Segítenél annak aki rászorul? (beszélgetős fórum)
Nem segítenék,hanem segítek!
ezt a megfogalmazást pedig külön megköszönöm... remélem, hogy egyszer úgy hozza az élet, hogy én is tudok majd valamelyőtöknek segíteni... :o)
abszolute jogos és köszönöm a felvetést, talán segít megmagyarázni azt, hogy miért is vetettem fel a kérdést. a látszattal ellentétben az én ajtóm sem áll nyitva mindenki előtt, én is szeretek megbizonyosodni arról, hogy a jó szándék illetve a segítő szándék a megfelelő helyre kerüljön, illetve rám lefordítva a segítő kéz érkezzen és ne más. teljesen egyetértek, hasonlóképpen cselekednék én is. (s nagyon halkan: azért éreztem fontosnak hogy mindezt elmondjam, mert mindjárt a legelején éreztem egy kis pálcatörést én is...)
Én nem segítenék, hanem szoktam segíteni!
Én azt mondom lehet, hogy furcsán hangzik és senkit nem akarok megbántani, ha rászorulónak csak személyesen adnám át az adományt, volt már rá példa árvizkárosultak, és a vörösiszap, milliárdos károk keletkeztek és az összegyűlt pénzeket, amiket gyűjtöttek nem kapták meg inkább akkor jobb közvetlenül, mint sem, hogy elkeveredjen a nekik szánt segítség. Üdv.Ágnes
ez így igaz, tisztában vagyok ezzel én is. vállalom azt is, ha nagyképűnek látszom azzal amit mondok, de az összes hozzászólásból, ami röpke egy-másfél óra alatt érkezett megmutat nekem sok mindent, és még egyszer mondom, a látszat ellenére kutya bizalmatlan ember lettem az utóbbi öt évben - de mindettől függetlenül emberből vagyok én is, aki ugyanúgy segítségre szorulhat mint ma annyian ebben az országban...
megköszönöm, és köszönöm az azonnali segítő szándékot is... :o)
Akkor jó!!Manapság nem lehet megbízni senkiben sem!
azóta már "csak" 110 kg vagyok, hála egy 2,5 centis epekőnek... augusztusban valamikor kiszedik már végre... :o))
meggondolom, hidd el. nem nagyon találsz nálam bizalmatlanabb embert. ellentétben a látszattal.
köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani én is. egy idő után eluntam azt,hogy én mindig mindenkinek ott voltam - viszont amikor én vagyok bajban, akkor hirtelen senki nem ér rá. semmi megkeseredettség részemről sem, és most is csak csendben tenném hozzá, hogy tanácsot nem kértem, csak egy kérdést vetettem fel. szó szerint: az én (egykori) "barátaim", "ismerőseim" is valami egészen mást nyertek meg... :o) - és bizony átértékeltem én is nagyon sok mindent. ismerősöket nem keresek egyébként. barátokra szükségem lenne, de lehet, hogy csak idő kérdése - nekem is van türelmem... :o)
Egyetértek, én sem kötnék eltartásit senkivel!
Hidd el, nincs ott semmi probléma!
Világ életemben társasági ember voltam, nincs egy barátom se, akire számíthatnék, annak ellenére, hogy jómagam mindig segítettem mindenkinek, a mai napig is mindenki korrekt, megbízható embernek tart, ki merem jelenteni: szinte mindenki kedvel. De amikor nekem kell a segítség, akkor hirtelen nem ér rá senki, és nekem megértőnek kell lennem. Én megértő ember vagyok. Az összes "barátom megnyerte" a haver besorolást, az összes, ezzel járó joggal.
Záróakkordként muszáj megemlítenem, hogy a fentiek ellenére nem vagyok megkeseredett ember, csak már kicsit máshogy szemlélem a világot.
Szívesen segítenék neked,de nagyon messze lakunk tőled!
Viszont nekem is az a véleményem,hogy jól gondold meg kit engedsz be a lakásodba!!!
hát azért ha nincs ismerősöd,barátod akkor ott van valami probléma :( viszont akkor se engednék be idegent :(a mai világban,nem.
a szocgondozó óránként 2000 forint. 57000 ből csak a közös költségemre 30-at fizetek havonta... ?
Igazán köszönöm - ezt sem mondta még nekem senki pedig... :o)
Vannak, hogyne lennének, egyelőre csak azt szeretném valahogyan megláttatni, hogy vannak / vagyunk olyanok is, akik abszolute egyedül élünk, nincsenek ismerőseink, barátaink vagy rokonaink, szomszédaink, akikre számíthatnánk - különben nem itt kötnénk ki a bajainkkal. Számomra még az eltartási szerződés sem megoldás, több okból sem, az egyik egy olyan függőségi viszony, amelyet nem én akartam, ellenben nem tudok kilépni belőle, de ettől a függőségi viszonytól segítséget, tehát effektíve tárgyi segítséget nem kapok. Én elhiszem hogy nehéz ezt megérteni, de nem volnék itt a megoldásra váró helyzetemmel, ha magam meg tudnám oldani. Szívességet, segítséget kérek csak...
és mit tennél ismerősök hiányában?
No, hát pár perc alatt mindenféle oldalakon még azt is megtaláltam, hány kiló vagy :-)
Interneten nálam az első benyomást a stílus és a helyesírás kelti. Elgondolkodtató, hogy a hibátlan helyesírás és a német nyelv tudása sem garancia egy méltóságteljes öregkor megélésére. Kíváncsivá tettél..., ablakot magamnál se igen pucolok, a cígölést meg végezzék a férfiak. Ellenben vannak még olyan alkalmi jelleggel fellépő megoldhatatlan, vagy nehezen orvosolható problémáid, amit egy halandó is jószívvel, könnyedén elintézhet helyetted/Veled együtt?
te beengednél idegen embert a lakásodba "segítenék" címszóval?
Inkább ne tedd,hanem ismerősöket kérj meg.
Milyen formában gondolod a segítséget?
Miért nem kötsz valakivel eltartási szerződést, és akkro ezek megoldnának.
Vagy ott nem lehetne kérni szociális gondozót, aki hetente pár alkalommal meglátogatna? És akkor ő mindneben tudna segíteni.
Egyedül élek, rokkantnyugdíjas vagyok (Budapest, Ferencváros). Sajnos egyre több körülöttem az olyan dolog, amit nem tudok egyedül megoldani. Leég a képemről a bőr, mert nem tudok már úgy ablakot pucolni, ahogy az kívánatos lenne, nem tudok lomtalanításkor egy teleszkópos asztalt lecígölni a ház elé lomtalanításkor... Hadd ne mondjam mennyiből élek, pénzt nem tudok kiadni ezekért - segítenél?
További ajánlott fórumok: