Gyermekkori traumák (zárt klub)

Sziasztok!

Azért hoztam létre ezt a topikot mert szívesen beszélgetnék olyanokkal akik gyermekkorukból adódóan szintén traumákon mentek keresztül, akiknek a szülei nem voltak szerető, óvó, gondoskodó emberek és/vagy nem tudták hogyan legyenek azok, mert személyesen is érintettek voltak mentálisan vagy fizikailag.

Magamról: Mint a topik címe is mutatja, nekem is részem volt ebben. A gyermekkoromat és az életemet teljes elnyomásban, megfélemlítésben éltem, érzelmileg éheztetve. A szüleimmé váló két fél nem volt alkalmas gyermekek nevelésére mert mindketten hasonlóan hiányos háttérrel, érzelmileg kisemmizve, egyedül nőttek fel. Nárcisztikus,szeretetet adni nem képes felnőttekké válva. Ennek következményeként sajnos jómagam is így váltam "felnőtté". Ez magával hozta a szorongást, megfelelési kényszert, önbizalomhiányt és egy hatalmas érzelmi űrt.

Nagyon nehéz úgy összeszedni egy életet, ha annak nem voltak alapjai.Csak egy kocsonyás ingoványos talaj. Mégis úgy döntöttem megpróbálom még ha egyedül is vagyok ebben. Ennek már 2 éve. Messze vagyok még a céltól, de igyekszem élhetővé tenni az életemet.

Ha valaki szeretne beszélgetni a saját tapasztalatairól, életéről, benyomásairól vagy akár csak a mindennapokról,tervekről, álmokról bátran csatakozzon.