Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Depresszió, anorexia, majd az önmegvalósítás útjára lépés fórum

Depresszió, anorexia, majd az önmegvalósítás útjára lépés (beszélgetős fórum)

#psziché #lélek #gondolat #érzés

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Depresszió, anorexia, majd az önmegvalósítás útjára lépés

14. Jennipher93 (válaszként erre: 13. - Anny50)

2011. aug. 30. 12:15

Nyugodtan, nincs ellene kifogásom. :)

13. Anny50

2011. aug. 27. 13:28

Sziasztok!

Jennipher, nagyon jó a cikked. Szeretném megkérdezni, hogy megoszthatom-e, természetesen csak akkor ha Te bele egyezel!! Sok olyan ismerősöm van akik itt nincsenek fent, de érdemes lenne nekik elolvasni!! Köszönöm válaszod!!

Üdv: Anna

12. Jennipher93

2011. júl. 31. 21:30

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a + sztórkokat, igazán jól esnek. :)Manópofi, neked külön köszönöm!

11. Jennipher93 (válaszként erre: 5. - Binky)

2011. júl. 31. 21:23

Igen, még mindig. Azon belül a klinikai szoc.munka érdekel...addiktológia. :)

10. Barát1

2011. júl. 31. 20:42

Gratulálok. Bízom benne, hogy sok hasonló problémával küzdő fiatal fogja elolvasni a cikkedet és megérti, ahogy írtad is, hogy - van kiút.

9. Macskanita

2011. júl. 31. 20:25

Ahogy idősödsz, rájössz majd, hogy nem a tested alapján fognak megítélni az emberek, hanem a belsőd alapján, illetve a kisugárzásod alapján.

Első lépésként fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy, szeresd magadat, így tudsz igazán szeretni, és mások által szeretve lenni.Akár 40 kilós az ember,akár 95 , hidd el, ez csak így működik.

Először a lelket kell rendbe tenni, hogy test és lélek harmóniába kerülhessen egymással! Sok sikert!!!

8. manópofi

2011. júl. 31. 15:59

Hála és dicsőség Istennek a gyógyulásodért!!! Teljesen átérzem azt, amit leírtál, én is hasonló múltból jövök. 14 éves koromtól szenvedtem súlyos depresszióban, majd 3 évig voltam anorexiás és kényszerbeteg (bár az anorexia önmagában is egy kényszerbetegség, amiben a ,,nem evés" csak tünet) , majd végső stádiumú anorexiásként (37kg , 170 cm) nyertem teljes szabadulást egyik napról a másikra, melyet teljes mértékben az ÚrIsten csodájának tudok be. SOk év telt el azóta, de tisztán emlékszem minden pillanatra. Azóta (és éppen e csoda átélésének hatására) van egy gyönyörű családom: Férjem és kislányom, s egy csodás hivatásom: lelkipásztor leszek. (jelenleg negyed éves teológus vagyok) Hiszem és tudom, hogy e csodáról Neked és Nekem is bizonyságot kell tennünk, mert nagyon sok (sajnos egyre több) fiatalt érint ez a nagyon súlyos betegség. Ez egyfajta misszió számunkra.Kívánom Neked, hogy az Isten áldja meg életedet, tegyen olyan boldoggá, amelyről nem is álmodtál( az álom ,,szép" értelmében) , az ,,anorexiás misszióban" pedig adjon sok erőt és bölcsességet!!

7. Franc22

2011. júl. 31. 15:54

Gratulálok és sok sikert az Életben!!!!!! Remek cikk!

6. 563b626108

2011. júl. 31. 14:39

"Azt éreztem, én folyton csak hibázok. Hogy egy genetikai csőd vagyok, nem kellett volna megszületnem és most bűnhődök, amiért mégis világra jöttem." ezt érzem már én is régóta..

5. Binky

2011. júl. 31. 13:11

Nagyon jó volt olvasni, igazi happy endes történet, és a következőkben a legjobbakat kívánom neked. Az összes különleges ember, akikre felnézek, barátok és ismerősök egyaránt, mind valami lelki töréssel szenvednek/szenvedtek, és pont azért olyan mások, az én szememben jobbak. Barátaid vannak és még barátokat fogsz szerezni, mert egy plusz van az életedben, és mert már együtt tudsz érezni. Valaki, aki egész életében boldogságot kapott, azért tud együttérezni, mert tudja mi hiányzik a boldogtalanok életéből, aki viszont szenvedett és ezáltal nemesedett a lelke, tudja, hogy milyen érzés volt.

Még mindig szociális munkás szeretnél lenni?

4. s.Nikolett1980

2011. júl. 31. 12:51

Én is gratulálok, én bulémiás voltam, négy évig.

3. 28d702b533

2011. júl. 31. 12:37

Gratuálok)) nem semmi amit "elértél"))Örülök neki.

2. Szöszykeh

2011. júl. 31. 12:08

jajdejó első hsz enyém:D Olyan jó olvasni, bár már majdnem kívülről tudom<3

Amúgy Szöszi vagyok:D:D

1. Jennipher93

2011. júl. 31. 10:35

Szemben a tükörrel

Én, és a tükör. Kettesben maradtunk. Hosszasan bámulom a tükörképem, miközben egy hang folyamatosan eszembe juttatja, mennyire szánalmas egy alak vagyok. – Nézd meg, ez vagy te. Semmit sem érsz, fogynod kell. Csak úgy lehetsz boldog. Én pedig engedelmeskedem, mert boldog akarok lenni.

Ugrás a teljes írásra: Depresszió, anorexia, majd az önmegvalósítás útjára lépés

Depresszió, anorexia, majd az önmegvalósítás útjára lépés (beszélgetős fórum)

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Depresszió, anorexia, majd az önmegvalósítás útjára lépés

További ajánlott fórumok:

Újdonságok a hoxa.hu-n