Válás után (nyílt klub)

sziasztok!

elhagyom a honlapot.

Minden jót nektek, kívánom, hogy egész életetekben legyetek elégedettek és egészségesek.

Átadok mindkettőtöknek admin jogot, mindketten beengedhettek embereket ide.

Ölelés: kamara

Ez igaz..nem könnyű.De tudni kell hol az a határ ameddig alárendeli magát az ember egy kapcsolatnak.És igen!Még fiatal Vagy!:)És én is léptem volna később is.Mert ugye...egy életet kaptunk,és azt nagyon nem mindegy milyen mód éljük le.kissé más a Ti helyzetetek..Hááát hogy őszinte legyek...én nem is értem azokat a férfiakat akik arra hivatkoznak hogy azért nem közelednek a nőhöz mert bent van a baba..na hát..nincs mesésebb dolog úgy érezni a férfi közelségét szeretetét,szerelmét akitől a várva várt babó a pocakban ,hogy 3-an együtt érezzük egymás ölelését...De ez persze az én meglátásom.Mindenki más és tiszteletben is kell tartani míg nem beteges.

Én azt gondolom mindenkihez tartozik valaki,az nem biztos hogy a hozzá vezető út könnyű és egyenes,bár biztos vannak olyan szerencsés nők akik azonnal az igaziba botlanak,de valószínű hogy mi sem véletlen kerültünk ilyen helyzetbe:)Ezek a nagy és nehéz döntések olyan magabiztossá és erőssé tesznek minket hogy szinte nincsenek is akadályok:)

Én drukkolok Neked hogy minden téren találd meg a boldogságot!:)

Bölcsi..nem lesz könnyű,elég aprócska még a picúrod.De ha egyedül maradsz vele gondolom azért égető munkába állnod.Milyen területre gondoltál?Vagy régi munkahely?Bölcsi lesz-van a közelben?Van segítséged?Vagy akire támaszkodhatsz kicsit ebben a helyzetben?

Gyönyörű hétvégét kívánok Neked!És mindenkinek aki bekukkant ide hozzánk!:)

Még mi sem váltunk el és szerintem nem is válunk egyhamar. De júliustól a férjem elköltözik tőlünk.Ezt korrekten megbeszéltük.

A kisfiam imádja az apukáját, nehéz lesz a változást megszokni mindkettőnknek, de jobb ilyen pici korban, mert akkor ez lesz neki a "természetes", már amennyire lehet ez természetes.

Az én történetem annyi, hogy 6 éve élünk együtt, van egy másfél éves kisfiunk. A férjemmel terveztük a babát már régóta, mégis amikor már látszott hogy nő a pici a pocakomban, a férjem elfordult tőlem.

Elmondta, hogy miért: nem tudott szexelni mert bennem volt a baba.

Gondoltam, hogy ez ugye idővel el kell, múljon, de nem így lett. Utána meg az volt a kizáró ok, hogy szoptatom a gyerekem.

Volt azóta talán 2 gyenge próbálkozás és ennyi.

Pedig én szerintem dögösebben nézek ki mint valaha...

A férjemnek azonban kialakult egy (nem definiálható) kapcsolata de a mi házasságunk ugyanúgy működik. ill nem működik.

Azt természetesen nem lehet kierőszakolni senkiből, hogy szeressen, így én szeretném megadni magamnak az esélyt, hogy valaki boldoggá tegyen és én is valakit, aki viszont szeret.

Nehéz lesz, de még fiatal vagyok.

És ha 10 vagy 15 évvel idősebb lennék, ugyanúgy megtenném ezt a lépést, szorgalmaznám a külön menést.

Persze neki ez egy kényelmes szitu, mert oda megy, ahová akar, akkor jön, amikor, éli az életét és mi meg valahol mellette vagyunk. Van tiszta ruha és meleg, meg kedvesség, de érzelmi amplitudó nem mozdul.

Ennyi.

Engem most a bölcsi és a munkalehetőség foglalkoztat meg a megváltozott élet...hogy vajon milyen lesz.

Anyósom is érzi a végét a kapcsolatunknak s talán még engem okol... nem is tudom. Mondani nem mond semmit, de most 7végén voltunk nála. Semmivel nem kínált, máskor mindig tukmál nagyon, ma meg megbeszélés nélkül eljött hozzánk mert erre volt dolga, de többszöri kérésemre sem vetette le a cipőjét, de végigtopogott a lakáson és tömény cigi szaga volt. Nem értem miért? Láttam, hogy sértve érzi magát és még nekem volt lelkifurdalásom.

Nehéz!

Köszönöm!Úgy érzem már valóban rám is férnek jó dolgok is..persze az ember ha igazán tud örülni dolgoknak és úgy áll hozzá,akkor mindenben lát némi jót is.Azért ez nem mindig így van sajnos.De igyekszem.Most kicsit sok nekem ez a "minden új"dolog:)...Új hely,új ház,új munkahely.Na hát mesélek erről is,most rohanok én is..épp ez ügyben.Intézkedek,rohangálok egész héten hogy hétfőn bevethessem magam!:)(Ez erős túlzás volt..majd mondom miért:)...)

Foly.köv.:)

Szép napot Neked!:)

Értem. Akkor más a helyzet, ill nem az a "szokványos".

Most nem igazán van időm, de holnap írok.

De ahogy olvastam új munka vár rád és ez nagyon jó dolog!

Minden új dolog izgalmas ;)))

Kívánom, hogy szuper legyen minden e téren is!!!

Mesélhetnél erről is idővel!

Szia :)

Igazság szerint elég új a helyzet még nekem is,mindenkinek akit érint az egész történet.Kb.most olyan 50 km-re lakunk egymástól,de mivel együtt laktunk és szüleim is ugyanott élnek, így a gyerekek még maradtak míg tart az iskola és ovi.Addig ott vannak.Ezért tulajdonképp apukájukat szinte naponta láthatják míg nem költöznek ők is végre hozzám.Ha együtt vannak általában a mi lakásunkban voltak eddig ahol együtt éltünk.Közös programot igazán még most csinálnak hogy jobb lett az idő.Társasoznak,kint a kertben játszanak valamit.Én nem szabtam meg összeget arra vonatkozóan mennyi gyerektartást igényelnék.Mivel még a keresetet sem adtuk be,én azt gondolom úgy is ad ha tud,ha épp nem áll túl jól anyagilag meg kevesebbet.Hiányolni ezért nem hiányolják mert,relatív sokat vannak együtt.Most inkább én vagyok aki messzebb él tőlük.(ami nagyon nem könnyű) és 10 évesek,kérdezgetni nem nagyon szoktak mi miért történt,hiszen azért ahhoz már elég "nagyok"hogy látták nem minden volt rendben.És ehhez nem kellett veszekedni,vitatkozni...elég ha van kis feszültség és azt azonnal kiszúrják a gyerekek.Nekem olyat még nem mondott hála az égnek egyik sem hogy jobb lett volna apával maradni,ha ilyesmi gondolata egy percre is lenne maximum azért mert az anyai "szigort" annyira nem viselik jól.Kettőnk közül én vagyok azt hiszem a következetesebb szülő,így a nagyobb csatákat én állom ha van ilyesmi köztem és a gyerekek között olykor.

Remélem nagyjából mindenre válaszoltam,ami esetleg kimaradt majd pótlom.Most már dolgozok hétfőtől így szerintem kevesebb időm lesz írni,de benézek azért majd ha időm engedi!Szerintem menni fog minden,ezek a dolgok ösztönből is jól működnek,persze nem árt ha az ember kap némi segítséget ha úgy érzi szükség lehet rá.

Milyen messze éltek egymástól? A fiúk mikor látják az apjukat? Ők mit csinálnak együtt? Ő miben segít nektek? Hogyan telnek az ünnepek? Mit csinálsz ill. hogyan reagálsz ha a fiúk hiányolják a papát? ...és kérdezik e hogy miért kellett nektek külön menni? Egy-egy veszekedésnél (filmekben lehet ilyet látni a gyerek és az anya között) mondták e, hogy "jobb lett volna ha apával maradok"? És te hogyan kezeled a hasonló gyermeki lélek túlfűtött hirtelenségű kirohanásait... persze csak ha vannak.

...no én ezektől tartok, de ha jön, majd megoldom tudom valahogy, de úgy szeretném, ahogy a lehető legjobb volna vagy a leghelyesebb.

"A lényeg hogy mindig van előre, és ha épp veszni látszik az értelme a gyerekek miatt sosem adhatjuk fel hogy boldogok legyünk, mert csak akkor tudunk úgy adni ha azt kapjuk mi is amire valóban vágyunk. . . . " ez bizony így van, ill. így gondolom pontosan én is.

Nem lehetett könnyű a döntésedet véghez is vinni, de kitartó és erős csajszi vagy!

Remélem én is... :)

Én elég gyakorlatias vagyok. Szeretnék minden eshetőségre felkészülni, de ez tudom, hogy lehetetlen :DDD ám mégis megkérdezem, mert jó volna tudnom pár dolgot, hátha segít nekem a közel jövőben.

Nem kérdeznék semmit, inkább te írj már olyanokat, amit a "jó lett volna ha anno nekem is elmondja valaki" kategóriába sorolsz az elköltözés és az az utáni kisebb nagyobb akár hétköznapi buktatókról.

akkor elmeséled a te történeted? :)

jó volna, mert több szem többet... tudod.