Mi az, amit már nem lehet tolerálni egy kapcsolatban, és jobb különválni? (tudásbázis kérdés)

A "kórkép" az Aspergeren kívül egy tucat nyavajára ráillik - van már pszichiáter a famíliában:)

Amúgy érdemes dokit felkeresni - ha hajlandó rá és van betegségtudata - én is ezt tettem idén temérdek bajjal az agyamban.

A tökéletesség amibe beleszeret valaki, sokszor azért halványul el, mert a megszeretett egyén túlzottan odaadóvá válik - kodepedens - és ahogyan felemeli a "gyámolítani vélt" és hőn szeretett oldalbordát, ő maga egyre lejjebb kerül.

A két szegmens felé tart mindkét egyén, így még nagyobb lesz a kontraszt - és amikor már a "megmenetett" lélek az erősebb, akkor a "megmentő" erényei helyett a hibái kerülnek a felszínre.

Ha viszont valaki nem tud feladni dolgokat, felhagyni szokásokkal és nem mond le a másik kedvéért a saját komfortjáról akkor önző.Szerintem...

De későn észrevenni már nem segít sajnos - ha elindult a lavina, nem áll meg esetleg megtorpan...

Az utolsó bekezdésedhez:

Sosem mondott le semmiről. Az ami neki fontos, annak teljesülnie kell, és nincs apelláta. Az életét a saját értékrendje és elképzelései szerint hajlandó csak élni.

Én ebbe a tökéletességbe szerettem bele, ebbe a határozottságba, mert olyan sok a nyámnyila férfi, ő pontosan tudja, hová tart.

Csak a közös életutunk közben azt vettem észre, hogy miattam sem hajlandó feladni dolgokat.

De, egy kedves kommentelő privátban rátapintott a lényegre, bár nem tudom, ilyen kevés információból hogy tudott ennyire rá illő "diagnózist" adni. Ez valószínűleg egy betegség következménye. Nem rossz ember, hanem nem tud másmilyen lenni. (Asperger szindróma) Olyan tünetek, viselkedési jellemzők is pontosan rá illenek, amiket itt le sem írtam.

Tegnap nem volt módomban bővebben megírni a választ, mert kolléganőmmel igen sokáig dolgoztunk a mai ügy előkészítésén, most megírom mielőtt kirángatom a vendégágyból a lusta fehérnépet:)

Egy kapcsolat minősége két emberen múlik olvastam itt verekedésről, elhidegülésről, hazugásról, a hozzátartozók ellenszenvéről...

Mindenkinek más és más amit nem tűr el, de vajon ennyire le lehet sarkítani ezt a dolgot?

Hát nem azt fogadjuk meg az oltár előtt, hogy jóban rosszabn, míg a halál el nem választ?

Elítélem azokat akik nőket bántalmaznak, de bevallom oda-vissza pofozkodás volt már az én életemben is.

Egy pofonnak következménye van, de van előzménye is.

Ha nő lennék és egy férfi verne éjjel levágnám a cerkáját annyi szent, de nem maradnék vele egy percig sem tovább.

De egy kis torzsalkodás valóban alapos érv a válásra?

Ha valaki megcsalja a házastársát az nem azért történik, mert a férfigének arra ösztönzik, hogy minél több nőstény formás hátsójába helyezze a varázsceruzát, vagy nők esetében azért, mert az van a tudatába programozva, hogy mindig "erősebb vérvonalat" keressen.

Tehát a hűtlenség ilyen tűrhetetlen ok lenne?

Az elhidegülés kérdése is az, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Miért nem kívánja a férfi a mellette fekvő és évekkel azelőtt szerelemmel nőül vett asszonykát, vagy miért nem hajlandó hancúrozni a nő aki az udvarlás időszakában még a Tosca díszbemutatóján is hajlandó lett volna a zenekai árokban dugni egyet, mert úgy forrt a vére?

Az aszexualitás volna a tűrhetetlen indok talán?

Mindenkinek más és más amit nem tűr el mástól, de vajon önmagával szemben is ugyanilyen követelményt támaszt?

Gondoljunk csak bele, amikor magunk sem vagyunk különbek, mégis pálcát törünk mások felett - a másik mit nem tűrt el tőlünk, vagy mit tűrt el nekünk?

Írhatunk bármit, azok vagyunk akik vagyunk - nem azok aminek látszani szeretnénk.

Ami tűrhetetlen egy kapcsolatban nem az amire sokan asszociálnak.

Inkább az, amikor elfelejtjük ki az valójában akinek egykor izgalommal fogtuk a kezét egy mozi sötét nézőterén, aki hűségesen várt bennünket otthon, miközben a haverokkal kocsmáztunk, aki mellettünk állt a bajban és hajlandó volt lemondani a számára lényeges dolkokról, hogy nekünk adhassa azokat a pillanatokat - és amikor az erényeit már elfelejtjük és csak a hibáit látjuk - akkor van vége!

egyáltalán nem önző.....nem is értem, hogy tudsz így véleményt mondani valakiről, akit nem is ismersz.

itt pontosan Ő a fontos és az Ő egészsége mindenképp. aztán ha meggyógyult, akkor az már más téma....

Azt értettem ezalatt,hogy nem Te vagy a fontos és a Te egészséged.

Egyszóval önző sajnos a véleményem szerint.

már hogyne róla van szó!!!!!!!!

itt elsősorban a nőről van szó, és nem a kettejük között lévő ...dologról.

azért kellett gyógyszert szednie, mert problémái voltak. ez nem tartozik a férfira, nem is érti/értené meg...

szia!

nagyon sajnálom, milyen helyzetben vagy. gyerek van?

Mindenkinek másak a határai!

Nekem a megcsalás túlfeszíti a húrt én azt nem tudnám tolerálni:)