Annyira fáj!! (beszélgetős fórum)
Nálunk ez úgy van, hogy vannak napok, amikor meg lehet látogatni az időseket...szerintem ha az otthonvezetőtőnél kérdezz rá, hogy esetleg van-e olyan néni vagy bácsi akinek szüksége lenne egy kis beszélgetésre, mert ti nagyon szívesen segítenétek neki, meg mellette állnátok :)
Szerintem ez tök jól megoldható...és még ti is jobban éreznétek magatokat:)
Ez komoly? Ezt hogyan lehet elképzelni a gyakorlatban? Mert én nagyon szeretek idős emberekkel beszélgetni,és szeretetet adni nekik,mert tudom,hogy mennyire nem foglalkozik velük senki. Dehát mégsem mehetek be egy idősek otthonába. De ugyanígy vagyok az árva gyerekekkel is. Ugy bemennék hozzájuk,vagy elhozni hozzánk néha néha, dehát ez kivitelezhetetlen szerintem.
Próbáld magad túltenni rajta, ne keresd ot, felesleges, nem fog megváltozni. Szomorú hogy ilyen, de gondolj arra hogy neked ott vannak a gyerekek akik miatt nem szabad szenvedned. Magyarázd meg nekik, a mama ilyen sajnos mást nem tehetsz. Esetleg találjatok valakit idosek otthonában aki orulne a látogatásotoknak.
Köszönöm! Ez annyira szörnyŰ!!!! Ugy birom,mikor megkérdezik ,hogy vajon mit csináltam,hogy anyu ilyen velem? Hát köszönöm,pont ez a legrosszabb az egészben,hogy semmit. Én is azt érzem,hogy le kell zárnom,csak a gyerekeimet sajnálon,mikor megkérdezik,hogy mama miért nem kíváncsi ránk? Mostmár miattuk is szenvedek.
nem olvastam végig a hozzászolásokat de én azt tanácsolom lépj tul rajta mert csak boldogtalanná tesz.én is ebben a helyzetben vagyok de már probálok tul lépni.engem és a 2 testvéremet kiskorunkban hagyott el anyánk és csak a kötelező láthatásokon vitt el de akkor sem sokat volt velünk.04 éves korom után már nem akartam menni csak néha néha egy orára de mindig vérző sebekkel távoztam mert nem tudott másrol beszélni csak a nevelt gyerekeiről.a saját háromat elhagyta és anna a férfinak a gyerekeit nevelte fel aki miatt otthagyott minket.már három éve nem beszéltünk mir irt egy smst hogy ha nem esik nehezemre irjak neki vissza.nekem esik nehezemre???ő hagyott el minket és én fussak utána??sem engem sem a nővéremet nem keres szinte soha de a hugunkat havonta felhivja hogy menjen már el hozzá és mikor én is elmegyek a hugommal az én gyerekeimmel nem is nagyon foglalkozik csak a hugomét dajkálgassa és mikor jövünk el nekem ad egy puszit és szia, a hugomat megölelgeti és ugy köszön el szia kislányom!miért én ki a fene vagyok??na ezek után hazáig bőgök.nem megyek már hozzá mert utána mindig senkinek érzem magam nekem ez bevált nem keresem és igy elvagyok.persze néha fáj,de neki nem kellek.pl. 2 hete meghalt a nagypapám az ő apja és nem is szolt már el is temették mikor apám mondta,ő azt hitte tudom.ugyan ez volt mikor a mama halt meg az ő anyja.én megértelek hidd el és kitartás.
Szerintem addig nem nagyon lehet ezzel mit kezdeni, míg ( nem akarok rosszat, és nem is rossz szándékból írom) valami olyasmi nem történik anyuddal ami más megvilágításba helyezi az életét, hogy mindent át tudjon gondolni. Sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni, valamiért így gondolja hogy a tesód értékesebb ember, holott te is nagyon az vagy! Csak ő ezt nem veszi figyelembe...Meg ez igazából már nem rajtad múlik, mert ahogy leírtad te próbálsz tenni azért hogy jobb legyen a viszonyotok...nem is nagyon tudok tanácsot adni...sajnálom
Még annyit,és ne vedd zokon,hogy tisztában vagyok vele,hogy nem tudtok segíteni,hiszen nem vagyok hülye :) . De! Tanácsot adhat egy idegen is, és a szivemet néha jó kiönteni. De azért köszi a felvilágosítást. :)
A tesóm tisztában van a helyzettel,mivel ez már több mint 3 évtizede tart, mégsem állt ki mellettem soha. Most vajon miért tenné???? De ennek ellenére vele nem vagyok rosszba. Arra viszont emlékszem,hogy általános iskolás voltam mikor tesómat küldte ki az udvarra,hogy szedjen egy ágat a fáról amivel meg tud engem verni. A bátyám pedig behozott egy rózságat,mondván,hogy azon tüske is van és jobban fáj. Többször volt ilyen. El is határoztam az én kis 10 éves eszemmel,hogy ha anyu legközelebb megakar verni,akkor majd halottnak tetetem magam. Meg is csináltam,de nem jött be. :):)
Nem tudunk együtt sportolni mivel, nem lakunk egy városban. Nem a gyereket akarom oda vinni,hanem a gyerekkel együtt akarom meglátogatni. Nem mindegy. Te olvastad egyáltalán az előzőket??????
És ha teszem fel együtt sportolnánk, akkor addig a 2 éves gyereket hagyjam itthol egyedül???
és ha együtt sportolnátok vagy mennétek ide oda? nem pedig csak a gyereket akarnád odavinni
amugy mi nem tudunk segiteni , itt csak a tesod tud tenni valamit , vele jóban vagy? kérd meg őt
És akkor mi lesz?? Tuti,hogy megesik rajta a szivem és én leszek az akire majd számíthat. Akkor mivel vagyok beljebb?? 40-50 évet ugy fogok leélni,hogy az anyám utál,megtagad,de én gondozom el??? Hogy lehet ezt feldolgozni? Azért akarok végre pontot tenni ennek az egésznek a végére. Elegem van abból,hogy csak akkor kapok puszit tőle mikor felköszöntöm a szülinapján,vagy karácsonykor,meg anyák napján. Sokszor pedig ugy átölelném,hogy csak egy kis szeretetet érezzek,de nem merem,mert tuti eltolna magától,azt pedig nem viselném el.
Ez nagyon szomorú! Ezért is irtam azt,hogy nem csak magam miatt fáj,hanem a gyerekeim miatt is,hiszen milyen rossz lesz nekik,a nagynak (13 éves) már most is az,hogy a nagymamájuk lesz@rja őket. A nagyfiam már el se megy hozzá,pedig már 2 hete ott nyaral rokonoknál ahol anyu lakik. Meg se nézte anyut, mert már ő is érzi,hogy nem szivesen látja. Sőt! Van a fiunak telefonja,amin ingyen beszélhetnek egymással. Ha velem van anyunak baja, attól még az unokáját felhívhatná,hiszen ő még gyerek. De semmi.
Sajnos ez így szokott lenni.Majd öregen,betegen bánja meg :(((
Szija! Nagyon rossz olvasni az írásodat...sajnos mi is hasonló cipőben járunk. A nagymamám (apai oldalról) hát elég furán kezel minket. Két gyereke van...apukám meg az ő huga. És mindenben az apukám húgát részesíti előnyben, rengeteget segít nekik, meg tényleg mindig mellettük áll. Persze ha mi is szólunk neki, akkor jön hozzánk, de látszik rajta, vagy érezni lehet hogy csak azért mert kötelességének érzi, és nem azért jön át hogy szívességet tegyen...mikor a kishúgom is született, nem mondta hogy milyen szép kisbaba, meg ilyesmi, hanem csak azt mondta hogy szerinte örökbe kellene adnunk, mert nem fogjuk tudni eltartani...és ezt teljesen úgy mondta mintha majd tőle várnánk a segítséget...nagyon rosszul esett, mert oké hogy még azért én is kicsi voltam, de nagyon megmaradt bennem...
Apukám próbálja nem mutatni, hogy ez mennyire bántja, de azért látszik rajta is...csak nem foglalkozik vele...mi pedig a három unokája pedig érezzük, hogy nem vagyunk szívesen látottak, ezért nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, ha apuék mennek akkor néha elmegyek velük, és le van tudva...csakhát azért mégis bennem van a tüske, hogy velünk miért nem viselkedik úgy mint a másik 5 unokájával...
Üdv!
Itt nincs jó ötlet...kuncsorogni a szeretetért?! Az nem szeretet...
Levélírás.....hm. Szerintem az lenne,hogy megkapná,elolvasná legfeljebb megmutatná tesómnak meg a sógórnőmnek,meg a barátnőjének és ennyi. Válasz....semmi.
Lényeg az, hogy a gyerekeknek legyen mamájuk. Az idő téged fog igazolni. A levélírás is jó ötlet!
Anyós szintén zenész. Bár nála annyival jobb a helyzet,hogy már 3-szor volt nála a gyerek egy pár órára, és mi is rendszeresen megyünk hozzájuk. De ennyi.
Szomorú olvasni a történeted!
Nálunk pont fordítva van. Édesanyám magát látja bennem, ezért ott segít ahol tud, hogy nehogy úgy járjak mint ő.
A nővérem kijelentette, hogy nem kell neki anyukám ezért 18. szülinapján elment. 20 évesen hazajött, lefogyva, testileg, lelkileg megtörve, drogosan.
Édesanyánk összeszedte minden erejét, pénzét, drogambulanciára hordták, kifizették a gyógyszereket, BKV büntetéseket, drogtartozásokat. A testvérem 21 évesen elhúzott ismét, és hozzávágta anyánkhoz, hogy neki pesten "jobb anyja van". Utána kért pénzt vonatjegyre. Édesanyám adott.
Anyósoddal mi a helyzet?
Az az érdekes még a történetben,hogy anyu nagyon hívő. Templomba jár,sokat imádkozik. azt mondja,hogy értünk is imádkozik. Ezzel az ő lelkiismerete tiszta....gondolom.
Ne haragudj, de akkor maradjon magának!
Nem érdemel ilyen ragaszkodó és megbocsátó gyereket, mint te!
Úristen! Hány anya boldog lenne, hogy egyáltalán egészséges a lánya és az unokái?! Volt egy barátnőm, aki nemrég halt meg, csak 30 éves volt, egy roncs lett az anyukája... elbeszélgethetnének, bár azt hiszem anyukádat ez se hatná meg!
Nem mond semmit.Igazából rám bízza. Csak egyszer mondta azt,hogy csak magunkra számíthatunk.
Na mondjuk az mentségére szolgáljon,hogy 2 éve mikor szültem császárral,mikor haza engedtek a korházból,aznap eljött, főzött egy pörköltet, és ugy ment el,hogy "Na részemről letudva, mostmár boldogulj magadtól"
A párodnak mi a véleménye erről az egészről, mit tegyél?
Mig apu élt és volt ugy,hogy olyan beteg voltam,hogy 2 hétig nyomtam az ágyat. A szomszéd vitte a gyereket a bölcsibe és ment érte. Apukám meg hozott minden nap ebédet. Anyu fel sem hívott.
többször mondta már,hogy nem szeret,és hagyjam békén. de én nem tudok elszakadni tőle.
Vannak emberek, akik nem valók szülőknek.
Tudom, vagyis gondolom! Én azt hiszem, akkor is, utoljára erőt vennék magamon, és beszélnék vele....aztán talán kicsit könnyebben le tudnám zárni. Ha nyíltan ki is mondja, hogy míg él, nem akar látni benneteket, akkor tennék róla, hogy legyen meg az akarata. Ilyesmit mondott egyébként? Vagy csak annyit, hogy nem ér rá, hagyjátok élni, a melóhelyére nem mehetsz a főnök miatt...?
Anya most 58 éves. Mégis mikor bánja már meg??????? Majd 80 évesen amikor el kell gondozni és a bátyám nem fogja??? Hát köszönöm. És még mindig olyan hatással van rám,hogy remeg mindenem ,még ennyi idő után is.
További ajánlott fórumok: