Te is írogattál már verseket, csak magadnak?Nincs kedved megosztani velünk? (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
íyxcvbnnm,.-- aasdgghjkklééáűqwertuzipőú
úúűűűűűűűűqww01223er578öüüó bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb
Oké, beugrott, hogy ki vagy :)
Ezt írtam neki :(
A lélek pusztulása
Álmomban még láttam őt: szerelmemként utoljára
Megtört szívemet helyezte lelkem sírjára
Mint fojtó sötét gyilkos: a kín szétszakít
Lelkem sötét kamrákban fetreng, láncokba kapaszkodik
Azóta csak a csend kong, néma üresség
Kriptákban ordít a meggyilkolt büszkeség
Alantas csúszómászó féregként könyörög kardért
Az ezerszer megkínzott, vak halálraítélt
Kötelek tépnek sebet a megszürkült bőrbe
Mozdulni sem bírva, megtörve, megkötözve
Durva szavak vágják le eltorzult fejét
A léleknek, melynek elvették értelmét
Örökkévalóság, míg végigérnek rajta
Majd fetreng a földön megalázva, megtaposva
Millió lidérc lába nyoma csonkítja
Már csak a végső megnyugvást, a felejtést sírja
Felejt.
De az emlék előtör, szépséget tükrözve
A veszteség megtámad, szépség által erősödve
Minél jobb volt régen, annál rosszabb most
Álmok vigasztalnak de az ébrenlét megkínoz
Végtelen kínok, mégis mindent túlél
Már a fénytől, boldogságtól rettegve fél
Elment a lélek, a megfáradt halálraítélt
A testnek már nem fáj az üressé vált a lét
Így lehet megölni valakit puszta szavakkal
Talán véletlen, talán akarattal
És ha meg is nem hal, élete mit sem ér
Mert lelke már nincs, teste hiába él.
Szia :) Köszi, hogy admin lehetek :D
Bocsi, hogy most kell megismerned, mikor össze vagyok törve, és nincs egy jó gondolatom. Elhagyott, akit mindennél jobban szeretek. ilyen erős szerelemnek léteznie sem szabadna, mert ez már nem ésszerű :)
Akkor leírom a másik aktuálisat is.
UNALOM
Unom!Unom!Unom!
Olyan unalmas a világ,
unalmasak az emberek,
furcsa ez a szerelem is,
mert unalmas.
Erőltetni már nincs kedvem,
unalmas lettem én is.
Tudom.Tudom.Tudom.
Nem kell lázadoznom,
nem is akarok, hisz már unom.
Te megváltoznál értem tudom,
de én már nem tudok.
Felzabált, majd eldobott
engem is az unalom,
...ó...az az unott!
Na jó leírok egy szösszenetkét, most megint aktuális:-)))
BOSSZÚ
Te olyan önző vagy!Tudod?
Már annyira unod,
hogy észre sem veszed,
ha egy vállvonogatásod
üt rajtam mély sebet?
Lehetsz ilyen senki is,
de vigyázz!
Mert beléd fog marni,
mély sebet ütni,
HA VÁLLAMAT MÁR ÉN VONOGATHATOM!