AKUPUNKTÚRA (zárt klub)

Az akupunktúrás kezelés lényege, hogy a test meghatározott pontjaiba tűket szúr a kezelőorvos és különböző mozdulatokkal mozgásba hozza azokat. A tű önmagában merül a testbe, semiféle gyógyszert vagy vegyi anyagot nem tartalmaz. A kezelt pontok egy összefüggő csatornahálózaton, az ú.n. meridiánrendszeren helyezkednek el.

Mik ezek a meridiánok? A meridiánokat úgy kell elképzelni, mint valamiféle csatornákat melyek valamilyen anyagot szállítanak. A keleti elmélet szerint ezekben a csatornákban kering az életenergia, a Qí, melynek kiegyensúlyozott, szabad, akadálymentes áramlása biztosítja a szervek, szövetek megfelelő táplálását, azaz az egészség fenntartását. (Többféle Qí létezik, azaz a Qí-nek többféle megnyilvánulása van. Megkülönböztetünk tápláló-, védelmi-, öröklött-, szerzett stb. energiákat.)

A csatornák összefüggő hálózatot alkotnak. Átadják energiájukat egymásnak, illetve a hozzájuk tartozó szerveknek. A demonsrációs bábun, vagy atlaszokban látható ábrák csak a felületen futó meridiánokat ábrázolják, de minden csatornához tartozik egy belső szerv is, melyről a nevét kapta, amelyikkel összeköttetésben áll.

A szakkönyvek részletesen leírják ezeket a belső útvonalakat, melyek létezéséről magam is meggyőződtem, hiszen a tűszúrásra adott reakció bizonyítja, hogy működnek. Azonban sohasem hagy nyugton egy kérdés: hogyan jöttek rá ezekre az útvonalakra a keletiek? A felületes meridiánok feltérképezése még csak-csak elképzelhető (bár az is nehezen), de a mélyben futóké?...

A csatornák meghatározott helyei, "nyílásai" az akupunktúrás pontok, ahová a tűk kerülnek. Szemmel nem láthatóak, de finom tapintással érezhetők. Betegségek esetén nyomásra érzékennyé válhatnak, ami a diagnosztikában is segítséget nyújt.

Léteznek-e ezek a pontok? Az akupunktúra ellenzői ezeket is csak valamilyen misztikus elképzelésnek tartják, holott már számos objektív bizonyíték igazolja létüket. Niboyet francia kutató 1946-ban felismerte, hogy az akupunktúrás pontok felett a bőr elektromos ellenállása kisebb. Ezen a felismerésen alapszik az azóta is használt, sokféle formában kapható ú.n. pontkereső készülék. Eőry Ajándok kimutatta, hogy a pontok területén magasabb a bőr széndioxid-leadása, Bergmann azt igazolta, hogy a pontok infravörös kisugárzása erőteljesebb a környezeténél. Mindez arra enged következtetni, hogy a pontok területén fokozottabb anyagcsere zajlik.