemrég jártam nála, úgyhogy "garanciálisan" megcsinálta. Örültem is neki.
Újabban mikor anyuéknál vagyunk, és Barnit hazahozza apu a sétából amint belép az ajtón, az az első szava, hogy "jaja?" Rögtön engem keres. Tegnap megtanítottam neki, hogy apa neve Lala, ő ezt is úgy mondja, hogy "Jaja". Ma este altatásnál azt mondta, hogy "tente baba", most először kérte így az éneket, eddig csak a tentét mondta.
Olyan mérges vagyok a photobucket miatt!! Küldtek jó pár napja egy mailt, hogy nemsokára elérem a havi megengedett sávszélességet. Mondom, oké, úgysem töltögettem fel mostanában új képeket. Aztán erre ma küldtek még egyet, hogy túlléptem a limitet, pedig nem is töltöttem fel azóta fotókat! Elmehetenek a... oda!! Úgyhogy ideiglenesen le vannak tiltva a képeim, de miért nem bírtak időben szólni??
Ma anyuéknál voltunk, apu vitte el délelőtt és délután is Barnit, mert zuhogott az eső. Állomáson voltak meg játékboltban, meg hasonló helyeken.
Barni dumál egész nap, mond mindent és utánoz mindent, csak nagyon hibásan, és nem mindig jövünk rá, mit akar mondani. Megtanítottam neki, hogy apát úgy hívják, Lala. Ő persze úgy mondja, "Jaja".
Tegnap anyósoméknél nézegettük a Metro katalógust (nálunk ez a képeskönyv, mert Barnit ez érdekli), és az elején pár zacskó chips volt. Barni rögtön belelkesedett, mondogatta, hogy chips, chips, és hogy ő kér. Mondtam neki, hogy sajnos nincsen. Azt mondja erre, hogy cica, cica. Mondom, milyen cica? Aztán leesett, hogy úgy egy-két hónappal ezelőtt eldugtam előle a chipset, mikor anyósoméknál voltunk, mert nagyon rájárt, és mikor kereste, azt mondtam neki, hogy elvitte a cica. Mindent megjegyez!! Anyósom mondta neki, hogy majd ha legközelebb is erre jár az a macska, megkérjük a kutyát, hogy kergesse el. Na onnantól meg az volt a szöveg, hogy "mama kér tyutya!" Aztán sütöttünk neki rendes krumplit karikákra szeletelve, azért az mégsem olyan rossz, mint a chips.
A falon volt egy naptár, augusztusnál egy Szent Istvánt ábrázoló festménnyel. Anyósom mondta Barninak, hogy az ott István, a király. Erre Barni elkezdett kiabálni, hogy "Titti, Titti!" Vagyis Isti. Tudta, hogy az Istvánt így becézik. Utána végig azt kellett mondani neki, hogy igen, Isti, a király.:) Ma mikor ezt anyuéknak elmeséltem, elkezdett kiabálni: "kijáj, Titti!"
Annyit nevetünk rajta, mióta elkezdett pötyörögni. Tisztában vagyok vele, hogy kb. egy évvel le van maradva beszédileg a többiektől, de nem érdekel, örülünk, hogy legalább már elkezdte és igyekszik mindent utánozni. Majd szép lassan behozza a lemaradását, nem sietünk sehová.
Folyton azt hiszem, hogy vasárnap van, mert mindig vasárnap jövünk meg anyósoméktól, de most ma jöttünk, mert Lala délelőtt elment az egyetemre beiratkozni, azért is mentünk így.
Tegnap még jó idő volt, ezért délután elmentünk Füredre a borfesztivál zárónapjára. Sajnos a parkolás miatt nem tudtunk sokat maradni, meg nem is úgy alakult, ahogy előre terveztük, úgyhogy nagyjából csak annyit csináltunk, hogy Barni kavicsozott és nyakig koszos lett, szétnézni nem nagyon maradt időnk.
Ma délelőtt elmentünk anyósommal a nevelési tanácsadóba (ott dolgozik). Barninak tetszett nagyon, mert volt egy csomó fejlesztős játék, pl. kockák, nagy labdák, hinta, stb., szóval jól érezte magát. Csak egy óra körül értünk haza. Normál esetben Barni délben tízóraizik, aztán megy aludni, de most tízórai helyett ebédet kapott, finomfőzeléket sült hússal (turmixolva). Simán benyomta az egészet, aztán kb. öt perc alatt elaldut, olyan fáradt volt. Aztán felkelés után adtam neki a gyümölcsös túrót, amit alvás előtt szoktam, és hát ugyanúgy hisztizett, mint máskor szokott, pedig a túrót imádja. Ezek szerint nem a főzelékekkel van baja, hanem ébredés után sokszor nyűgös, és nem akar enni, tök mindegy, mit kap. Reggelire egyébként megevett egy sajtos-tejfölös lángost, na most nem kellett neki könyörögni, hogy egyen!
Délután szutyok idő volt, így Barni bent kínlódott. Későn értünk haza, még gyorsan csináltam neki banános túrót piskótával, aztán fürdött és mentünk lefeküdni. Megint elég volt neki öt perc, és el is aludt, tízkor már be is vihettem a szobájába.
Mostanában mindenre azt mondja, hogy "nem". Pl. kérdezem tőle, hogy ő egy kis tündérbogyó -e, mire rávágja, hogy nem. Aztán mindig megnevez valakit a családból, aki az.
Mai párbeszéd:
"Barni, cukor vagy?"
"NEM!!!"
"Akkor mi vagy?"
"Só, só!" (Hiába, nem szereti az édeset....:))
"És akkor ki a cukor?"
"Jaja!" (=anya)
Ma megint elmentünk anyuékhoz Barnival, mert Lala a tetőablakok körül be akarta burkolni a falat, ami kosszal és zajjal jár, ezért mi csak útban lettünk volna, és Barni nem tudott volna délután aludni.
Délelőtt apu bevitte a városba sétálni, ahol most terményáldás van, kirakodóvásár egy csomó sátorral. Vannak gyerekeknek való foglalkozások is, az egyik helyen különböző félbevágott gyümölcsöket mártottak festékbe és egy vászondarabra nyomdáztak velük. Barni is készített egy képet (két alma meg egy körte lenyomata van rajta), és hazahozták nekem, én meg majdnem elbőgtem magam, úgy meghatódtam tőle. Már látom előre, mi lesz, ha majd az oviban készítenek hasonló dolgokat pl. anyák napjára...
Délután elvittük Barnit Marika néniékhez halakat etetni, haza sem akart jönni. Sajnos most nem volt olyan szép idő, mint múltkor, sőt kifejezetten hideg volt.
Olyan akaratos lett mostanában, bármit kérük tőle, azonnal rávágja, hogy "nem". Kezdődik a dackorszak... Nem tudom, hogy kéne ezt jól kezelni.
Elég későn értünk haza, mert Lala sokára végzett és későn jött értünk, így Barni a szokottnál kicsit később aludt el.
Ma anyuéknál voltunk, egész nap szinte csak lustálkodtam, nem csináltam semmit. Délután apu egyedül vitte Barnit sétálni, mert ma ünnepeltük apu szülinapját, és mi a hidegtálat készítettük. Mikor elindultak, szépen sütött a nap, aztán nagyon hirtelen beborult az ég és elkezdett zuhogni. Apu azt mondta, megetették a kacsákat, és pont beültek a kocsiba, mikor az eső rákezdett, így szerencséjük volt.
Barni is ott ült velünk az asztalnál vacsorakor, de csak zsemlét meg kenyeret evett (villával), hiába kínálgattuk mindennel. Egyfolytában dumált meg rosszalkodott, eltolta magát az asztaltól, és a mosogatógépet kapcsolgatta (a székéből), aztán az össze elérhető távolságban lévő poharat meg evőeszközt megszerezte magának, és egy csomószor ki akart szállni a székből, de mondtuk, hogy üljön nyugodtan, mindenki eszik. Nagyon fel volt pörögve, mert sokan voltunk, így hamar el is aludt este. Tegnap úgy kifáradt, hogy reggel csak negyed 8-kor jött át hozzánk, ezzel kiegyeznék.
Megtanulta, hogy "szia", de nem túl érthetően mondja egyelőre. De majd gyakoroljuk. Apu tortagyertyája nagyon tetszett neki, végig azt mondogatta, hogy "váááóóó" (wow:)), meg "szép", és mikor elaludt, "gyugyu", vagyis gyújtsuk meg.
A kislányka ma szinte egész nap meg sem állt, már meg is ijedtem, kérdeztem anyut, hogy ugye, nincs semmi baja? Barni ilyet sosem csinált, hogy órákon át folyamatosan rugdosott. Biztos a frontot érzi.
Megint játszótereztünk. Délután nem voltak gyerekek, pedig azt mondtam Barninak délelőtt, hogy majd délután sokan lesznek, de sajnos nem, így szegény egyfolytában azt leste meg kérdezgette, hogy jön -e valaki. Végül jött két pici baba, de velük nem nagyon tudott játszani. Az anyukákkal homokozott meg csúszdázott, most azt csinálja, hogy megkapaszkodik fent a kezével, és himbálja magát, úgy ugrik bele a csúszdába. Nem akart hazajönni, de mondtam neki, hogy apa nemsokára megjön és majd játszik vele (megígérte neki, hogy majd labdáznak), és akkor szó nélkül elköszönt. Pont akkor jött meg Lala, Barni mikor meglátta a kocsit, leszállt a bringáról, odarohant hozzá és a nyakába ugrott, annyira örült neki.:)
Tegnap felcseréltük a vacsit és az uzsonnát technikai okok miatt (nem volt itthon joghurt, és Lala még nem ért haza a boltból). Uzsonnára simán betolta a melegszendvicset és a gyümölcsteát, pedig este mindig nyüglődünk vele, én teszem a szájába a falatkákat, közben meg kitalálok mindenfélét. Most két dolog megy főként, az egyik ugye, hogy ha sokat eszik, olyan nagyra nő, hogy ő vezetheti az autót, a másik meg az, hogy ha nagy lesz, mehet majd oviba, ahol sok kisfiú meg kislány van és rengeteg játék. Evés után ma oda is futott az ajtóhoz, hogy ő megy a gyerekekhez. Hát mondom, még várni kell erre egy kicsit... Ma mikor feljöttünk a játszótérről, odament a kenyértartóhoz és elkezdett kotorászni, hogy kiflit kér. Csak zsemle volt, de az is jó volt neki, meg is ette szépen, és ledöntött vagy három bögre teát mellé, csak lestem. Este mindig könyörögni kell, hogy pár kortyot igyon. Vacsira kapta a gyümölcsös krémtúrót, azt meg minden körülmények között megeszi, így sokkal hamarabb végzünk az evéssel. Azt hiszem meg fogjuk cserélni ezentúl a kettőt, ha egyszer délután szívesebben eszik kenyeret meg sokat is iszik.
Már mondja nekem rendesen, hogy "aja" vagy "jaja", ha valamit kérni akar.
Az evésen kívül mindent egyedül akar csinálni, mindig kiabál, hogy "te", és nem tűri, hogy segítsek. Pl. a WC-be is egyedül akar pisilni, egyedül akar öltözni, fésülködni, stb... De kanalazni lusta, pedig tudna.
Már gyakorlatilag nem is köhög (bezzeg én), de azért délután adtam még neki köptetőt. Mikor meglátta, elkezdett kiabálni, hogy "fujfujfuj", és eltolta a kezemet. De olyan ügyes volt, megkértem, hogy csak ezt a picit nyelje le, és hősiesen bekapta.
Én már kiköhögtem a tüdőmet, sajnos nekem nem lehet semmilyen szirupot kapnom, így maradt a mézes tea, de azért az nem hat olyan gyorsan. Pár napja fájdogál a térdem. Múltkor is volt ilyen, azt hittem, megütöttem, de nem, mert most megint fáj ugyanott. Szerintem a túlsúly megterheli az ízületeket, amiatt van.
Délelőtt és délután is a régi játszótéren voltunk, szerencsére mindkétszer voltak gyerekek, így Barni nem akart máshová menni. Délelőtt egyszer csak fogta magát, és lecsúszott a csúszdán fejjel előre. Láttam, hogy mászik bele a csúszdába, és szóltam is neki, hogy nehogy lecsússzon így, de nem gondoltam volna, hogy tényleg meg meri csinálni. Mivel a csúszda jól csúszik, arccal belerepült a homokba, mindene telement vele, a szeme, szája, orra, a száját meg elharapta, és üvöltött. Haza is kellett vinnem lemosni, mert nem tudtam zsebkendővel meg törlőkendővel letisztogatni, de aztán még visszamentünk játszani. Visszafelé meg elnyalt a betonon a nagy szaladásban és lenyúzta a könyökét.
Délután rengeteg gyerek volt, majdnem két órát voltunk kint.
Este aztán Barni az apjával ökörködött az ágyon, és sikeresen összefejeltek, de mindkettőnek fájt rendesen. Barninak lett is egy púp a homloka közepén, úgyhogy ma megint balesetes napunk volt.
Azt mondta az egyik anyuka, akivel beszélgettem, hogy az új játszótérre kitettek egy táblát, hogy "magánterület". ?????? Egyre érdekesebb ez az ügy... Hogy lehet egy játszótér magánterület? Pláne hogy az önkormányzatnál nem is tudtak róla, és fogalmuk sincs, ki építette oda. Na és ha tényleg magánterület, akkor ki játszhat ott? Vagy majd belépőt fognak szedni? Lehet, hogy megint telefonálok majd, és rákérdezek erre a táblára, hátha kiderítettek valamit.
Barni mai új szava: "cicitartó". Teregetéskor tanulta. Az egy vagy két szótagos szavakat mindig utánozza, csak a hosszabbakat nem nagyon. Nekem azt mondja, hogy "aja", de valahogy úgy, hogy "A-JA!!!", esetleg "jaja". (De nem szólít meg és nem szól nekem, csak ha kérdezem pl. magamra, hogy ki ez a képen vagy kérem, hogy mondja nekem, hogy anya, akkor mondja.) Lala megtanította neki azt is, hogy "nyanya", amit persze remekül ki tud ejteni, és biztatta, hogy használja nyugodtan, de akkor már inkább a "jaja". Ha akar valamit, igyekszünk nem reagálni, míg el nem mondja szavakkal, csak húzkod vagy mutogat. Nagyon helyesen mondja, hogy "gyere" és "légyszi", és persze ilyenkor senki nem bír neki ellenállni, ha pl. odaáll apu elé, hogy "papa, gyere, légyszi". A köszönömöt is megtanítottuk neki, de valami "kökö"-félét mond helyette egyelőre. Most majd a köszönés jön, mert csak integet és "pápá"-zik. Azt hiszem, kezdésnek elég lesz a "szia", aztán később cifrázzuk.
Estére nagyon kifáradt, és hamar el is aludt. Talán a játszótér fárasztotta ki ennyire, esetleg a Robitusin szirup, amit a köhögésére adok neki. Lehet, hogy van benne valami nyugtató vagy álmosító hatású anyag.
Telefonálgattam ma parlagfű-ügyben. Kiírtam a jegyzők és aljegyzők számát, a harmadik helyen fel is vették a telefont, és rögtön elirányítottak egy fickóhoz, aki ebben illetékes, ezért felhívtam őt is. Bejelentettem, hogy mindkét játszótéren burjánzik a parlagfű, mellesleg megkérdeztem, a fűnyírásért ki a felelős, mert térdig ér a gaz. Az új játszóteret fogalmuk sincs, ki építette, miért, hogyan, stb., ők nem is tudtak róla, de majd kinyomozzák. A régi esetében sem tudják, kinek kéne füvet nyírni, de kaptam egy újabb telefonszámot, hogy derítsem ki ott. (De már nem volt kedvem tovább Sherlock Holmes-t játszani.) Egyébként meg ő tegnap járt arra, és az a játszótér már rendben van. Mondom, mi tegnap este vittük oda a gyereket, térdig ér a parlagfű meg a többi gaz. Azt mondja, márpedig az le van nyírva, látta tegnap. Na mondom, kár, hogy a férjem nem fényképezte le, pedig akarta. Erre azt mondja nekem, hogy palagfüvet bárhol lehet ám fényképezni! Ja mondom, csak ez pont a homokozó mellett nő, az is benne lenne a képben... Na de külöben is, köszönné meg, hogy bejelentettem a parlagfüvet, mert az újságban kérték a lakosokat, hogy szóljanak, ha bárhol is látnak. Másrészt ne nézzen már hülyének, mit kezd el vitatkozni velem? Azt hiszi, nincs jobb dolgom, mint fűnek-fának telefonálgatni és kitalációkkal zaklatni őket?
Délután babamozizni mentünk. A kislány ébren volt, és először nagyon szépen láttuk a kis pofiját, de aztán egyre jobban elfordította a fejét és elbújt előlünk. Nagyon szép, formás, husi kisbaba. A combija meg a hasa hurkás, tokája van, és duci pofazacskói. Minden mérete teljesen megfelelő, de még ha 2 héttel idősebb lenne, akkor is jók lennének ezek a méretek, úgyhogy valószínűleg ő sem lesz kicsi. Nagyon nagy haja van és hosszú szempillái, és hosszúak a lábai is. Teljesen úgy nézett ki, mint Barni a 4D-s felvételen, ugyanaz a kerek, pufi arcocska. Lehet, hogy hasonlítani fognak egymásra még alkatra is, ha ő is olyan nyúlánk lesz. Az orrát is ugyanúgy dörzsölte a kezével, ahogy Barni szokta. Láttuk, ahogy nyitogatta-csukogatta a szemét, iszogatott a magzatvízből, mosolygott, fintorgott, aztán egyszer csak a kis kezét odatette a két combja közé, nyilván elege lett belőle, hogy nézegetjük...:) De hiába takargatta magát, úgyis tudjuk, hogy kislány, és láttuk most is.:) Jövő héten kellett volna mennem rendes UH-ra, de azt mondta a nő, ne menjek, teljesen fölösleges lenne. Csókoltatja a doktor urat, és mondjam meg neki, hogy ő úgy látja, minden oké, a lepény már jó helyen van és nem lesz vele semmi gond, amúgy meg majd pár hét múlva érdemesebb lesz eljönni, mint egy hét múlva, mert akkor már a méretek is többet változnak. Most végre fejvégű volt a drága, remélem, nem is nagyon akar már ezen változtatni.
Lelet:
Egy élő magzat fejvégű fekvésben.
A lepény a mellső falon tapad, jó helyen.
A magzatvíz mennyisége átlagos.
BPD: 74 mm (66-81)
AC=262 mm, FL=59 mm
Súlybecslés: 1483 g.
A számítottnak megfelelő terhességi kor (29 hét 3 nap)
Éjszaka már tudtunk aludni, és ma már nem folyt annyira az orrunk, viszont köhögni kezdtünk. Nem fáj már a torkom, viszont kapar, és Barni is biztos emiatt köhög, meg mert lefolyik a torkára is a váladék. De inkább csak alvás közben köhög, mikor fekvő helyzetben van, amúgy nem. Lehet, hogy emiatt párszor fel fog ébredni.
Délelőtt játszótéren voltunk. Először a totósra mentünk, aztán Barni egyszer csak fogta magát, integetett mindenkinek, és felült a bicajra, hogy mehetünk. Valószínűleg azért döntött így, mert megpróbáltam a homokozóban lecsúsztatni az autóját egy gödörbe, de nem gurult, és mondtam neki, hogy majd a csúszdán, de csúszda csak a másik játszótéren van, úgyhogy el is mentünk oda. Az elején egy kislánnyal rohangált, aztán ők elmentek, és egyedül maradtunk, de nagyon jól elvolt most, mert kitalálta, hogy féloldalasan csúszik le, és akkor belerepül a homokba, és ez nagyon megtetszett neki.
Elaludt egy órakor, de felébredt, mikor kijöttem a szobájából, és kijött ő is, aztán odafeküdt a mi ágyunkra. Gondoltam, nem baj, majd alszunk ott ketten, úgyis fáradt voltam. Csakhogy nem aludt el, hanem engem piszkált meg rugdalt. Kettőkor megelégeltem, és visszamentünk a szobájába, itt aztán hamar elaludt. Én utána nem aludtam mégsem, hanem kitakarítottam. Úgy terveztem, hogy negyed 4-ig hagyom aludni. Akkor bementem hozzá, és jó zajosan kitakarítottam a szobáját, de meg se moccant. Később keltegettem, puszilgattam meg rázogattam, semmi reakció! Meg is ijedtem először, de csak simán bealudt. Végül fél 4 körül levittema nappaliba, ott kómázott a kanapén, és az ebédet negyed 5-kor ette meg, addigra tért csak magához.
Délután meleg volt nagyon, nem akartam kimenni vele, ezért bent játszottunk. Akartam neki mesélni meg könyveket nézegetni, de csak a thomasos könyvet nézte végig gyorsan, mást nem. Próbáltam felolvasni mondókákat, de hiába... Csak azt szereti, ha én fejből énekelek meg mondókázok, könyvből nem hagyja, hogy olvassak neki sajnos. Autóztunk meg labdáztunk helyette, ezeket szereti.
Este modtam Lalának, hogy vigyük el egy kicsit Barnit a játszótérre. Az idő nagyon kellemes volt. Több kisgyerek is volt, egy vele egykorú kislánytól el akarta venni a babáját, a kislány (egyébként Lilinek hívják) meg sikítozott és menekülni kezdett, Barni meg utána, mert imád kergetőzni. Persze a baba nem érdekelte már. A kislány az anyukájához szaladt, én meg mondtam neki, hogy ne féljen, nem akarja Barni bántani, csak játszani akar. Aztán onnantól fogva végig egymást kergették felváltva és nagyon élvezték. Nem semmi kiscsaj volt, direkt incselkedett Barnival, hogy kergesse, szóval jól elvoltak. Aztán mikor indultak haza, mentünk mi is, mert Barninak pisilnie kellett, pedig még maradhattunk volna. Barni itthon is mesélte meg elő is adta, hogy hogyan szaladgált "Jiji"-vel.
Betegek vagyunk családilag... Lala volt a vírusgazda, pár napja fájt a torka, aztán iszonyúan benáthásodott. Tegnap Barni orra is elkezdett folyni, ma meg az enyém is, és a torkom is fáj. Talán még Barni van közülünk a legjobban. Igaz, aludni nem tudott az orra miatt, egész éjjel csak forgolódott meg nyögdécselt (így én sem aludtam persze), viszont a közérzete remek, eszik rendesen, csak törölgetni kell az orrát. Nem tudom, fáj -e a torka, az mondta, nem, de attól még fájhat, viszont akkor szerintem nem enne.
Tegnap délután a totós játszótérre vittük anyuval, mert ott mindig van gyerek. Annyira kis hörcsög lett újabban!! Elveszi másoktól a játékokat, és nem akarja visszaadni, hiába kérjük. Régebben ha rászóltunk, simán visszaadta, de most sokszor nem adja, ha meg elvesszük tőle és visszaadjuk a tulajdonosának, sír meg hisztizik. Ráadásul kinéz magának ilyenkor egy anyukát, és odamegy hozzá sajnáltatni magát, és elmeséli, milyen sérelem érte. Nem semmi kiskölök! Persze azt szokták mondani neki, hogy olyan sok játék van, játsszon mással... Szerencsére továbbra sem agresszív és senkit sem bánt, csak éppen a játékokat elveszi, ha valami megtetszik neki. Mindig mondjuk, hogy el sem kérte, erre azt mondja, "kérem", és veszi el, pedig mondtuk, hogy csak akkor kérheti, ha nem játszanak vele éppen. Nem baj, majd megtanulja.
Délelőtt borzalmas állapotban voltam, nem vittem Barni sétálni, mert nem tudtam volna szaladgálni utána. Lala azt mondta, délután menjünk el az állatkertbe. Én is pont javasolni akartam, hogy csináljunk már valami családi programot végre, úgyhogy örültem neki. Az állatkertben legalább árnyék volt. Barnit nem nagyon érdekelték az állatok, pedig azt hittem, már elég nagy ehhez. Csak a halak, a papagájok, a teknősök, zsiráfok, őzek (Barni szerint "kekke", vagyis kecske) és puputevék kötötték le, a többi állat nem nagyon. Minenáron meg akarta etetni a "puput", de mondtam neki, hogy nem szabad. Pont arra jött egy állatgondozó, mondtuk, hogy a néni megeteti őket, mire Barni rögtön magára mutatott, hogy "te". (Csak akkor mondja, hogy "én", ha szólunk neki, amúgy "te" és "tiém" van egyelőre használatban). A csaj adott neki két gazt, Barni meg odaadta a tevének, ezt még itthon is mesélte. Mikor este kérdezgettem, milyen állatokat láttunk, akkor a puput mondta, az őzet (mutatta, hogy volt a fején agancsa) meg a halakat.
Hazafelé akartam venni valamit a torkomra, de kismamáknak mindent tilos, így Negrót vettem csak. Mutattak valami homeós tablettát influenzára, azt mondták, ezt lehet egyedül szedni, de köszöntem szépen, nem kértem. Aztán a gyógynövényboltban vettem hársfa teát, mert azt mondták, az biztos nem árt és még Barni is ihatja, és este azt ittuk mézzel és citrommal.
Barni újabban egyfolytában számol, a lépcsőktől kezdve a mosógépeken át mindent meg kell számolni. Sokszor csak ül az ágyon, és hangosan számolgatja az ujjait. Tízig megy is neki, csak a kilencet mindig kihagyja, mert nem tudja kimondani, úgyhogy "nyóc", "tíz"....
Most jó hamar elaludt, nem is csodálom, és úgy hallom, kap levegőt rendesen, talán tud majd nyugodtan aludni éjszaka.
Barni éjszaka nagyon jól aludt, csak fél 7-kor jött át hozzánk. Kifáradt a játszótéren a nagy szaladgálásban.
Lala reggel elment anyósomékkal, mert a nagymamája megkérte őket, hogy tegyék rendbe az udvart meg a házat. Csak holnap este jön haza.
Délelőtt elmentünk az új játszótérre Barnival. Volt ott egy húsz év körüli srác meg egy csaj, rokon gyerekekre vigyáztak. Köszöntem nekik, hoyg "sziasztok", ők meg visszaköszöntek, hogy "csókolom"... Próbálom úgy felfogni, hogy jólneveltek voltak, és nem akartak egy anyukát letegezni, és nem annak tudom be a dolgot, hogy öregszem... Közeleg egyébként a szülinapom is...
Akkora nagy gaz van a játszótéren, hogy az egyik oldalról meg se lehet közelíteni, és a homokozó mellett burjánzik a parlagfű. Nem tudom, hova kell emiatt betelefonálni, talán az önkormányzathoz, de majd kiderítem... A másik játszótér is gazos egyébként, körülötte szépen lenyírták a füvet mindenhol, de a játszóteret kihagyták... A régi játszótéren nincs hinta, az újon meg nincs csúszda, mászóka meg egyiken sincs. Na meg a fák azok, amiket a legjobban hiányolok (és a többi anyuka is), meg lehet ott bolondulni a tűző napon. Nem került volna sokba egy-két gyorsan növő facsemetét odaültetni, ha már egyszer odatették azokat a drága játékokat. De van két fa asztal padokkal, hogy mi a fenének, mikor van egy csomó pad, és piknikezni úgysem jár oda senki... Itt van két játszótér, helyette csinálhattak volna egy normálisat. Annyira látni, hogy az volt csak a lényeg, hogy elmondhassa a kedves képviselő, hogy két új játszóteret is építettek a lakóparkban... Hogy milyen, az már tök mindegy. És hiába írtak az anyukák leveleket, válaszra sem méltatta őket.
Délután eljött anyu, és együtt vittük Barnit a játszótérre. Volt ott egy nála nagyobb kisfiú, volt nála egy kicsi autó meg egy csigaház. Barni folyton elvette tőle mindkettőt, ő meg hagyta, csak néha mondta nekünk, hogy Barni megint elvette a csigaházát. Az autóra azt mondta, játszhat vele, de Barninak a csigaház is kellett. Mondtuk neki, hogy nyugodtan vegye vissza tőle, de annyira kis szelíd, visszahúzódó kisfiú volt, hogy nem csinált semmit. Odaaadtuk neki Barni összes játékát, de nem nagyon akart velük játszani. Persze nem hagytuk Barnit hörcsögösködni, mindig visszaadattuk vele a játékokat. Szerencsére azért legtöbbször rá lehet beszélni, hogy adja vissza, amit elvett. Aztán jó darabig úgy játszottak, hogy a kisfiú legurította az autót meg a csigaházat a csúszdán, Barni meg fölvette, és odavitte neki. Először persze csak fölvette, de mondtam neki, hogy miután megtisztította őket (egymáshoz ütögette), adja vissza a kisfiúnak, és ő úgy vette, hogy ez egy új játék. Végül azt mondtam, hogy ha többet nem veszi el a csigát a kisfiútól, akkor én keresek neki itthon egyet. Bőszen bólogatott, hogy így lesz, és azonnal indulni is akart haza a csigaházért. A kisfiúék elmentek, mi még egy picit maradtunk, aztán itthon odaadtam neki a nagy csigát, ami régen az akváriumban volt. Nem sokáig érdekelte egyébként, mert nem nagyon lehet vele játszani.
Anyuéknál voltunk ma megint. Délután elmentünk a totós játszótérre, persze vittük az új traktort meg a kis dömpert, és Barni kipróbálhatta őket a homokzóban. A játszótéren összetalákoztam Ibolyával, akivel szülés után egy szobában voltunk. Egyébként gimnáziumban évfolyamtársak voltunk, és együtt jártunk rajzszakkörre. Mondta, hogy sokat gondolt ránk, hogy mi lehet velünk, mert ott volt, mikor Barnit elvitték kezelni a koraszülöttre, én meg röviden elmeséltem, mi történt utána. Nagyon fura volt, hogy a két kisgyerek ott játszott egymással, születésük után meg egymás mellett feküdtek. Ibolya is most várja a második babáját, csak ő most 22-ére van kiírva. Ehhez képest majdnem akkora hasam van, mint neki...
Voltak a játszótéren nagyobb gyerekek is, fel-alá rohangáltak, fogócskáztak, Barni meg mindig szaladt utánuk és nevetett, persze ők nem is foglalkoztak vele. Annyira imádja a nagyobb gyerekeket, és annyira nagyon szeretne mindig velük játszani és közéjük tartozni! Picit össze is szorul a szívem ilyenkor, ahogy lohol utánuk a boldog kis arcával, mint egy utánfutó, ők meg fütyülnek rá... De valószínűleg ő nem így érzi, csak én...
És ugye utánozza is őket. Az egyik kisfiú homokot szórt egy kislányra, na Barni is rögtön feldobott egy marékkal a levegőbe, persze az egész az arcába hullott.. Úgy haragszom érte, meg a homokot szóró gyerekekre is, mert a kis mafla tőlük tanulta, korábban soha eszébe sem jutott szórni.
A játszótér mellett elkezdtek égetni valami műanyagot, és annyira odaszállt a füst, hogy perceken belül megfájdult tőle a fejem, és el sem múlt azóta sem. Nagyon fáradt vagyok, kicsit el is bóbiskoltam, míg Barnit altattam, úgyhogy le is fekszem mindjárt.
Ma megint anyuékhoz mentünk. Délelőtt a játszótéren voltunk, Barni jól kiszaladgálta magát. Hazafelé megbotlott és elesett a járdán, szegény nagyon lenyúzta mindkét térdét. Persze sírt, és azt hajtogatta, hogy "bibi, gyógyul". Még később is sokszor ránézett a lábára, eszébe jutott az esés, és megint sírni kezdett.
Délután elmentünk Marika néniékhez. Őket születésemtől fogva ismerem, a fiaikkal együtt nőttünk fel, de mióta nem anyuékkal lakom, ritkán találkozunk. Busszal mentünk, ez volt Barni első buszozása. Nagyon meg volt illetődve, új volt neki a dolog. Közben azt ismételgette, hogy "hal, hal", mert mondtuk neki, hogy majd megnézheti a halakat a kerti tóban. Ahogy megérkeztünk, azonnal mondta Marika néninek is, és rögtön menni kellett vele a kertbe halakat etetni. Szegény halak ezután úgy egy hónapig nem fognak tudni kajára nézni szerintem, olyan jól megetette őket Barni... Volt cica meg kutya is, de a cicák általában elszaladtak Barni elől (míly meglepő:)), a kutyát meg nem engedték a közelébe, bár nagyon okos és szelíd kutya (németjuhász). Nagyon jól érezte magát a drága, egyfolytában szaladgált, labdázott, mindent megnézett. Olyan gyönyörű kis kertjük van Marika néniéknek, virágok, fácskák, asztalkák... Vannak helyek, amiket ha meglát az ember, úgy érzi, ilyenről álmodott, hát ez nekem olyan volt.
Barni egyre többet beszél, igyekszik mindent utánozni. Csak nagyon érthetetlenül formálja a szavakat, a mássalhangzókat sokszor kihagyja, pl. kóa (kóla), daáó (daráló), stb. És a szavak végét sem ejti, pl. pö (pötty). De legalább már próbálkozik, és nem csak mutogat.
2010. 08. 13.
Vámoson vagyunk, és épp vihar van, nagyon durva!!! Mi olyan jó helyen lakunk, valahogy mindig csak a széléből kapunk, felénk nem nagyon van ilyen félelmetes idő.
Délután elvittük Barnit a Balatonhoz, már teljesen be volt zsongva, hogy menjünk a tóhoz. Szerintem pont jó idő volt, mert befelhősödött, így nem volt hőség, a víz pedig kellemes volt, bár én csak térdig mentem bele. Lala meg András hamar megunta. Eleve későn mentünk, és alig egy óra múlva már jöttünk is el. Barni sírt is, mert még maradt volna, szeretett volna játszani. De ha minden jól megy, holnap korábban megyünk és sokáig maradunk, akkor majd bepótolhatja.
Este nyársaltunk, szalonna, kolbász, hagyma (csupa könnyű kaja), aztán utána kukoricát is sütöttünk rácson. Újabban már sosem főzzük a kukoricát otthon sem, hanem sütjük. Sima sütőben is nagyon finom lesz, csak be kell kenni egy kis oliva olajjal, és kb. 20 perc alatt elkészül vagy még hamarabb. Utáltam mindig, mikor órák hosszat ment a gáz, illetve villany, közben a gőztől teljesen bemelegedett a lakás... Így sokkal egyszerűbb, gyorsabb, és finomabb is. De csak a zsenge kukoricát lehet megsütni, mert különben összeszárad.
Tegnap este nagyon rosszul voltam. Úgy kezdődött, hogy elkezdett jönni a gyomorsavam, aztán a mellkasom szorított meg fájt hol az egyik, hol a másik oldalon. Iszonyú kellemetlen volt, nem is bírtam elaludni miatta, csak valamikor két óra felé. Ma a strandon megismétlődött az egész, nem tudom, mi lehet ez. Talán attól lehet, hogy a hasam ahogy nő, feljebb nyomja a gyomromat.
Hazafelé a kocsiban kérdezte András, hogy mi lesz a kislány neve. Mint kiderült, vele sokkal könnyebben meg tudnék egyezni, mint Lalával, öt perc alatt találtunk is nevet, de ugye nem vele kell egyezkednem...
Barni ma nagyon elfáradt. Míg nyársaltunk, ő szaladgált a kertben, meg Böbivel és a barátjával játszott. Labdáztak, hintáztak meg ugráltak a trambulinon. 9 óra után ő maga kérte, hogy menjünk be, és fürdés után el is feküdt az ágyon rögtön. Tegnap este olyan édes volt altatáskor. Odatolta a pofiját, hogy puszilgassam, aztán kivette a szájából a cucót, ő is puszilgatott, majd visszatette. Aztán megint kivette, puszilgatott, és egy darabig ez így ment.
2010. 08. 14.
Lala tegnap még azt mondta, ma egész nap a strandon leszünk, de tudtam én, hogy nem eszik olyan forrón a kását... Módosította az időpontot ebéd utánra, így végül 3 óra után indultunk. Barninak ebéd sem volt, mert úgy terveztük, hogy a strandon veszünk neki valamit, és végül egy adag sült krumplit kapott, mert azt legalább megeszi. Meg is ette, de több részletben, mert annyi érdekes dolog volt ott, hogy egyszerűen nem bírt egyhelyben ülni és enni. Később megette az uzsonnát is, amit itthonról vittem neki, hazafelé meg egy szelet üres kenyeret. Aztán vacsorára még betolt egy vajas kenyeret is. Mostanában felvágom neki kis kockákra, ő meg a katonákat beteszi a pocakjába, ez most nagyon érdekes. Volt, hogy azt csinálta, hogy kiköpte a megrágott falatot, és rátette a hasára, de mondtuk, hogy így nem kerül be oda a falatka. Egyébként magától nem szólt volna, hogy enni kér, sőt kérdeztem is, kér -e valamit, de azt mondta, nem. Aztán simán megette a vajas kenyeret. Reggel adtam neki egy kis tejet, már jó régen kapott. Egy kicsit iszogatott belőle (csak úgy simán, hidegen), így este is adtam neki. Azt mondtam, tegyen a hasába tejet is, mert akkor a katonák tudnak majd benne pancsolni, és így iszogatott is egy keveset. (Szegény gyerek, mik lehetnek ezek után a fejében...:))
A Balatonnál megint remekül érezte magát, sokat fürdött meg homokozott, pontosabban sarazott, úgy nézett ki, mint egy kismalac. A homokozóban simán elvette másoktól a játékokat, ha valami megtetszett neki. A nagyobb gyerekektől is elvette, aztán mikor vissza akarták venni, elszaladt a játékkal, de persze utolérték, akkor meg megsértődött, hogy kivették a kezéből. Mondtam neki, hogy csak azokkal a játékokkal szabad játszani, amivel más nem játszik, és azt is el kell kérni. Erre odament egy kisgyerekhez, mondta, hogy "kérem", és vette is el tőle a traktorját. Megint elmagyaráztam, hogy ez így nem működik, hiába kéri, ha épp játszanak vele. Előbb-utóbb majd megtanulja.
Lala bevitte Barnit a bólyákig, aztán olyat játszottak, hogy háromig számolt, Barni elrugaszkodott, és Lala feldobta a levegőbe. Tuti izomláza lesz holnapra... Barninak már remegett a szája, úgy fázott, de azért mikor kérdeztük, ki akar -e jönni, mindig azt mondta, hogy nem.
Este nagyon rossz volt, csupa jóságot művelt folyamatosan, látszott, hogy már fáradt. Kb. 3/4 10-kor már aludt is.
2010. 08. 15.
Ma reggel a fiúk (Barnit kivéve) korán elmentek, mert anyósom unokatestvére építkezik, és egy kicsit besegítettek neki. Anyósom kitalálta, hogy délután menjünk el a strandra. Barni úgy belelkesedett, hogy megyünk a tóra, hogy aludni sem bírt. Fél óra után felébredt, jött ki a szobából, és mondogatta, hogy "tó, tó". Visszaaltattam, de húsz percnél nem aludt többet. Ebéd közben olyat játszott (tudom, nem szabadna játszania kaja közben, de ebédnél még ez van), hogy a hupikék törpikék közül mindig elszökött egy, és elindult egyedül a tóra, pedig oda együtt kell menni és autóval, irgum-burgum...:) Négy órakor már ott is voltunk a strandon (anyósom, Böbi, én+Barni), és hat után jöttünk el. Barni majdnem végig a vízben volt anyósommal, most melegebb volt egy kicsit, mint tegnap. Örülök, hogy így imádja a vizet, aszolút nem zavarja, hideg -e vagy sem. Indulás előtt levágott egy kisebb hisztit, mert anyósom el akarta vinni mosakodni, ő viszont homokozni akart. Anyósom kicsit ledöbbent, kérdezte, hogy nekünk is szokott -e ilyet csinálni. Ó, mondom, rendszeresen, a strandon többször is, úgyhogy nyugodjon meg, nem neki szól.:) Nagyon akaratos tud lenni.
Mikor hazaértünk, Lala akkor állt neki kitakarítani a kocsit, és úgy belelendült, hogy fél 9-kor indultunk csak haza. 10-re voltunk itthon, Barni már hulla fáradt volt. Gyorsan megfürdettük, aztán el is aludt hamar.
Nézegettünk róla születése utáni fotókat. (Őt teljesen megzavarták, nem tudja beazonosítani magát, nem érti, hogy az a pici baba ő volt. Ahol olyan egy-másfél éves, azoknál elfogadja, de az újszülött Barnit nem tudta hova tenni.) Nagyon édes volt akkor is, de valahogy ahogy nő, egyre aranyosabb, és ha létezik ilyen, valahogy napról napra jobban szeretjük, pedig azt hinné az ember, azt a szeretetet már nem lehet fokozni.
A kocsiban hazafelé végre-végre hosszas könyörgés után mondta nekem, hogy "anya", kíváncsi vagyok, állandósulni fog -e. Rám általában semmit sem mond, mindenki másnak mondja a nevát. Talán azért, mert én annyira sokat vagyok vele, hogy természetesnek veszi, hogy én vagyok és mellette, és ugrok, ha valamire szüksége van. Eddig "juju" voltam, ha mégis mondott rám valamit, de remélem, ezentúl "anya" leszek. Még a "nyanyával" is kiegyeznék, párszor ugyanis ezt mondta az "anya" helyett.
Ezek mai fotók:
Ilyen szép tiszta szokott lenni:
2010. 08. 16.
Délelőtt Barni kicsit nyűgös volt, többször is hisztizett, mert pl. nem engedtem be a fürdőbe a mosógéphez meg hasonló gonoszságokra ragadtattam magam. Mikor megelégeltem, hogy bőg, megfogtam, és bevittem a szobájába. Mondtam neki, hogy itt bőghet nyugodtan, de nem jöhet ki, csak ha abbahagyta. Becsuktam az ajtót, pár másodperc múlva jött ki bőgve. Visszavittem, megint elmagyaráztam a helyzetet, és megint becsuktam az ajtót. Jött ki megint nemsokára, de már nem bőgött, csak hüppögött, és megállt a küszöbön. Kérdeztem tőle, hogy most már ugye nem fog sírni, mire rázta a fejét ezerrel, hogy nem.
Az "igen"-t nem tudja vagy akarja mondani, ezért megkértük, hogy ilyenkor legalább bólogasson. Újabban akkorákat bólogat, hogy majd' leesik a feje, mindig nevetnem kell, olyan édes. Amúgy is az, meg tudnám zabálni.:) Ma zsipp-zsupp kenderzsuppoztunk úgy, hogy az ölemben ült, úgy hitáztattam jobbra-balra, aztán a zsupsznál szétnyitottam a térdem, ő meg lehuppant a padlóra (közben persze fogtam), aztán óvatosan elengedtem, ő elfeküdt, és az ágytól elrúgta magát, és csúszott a földön. Én meg a bokájánál fogva visszahúztam. Borzasztóan tetszett neki.
Kért magának még a szekrényvásárláskor Győri Édest, mézes-mogyorósat választott, és hármat meg is evett belőle. Ettől bezzeg nem fullad meg, hiheteten! Tömi magába.
Ma be akartam jelentkezni 4D-s UH-ra, de nem vették fel a telefont. Holnap megint megpróbálom. Úgy érzem, most fejvégűen fekszik a kislány, mert nem oldalt rugdal, mint eddig, hanem fönt meg lent, illetve lent valószínűleg csak boxol az öklével. Mondtam Barninak, hogy már elég nagy lett a baba, és egyre kisebb neki a hely, ezért nemsokára kijön. Na ez nagyon érdekelte, hogy kicsi a helye a babának, vagy tíz percen át ezt mondogatta.
2010. 08. 17.
Ma anyuéknál voltunk. Délután elmentünk kocsival a totós játszótérre (ez Barni kedvence), de kis idő múlva hirtelen fekete felhők jöttek, és elkezdett fújni a szél, úgy nézett ki, hogy perceken belül óriási vihar lesz. Mindenki összepakolt és rohant haza, mi is, aztán mire hazaértünk, a vihar valahogy kikerült minket. A szél továbbra is fújt és elég kellemetlen is volt, de nem esett, így egy fél órát még lent maradtunk, és Barni kavicsokat hajigált a Dunába.
Végre sikerült bejelentkeznem 4D-s UH-ra, jövő kedden megyünk. Kiváltottam a kismama csomagot is, három évvel ezelőtt kb. dupla ennyi cucc volt benne, de mivel ingyen van, örülök, hogy egyáltalán kaptam valamit. Okultam a korábbiakból, és telefonszámot nem adtam meg, nem hiányzik, hogy könyvkluboktól meg biztosítóktól zaklassanak egyfolytában. Este mutattam Lalának a csomagot, és Barni meglátta a cucót, ami benne volt. Azonnal kérte is, de mondtuk neki, hogy az nem az övé, hanem a babáé. Óriási krokodilkönnyeket sírt, hiába mondtuk, hogy az babacumi, és neki van kettő is, minek kéne még ez is. Remélem azért, hogy a picinek nem fog kelleni, hacsak nem muszáj, őt nem szeretnénk rászoktatni.
Barni magára mindig azt mondja, hogy "te", közben magára mutat. Mondjuk neki, hogy nem te, hanem én, és néha utánunk mondja, de azért nem ezt használja, ha magáról van szó. Mivel a gyerekekre mindig csak azt mondta, hogy baba, megtanítottuk neki, hogy fiú ("fú"), és lány ("hány" - no igen, de legalább próbálja...), ha már a kisfiú és kislány még túl nehéz.
Újabban reggel és este szinte semmit sem hajlandó inni, már az almalé sem jó. Fogalmam sincs, mit csináljak vele és mivel próbálkozzak még, ha már tejet nem iszik, valami mégis kéne helyette, de egyszerűen semmi nem jó neki. Eszegetni szokott ilyenkor, de inni alig.
2010. 08. 18. - Traktor
Délelőtt elmentünk a közelebbi játszótérre, de nem voltak ott gyerekek. Ha arra járt valaki, Barni rögtön azt leste, hogy bejön -e, és kiabálta, hogy "fú, fú" (fiú), de senki nem jött játszani. Ezért kis idő múlva felült a bringájára, hogy menjünk, és elmentünk a másik játszótérre. Na itt volt néhány gyerek, Barni nagyon megörült, hogy milyen sokan vannak. Ott volt két ismerős kislány is, Flóra és Rebeka. Barni megint minden játéknál csak kb. fél percet töltött, aztán ment tovább. Azt akarta, hogy tegyem fel a mókuskerékre, de a hasam miatt nem nagyon akarom emelgetni és tartani is nehéz. Mondtam is, hogy a baba miatt nem lehet. Erre odaszaladt a legközelebbi anyukához, kézen fogta, és mutogatta neki, hogy menjen vele a kerékhez. Így végül mégis csak fel kellett tennem, mert nem akartam, hogy az összes anyukát végigjárja. Megint volt birkaetetés is, nem is akart Barni hazajönni, de a kislányok is mentek már, és így végül beletörődött.
Déután megint elmentünk. Mérleghintázott egy kislánnyal, és megtanítottam neki, hogy kell elrúgnia magát, és így már teljesen egyedül tud libikókázni, persze csak ha ül valaki vele egy súlyban lévő a másik felén.
A homokozóban kapott kölcsön egy kis traktort, és azt tologatta. Aztán elkezdett csöpögni az eső, mindenki pakolt és ment haza, ő meg sírni kezdett, hogy vissza kell adnia a traktort és nem játszhat tovább. Mondtam neki, hogy ha nem sír és szépen hazajön, akkor veszünk majd neki a boltban egy ilyen traktort. Simán haza is jött, aztán itthon azt mondogatta egyfolytában, hogy "traktor, traktor". Mondtam, hogy ha jó kisfiú lesz, felhívom apát, hogy vegyen neki. Utána ha valami rosszat csinált, csak annyit mondtam neki, hogy megegyeztünk, hogy nem rosszalkodik, ő meg rögtön mondta, hogy "traktor, traktor", meg bólogatott, hogy jó lesz. Ha hisztizni vagy rosszalkodni készült, elég volt csak emlékeztetni, és azonnal abbahagyta. Aztán estefelé míg én vasaltam, felhúzta megint a redőnyt úgy, hogy kiakadt. Nagyon mérges lettem, és mondtam neki, hogy ennyi volt, nincs traktor. Persze bömbölt, hogy "traktor, traktor", én meg mondtam neki, hogy rossz volt, pedig megbeszéltük, hogy jó lesz. Végül megsajnáltam, már bánom, hogy olyan sokáig hagytam bőgni, és mondtam neki, hogy majd ha apa hazajön, eldönti, hogy kaphat -e traktort. Erre megkereste a mobilom, és odahozta nekem, hogy hívjam fel apát és kérdezzem meg. Fel is hívtam, persze Lala nagyon sajnálta szegény kisfiát, hogy sírt, úgyhogy mondtam Barninak, hogy kaphat traktort, de akkor már nagyon jónak kell lennie. Mikor Lala hazaért, Barni rohant le a lépcsőn, hogy "traktor, traktor". Lala először elbeszélgetett vele, hogy jó volt -e és mondta, hogy hallotta, hogy elrontotta a redőnyt, Barni meg rázta a fejét, hogy többet nem fogja. Végül megkapta a traktort, nagyobb, mint amire gondoltam, de nem volt kisebb, és még egy teherautót is kapott. Borzasztó boldog volt, egész este a traktorral játszott, és mondogatta, hogy "húha", mármint mennyire klassz traktort kapott. Mondtam neki, hogy holnap elvisszük a mamáékhoz is és játszhat vele a játszótéren. Mikor mentünk lefeküdni, integetett Lalának, aztán megint integetett, és mondta, hogy "pápá". Mondom, kinek köszöntél? Erre rámutatott a traktorra: "traktor". Még néhányszor elköszönt tőle, és mikor felértünk, odaszaladt a korláthoz, és megnézte még egyszer. Olyan könnyű boldoggá tenni.
Apukám a héten a Balatonnál dolgozik, így Lala elvitt minket anyuhoz és értünk is jött. Én nem merek már vezetni, pláne nem egyedül Barnival, úgy még nem is vezettem soha.
Délelőtt elmentünk a játszótérre, Barni jól kirohangálta magát, közben megevett két gyümölcsös-müzlis Győri Édest. (Ettől érdekes módon nem fuldoklik.) Aztán még boltba mentünk, így jól kifáradt, aludt is rendesen, 3-kor úgy kellett felkelteni. Aztán eljött Marika néni, anyu régi barátnője. Hozott Barninak egy buborékfújót és egy kék, pöttyös labdát. Ennél jobban el sem találhatta volna, minek örül Barni. Később megint elmentünk a játszótérre, nagyon kellemes volt a fák alatt. Két órán át ott voltunk, Barni versenyt rohangált egy vele egyidős kislánnyal, és megint nem állt meg egy percre sem.
Volt a játszótéren egy fickó a kislányával, és volt velük egy nagy vizsla is. A kislány egyfolytában nyúzta az apját, hogy engedje el a kutyát, de szerencsére ő nem engedte, merthogy túl sok most a gyerek, bár, mint magyarázta az ismerősének, úgysem bántana a kutya senkit. Kezdjük ott, hogy játszótérre alapból tilos kutyát behozni, kint is van a tábla. Ha üres a játszótér, akkor sem sétáltathatja ott. Mondjuk elvégzi ott a dolgát a kutya, utána a gyerek meg ott játszik, vagy valamelyik játéka épp odakerül, ahol a kutya ürített valamit, aztán a szájába veszi... Pont most megy az a parazitás műsor a tévében, már totál rosszul vagyok attól, miket nem lehet kapni állati ürüléktől... Aztán meg a másik, hogy egy állat mindig kiszámíthatatlan, pláne ha idegen gyerekek közelében van. Attól, hogy még soha nem bántott senkit, nem lehet tudni... Egyébként állandóan csitítani kellett a kutyát, mert egyfolytában ugatta a gyerekeket meg morgott is. A fickó haverja meg ott cigizett, egyrészt játszótér, másrészt ott ültem tőlük egy méterre a nagy hasammal, de nem számít... Eddig egy dohányos sem volt tekintettel arra, hogy babát várok, simán rágyújtottak mellettem étteremben, kávézó teraszán, stb...
Este előkotortam a szopipárnámat, jól összetömörödtek már benne a gyöngyök, de így még jobb is volt és végre remekül aludtam! Ráadásul Barni csak 6-kor jött át, és aludt tovább közöttünk szépen, nem rugdalt, nem forgolódott, és fél 9-kor ébredt csak, akkor is szerintem azért, mert nekem begörcsölt megint a vádlim (majdnem minden reggel ez van), és fel kellett ülnöm.
Délelőtt sokszor esett az eső. Lala azt mondta, elmehetnénk egy bababoltba szétnézni, végül kettőbe is elmentünk. Minden iszonyú drága, de szerencsére alig kell pár dolog, ruhát meg majd nézek a Tescóban, kínaiban, piacon vagy turiban. Nagyon jó, hogy a kislány is novemberi lesz, mert így az összes téli cucc jó lesz rá, bundazsák, kezeslábas, stb., pont amik a legdrágábbak. Belegondoltam, hogy nemsokára majd megszületik, annyira fura és olyan nehéz elképzelni, hogy lesz egy apró kis babánk! Várom már nagyon, remélem, most minden rendben lesz.
Délután elmentünk Barnival sétálni. Voltunk mindkét játszótéren. A kávézónál kitalálta, hogy neki kell fagyi, pontosabban tölcsér. Eddig soha nem ette meg, hát most se vitte túlzásba, csak kicsit megrágcsálta.
Mikor hintázik, énekelgeti a hinta-palintát, valahogy így:
"ta-ta,
pal-ta,
baba!"
Reklámújságokat nézegettünk, rámutatott a kólára, és azt mondta:
"kóa, papa, juju!"
Lefordítva: Áron (=juju) apukája szokott kólát inni, ezt Gyenesen látta.
Ma már nem kentem be a száját, már csak egy-két apró sebhelyet láttam benne, ahol elharapta, semmi mást, és nem is fáj neki, eszik rendesen mindent.
Barni a strandon a mini discóban (csak addig érdekelte, míg meg nem látott valami érdekesebbet). A labda nem a miénk, azzal játszottak az elején, persze hogy Barni magánál tartotta:
Pocsék éjszakám volt, gyakorlatilag nem is aludtam. Hátfájástól kezdve az allergián át minden nyavalyám kijött, és csak forgolódtam, sehogy sem volt jó. Aztán hajnalban valamikor végre elaludtam, de 7-kor Barni felébredt, és vissza sem aludt. Máskor bezzeg fél 9-kor alig bírom kivakarni az ágyból!
Reggel míg én öltözködtem, Barni megivott egy csomó buborékos vizet, persze éhgyomorra. Olyan mérges lettem, direkt mondtam, hogy most ne engedjék neki, mert sebes a szája és csak még jobban kimarja neki a szénsav, de beszélhetek én! Amúgy sem szeretem, ha szénsavasat iszik, most meg külön szóltam! Azt mondja anyósom, ha rossz lenne neki, nem inná. Dehogynem, a kis majom! Először ugye nem érzi, hogy mar, csak később. Tegnap már tök jó volt a szája, na ma tízórainál megint sírt, hogy csíp. És persze nem akart reggelizni, mert felfújta a gyomrát az a rohadt szénsav, se nem evett, se nem ivott (azt mondja anyósom, ivott vizet, ja mondom, az aztán a reggeli ital...), és akkor Lala még egy pohárral adott neki a szénsavas vízből, mert azért nyafogott, hát mondom, nem hiszem el!!! Abból már csak egy kortyot ivott, addigra szerintem már érezni kezdte, hogy bántja a száját. Felnőtt emberek, és nem értik meg, hogy a gyereknek akarok jót! Egyébként meg én volnék az anyja vagy mi... Össze is vesztem miatta Lalával. Ja és mára megint jól berekedt, nyilván a jéghideg szénsavas víz (mert ráadásul még hideg is) nem kis mértékben hozzájárult ehhez. Fehérség már nincs a szájában, de kicsi sebek még igen.
Jó idő volt ma, Barni sokat volt kint a kertben. Nagyon odavan anyósomért, ő meg örül, hogy mennyire ragaszkodik hozzá Barni.
Apósommal megint tehenet néztek, de hamar hazajöttek, mert Barni egyfolytában azt hajtogatta, hogy "mama", anyósommal akart játszani inkább. De azért megtanulta a tehén "részeit", tőgy, pata meg szarv...
Későn értünk haza, tíz óra lett, mire Barni megfürdött. Ehhez képest fél 11-kor már aludt, fáradt volt már a drágám.
Nekem szétmegy a hátam, palacsintát sütöttem délután, szerintem túl sokat álltam megint. Hányingerem van sokszor a gyomorsavtól, és marja a nyelőcsövemet, és a kislányka egyfolytában rugdal, éjszaka is, de azért ez utóbbit nem bánom, csak rugdaljon...
Anyósoméknál vagyunk Vámoson.
Barni javulóban minden téren, arc, rekedtség, száj... Este már én semmi fehérséget nem láttam a szájában, lehet, hogy nem is szájpenésze volt, csak valami lepedék vagy hasonló, de mindegy, azért még kenegetem, már amennyire hagyja. És ma jobban is evett és nem is sírt se evéskor, se iváskor.
Ma nyugalom volt, békében megvoltunk anyósommal, úgy értem, nem volt semmi gyereknevelési megjegyzés vagy hasonló. Barni nagyon jól érezte magát, pörgött ezerrel. Délután elment apósommal sétálni, teheneket néztek. Sokat beszél, mindig mond új szavakat, de általában nagyon hibásan, pl. gogó (jogó, joghurt), kapkan (kalap), pű (pénz), kekke (kecske). Az "enyém" helyett azt mondja, "tié", anyu szerint néha azt is, hogy "tiém", ez már jó volna, mert legalább ragoz(na).
Visszavágyom Gyenesre, olyan jó volt! Örülök, hogy annyi új élmény érte Barnit. Ez nekem nagyon fontos, hogy minél több élményben legyen része, és pótoljuk, ami az életéből kimaradt.
Itt azon nevetett a drága, hogy mindig őt nézte a strucc:
Barni kiütései sokat javultak, kicsit megnyugodtam, hogy mégsem esik vissza. Viszont, viszont... A szája ugyan evéskor már nem fájt, legalábbis nem sírt, de észrevettük, hogy belül fehér, és ahogy megnéztem, a szájpadlása is az, és a száján belül is láttam fehér foltot. Gyanakodtunk, hogy szájpenész, de már orvosi rendelés nem volt. Mondtam, hogy vigyük el az ügyeletre, de Lala azt mondta, ilyennel nem lehet odamenni, és végül is igaza van, nem ilyen esetekre van kitalálva az ügyelet. Viszont ha szájpenész és hétfőig várunk, úgy elterjedhet, hogy ihaj... Felhívtam a gyerekorvost, szerencsére felvette a mobilját, és elmondtam, mi a helyzet. Azt mondta, hogy mikor oltás előtt nézte Barni száját, ő szájpenész-félének látta, ami rajta volt, csak mi azt mondtuk, megharapta. Hát meg is harapta nagy valószínűséggel, mert sebes volt neki, és a bőrgyógyász is nézte előző nap és ő is azt mondta, hogy harapás, de akkor még nem volt rajta fehér bigyó. Lehet, hogy a seb miatt fetőződött be a szája, nem tudom... A lényeg, hogy vettünk rá valami ecsetelőt a gyógyszertárban az orvos javaslatára, ártani nem árt. Viszont nagyon nehezen tudom bekenni a száját, üvölt és rángatózik. Kértem Lalát, hogy segítsen, de azt mondta, ő ugyan nem hajlandó lefogni. Basszus, mintha én jókedvemből csinálnám! Olyan mérges lettem, én is sajnálom a gyereket, de ez egyrészt nem fájdalmas, másrészt muszáj, hogy a nagyobb bajt megelőzzük. Rosszabbul is eszik Barni a szokottnál, és mikor belekortyolt a gyümölcslébe este, elkezdett sírni, biztos csípte a száját. Nem tudom, mit adjak neki, mert mivel tejet nem iszik, ezt kapja helyette. Napközben vizet, az oké, de reggel-este mégis kéne valami, amúgy is olyan keveset iszik...
Na és még egy dolog, totál be van rekedve! Hogy mitől? Összefügghet ez a szájával? Mert amúgy semmi baja, nincs megfázva, csak rekedt.
Valószínűleg ezek csak apróságok, egyik sem igazi nagy probléma, de olyan ideges voltam egész nap. Mindig ez van, bármi kis gond van Barnival. Saját magammmal tizedennyit sem foglalkozom. Mikor nyaraltunk, akkor volt, hogy teljesen boldognak éreztem magam, és igazából azért, mert Barnival minden oké volt. Én ilyenkor vagyok nyugodt és boldog, nekem ennyi elég. Viszont minden kis apróság miatt, ami vele kapcsolatos, oda a lelki békém.
Ma egész nap borús idő volt, többször esett is. Délelőtt bevásároltunk, délután egész nap itthon voltunk. Nem volt kedvem sétálni menni, minden csupa víz meg sár volt. Kivasaltam, aztán utána úgy megfájdult a hátam, hogy muszáj volt egy kicsit feküdnöm. Barni nagyon aranyosan eljátszott egész nap, nem hisztizett meg nyűgösködött. Olyan lelkiismeretfurdalásom volt, mert ma nagyon keveset foglalkoztam vele, de arra gondoltam, meg kell tanulnia egyedül játszania is. Na ma gyakorolhatta... De olyan nyomott meg fáradt voltam, hogy egyszerűen nem volt hozzá energiám, szerencsére nem is igényelte annyira. Persze tudom, hogy ez nem jó így, de majd pótolom.
Barni arcának egyik felén megint kijött néhány csúnya, gyulladt kiütés. Pedig már úgy örültem, hogy elmúlt, erre tessék!! Remélem, nem fog megint kiújulni, és nem lesz még több belőle. Ha ezek szépen elmúlnak, akkor oké. Nem akarok már megint bőrgyógyászhoz menni vele. A szája tragikus, minden evésnél sír szegény többször is, és mondogatja, hogy "csíp, csíp", és nem is nagyon akar enni emiatt. Nem tudom, mit csináljak vele. Ha a krémmel bekenem, akkor is mindig sírni kezd. Este tesóm tanácsára mézzel kentem be, mert az fertőtlenít, ráadásul nem baj, ha lenyalja, és max. nem használ, de ártani nem árt. De úgy sírt, ez is csípte a száját. A bőrgyógyász a Tantum Verde spray-t ajánlotta, csak a gyógyszerész lebeszélt róla (mert ilyen kicsiknek nem ajánlja), de ahogy utánanéztem neten, valószínűleg az orvosra kellett volna hallgatnom. Tényleg direkt ilyesmire ajánlják, ráadásul fájdalomcsillapító hatású is. Azt hiszem, holnap veszünk egyet.
Voltam nődokinál, minden oké. A pici szerinte már több, mint egy kiló lehet, és szép, erős szívhangja van. A lepény még feljebb mehet, de ha nem, az sem biztos, hogy gond, de ilyenkor csak burokrepesztésnél derül ki, hogy megszülhetem -e természetes úton vagy műteni kell. Mondtam neki, hogy ez engem abszolút nem érdekel, csak ki tudjam végig hordani és szülessen meg egészségesen, más nem lényeges. Azt mondta, ki fogom hordani végig, csak azért figyelni kell erre, és ha véletlenül görcsök lennének vagy vérzés, azonnal kórházba kell menni, hogy bekössenek egy infúziót, mert a baba vérellátása is veszélybe kerülhet. Remélem, erre azért nem kerül sor.
Újabb pocsék éjszaka... Barninak valami baja volt, többször felébredt, és néha percekig sírt, és nem tudtuk megnyugtatni. Úgy láttuk, a hasa fáj. Anyuéknál este megevett egy lángost, talán megülte a gyomrát. Megint hajnalban aludt el rendesen, és megint keltenem kellett, mert 8-ra mentünk a dokihoz a Hepatitis oltás beadatni. Elég rosszul viselte, ráadásul utána megkérdeztem a dokit, hogy mi van a Prevenar 13-mal. Kiderült, hogy már megérkezett, ráadásul már be is kellett volna adni Barninak. Na mi legyen? Hát, mondtam, essünk túl rajta most. Iszonyún sajnáltam szegényt, pont megnyugodott, erre újból vetkőztetni, persze már akkor sírni kezdett. De jobb volt így, mintha egy hét múlva megint vittük volna. Most elméletileg csak decemberben jön a következő (az utolsó Hepatitis), de lehet, hogy ősszel megkaphatja az élő vírusosakat, ezt majd a pesti dokik döntik el. Az oltási lapja pedig betelt, úgyhogy kell majd valami pótlap.
Az álla alatt a nyakán kijöttek valami kiütések. Szerintem ez nem olyan, mint az arcán volt, inkább melegkiütés vagy csalánkiütés. Fenistillel kentem be este, az szerintem jó lesz rá. A szája meg ki van sebesedve. Egyik este fürdéskor hallottam valami zajt a fürdőből, aztán sírt, de nem láttam semmit rajta, aztán másnap reggel vettük észre, hogy mintha elharapta volna a száját. Annyira érzékeny neki, hogy nem nagyon akar enni sem, sokszor sír is evés közben és mutogatja a száját. A gyógyszertárban adtak egy cinkes krémet, ami állítólag jó rá, azzal kenegetem. No hát mindig van valami...
Délután úgy beszéltük meg anyuékkal, hogy elmegyünk Bakonybélbe a nagymamámhoz, mert személyesen akartuk elmondani neki a kistesót, na meg Barnit is régen látta. Anyu telefonált 3-kor, hogy a hídon állnak éppen, mert kiesett az autójuk első kereke, úgyhogy nem megyünk sehová. Aztán egy óra múlva megint telefonált, hogy mégis megyünk, mert a szerelő már meg is csinálta a kocsit. Aztán Kardosrét előtt durrdefektünk lett, a hátsó kerékbe beleállt egy nagy drót. Egy napra két kerék, nem semmi... Utána már baj nélkül odaértünk, igaz, elég későn. A nagybátyámhoz is beugrottunk, Barni megetette a kecskéket, nagyon élvezte. Délelőtt meg a játszótér mellett birkákat etetett. Van egy elkerített rész, és van most ott két birka. A gyerekek el sem akartak onnan jönni.
Tegnap lefekvés előtt megvártuk, hogy Lala hazajöjjön a boltból, hogy el tudjon köszönni Barnitól. Az egyik cucója anyuéknál maradt. Mikor Lala megjött, Barni odaállt elé, mutatta az ujjával, hogy egy, és mondta közben, hogy cucó. Aztán anyu meghozta neki a másikat. Nem tudom, hogy fogjuk leszoktatni róla, annyira függő! Eredetileg úgy terveztem, hogy én a gyerekemnek egyáltalán nem is fogok cumit adni, aztán ez lett belőle. Mondjuk azért az jó, hogy csak alváshoz kell neki, de ahhoz nagyon. Ha éjszaka kiesik a szájából és nem találja, felébred, és nem alszik el, míg meg nem keressük. De ebben a dologban sem akarok erőszakoskodni, szerintem fontosabb, hogy ne okozzak neki véletlenül valami lelki traumát, minthogy meddig cumizik.
Éjszaka egyébként nagyon rosszul aludt, gyakorlatilag hajnalban tudott csak nyugodtan elaludni. Talán túl sokat evett vacsira, és fájt a gyomra, vagy rosszat álmodott, vagy a hidegfront... Alig aludtunk mi is, ráadásul én 6-kor keltem, mert 7-kor indultunk Pestre bőrgyógyászhoz. Annyira rosszul voltam (szédültem és hányingerem volt), hogy azt hittem, itthon kell maradnom, de aztán jobban lettem.
Barni már egyáltalán nem félt a dokinál, még nevetgélt is. Többet nem kell mennünk, hacsak nem lesz valami gond, de egyébként fokozatosan elhagyhatjuk már a krémeket. Mondta a doki néni tanulságként, hogy szteroidos krémet arcra nem szabad használni, csak nagyon súlyos esetben, és akkor is csak rövid ideig, huzamosabb ideig semmiképpen sem. Én megjegyeztem, az biztos, de bármi ilyen jellegű gondunk lesz, ezután úgyis csak hozzá fogunk menni.
Az Ikeában ebédeltünk. Mivel kevés gyerek volt, megengdetük Barninak, hogy a játszósarokban játsszon, míg mi ettünk. Később kitalálta, hogy neki kakilnia kell. Mondtuk, hogy csak a vécébe lehet, persze erre rögtön azt mondta, hogy nem, és pelust kért volna. Végül kértem egyet a játszóházból. Még nem volt nyitva, de egy nő bement és hozott nekünk egyet, aztán a babaszobában ráadtam Barnira, és sikerült is a produkció. Azt hiszem, egy darabig még egy pelenkát el kell tennünk hasonló esetekre, ha megyünk valahová.
Hazafelé a kocsiban Barni tíz perccel a hazaérkezés előtt elaludt, hiába próbáltuk ébren tartani. Itthon rögtön lefektettük, és mi is lefeküdtünk mellé, de persze kiment az álom a szeméből, és egy jó darabig csak rosszalkodott meg minket piszkált, míg elaludt. Fél 5-kor keltettem fel, még aludt volna. 5-kor ebédelt, aztán elvittük anyuékhoz, mi meg elmentünk egy étterembe, mert ma van a házassági évfordulónk. Mielőtt elindultunk, anyósom telefonált. Mondta neki Lala, hogy megyünk enni, és erre ő - gondolom - azt kérdezte, hogy Barnit is visszük -e, mire Lala azt mondta, hogy persze. Hihetetlen, hogy nem meri megmondani neki, hogy anyuék vigyáznak rá! És már többször volt ilyen, hogy nem mondta meg vagy letagadta. Mintha ebben bármi rossz lenne! Csak azért, mert anyósom utálja őket, nyilván nem hiszi, hogy Barni hozzájuk nem megy, főleg hogy egy városban lakunk. Nem tettem szóvá a dolgot, de nagyon bosszant.
Anyuék elvitték magukhoz Barnit, én meg egész nap pakoltam, mostam, vasaltam, takarítottam, fáj is a hátam rendesen... Két adag ruha még mindig az erkélyen szárad. Délelőtt védőnőnél voltam, minden oké, még a szívhangot is azonnal megtalálta. Aztán a kislány nem nagyon maradt egyhelyben, mindig utána kellett menni a hallgatóval. Nagyon kis izgága. Lala pár napja végre előrukkolt egy névvel, persze olyannal, amit én nagyon nem adnék a gyerekemnek, mert szerintem szörnyen negatív, egy borzasztó gonosz bibliai nőszemély volt a viselője, és az egyik jelentése "Baálnak szentelt". Egyébként hangzásra nagyon szép és tetszene is, de sajnos annyira befolyásolnak engem az ilyen dolgok. Ráadásul egyes értelmezések szerint spanyol eredetű, és ugyanaz, mint anyósom neve. Mikor Lala ezt mondta, az tett be teljesen. Majd pont anyósomról fogom elnevezni a kislányomat!! Nagyon megérdemelné...
Evés terén sajnos nem haladunk semmit Barnival, pedig azt hittem, majd a nyaralás, a közös evések segítenek, de nem. Hiába evett Áron mellett, hiába ettünk együtt naponta háromszor, voltunk vendéglőben is, mindennel megkínáltuk, de egyszerűen semmit nem volt hajlandó megkóstolni. Nem tudom, mi lesz így. Az étvágyával nincs gond, mert eszik rendesen, csak éppen zöldséget-gyümölcsöt csakis turmixolva, és általában a húst is ilyen formában eszi, mert rántott húson kívül nem vesz mást a szájába, és azt se mindig. Az őt abszolút nem zavarná, ha nem kapná a turmixolt cuccokat, mert remekül elvan a kenyérfélékkel, joghurttal és krémtúróval egész nap, de akkor hol marad a zöldség-gyümölcs? És szerintem igenis nagyon fontos, hogy egyen ilyeneket. Max. azt lehetne csinálni, hogy odateszem elé a főzeléket vagy gyümölcsöt, ha nem eszi, oké, mást nem kap, és ha később megéhezik, hiába kérné a kenyeret vagy joghurtot, megint ugyanazt kiraknám elé, amit korábban nem evett meg. Lehet, hogy hatásos lenne, de én erre egyszerűen nem vagyok hajlandó. Nem fogom így kínozni a gyerekemet, főleg míg ilyen kicsi. Anyu szerint majd ha beszédileg olyan szinten lesz, hogy rendesen lehet vele kommunikálni, akkor majd alkudozhatunk vele, és ő is elmondhatja, mit szeretne vagy miért nem szeretné ezt vagy azt megkóstolni, és akkor majd menni fog. Egyébként ma vacsorára két sajtos melegszendvicset megevett, az elsőt pillanatok alatt befalta, és mondta, hogy még kér, ezért csináltam neki még egyet. Már régen evett ilyet, talán azért jött most be neki annyira. De inni megint nem akar, alig tudom beleimádkozni a gyümölcslét reggel meg este, már mindenfélét kitalálok, ötven féle pohár, "csak egy kicsit még, és akkor...", stb.. Bezzeg szénsavas bármit korlátlan mennyiségben meginna! Meg teát, de csak ha jó édes és citromos. Szóval a lényeg, hogy minél egészségtelenebb legyen.
Ezek a nyaralásunk első napjai, a modellvasút kiállítás és a hidegfront. Lala cuccaiban mászkáltam, mert én nem vittem annyi pulóvert, hiszen csak két hűvösebb napot mondtak, akkor is 20 fok körüli hőmérsékletet, aztán mennyi volt? 14 fok, és ráadásul nem egy napig.
Itthon vagyunk!
Csütörtök este strand után bementünk Keszthelyre, akkor nyílt a borfesztivál. Egyszerűen szuper volt, nagyon sok látnivaló mindenfelé. Ezután minden este elmentünk ide, és jó sokáig maradtunk. Volt körhinta is (Lala szerint sergő), Barni életében először ült rajta. Kicsit féltem, hogy mit fog hozzá szólni, ha elindul, de borzasztóan élvezte, a végén ki sem akart szállni. Volt egy játszótér is, ami inkább nagyobbaknak való volt, mert a kicsik sehol nem tudtak felmászni az alagutas-csúszdás bigyóra, de Lala mindig segített Barninak feljutni. Mikor egyszer elment valahová, Barni jött hozzám, hogy tegyem fel. Mondtam neki, hogy én nem tudom feltenni. Erre körülnézett, odament egy ácsorgó nőhöz, kézen fogta, és elkezdte húzni a csúszda felé, aztán mutatta, hogy tegye fel. Szerencsére pont megjött Lala és megoldódott a helyzet, mindenesetre nem egy elveszett gyerek.
Nem sokáig élvezhettük, hogy hármunké az apartman, mert péntek reggel jött egy család 2 gyerekkel, és a szállásadó megkérdezte, hogy baj lenne -e, ha itt laknának, mert ha igen, Keszthelye is megszállhatnak. De akkor már csöngettek is, na meg különben is hogy mondjam, hogy igen, baj? Csak nem volt ez így korrekt, főleg hogy abban állapodtunk meg, hogy nem tesz be senkit mellénk, és Krisztiánék nem kérték vissza a pénzt. Mikor megbeszéltük, hogy mi még egy napot maradunk, akkor is elmondta, hogy úgysem fog jönni most senki. A családdal egyébként abszolút semmi problémánk nem volt, de akkor sem olyan volt, mint egyedül, mert így alkalmazkodni kellett, konyhát, étkezőt közösen használtuk, Barni megint nem hangoskodhatott meg mehetett mindenhová, na szóval nem volt így olyan jó. Úgyhogy igyekeztünk minél kevesebbet lenni a szálláson, minden nap bementünk Keszthelyre sétálni. Egyik nap Barnival kisvasutaztunk is.
Ma végre jó volt az idő, ezért délelőtt összepakoltunk, és úgy terveztük, hogy korán lefektetjük Barnit, hogy délután hamar mehessünk strandolni. A lefekvéssel nem is volt gond, sőt pillanatok alatt elaludt, csak éppen felébredni nem akart. Háromkor ébresztettem, de fél négyig egyszerűen nem tudtam lelket verni belé. Éjszaka nem aludt jól, biztos azért dőlt így ki. Négy körül értünk ki a strandra, és kb. fél 7-ig maradtunk. Barni nagyot pancsolt, a víz sem volt hideg a feltöltött részen.
Mostanában rengeteget fejlődött szellemileg, főleg ezen a héten. Sokat okosodott, és majdnem mindent próbál mondani is, amit hall, pl. hattyú, bor, hordó, kanna, stb... Nem túl érthetően mondjuk, de legalább próbálja. Azt mondja magára, hogy "tí", talán a tiéd vagy te lehet az eredete. Próbáljuk megtanítani, hogy azt mondja, hogy "én", néha mondja is, de inkább "tí"-t mond.
Mindenben utánoz minket. Pl. betette a sütőbe a kenyerét, és be is kapcsolta, mert tőlünk is látta, hogy ott készítjük a kaját, akkor ő miért ne tudná megcsinálni... Meg állandóan kenekedik az összes krémmel, amit sikerül megkaparintania. Ma megszerezte valahogy a kismamakrémemet, és hozta ki a szobából. Lala épp rá akart szólni,de Barni odament hozzá, és elkezdte bekenni a karján az egyik anyajegyet, és közben mondogatta, hogy "bibi, gyógyul" (neki az anyajegy is bibi). Mi is mindig ezt csináljuk, ha valami seb vagy szúnyogcsípés van rajta, bekenjük, és mondjuk neki, hogy most már meggyógyul. Barni mondjuk akkor is azt mondja, ha kiönti a vizet és megszidom. Szerinte az is majd meggyógyul.
A visszaút hosszú volt, Barni iszonyúan unta, egyfolytában izgett-mozgott rosszalkodott, kibújt az övéből, stb. Unalmában megivott egy kis üveg almalét, egy fél doboz baracklét ( a szívókát belenyomta a dobozba, így onnantól nem tudta inni), megette az ebédről maradt bundáskenyereket meg egy kiflit. Mondtuk is, hogy ha legközelebb nem akar enni, beültetjük a kocsiba.
Holnap feltöltöm a nyaralásos képeket a gépre és átválogatom, na meg persze pakolok, mosok, takarítok.
Hárman maradtunk, Esztiék délelőtt hazamentek.
Éjszaka Áron többször is felébredt és sírni kezdett, mintha fájna valamije. Ráadásul tiszta hideg volt, de nemcsak a végtagjai, hanem a teste is, és hiába takargatták be, nem melegedett fel. A hője 36 alatt volt, ezért hajnalban bevitték az ügyeletre. Nem foglalkoztak velük, az asszisztens azt mondta, csak este 8-ig van gyerekorvosi ügyelet, különben meg ő úgy látja, a gyerek nincs életveszélyben, úgyhogy nem ébreszti fel ezért az orvost. (Vicces!!! Ha életveszélyben lett volna, a mentőket hívják...) De azért előadásokat tartott nekik a tüszős mandulagyulladásról, a helyes lázcsillapításról (szerinte 40 fok alatt nem szabad lázcsillapítót adni, csak természetes csillapítás a megengedett, na mintha attól lemenne egy 40 fokos láz...), aztán azt mondta, miért nem veszik el tőle a cumit, mikor az visszafertőzheti (pont egy beteg gyerektől fogják elvenni a cumit), és miért kap már megint antibiotikumot, mikor egy hétig szedte, két hétig meg (szerinte) nem lehet, na szóval sokra mentek az ügyelettel, ezért úgy döntöttek, hogy hazamennek, és megmutatják Áront a saját gyerekorvosuknak.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult ez a nyaralás, hát, nem lesz benne életünk top 10 nyaralása között, de ez van... Azért igyekszünk kihozni belőle a legjobbat. Végül is abban is van jó, hogy hármasban vagyunk. Egyrészt megbeszéltük a tulajjal, hogy szombat helyett vasárnapig maradhatunk, másrészt nem kell alkalmazkodnunk másokhoz, és Barni szabadabban lehet, nyugodtan zajonghat meg futkározhat, nem kell figyelni arra, nehogy felébresszen vagy zavarjon valakit. Áron sokkal nyugodtabb és csendesebb Barninál, ezért próbáltam visszafogni, mert láttam, hogy zavarja őket, meg sokszor olyanért is rászóltak, amiért én nem szoktam (pl. hogy ne labdázzon bent , ne zörögjön a székkel, vagy óvatosan gurítsa az autókat). Szerintem egyáltalán nem rossz kisfiú, csak eleven és hangos, élvezi az életet, a játékot,, de aki máshoz szokott, annak ez biztos furcsa. Na majd a második gyerekük nem biztos, hogy olyan nyugis lesz, mint Áron, aztán akkor ők is hozzászoknak!:)
Áront ma elvitték dokihoz, megint tüszős mandula... Az a durva, hogy most volt neki pont, 10 napig szedte az Augmentint, pár napja hagyták abba, erre tessék... Én nem vártam volna fél napot, biztos azonnal rohantam volna orvoshoz, de Eszti azt mondta, meglátják, reggelre hogy lesz. De ha egyszer 40 fokos láza volt, szerintem mindenképp meg kell orvosnak is mutatni a gyereket. Pont azt mondtam, hogy ha esetleg megint a mandulája, akkor ugye antibiotikum kell, azt meg jobb minél előbb elkezdeni. Így most fél nappal később kapott csak. Eszti azon bosszankodott, hogy most megint nem mehet Áron bölcsibe. Én a helyében nem bölcsibe akarnám vinni, hanem kivizsgálásra, mert nem normális, hogy hetente beteg. Még mikor nem járt bölcsibe, akkor is folyton volt valami baja, Barninak meg semmi, pedig neki elméletileg gyengébb az immunrendszere. Lehet, hogy én állok kicsik extrém módon a betegségekhez, de én csináltatnék egy vérképet, biztos, ami biztos. Lehet valami szerzett immunhiány is, amit kinő majd, de akkor talán jobb lenne, ha kivennék a bölcsiből, úgyis jön a kistesó, otthon tudna maradni, és ráérne majd később is járni. De nem az én gyerekem és nem az én dolgom, lehet, hogy csak nagyon parázós vagyok.
Mi délelőtt Keszthelyre mentünk sétálgatni, most meg a strandon vagyunk. Barni belepancsolt a vízbe, de iszonyú hideg, csak 21 fokos sajnos.
Tegnap strand után vásároltunk, és ahogy mentünk ki a boltból és toltam Barnit a bevásárlókocsiban, olyan boldognak éreztem magam, mint már régen. Olyan jó érzés volt, hogy családom van, hogy Barni olyan jókedvű meg aranyos, és hogy nemsokára már négyen leszünk.
Itt vagyunk Gyenesdiáson. Az idő egyelőre nem éppen strandolásra való, de talán holnap Barni már belepancsolhat a vízbe is. Azért minden nap lejövünk a strandra, és itt játszunk, a kicsik ezt is élvezik.
Tegnap Keszthelyen megnéztük a modellvasút kisállítást, több, mint egy órát eltöltöttünk ott, nagyon tetszett mindenkinek. Ma az Afrika Múzeumba mentünk, persze inkább az állatkerti részen voltunk. Barninak a strucc tetszett legjobban, azon nevetett, hogy mindig őt nézte a nagy szemével.
Ma egyébként nem túl jó napunk van, letörött egy hatalmas darab a múlt héten preparált fogamból és persze a tömés is kijött, szerintem már meg sem lehet csinálni. Dálutánra meg Áron belázasodott, 40,5 fokos láz. Eddig még nem vitték el Esztiék dokihoz, én biztos azonnal rohantam volna vele az ügyeletre. Nem akarok beleszólni, de én a helyükben már csináltattam volna egy vérképet, mert gyakorlatilag hetente beteg, és ilyen hirtelen felszökő magas lázai vannak, biztos, ami biztos, én megnézetném... És most ugye már bölcsiben sem volt vagy két-három hete, mert tüszős mandulagyulladása volt meg szünet is volt, és már itt vagyunk négy napja, most itt nem is volt kitől elkapnia semmit. Lehet, hogy megint a mandulája, talán kiújult, mindenesetre szerintem látnia kéne egy orvosnak. Remélem, akármi baja van, Barni nem fogja elkapni.
Barni reggel nagyon megörült, mert kivételesen a mama is jött érte, nemcsak a papa. Azt mondták, még a boltban is ezen örömködött, hogy most a mama is ott van.
Délután a zöldséges nénitől kapott ajándékba egy csomag Győri Édest, és a négy kekszből hármat meg is evett, közben végig azt magyarázta, hogy azt ő kapta. Gyümölcsös volt, tele magokkal meg szárított gyümölccsel. De ettől nem akart megfulladni. Fogadok, ha más adta volna neki, akkor nem ette volna meg.
Mi először a terhesgondozóba mentünk táppénzpapírért, aztán ultrahangra. Így néz ki a lelet:
Egy élő magzat med. végű fekvésben.
A lepény a mellső falon tapad, mélyen.
A magzatvíz mennyisége átlagos.
BDP: 63 mm (55-70)
AC=214 mm, FL=44 mm
Súlybecslés: 839 g.
A számítottnak megfelelő terhességi kor (24 hét 6 nap)
A lepény I-II config.
Ép koponya kontúr és gerinc végigkövethető.
Négy végtag, zárt hasfal. Ép vesék.
Gyomor- és hólyagtelítődés látható. Ép rekesz.
Négyüregű szív.
Szóval tök fölösleges volt visszamennem, mert semmi nem változott, még mindig mélyen van a lepény. Kérdeztem a dokit, hogy ez gond -e. Azt mondta, miért lenne? Mikor az anyukája terhes volt, akkoriban még nem is volt UH, és az ilyenek ki sem derültek. És még feljebb mehet.
Nekem oké így, csak nehogy ráfeküdjön a méhszájra, mert az már gond lenne. De úgyis pár hét múlva megyünk 4D-sre, akkor majd megnézik még egyszer.
Ennek a dokinak, aki ma volt, elég rossz híre van, sokak szerint bunkó. Én szülés után találkoztam vele párszor viziten meg most, de mindig nagyon rendes és normális volt, most meg különösen. De egyébként a terhesgondozóban és az ultrahangon is mindig csúcs kedvese volt velem mindenki. Egyedül a csecsemősnővérekkel volt rossz tapasztalatom.
Ultrahang után vásároltunk pár dolgot, aztán elmentünk itt Csanakon egy olyan kirakodós zsibvásárba, amit faluról falura utaztatnak, és bedobálják a szórólapot a postaládába, hogy mikor járnak majd éppen a környéken. Jellemzően nagyon olcsó cuccaik vannak, főleg öregasszonyoknak, pl. otthonka, bevásárlótáska, stb., de azért jó dolgok is vannak. Én vettem 1000 Ft-ért egy halásznadrágos pizsamát (majd a kórházba), 500 Ft-ért egy melltartót, ami pont jó lett, pedig ott felpróbálni nem lehetett, de nagyon jól tart, és még szép is, és vettem egy Ped Egg-et 500 Ft-ért. Akárhogy is nézegetem, ez tényleg a tévés cucc. Igaz, így is hirdették, de megesküdtem volna rá, hogy ennyiért ez valami hamisítvány, de nem. Na nem mintha többet érne ám 500 Ft-nál, de ennyiért jó.
Délután felmostam, vasaltam, és nagyjából bepakoltam a bőröndökbe. Holnap 9 és 10 között indulunk Gyenesdiásra, így még lesz időm bőven elrakni a maradékot.
Nem akarok előre keseregni azon, hogy pont elromlik az idő, hátha nem is lesz olyan nagy lehűlés, vagy ha mégis, akkor is jól tudjuk érezni magunkat.
Ma egész nap mostam, viszont kimostam az összes szennyest. Holnap jó sok dolgom lesz, de anyuék elviszik magukhoz Barnit, így talán jut idő mindenre.
Uszonna után lementünk a kertbe, mert Barni meglátta, hogy ott van Áron. Aztán persze a kezdeti ujjongás után már nem nagyon foglalkozott vele, folyton be akar volna menni Esztiékhez meg kiszaladgált az utcára, aztán meglátta, hogy a játszótéren vannak gyerekek, és akkor rögtön oda akart menni. Ott volt a verekedős kisfiú is, már rég találkoztunk velük. Most is kis hörcsög, nem akarta semmijét odaadni Barninak, mikor meg Barni elvette valamijét és elszaladt vele, rohant utána, és elég durván visszavette tőle, de mondjuk Barninak sem lett volna szabad csak úgy elvinnie a játékokat, míg nem engedik meg neki. Most tanítgatom arra, hogy mondja azt, hogy "kérem", ha szeretne valamit, valami hasonlót mondogat is. Szóval a kisfiú nem nagyon adta oda a játékait, de mondta az anyukája, hogy hadd játsszon Barni a labdájával, különben is vissza fogja adni, meg amúgy is jobb ketten labdázni, mint egyedül. Szóltam Barninak, hogy rúgja oda a kisfiúnak a labdát, erre ő kicsit megnyugodott, hogy tényleg visszaadja Barni, és kicsit még fociztak is a végén. Úgy látom, azért már sokat okosodott a kisfiú, szépen köszönt is Barninak, mikor elmentek, hogy "szia, Barni". Persze Barni csak annyit tud még mondani, hogy "pápá".
Palotást táncoltak a tévében, Barni és Ancsa azt utánozták:
Ma nagyon fárasztó napom volt. Délelőtt Lala dolgozott, én meg egyedül pakoltam össze, de közben Barnira is figyelnem kellett volna, mert anyósomék nem értek rá, Lala unokatesóitól meg mégse várhatom, hogy Barnira is vigyázzanak. Egyrészt ők is segítettek anyósomnak a főzésben, meg Annára is vigyázniuk kellett, az is épp elég. Barni meg folyton kirohangált a kertbe, próbáltam figyelni, hogy legalább sapka legyen rajta. Akkora bazi nagy az a kert, és elöl is van, ott meg van egy meredeken lejtő kocsibejáró, és hiányos a korlát, félek, hogy egyszer leesik a betonra, ezért ha előre megy, akkor megyek én is, ha észreveszem. Ha itthon lettünk volna, 11-12 után már nem nagyon engedtem volna ki, de itt nem tudtam vele mit csinálni, kiment magától. Én meg annyira rosszul voltam már a hőségtől meg a naptól, és futni is kellett utána.
Úgy volt, hogy egy óra körül indulunk haza, ezért nem is fektettem le Barnit. Aztán persze ma csúszott az ebéd meg minden, és végül negyed 3-kor sikerült elindulnunk, közben emiatt Lalával is összevesztem, mert tudta, hogy időre kell mennem a fogorvos miatt.
Szegény Barni már nagyon álmos volt, ásítozott meg kókadozott, de ebédkor ott kellett ülnie az asztalnál. Pár kanál leves levét evett csak, de nem is volt éhes, mert nem sokkal előtte kapott tízórait. Más lenne, ha neki is épp akkor lett volna ebédidő, de így minek kíntatni? Sírt is már a végén szegény, mert el akart menni az asztaltól, de nem lehetett. Utána el is feküdt a kanapén és fogta a kezemet, míg Lala kihordta a cuccokat a kocsiba.
Aztán hazafelé aludt egyet az autóban, itthon ebédelt, aztán rögtön indultunk is a fogorvoshoz. Épp hogy odaértem. Nem volt senki, mehettem is rögtön, és negyed óra alatt végeztem. Legalább ez gyorsan ment.
Este 8 után azt mondta Lala, menjük ki egy kicsit a kertbe, de minden vizes volt, mert öntözött a szomszéd, ezért elvittük Barnit a játszótérre. Jól kiszaladgálta magát, de szó szerint, egyfolytában futkosott, és még hazafelé is rohant.
Délelőtt jégkrémet ettünk. Barnit is kínáltuk, de persze nem kért. Anyósom azt mondja, hogy miért nem eszik semmi gyereknek való dolgot, mint pl. jégkrém, süti, fagyi, szörp (bolti)... Mondom neki, én speciel nem bánom annyira, hogy nem eszik ilyeneket. Azt mondja anyósom, hogy pedig kéne neki. Mondom, már miért kéne? Semmi szüksége ilyenekre. Azt mondja, de igen, szüksége van, és ő három gyereket felnevelt (mindig ezzel jön érvként), és ő nagyon jól tudja, hogy egy gyerek szervezetének ilyenekre is szüksége van. Nem is szóltam erre semmit, minek... Múltkor a nődokinál pont arról olvastam egy cikket, hogy milyen egészségtelenül etetik sokan a kisgyereküket Magyarországon, pedig a 3 év alatti gyerek nem mini felnőtt. Nem szabadna, hogy ugyanazt egyék, mint a szülők, pláne hogy nálunk köztudottan nagyon egészségtelenek a táplálkozási szokások, és a kicsik így egy csomó fontos vitamint meg ásványi anyagot nem is kapnak meg, helyette viszont nyelik a sok tartósítószert, zsírt, sót, fűszert, stb. Persze nyilván ez nem minden családra igaz, mert akik odafigyelnek rá, hogy egészséges ételeket egyenek, azoknál nyugodtan eheti a gyerek is ugyanazt, de tényleg ha belegondolok, miért lenne jó, ha Barni enné a felvágottat, virslit, kolbászt, édességeket, kakaót... Az egy dolog, hogy biztos nem árt, ha néha kap ilyet is egy gyerek, de ha nem, attól sem lesz semmi baja, sőt...
Mindig megfogadom, hogy nem fogok fújni anyósomra, és igyekszem elfogadni és közömbösnek lenni iránta, de minden napra jut valami hasonló megjegyzése, és annyira ki tud akasztani...
Barni továbbra is hősiesen küzd a szavakkal, legalább már utánozza, amit mondunk neki, csak általában nem túl érthetően. Pl.:
Titti=Isti
Csacsa=Ancsa
papamm=ping-pong
ha=hal
tyappan=lappantyú - Elalvás előtt egyfolytában tyappanozik, vagy hússzor elmondtam neki ma is a verset, de akárhányszor meghallgatná.
