Milyen betegségekkel küzdhet gyermekünk (beszélgetős fórum)

Szia

Én köszönöm szépen méltató szvaidat))

Mindenképpen a fájdalom és a láz,orrfolyás ami akár a fehértől a gennyesig is tarthat,többféle stádiumban is lehet a gyulladás,mindenképpen ha a gyanu felmerül akkor el kell vinni a babát orvoshoz, ha láza van ha magas is nagyon akkor meg biztosan.

3-4. elôadás

A fülkürtfunkció zavarai. Acut és chronicus középfülgyulladások.

Egyszerű fülkürtfunkció-zavarok

Catarrhus tubae auditivae

Anamnesis, panaszok: A beteg füldugulásról, nagyothallásról, az érintett fülben kellemetlen teltségérzésrôl panaszkodik. Nyeléskor, ásításkor, orrfújáskor „kattogás”, „pattogás” jelentkezik.

Tünetek: Többnyire heveny felsôlégúti huruthoz társul, ezért ennek a tünetei észlelhetôk. Otoscopos kép: a dobhártya behúzódott, pneumaticus tölcsérrel renyhébben mozgatható. A fénykúpreflex kiszélesedett, esetleg szabálytalan, a kalapács markolata látszólagosan megrövidül, a harántnyúlvány promineál.

Pathogenesis: A kórfolyamat alapját az képezi, hogy nyeléskor nem nyílik meg a fülkürt

a m. tensor veli palatini (tuba-nyitó) insufficientiája következtében,

a tubanyálkahártya duzzanata miatt, mely létrejöhet a környezetbôl ráterjedô gyulladás (chr. sinusitis, az adenoid idült gyulladása) vagy allergia következtében

a tubaszájadékot elzáró hyperplasiás adenoid következtében (gyermekeken vagy felnôtteken is lehetséges)

a tubaszájedékot infiltráló rosszindulatú orrgarati tumor miatt.

A fenti okok miatt megszűnik a középfül ventillatiója, a levegô felszívódik és az üregrendszerben alulnyomás alakul ki.

A mindennapi gyakorlatban többnyire felsôlégúti huruthoz (többnyire virusfertôzés) társul. Egyszerű esetben csak az orrgarati tubaszájadék nyálkahártyája duzzad meg, s gátolja a ventillatiót. Amennyiben ez hosszabb ideig fennáll, ill. a gyulladás a középfül nyálkahártyájára terjed, acut serosus otitis alakul ki, ill. a folyamat átmehet chr. catarrhalis otitisbe.

Diagnosis: Anamnesis, klinikai ill. otoscopos kép. Vezetéses tipusú halláskárosodás. Tympanometria: negatív nyomás mutatható ki a középfülben.

Differential-dg.: acut serosus otitistôl, esetleg egyéb, ép dobhártya, zárt dobüreg esetén kialakuló vezetéses halláskárosodástól különítendô el.

Therapia: A felsôlégúti hurut, ill. egyéb kiváltó ok kezelése. Orrcsepp.

Lefolyás, prognosis: A kiváltó ok gyógyulásával megszűnik. Átmehet acut serosus otitisbe, ill. chr. catarrhalis otitisbe.

A háziorvos teendôi: A felsôlégúti gyulladással párhuzamosan a háziorvos is kezelheti. A panaszok tartós fennmaradása esetén szakorvoshoz utalandó.

CAVE: Felnôtteken, fôleg idôsebb korban, a féloldali vezetéses tipusú halláskárosodás, tubahurutra jellemzô kép orrgarati tumor elsô jele lehet!

Nyitott tuba syndroma

Anamnesis, panaszok: A beteg légvételkor erôs, szélzúgás szerű hangot hall a fülében, saját hangját bántóan erôsnek, visszhangosnak érzi.

Tünetek: Otoscopia alkalmával a dobhártya légzéssel szinkron mozgása figyelhetô meg.

Pathogenesis: Az autophonia (a saját hang erôs, dübörgô, visszhangos hallása, a légzéssel szinkron erôs zaj hallása) a dobhártya légzéssel szinkron mozgása és az epipharynxban létrejövô resonancia miatt alakul ki. A mély és közepes hangok területén a resonancia és a légzési zörejek miatt maszkoló effectus jön létre. Közvetlen ok a tuba zárási mechanismusának insufficientiája. Közvetett okok: a zsírtestek eltűnése, tátongó tubaszájadék - ezek hormonális hatások következtében alakulhatnak ki, esetleg anticoncipiensek is okozhatják.

Diagnosis: Klinikai, ill. otoscopos kép. Tympanometria: légzéssel szinkron impedancia-változás mutatható ki.

Therapia: Amennyiben lehetséges, a kiváltó okot kell megszüntetni. Fontos a beteg felvilágosítása és megnyugtatása. Egyes szerzôk a tubaszájadék környékére szilikon-depot fecskendeztek.

Lefolyás, prognosis: Nehezen befolyásolható, makacs kórkép.

A háziorvos teendôi: A beteget szakorvoshoz kell irányítani. Közre kell működni a kiváltó ok felderítésében. Anticoncipiensek oki szerepére gondolni kell!

A középfül üregrendszerének acut gyulladásai

Otitis media acuta non suppurativa - otitis media serosa

Anamnesis, panaszok: Szubjektíve - általában hurutos állapot kapcsán - a beteg azt észleli, hogy hallása tompa, teltséget, nyomást érez a fülében, nyeléskor kellemetlen kattogás, pattogás jelentkezik.Ha a folyadék mellett levegô is bekerül a dobüregbe (pl. erôltetett orrfújáskor), a folyadék loccsanása is hallható a fej mozgatásakor. Néha fájdalom is jelentkezik.

Tünetek: A felsôlégúti hurut - melyhez általában társul - tünetei. Otoscopos vizsgálat alklamával a dobhártya erôsen behúzódott, a kalapács markolata látszólagosan megrövidült, a kalapács rövid nyúlványa kifejezetten promineál, a fénykúpreflex megrövidült, vagy eltűnik. A pars tensa borostyánkô-sárga a mögötte áttűnô transsudatum miatt. Néha folyadéknivó látható, máskor léghólyagcsák figyelhetôk meg a dobhártya mögötti folyadékban. Vezetéses tipusú halláskárosodás mutatható ki.

Pathogenesis: Kilakulásában nagy szerepet játszik a tubafunctio zavara. A tubafunctio zavarát a következô tényezôk idézhetik elô:

A m. tensor veli palatini insufficientiája

A tubanyálkahártya duzzanata, melyet a környezetbôl terjedô gyulladás hozhat létre (chr. sinusitis, garatmandula-túltengés), vagy allergia, irradiatio.

Hyperplasiás garatmandula mechanicusan is beszűkítheti a tubaszájadékot.

Orrgarati tumor.

Ha a középfül ventillatiója zavart szenved, a levegô felszívódik és a dobüregben alulnyomás alakul ki. Az alulnyomás a középfül nyálkahártyájának izgalmát váltja ki:

Nyálkahártya-oedema lép fel

Dobüregi folyadékgyülem alakul ki (transsudatum)

A dobhártya behúzódik, a hallócsontláncolat merevvé válik

Diagnosis: Anamnesis, klinikai ill. otoscopos kép. Hallásvizsgálat. Tympanometria: negatív doüregi nyomás ill. jellegzetesen ellaposodott tympanogram.

Differential-dg.: A kép elég egyértelmű, a kiváltó okok után kell kutatni. Az orrgarati tumor kizárása fontos. Allergiás folyamatra is gondolni kell.

Therapia: A kiváltó ok megszűntetésére kell törekedni.

A rhinopharyngitist, felsôlégúti hurutot kell kezelni. Salicylatokat, orrcseppet, antihistamint adunk. A folyadékgyülem felszívódását elôsegítheti a localis meleg alkalmazása, rövidhullám-kezelés. Késôbb a hyperplasiás garatmandula eltávolítása indokolt. Amnnyiben sinusitis áll fent, azt kell kezelni. Elhúzódó esetekben ventillatios tubus beültetése is szóbajön.

Lefolyás, prognosis: általában jó, de átmehet chr. formába.

A háziorvos teendôi: A felsôlégúti huruttal párhuzamosan kezelheti, elhúzódó esetben kell szakorvoshoz küldeni.

CAVE: Acut felsôlégúti hurut esetén a tubát nem szabad Politzer- vagy egyéb módszerrel átfújni, mert kórokozókat juttathatunk a középfülbe és acut gennyes középfülgyulladás alakulhat ki.

Orrgarat-tumorra mindig gondolni kell!

Otitis media acuta suppurativa

Anamnesis, panaszok: Kisgyermekek betegsége. Általában felsôlégúti hurut kapcsán heves fülfájdalom, magas láz, fülfolyás jelentkezik.

Tünetek: A gyulladás klasszikus jelei jól észlelhetôk a betegség lezajlása során:

tumor

rubor

dolor

calor

functio laesa

A panaszok és a tünetek a betegség fázisai szerint változnak:

Elsô fázis: az exsudativ gyulladás (1-2 nap): 39-40 fokos láz, súlyos esetben hidegrázás, gyermekek esetén néha meningismus. Idôsebb emberek gyakran láztalanok. Heves, pulzáló fájdalom, mely éjszaka erôsebb, mint nappal. A csecsnyúlvány nyomásra érzékeny. Tompa, a pulzussal szinkron fülzúgás, halláscsökkenés.

Második fázis: demarcatio (3-8 nap): A gennyes exsudatum általában áttör a dobhártyán keresztül a hallójárat felé. Ezt követôen megszűnik a fájdalom és a beteg leláztalanodik. Ha a betegség kezdetén hatásos antibioticum-therapiát vezetünk be, ez a fázis jelentôsen lerövidíthetô, a spontán perforatio el is maradhat.

Harmadik fázis: a gyógyulás (2-4 hét): A fülfolyás fokozatosan megszűnik és a hallás normalizálódik.

Pathogenesis: A középfül üregrendszerébe kórokozók jutnak és létrehozzák annak gyulladását.

Az infectio bekövetkezhet:

a tubán keresztül (leggyakoribb)

haematogen úton (ritka: kanyaró, scarlatina, typhus, sepsis)

exogen úton (dobhártya-ruptura, vagy elôzôleg fennálló perforatio esetén: fürdôvíz, vagy fülmosáskor a mosófolyadék bejutása, idegentest vigyázatlan eltávolítása a külsô hallójáratból)

A leggyakoribb kórokozók:

Streptococcusok (felnôttek)

Pneumococcusok (gyermekek)

Haemophilus influenzae

Staphylococcusok

Coli-bacterium

90%-ban monomikrobialis infectióról van szó. A virusok a becterialis superinfectio elôkészítôi lehetnek.

Általában nemcsak a dobüregi nyálkahártya, de az egész pneumaticus rendszer nyálkahártyája megbetegszik, így minden acut otitis esetén kísérô mastoiditis is lejátszódik.

Diagnosis:

Elsô fázis: Otoscopos kép: A dobhártya hyperaemiás, a radier erek kitágulnak („erezett”), fényevesztetté válik, megvastagszik. A kalapács markolatának és rövid nyúlványának kontúrjai eltűnnek. (Grippeotitis esetén a külsô hallójáratban és a dobhártyán haemorrhagiás hólyagcsák képzôdnek.) Az exsudativ fázis csúcspontján a dobhártya elôdomborodik, fôleg a hátsó-felsô quadransnak megfelelôen, pulsatio is megfigyelhetô. A gyulladás ráterjed a külsô hallójáratra is, ilyenkor a dobhártya és a hallójárat közötti határ elmosódik. A kísérô mastoiditis miatt a csecsnyúlvány nyomásérzékeny. Vezetéses tipusú halláskárosodás mutatható ki.

Második fázis: Kicsiny, tűszúrásnyi fistula képzôdik legtöbbször a hátsó-felsô quadransban, ezen keresztül pulzálva gennyes, nem bűzös váladék ürül. Radiologiailag (Schüller-felv.): a proc. mastoideus sejtrendszere fátyolozott, de nincs osteolysis, azaz a csontos septumok mindenhol élesek.

Harmadik fázis: A pulsatio megszűnik, a váladék mennyisége csökken, üvegesen nyákossá válik, végül a váladékozás megszűnik. A dobhártya hyperaemiája és megvastagodása méséklôdik, az anatómiai strukturák ismét felismerhetôvé válnak. A perforatio spontán záródik, finom heg marad vissza. A hallás normalizálódik. A rtg-felvételen a sejtrendszer fokozatosan feltisztul.

Differential-dg.: Otitis externa: Tragus nyomásérzékeny. Az exsudatum nem pulzálva ürül, legtöbbször foetid, soha nem nyákos. Nincs, vagy csak kisfokú a halláskárosodás. Rtg-kép neg.

Therapia:

Paracentesis: „Ahol genny van, bocsásd le!”

Antibioticum: kellô ideig és dosisban. A tünetek lezajlása után is 2-3 napig, minimum 5 napig adjuk. Széles spektrumú Penicillin-származékkal érdemes kezdeni, sz.e. az antibiogramtól függôen váltani.

Orrcsepp, láz- ill. fájdalomcsillapítás

CAVE: Az antibioticumok nagyban megváltoztatják az acut gennyes otitis lefolyását. Elmosódott, elkent alakok, nô a szövôdmények veszélye. Másrészt a helyesen alkalmazott antibioticum-kezelés lerövidíti a betegséget.

Lefolyás és prognosis: Az elsô, acut fázisban a kórokozó virulenciájától és resistentiájától, a szervezet ellenállóképességétôl és az antibioticum-therapia hatásosságától ill. elégtelenségétôl függôen az otogen korai komplikációk veszélye fenyeget. A második fázisban rendkívül ritkán alakulnak ki szövôdmények. Ezzel szemben (az elégtelen antibioticum-therapia, a kórokozók resistentiájának növekedése, a szervezet rossz ellenállóképessége miatt) latens otitis media és ahhoz csatlakozó okkult mastoiditis alakulhat ki. A klinikai kép (általános állapot - otoscopos kép) nem felel meg a dobüregben és a mastoidban ténylegesen fennálló súlyos pathologiás elváltozásoknak. A tünetszegénység miatt gyakran feltételezik, hogy az otitis gyorsan és tökéletesen meggyógyult. Ilyenkor egy látszólagosan tünetmentes intervallum után a harmadik fázisban otogen késôi komplikációk következnek be.

A vázolt lefolyás megfelel a régebben „mucosus otitis” néven rettegett középfülgyulladásnak (kórokozó: III.tip. Pneumococcus). A harmadik fázisban az esetek többségében az acut otitis és a kísérô mastoiditis tökéletesen meggyógyul. Amennyiben azonban a második fázisban latens otitis ill. occult mastoiditis alakult ki, a harmadik periodusban (2-3 héttel az otitis kialakulása után) otogen késôi komplikációk jelentkezhetnek a következô alarmírozó tünetekkel:

Ismételten lázas lesz a beteg

Újra fülfájdalom és otorrhoea jelentkezik

Fejfjás lép fel

Az általános állapot romlik

A vérsejtsüllyedés fokozódik

A háziorvos teendôi: A gyermeket szakorvoshoz kell utalni. A kezelést fül-orr-gégész és gyermekgyógyász szakorvos közreműködésével kell végezni.

Az acut gennyes otitis különleges formái

Csecsemô- és kisgyermekkori acut otitis

A legtöbb esetben komplikációmentes gyógyulás következik be, de néha súlyos lefolyású formák alakulnak ki, melyeknek az alábbi jellemzôi vannak:

Heves általános tünetek: magas láz, meningealis és cerebralis izgalmi tünetek, hányás, táplálék elutasítása, alvászavarok

Spontán perforatio vagy paracentesis után azonnal javul a gyermek állapota

Protrahált lefolyású formák számos visszaeséssel ill. exacerbatióval, otitis media és bronchopneumonia, emésztési és táplálkozási zavarok, valamint pyelonephritis kombinációjával

CAVE: Minél fiatalabb a gyermek, annál hevesebbek az általános tünetek és annál diszkrétebbek a localis jelek (legtöbbször gastrointestinalis tünetek állnak az elôtérben).

A csecsemôk és kisgyermekek anatómiailag praedisponáltak a tubogen középfül-infectiókra: a tuba rövid, egyenes és tág; a középfül és a felsô légutak nyálkahártyájának egységes a karaktere; gyakoriak a légúti infectiók; a lymphaticus garatgyűrű hyperplasiás; a középfül üregrendszerének, mely részben még myxomatosus szövettel és duzzadt nyálkahártyával kitöltött, rossz a ventillatiója; részben geno-, részben phenotipikusan meghatározott eltérések vannak az általános és localis (nyálkahártya) immunrendszer reakciójában.

Localis tünetek: A gyermek a füle felé kapkod, fájdalomreactio húzásra és nyomásra. A dobhártya fénytelen, szürkésvörös, alig domborodik elô, de az anatómiai struktúrák nem ismrehetôk fel. Spontán perforatio inkább ritkának mondható, ha bekövetkezik, a praedilectios hely az elülsô-alsó quadrans. Váladékozás ugyancsak viszonylag ritkán fordul elô (a váladék könnyen lefolyik a rövid, egyenes, tág tubán), amennyiben mégis van, a váladék nyúlós, erôs pulsatio figyelhetô meg. Polypképzôdés is elôfordul. Regionális lymphadenitis következik be, a retroauricularis nyirokcsomók megduzzadnak. Amennyiben a fissura petrosquamalis nyitott, a genny közvetlenül áttörhet a középfülbôl és a subperiostealisan elhelyezkedô gennygyülem kifejezett retroauricularis duzzanatot okoz.

Therapia: Parenteralis antibioticum-kezelés. Orrcsep. Láz- és fájdalomcsillapítás.

Idôben elvégzett paracentesis.

Szükség esetén antrotomia. Negatív rtg-kép ellenére is el kell végezni - a klinikai tünetek a mérvadóak!

Lefolyás, prognosis: A lefolyás legtöbbször protrahált, gyakoriak az intermittáló exacebatiók, gyakran csak a műtét után következik be drámai javulás és gyógyul meg a gyermek. Szakszerű kezelés esetén a prognosis jó, egyébként periantralis osteomyelitis kialakulásának a veszélye áll fent: okkult csecsemô-antritis alakul ki, dyspepsiás-toxicus általános tünetekkel az elôtérben. Ilyenkor feltétlenül és azonnal antrotomiát kell végezni.

A háziorvos teendôi: Csecsemôk és kisgyermekek látszólag indokolatlan leromlása, a fejlôdés megállása, dyspepsiás tünetek esetén gondolni kell okkult mastoiditisre. Szakorvosi vizsgálatot kell kérni. A gyermek kezelése közös fül-orr-gégészeti és gyermekgyógyászati feladat.

Grippe-otitis

Haemorrhagiás, bullosus acut középfülgyulladás (otitis media acuta haemorrhagica bullosa)

A dobhártyán és a hallójárat hámján haemorrhagiás bullák alakulnak ki toxikus capillaris-károsodás és a szövetekben képzôdô extravasatum miatt. A kórképet speciálisan Haemophilus influenzae hozza létre. Bacteriális superinfectiók nagyon viharos lefolyáshoz vezethetnek, rövid idôn belül szövôdmények alakulhatnak ki (mastoiditis facialis-bénulással, labyrinth-izgalom, meningitis).

Kanyaró-otitis

Haematogen viralis otitis, melyet tubogen superinfectio követ. Gyakran alakul ki gennyes mastoiditis. Az elôtérben álló általános tünetek miatt gyakran elnézik és csak a szövôdmények kialakulása után ismerik fel.

Scarlat-otitis

A scarlatina zajlásával egyidôben, vagy közvetlenül ahhoz kapcsolódva fellépô acut necrotisáló gyulladás. Subtotalis dobhártya-defectust, a hallócsontok necrosisát és a halántékcsont osteomyelitisét okozhatja. Idôben elkezdett antibioticum-therapiával elkerülhetô.

Mastoiditis acuta

A középfülgyuladás leggyakoribb komplikációja.

Anamnesis, panaszok, tünetek: A látszólag meggyógyult, ill. lezajlóban lévô otitis media acuta lefolyása megváltozik.

Általános tünetek: A beteg általános állapota romlik, ismét lázassá válik. Leukocytosis, balratolt vérképpel, gyorsult süllyedés.

Helyi tünetek: Fokozódó fülfájás (pulzussal szinkron), a halánték és tarkó felé sugárzik, ismét fülfolyás jelentkezik, ill. fokozódik (tejfölszerű, gennyes, szagtalan), halláscsökkenés.

Pathogenesis: A gyulladás tovaterjedésérôl van szó a dobüregbôl a halántékcsont pneumaticus rendszerébe. A „kísérô mastoiditissel” ellentétben nem korlátozódik a nyálkahártyára, hanem csontbeolvadáshoz vezet. Kiterjedt pneumatisatio esetén egészen a pyramis-csúcsig terjedhet = petrositis, ritkábban az os temporale diploe-venáira = halántékcsonti osteomyelitis.

Az otitis media acuta és a kísérô mastoiditis általában szövôdménymentesen meggyógyul. A szövôdmény kialakulása függ:

a középfül üregrendszerének anatómiai viszonyaitól (szűk összeköttetés az antrum és a mastoid-sejtek között, rossz ventillatio a tuba felôl)

a kórokozó virulenciájától és resistentiájától

a nyálkahártya localis immunológiai állapotától

a beteg általános immmunológiai állapotától

a beteg általános egészségi állapotától (diabetes, allergia, máj- és vesebetegségek)

Diagnosis:

Fülfolyás

A mastoid nomásérzékenysége

Retroauricularis duzzanat, elálló fülkagyló

Ez a klasszikus triász a praeantibioticus idôszakban a „kritikus” 3. héten alakult ki; ma már ritkán figyelhetô meg, mert az antibioticumok jelentôsen megváltoztatták a kórkép lefolyását. A mastoiditisre utaló tünetek diszkrétebbek lettek, lefolyása lappangóbb, ezért a kevésbé tapasztalt vizsgáló könnyen elnézheti a kialakuló szövôdményt. Feltétlenül tanácsos figyelni az alábbi otoscopos jelekre:

elhalványuló (már nem hyperaemiás), de még megvastagodott dobhártya vagy

a dobhártya körülírt hyperaemiája és megvastagodása a hátsó-felsô quadrans területén

fényevesztett dobhártya vagy

elôboltosulás képzôdése a dobhártyán (fôleg a hátsó-felsô negyed területén) tűszúrásnyi fistula-képzôdéssel vagy

a hátsó-felsô hallójáratfal besüppedése (kisgyermekeknél relative gyakori)

A csecsnyúlványon ill. környezetében észlelhetô jelek:

A planum mastoideum fölött a bôr tészta tapintatú oedemás duzzanata (a gyulladás áttörése elôtti oedema)

A planum mastoideum fölött a bôr hyperaemiája és rugalmas, fluctuáló duzzanata (subperiostealis abscessus) vagy/és

Kiterjedt pneumatisatio esetén a processus zygomaticusnak megfelelô duzzanat (zygomaticitis), mely az arcra és a szemhéjakra is ráterjedhet, gyermekkorban viszonylag gyakori,

Az oldalsó nyaki háromszög látható vagy tapintható fájdalmas duzzanata, a nyak kényszertartásával (süllyedéses tályog a mastoid-csúcs felôl a m. biventer, sternocleidomastoideus, splenius és longissimus capitis fasciái mentén, az ún. Bezold-féle mastoiditis).

Radiológiai kép (Schüller-felv.): A mastoid-sejtek fedettek. A cellák közti septumok elmésztelenednek és beolvadnak: a csontszerkezet elmosódottsága és beolvadásos gócok figyelhetôk meg a felvételen.

Differential-dg.: Otitis externa - pseudomastoiditis (ld. acut otitisnél). Hallójárati furunculus: Ebben az esetben a hallójárat porcos szakaszán figyelhetô meg a duzzanat, soha nem a hallójárat dobhártyaközeli hátsó-felsô fala süpped be; tragus nyomásérzékeny. Parotitis (abban az esetben okozhat elkülönítési nehézséget, ha a processus zygomaticus sejtjei betegszenek meg). Lymphadenitis cervicalis.

Therapia: CAVE: Abban az esetben, ha a mastoidban a gyulladás nem a nyálkahártyára localisálódik („kísérô mastoiditis”), hanem ráterjed a csontra, alapvetôen sebészi kezelést kell alkalmazni! - Mastoidectomia. Emellett antibioticumot kell adni.

Az otitis media minden stádiumában mastoidectomiát kell végezni a következô esetekben:

Otogen endocranialis complicatio tünetei esetén

Subperiostealis áttörés jelei esetén

A mastoid rtg-képén (Schüller-felv.) észlelhetô biztos beolvadás esetén

Facialis-paresis kialakulása esetén

A gyógyulási fázisban (kritikus 3. hét):

A fülfolyás, fájdalom, subfebrilitas, láz ismételt megjelenése esetén

Az általános állapot romlása, a vérsejtsüllyedés fokozódása esetén

Abban az esetben, ha jól pneumatisált a csecsnyúlvány, a rtg-képen csökkent a légtartalom és tartósan (4-5 héten keresztül) therapiaresistens fülfolyás áll fent, akkor is, ha nincsenek súlyos általános tünetek.

Lefolyás és prognosis: A kísérô mastoiditisbôl - még antibioticum-kezelés mellett is - a „valódi” mastoiditis két formája jöhet létre:

Acut mastoiditis: A pneumaticus rendszer csontos septumainak gennyes beolvadása és kifelé való áttörése (subperiostealis, retroauricularis tályog) - gyors lefolyás, heves tünetek.

Chronicus mastoiditis:Részben túlnyomórészt produktiv gyulladás: a pneumaticus rendszer üregeit gyulladásos granulatiós szövet tölti ki; részben elôrehaladó gyulladásos csontleépülés. Ehhez lappangó lefolyás és diszkrét tünetek társulnak.

A prognosis szakszerű kezelés esetén jó, egyébként otogén késôi komplikációk veszélye áll fent.

A háziorvos teendôi: Acut otitis esetén (különösen a kritikus 3. héten) figyelni kell azokra a jelekre, melyek a szövôdmény kialakulását jelezhetik. A beteget a teljes gyógyulásig nem szabad szem elôl téveszteni. A kezelést fül-orr-gégésszel és adott esetben gyermekgyógyásszal közösen kell végezni.

A középfül üregrendszerének chronicus gyulladásai

Nonsuppuratív gyulladás

Otitis media catarrhalis chronica (Seromucotympanum, chronicus tuba-középfülcatarrhus, otitis media exsudativa)

Anamnesis, panaszok: Nagyothallás, a fülben teltségérzés. Fájdalom nincs. A halláskárosodást gyermekek esetén többnyire a szülôk, vagy óvónô, pedagógusok veszik észre.

Tünetek: A dobhártya behúzódott, de sokszor nem, sôt a váladék miatt mérsékelten elôdomborodhat. Fénytelen, a fénykúpreflex többnyire hiányzik, a radier erek kitágultak. A pars tensa a felhalmozódott váladék miatt sárgásan áttűnhet.

Pathogenesis: Tartós tubaelzáródás és alulnyomás esetén (kiváltó okokat ld. acut formánál!) az üregrendszerben a következô elváltozások mennek végbe:

átépül a középfül nyálkahártyája (a mucoepithelium lapos epithelsejtjei prizmatikus csillószôrös és nyákot képezô kehelysejtekké alakulnak)

a kehelysejtek secretoricus aktivitása fokozódik és a nyák a középfülben már elôzetesen létrejött transsudatumhoz keveredik = seromucotympanum

cholesterin tartalmú nyálkahártya-cysták képzôdnek (cholesterin-granuloma)

A seromucotympanum és a nyálkahártya-elváltozások tovább rontják a ventillatiót, s ezáltal circulus vitiosus áll elô.

Diagnosis: klinikai kép - otoscopos lelet.

Vezetéses tipusú halláskárosodás.

Tipusos tympanogram.

A Scüller-felvételen a sejtek gyakran fátyolozottak, fedettek a csökkent légtartalom miatt.

Differential-dg.: A kép eléggé egyértelmű, a kiváltó ok tisztázására kell súlyt fektetni. Kisgyermekek esetén néha elôfordul, hogy felületes vizsgálat alapján perceptiós halláskárosodást diagnosztizálnak (ilyen kisgyermeknek hallókészüléket is rendeltek!)

Therapia: A kialakulásra vezetô, fenntartó okok kiiktatása: adenotomia, sinusitis kezelése. Allergia? Epipharynx-tu.?

Paracentesis, a váladék leszívása, sz.e. tartós dobüregi drainage - „grommet”.

Lefolyás, prognosis: Az idôben diagnosztizált és szakszerűen kezelt esetek prognosisa jó, bár megfelelôen kezelt esetekben is viszonylag gyakori a recidiva (a kiváltó októl is nagyban függ: a mindennapi gyakorlatban túlnyomó többségben adenoid vegetatio okozza). Elhanyagolt, kezeletlen esetekben a kórkép progrediál, a dobüregben adhaesiv folyamatok zajlanak le. A seromucosus folyadékgyülem kötôszövetesen szervül, cholesterin-granulomák képzôdnek. Végstádium a tympanosclerosis: localis anyagcserezavarok miatt a mucoperiosteum hyalinos degeneratioja következik be és scleroticus submucosus placque-ok képzôdnek. A dobhártya-hallócsontláncolat rögzítetté válik, maradandó, műtéttel is nehezen befolyásolható vezetéses halláskárosodás alakul ki.

A háziorvos teendôi: A veszélyeztetett korosztály (3-6 éves gyermekek) figyelemmel kísérése. Különösen figyelni kell az „adenoid habitusú” gyermekekre. Halláskárosodás gyanúja esetén szakorvosi vizsgálatot kérni. Késôbb is figyelni az esetleges recidivára!

Suppuratív gyulladások

Otitis media chronica mesotympanalis

Anamnesis, panaszok: hosszú, többnyire évek óta fennálló, vagy ismétlôdô fülfolyás, halláscsökkenés.

Tünetek: Nyákos, vagy nyákos-gennyes, szagtalan fülfolyás. Az otitis idônként szinte teljesen tünetmentes lehet, a tünetmentes szakok acut exacerbatiókkal váltakoznak. Az exsudatum az acut fázisban tejfölszerű, gennyes lehet, az acut tünetek lezajlása után inkább nyákos, de mindig szagtalan.

Vezetéses tipusú, vagy kevert jellegű halláskárosodás mutatható ki.

Fájdalom nincs, az általános állapot jó.

Pathogenesis: A betegség oka nem egységes, hanem primaeren különbözô kórfolyamatok végstádiumának tekinthetô. A gyulladás lényegében a nyálkahártyára korlátozódik, de egyes esetekben idôvel ún. „rareficaló osteitishez” vezet, azaz a hallócsontok chr. gyulladás okozta leépüléséhez (pl. az incus hosszú szárának necrosisa). A cholesteatomával ellentétben azonban ezek a csontleépülési folyamatok ritkák és a kiterjedést, valamint progressiót illetôen alárendelt jelentôségűek. A subepithelialis kötôszövet súlyos heges elváltozásai miatt az erek obliterálódhatnak és így secundaer módon a környezô csontszövet anyagcsere-zavara jöhet létre (asepticus csontnecrosis).

Pathogenetikai factorok:

a nyálkahártya constitutionalis csökkent értékűsége

a kórokozó fajtája, pathogenitása, virulenciája és resistentiája

a középfül anatómiai viszonyai (pneumatisatio, epitympanum - antrum - dobüreg - tuba közötti összeköttetések)

általános állapot (allergia, immundefectusok, cachexia, diabetes)

Diagnosis: Anamnesis: chronicus, recidiváló fülfolyás, halláskárosodással. Otoscopos kép: Centrális dobhártya-perforatio, a pars tensa heges elváltozásai, acut exacerbatio esetén esetleg polypok is láthatók (nyálkahártya-hyperplasia). A váladék nyákos, vagy nyákos gennyes, szagtalan. Rtg-lelet (Schüller-felv.): Vagy pneumatisatiós gátlás látható, vagy jó pneumatisatio esetén a sejtrendszer fedettsége, esetenként csontleépüléssel és újraképzôdéssel (sclerotisatio) = chronicus mastoiditis.

Audiogram: vezetéses vagy kevert jellegű halláskárosodás mutatható ki.

Differential-dg.: Cholesteatoma: széli dobhártya-perforatio, bűzös váladékozás. Tuberculoticus gyulladás: többszörös, centrális dobhártya-perforatio, nagyfokú halláskárosodás. Középfül-carcinoma:széli dobhártya-perforatio, a hallójáratra is ráterjedô szövetburjánzás, az atticusnak ill. hallójáratfalnak megfelelôen csontdestructio.

Therapia:

Konzervatív kezelés: Cél: a középfül „kiszárítása”. Rendszeres idôközönként ki kell tisztítani a hallójáratot, a váladékot leszívni a dobüregbôl. Acut fázisban váladékot kell venni bacteriológiai vizsgálatra, antibiogram alapján célzott szisztémás és lokális kezelés jön szóba (CAVE: Ototoxicus antibioticumok!). A chronicus fázisban (mérsékelt otorrhoea nyálkahártya-hyperplasiával) 3 %-os alkohol-resorcin oldat, 1 ‰-es kálimupermanganat-oldat. Bórsavpor, bóralkoholos fülcsepp. A polypokat eltávolítjuk. Az orrgarat és melléküregek esetleges gyulladásos folyamatait szanálni kell.

Sebészi kezelés: Cél: a halántékcsontban ill. dobüregben elhelyezkedô gyulladásos gócok szanálása. A hangvezetô apparatus (dobhártya, hallócsontláncolat) reconstrucyiója = tympanoplastica.

Lefolyás és prognosis: A lefolyásra a shubok jellemzôek. Az exacerbatiókat vagy exogen (fürdôvíz, stb.) vagy tubogen infectiók váltják ki. A komplikációk igen ritkák. Cholesteatoma csak kivételesen alakul ki. A halláskárosodás progrediál. A prognosis quo ad vitam jó, quo ad functionem azonban rossz, ezért intensiv elôkészítés után mielôbb tympanoplasticát kell végezni. Minden esetben a lehetô legkorábban célszerű a műtétet elvégezni, mivel a hangvezetô rendszer pathologiás elváltozásai a gyulladásos shubok miatt egyre rosszabbak lesznek. Amennyiben a halláskárosodás olyan fokot ér el, hogy hallókészülék viselése mindenképp szükséges, a tympanoplasticát akkor is el kell végezni, mert az állandó fülfolyás lehetetlenné teszi a fülilleszték viselését.

A háziorvos teendôi: A beteget szakorvoshoz kell küldeni.

Otitis media chronica cholesteatomatosa

Anamnesis, panaszok, tünetek:

Bűzös fülfolyás, mely néha diszkrét, vagy teljesen hiányozhat is, soha nem üvegesen nyákos

Progrediáló halláskárosodás

Acut exacerbatio esetén fülfájdalom és láz (pangás)

Tompa fejfájás vagy nyomásérzés

Pathogenesis: A cholesteatoma elszarusodó laphám rossz helyen: a szövetek között, vagy a testüregekben. Ezeken a helyeken a laphám cystát képez, a keratintermelô alapréteg, a matrix a cysta belseje felé néz. A keratin a cystában hagymalevél szerűen felhalmozódik. A középfül -cholesteatomák kialakulására a következô elméletek vannak:

Invaginatiós theoria: A fülkürtfunctio károsodása következtében a középfülben tartós alulnyomás jön létre. A dobhárya a külsô túlnyomás miatt a dobüreg felé szívódik, a tartós nyomás hatására a rostrendszer elpusztul, a dobhártya atrophiássá válik. A legkevésbé ellenálló részeken - a hátsó-felsô quadransban és a Shrapnell-hártya területén retractiós hámzsákok alakulnak ki, mely ha kellô mélységet elér, a keratin már nem tud kiürülni, létrejön a cholesteatoma. Gyakorlati szempontból ez a leggyakoribb és legjelentôsebb kialakulási mód.

Congenitalis cholesteatoma: a hám eredetű neuroaxis sejtjei a fejlôdés során mintegy „eltévednek”. Elsôsorban a labyrinth-blocktól medialisan alakulnak ki így cholesteatomák, de a középfül üregrendszerében is elôfordul congenitalis cholesteatoma.

Inoculatios mechanismus: paracentesis, sziklacsont-törés, vagy egyéb dobhártya-sérülés kapcsán (pl. traumás dobhártya-ruptura, ventillatios tubus beültetése, vagy tympanoplastica) juthat elszarusodó hám a dobüregbe.

Hám-metaplasia: Az üregrendszert bélelô el nem szarusodó laphám alakul elszarusodó laphámmá.

Aimi elmélete: A fejlôdés során a külsô hallójáratot képezô hámcsap nem áll meg a rostos dobgyűrű síkjánál, hanem mélyebbre terjed, s ennek csúcsát a késôbb kialakuló dobgyűrű bezárja a késôbbi dobüregbe.

Rüedi elmélete: A külsô hallójárat elszarusodó laphámja csecsemô- vagy kisgyermekkorban, esetleg fiatal felnôttkorban nô bele az epitympanonban megmaradó embryonális kötôszövetbe, vagy idült gyulladás miatt megduzzadó nyálkahártyába.

A cholesteatoma a környezetére állandó nyomást gyakorol, a csontállomány lassan pusztul, a kifelé zárt formák is idôvel nyitottá válnak, s elôbb-utóbb minden cholesteatoma befertôzôdik. A felhalmozódott keratin bomlani kezd. A kórokozók igen különbözôek, gyakoriak az anaerob rothasztó bacteriumok (bűzös váladék). A gyulladásos termékek, bacterialis és a perimatrixban képzôdô enzymek (pl. collagenase) és a cholesteatoma nyomása folytán a környezô csontos structurák állandóan pusztulnak, s a cholesteatoma az elpusztított területekre magával viszi a gennyes folyamatot (szövôdmények veszélye).

A cholesteatoam képzôdését, progressióját azok a tényezôk is elôsegíthetik, melyeket a chr. mesotympanalis otitisnél már tárgyaltunk.

Diagnosis: Diagnosticus szempontból célszerű a cholesteatomát a kialakulás helye szerint osztályozni:

Tensa-cholesteatoma

Flaccidia-cholesteatoma

Occult cholesteatoma

Tensa-cholesteatoma: A pars tensa hátsó-felsô quadransanak retractiós tasakjából alakul ki. A hámzsák szájadéka hátsó-felsô széli perforatio alakjában jelenik meg klinikailag. A subtotalis széli perforatio ritkaság. A perforatio szélén gyakran gyulladásos granulatios szövet jelenik meg („ôrszem-polyp”). Bűzös váladékozás észlelhetô, a váladék cholesteatoma-lemezeket (szarulemezeket) tartalmaz. A környezô csont (hátsó-felsô hallójáratfal) destructiója figyelhetô meg. A hallócsontláncolat destructiója következtében vezetéses tipusú halláskárosodás mutatható ki (praedilectiós hely: incudo-stapedialis izület).

Flaccida-cholesteatoma: Otoscoposan körülírt Shrapnell-perforatio figyelhetô meg, melyet gyakran pörk fed („ominózus pörk”), eltávolítása után gyakran észlelhetô a lateralis atticus-fal destructioja. Az üregben gyulladásos granulatiós szövet, cholesteatoma-lemezek láthatók és bűzös váladék ürülése figyelhetô meg. Vezetéses halláskárosodás mutatható ki, elôrehaladott esetben a belsôfül is károsodik.

Occult cholesteatoma: Lassan alakul ki és sokáig tünetmentes az intact dobhártya mögött. Egyes feltételezések szerint a legtöbb esetben flaccida-cholesteatomáról van szó, mely úgy jön létre, hogy a hám papillaris mélybe növekedése során nem alakul ki Shrapnell-perforatio (ld. Aimi- ill. Rüedi-elméletet); a hám a középfül környezô üregeibe nyomul. A pneumatisatio és a nyálkahártya-redôk szabják meg a terjedés irányát. Az occult cholesteatoma lehet congenitalis, traumás eredetű is.

Közös diagnosticus jelek:

Rtg-kép: A Schüller-felvételen általában gátolt pneumatisatio látható, esetenként periantralis felritkulással (cholesteatoma-üreg). A sinus csontos falának elmésztelenedése (a cholesteatoma betörése a sinus sigmoideusba, transversusba ill. a hátsó koponyaárokba), a középsô koponyaárok határoló csontos structuráinak destructiója. A Stenvers-felvételen megfigyelhetô lehet a labyrinthba, vagy a belsô hallójáratba való betörés. Ilyenkor paralabyrinther felritkulás látható (a labyrinth contos tokjának destructiója, ún. „labyrinth-ostitis”), a jellegzetes labyrinth-üregek eltűnésével (csiga, ívjáratok, vestibulum); felritkulások lehetnek a pyramis-csúcs területén (petrositis), vagy a tegmen tympaninak megfelelôen (betörés a középsô koponyaárokba).

Audiogram: Vezetéses halláskárosodás, belsôfül-károsodás is lehet (kevert jellegű halláscsökkenés). Ha a folyamat betör a belsô hallójáratba, progrediáló perceptiós halláskárosodás figyelhetô meg, s végül teljes megsüketülés következik be (neuritis statoacustica); Ilyenkor facialis bénulás is fellép.

Vestibularis vizsgálat: Amíg a labyrinth csontos fala ép, a vestibularis spontán és provocatiós tünetek hiányoznak. A lateralis ívjárat arrosiója esetén pozitív fistula-tünet jelenik meg.

Facialis: A csontos facialis csatorna arrosiója esetén (mastoidalis vagy tympanalis segmentum), vagy a belsô hallójáratba való betörés esetén facialis paresis alakul ki; elôször neurapraxia, késôbb progrediáló axonotmesis.

Differential-dg.: Inactiv chr. mesotympanalis otitis (nyálkahártya gennyedés), a promontorium és a pars tensa közötti heges összenôvésekkel; középfül- vagy hallójárati carcinoma; középfül-tbc.

Therapia: konzervatív módszerek a folyamat természetébôl adódóan nem vezethetnek eredményre, a cholesteatoma kezelése - különös tekintettel a szövôdmények veszélyére - műtéti.

A korszerű műtéti kezelés formája a tympanoplastica. A tympanoplastica célja:

A cholesteatoma tökéletes eltávolítása a matrix-szal és perimatrix-szal együtt

A dobhártya-hallócsontláncolat helyreállítása:

a dobhártya-perforatio zárása (temporalis fascia, perichondrium)

direct összeköttetés helyreállítása a dobhártya és a stapes-talp között („rövid” és „hosszú” columella, csont-, porc-columellák, műanyag prothesisek)

Az ún. zárt technikájú tympanoplastica esetén, mely ma korszerűnek számít, vagy megtartjuk az intact csontos hallójáratfalat, vagy az atticus lateralis falával együtt helyreállítjuk azt.

A tympanoplasticát (cholesteatoma esetén) ma általában két ülésben végezzük. Az elsô alkalommal elvégezzük a sanatiós műtétet és lezárjuk a dobüreget. A második ülésben - általában 1 év múlva - állítjuk helyre a tympano-ossicularis systemát.

Bizonyos esetekben (a cholesteatoma elhelyezkedése, kiterjedése, szövôdmények, esetleg szociális szempontok) ma is végezhetünk:

Nyitott technikájú tympanoplasticát

Konzervatív radicalis műtétet

Klasszikus radicalis műtétet

Lefolyás és prognosis: A cholesteatoma a középfülgyulladás igen veszélyes formája. Alarmírozó tünetek nélkül bármikor súlyos, életveszélyes endocranialis szövôdményeket hozhat létre, ezért igen fontos az adequat - mielôbbi műtéti - kezelés.

A háziorvos teendôi: A tünetek észlelése ill. cholesteatomás középfülgyulladás gyanúja esetén a beteget azonnal szakorvoshoz kell irányítani.

Szülőnek és gyermeknek egyaránt sok kellemetlenséget okoz a hirtelen, gyakran az éjszaka kellős közepén fellépő erős fülfájás. Ilyenkor a gyermek fájdalmasan, vigasztalhatatlanul sír, a füléhez kapkod, s legtöbbször láza is van.

A fülfájást a külső fül (a hallójárat) vagy a középfül gyulladása okozza. A külső fül gyulladása (otitis externa) igen fájdalmas betegség, kialakulását segíti, ha megsérül a hallójárat bőre. Csecsemőknél gyakran előfordul, hogy "kibukott" táplálék jut a fülbe, vagy fürdetés alkalmával nedves lesz a hallójárat, és ez segíti a baktériumok behatolását.

Lázzal jár

A külső fül gyulladása általában nem jár lázzal, viszont - különösen a fülkagyló érintésekor - igen fájdalmas. A beteg hallójárat megduzzad, váladékozik, esetleg halláscsökkenés is felléphet. A kezelés fájdalomcsillapítót, antibiotikumot, gyulladás-csökkentőt tartalmazó fülcseppel történik. Emellett a kezelésben és a megelőzésben is fontos a hallójárat tisztán, illetve szárazon tartása. A hallójáratot hurkapálcára tekert steril vattával törülhetjük ki. Vigyázat, óvatosan végezzük a műveletet, nehogy sérülést vagy fájdalmat okozzunk!

A középfülgyulladás (otitis media) - és nem középfültőmirigy-gyulladás, mint azt sokan tévesen mondják - hároméves korig az egyik leggyakoribb betegség. Minden ötödik gyermek átesik rajta. Sok kellemetlenséggel, fájdalommal, súlyos szövődménnyel járó kórkép. Leggyakrabban télen és tavasszal fordul elő. A betegség jellegzetesen néhány napos nátha, hörghurut után jelentkezik erős, nyilalló fülfájással, lázzal.

A csecsemők a fájdalmat hirtelen felsírással jelzik, gyakran kapkodnak a fülükhöz, éjjel nagyon nyűgösek, étvágytalanok, hánynak.

Vírus is okozhatja

A középfülgyulladás néha órák alatt is kialakulhat. Gyakran előfordul, hogy a gyermeket reggel megnézi és nem találja betegnek az orvos, de estére mégis folyik a füle. A betegséget baktériumok és vírusok okozhatják. Kialakulását segíti, ha a középfület az orrüreggel összekötő járatot elzárja a nátha vagy az orrmandula-duzzanat. A gyulladást antibiotikumokkal gyógyítjuk, de legalább ilyen fontosak a kiegészítő kezelések: orrcseppek, láz- és fájdalomcsillapítók, helyi melegítés.

A nagy fájdalommal, lázzal járó genynyes gyulladás esetén a dobhártyát felszúrják (paracentálják). A beavatkozás egy pillanatig tart, és utána megkönnyebbül a beteg, láza, fájdalma csökken. Nem igaz az a hiedelem, hogy akinek egyszer felszúrták a fülét, azt már mindig fel kell szúrni. Az is tévedés, hogy a gyakori fülszúrás halláskárosodáshoz vezet. Csak az elhanyagolt, súlyos, ismétlődő középfülgyulladás okozhat hallásromlást. Az éles "lándzsával" ejtett nyílás jobban és hamarabb gyógyul, mint amikor a gyulladás következtében a dobüregben lévő genny repeszti szét a dobhártyát.

Használ a só

A fülfájós kicsinyek szülei már jól ismerik a tüneteket. Amíg orvoshoz nem jutunk, addig is igyekezzünk enyhíteni a fájdalmakat. Adjunk fájdalomcsillapítót, orrcseppet és helyileg melegítsük a gyerek fülét. Erre nagyon alkalmas a nagymamák által is alkalmazott módszer: melegítsünk fel vászonzacskóba tett sót, tegyük a beteg fájó fülére. Vigyázzunk, ne legyen nagyon forró!

Ha nem folyik a kicsi füle, akkor a fájdalmat enyhíthetjük fájdalomcsillapító hatású fülcseppel is, de a tünetek jelentkezésekor hasznos, ha minél hamarabb megmutatjuk a picit az orvosnak. A fülfolyós gyermek ápolásakor a hallójáratba (lazán) dugjunk vattát, amit gyakran cseréljünk. Ilyenkor is hasznos a helyi melegítés.

A gyógyulást segíti az orrüreg tisztán tartása is. Ez a középfülgyulladás megelőzésében is igen fontos, ezért az orrcsepp adása mellett tanítsuk meg a nagyobb gyermekeket az orrfújásra. A csecsemőknek az orr rendszeres szívásával segíthetünk. A patikákban különböző orrszívókat lehet kapni. A leghatásosabb a porszívóra szerelhető orrszívó. Ettől sokan idegenkednek, pedig használatával sok esetben megelőzhető a középfülgyulladás. A csecsemők eleinte félnek tőle, de nem magától a szívástól, hanem inkább a porszívó hangjától.

• Ússzon a felszínen, így kevesebb víz megy a fülébe, mint ha a feje a víz alá merül.

• Hagyja békén a fülzsírt – ugyanis menedéket nyújt a hasznos baktériumoknak, melyek védenek a fertőzés és gyulladás ellen.

• Ha víz ment a fülébe, fél lábra állva (az eldugult fül oldalának megfelelő lábon) ugráljon, és rázza ki belőle! Ha nem sikerült, hajszárítóval addig fújjon száraz, mely levegőt a fülbe, míg ki nem szárad!

• Hallójárati védő dugó használata javasolt, amelyet a saját fülére pontosan el tudunk készíteni! Különösen a minta után vett, ún. védő fül illesztékek hatékonyak Ez teljesen lezárja a hallójáratot és védelmet biztosit, Mivel puha és testbarát anyagból készül így nem okoz irritációt megelőzhető a gyulladás.

• Mielőtt vízbe megyünk, vékonyabb rétegben bekrémezett vattával kenjük be a bemenetet

• Kerüljük el a fültisztítók és egyéb hegyes eszközök használatát, hiszen ilyenkor kisebbfajta sérülések keletkezhetnek, melyek a baktériumoknak szabad bejárást biztosítanak.

Helyes, ha a fürdési szezon előtt fülésszel megvizsgáltatjuk magunkat, gyermekünket, és a fülész, amennyiben szükséges, kitisztítja a fület.

E téren a test bázikus táplálkozással és bázikus étrend kiegészítőkkel való savtalanítása a legfontosabb lépés.

Olyan kiegészítők használatát javasoljuk, amelyek természetes alapanyagokból pótolják a kiesett bázisok és megkötik a felesleges savakat.

Az általunk elsődlegesen javasolt készítmény 49 különböző bio-termesztett zöldséget, zöld fű, levél és csíráztatott gabona egyedülálló keverékét tartalmazza. A készítmény több mint 125 természetes vitamint, ásványi anyagot és aminosavat tartalmaz, amely lehetővé teszi a bázisok maximális felszívódását. Különlegesen energizál, segítségével a vér könnyebben veszi fel az oxigént a vízből. Erőteljes oxigén-katalizátor, segíti a sejtek optimális működését. Lúgosítja a testet és megszüntetni a túlzottan savas állapotokat.

Az általunk javasolt port tiszta vízben elkeverve a nap folyamán fogyasztjuk. Ha e termékünket fogyasztja, egyéntől függően akár pár hét alatt már igen kiváló eredményeket lehet elérni a savtalanítás, méregtelenítés és energizálás terén.

Az uszodavíz hallójáratba kerülésének a következménye hosszan tartó hallójárat gyulladás. Az enyhe és a közepesen súlyos hallójárat-gyulladás kezelése (amely mindig fülorvosi feladat!), a hallójárat alapos kitisztítása után helyileg fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő szerekkel történik – gézcsíkon vagy fülcsepp formájában adva. A hatékony fájdalomcsillapítás alapvető jelentőségű.

Antibiotikumok alkalmazására többnyire csak akkor van szükség, ha a bőr gyulladását a környékbeli nyirokcsomók gyulladása is kíséri, de természetesen a társult középfülgyulladás minden formájának kezelése antibiotikumot és magától értetődően fülész szakorvost igényel.

A hallójárati gyulladáskülönböző típusai:

A hallójárat körülirt gyulladása (Otitis externa furunculosa)

Jó általános állapot mellett a fülben, fül körül fájdalom lép fel. A külső hallójárat porcos részén (faggyúmirigyek) körülírt, kifejezetten fájdalmas duzzanat jelentkezik. A tragus megnyomása, vagy a fülkagyló húzása fájdalmas. A regionális nyirokcsomók mérsékelten megduzzadnak.

Kezelés: Párakötés, ill. alkoholos gézcsík bevezetése a hallójáratba, amíg a furunkulus meg nem érik, és spontán ki nem ürül. Csak kivételes esetben kell (szakorvosnak) megnyitást és szisztémás antibiotikum-kezelést végezni (nagyon erős fájdalom, elhúzódó lefolyás és/vagy nagyfokú duzzanat esetén).

Diffúz hallójárati gyulladás (Otitis externa diffusa)

A gyulladás akut váladékozó fázisában a külső hallójárat duzzadt, legtöbbször szagos sejt törmelék tölti ki (Gram negatív baktériumokkal és anaerobokkal fertőzött). A hallójárat porcos része fájdalmas, a dobhártya intakt, de a bőr fokozott lelökődése és a hámelhalás miatt nehéz megítélni. Szabad hallójárat esetén a jó hallás és a hangvillavizsgálat eredménye középfülfolyamat ellen szól. Súlyos esetben a regionális fülmögötti nyirokcsomók megduzzadnak, fájdalmasak.

A krónikus gyulladásos fázisban a hallójárat tág, a bőr sorvadt (pergamenszerű), száraz epidermis-pikkelyek leválása észlelhető. Kifejezett viszketés jelentkezik, mely a beteget a hallójáratban való manipulációkra indítja. Ez gyakran sérülésekhez vezet, ami kedvező feltételt teremt felülfertőződés, akut bőrgyulladás kialakulására, porchártya gyulladással szövődve, vagy a nélkül.

Kialakulás, hajlamosító tényezők:

A hallójáratban megrekedt víz a leggyakoribb oka a rendkívül fájdalmas hallójárat-gyulladásnak. Az igen vékony bőr alatt közvetlenül helyezkedik el az érzőideg-végződésekben igen gazdag porc-, illetve csonthártya - éppúgy, mint a sípcsontunknál, és az is nagyon fáj, amikor focizás közben megrúgják, vagy beütjük Külső- és belső inger hatások (a hallójárat-bőr folyadék okozta maceratiója, mechanikai és kémiai károsodás, allergia, cukorbetegség) a hallójárati bőr rugalmasságának csökkenéséhez, a fülzsír- és faggyúmirigyek sorvadásához és ezáltal a védő zsírréteg elvesztéséhez vezetnek.

Következmények: a hallójárat bőrének kiszáradása, kémiai összetételének károsodása, az fertőzésekkel (baktériumok, gombák) szembeni ellenállás csökkenése. A külső hallójárat hőmérséklete, páratartalma és szellőzése (anaerob szaporodás!) mellett a baktériumok szaporodása szempontjából a hallójárati pH-értéknek van döntő jelentősége (normálisan pH 3-5 között mozog). A savköpeny károsodása (pH-emelkedés >6,0) előfeltétele az infekció kialakulásának.

A test a bőrön keresztül is próbál megszabadulni a felszaporodott salakanyagoktól ill. a felesleges savaktól. A túlsavasodás miatt testünk belső egyensúlya gyakran felborul. Ugyan szervezetünk védekezik ez ellen, minden tartalékát beveti a savak megkötésére, de egy idő után kimerülnek tartalékai. Ekkor megjelennek a savasodás tünetei, a betegségek. A bőrön keresztüli fokozott sav kiválás számos betegséget okozhat.

A fokozottan savas állapot a gombák, penészgombák, baktériumok hívójele. Azt jelzik, hogy ez a szervezet már pusztulásban van, tehát megjelennek és végzik a lebontó munkájukat. Ezek az élősködők a mi táplálékainkat fogyasztják, elveszik energiánkat, ráadásul erősen savas salakanyagaikat belénk ürítik, ezzel tovább savasítják testünket.

Megoldás

A szervezeten belüli savas állapot megszüntetése, mivel lúgos környezetben ezek az apró lények életképtelenek. Ezért a szervezet általános savtalanítása és lúgosítása javasolt. Fontos tudni, hogy a bőr és a belek szoros összefüggésben állnak egymással, így minden bőrbetegségnél ügyeljünk arra, hogy rendben legyenek a beleink, és megtisztítsuk őket.

A következő faktorok hatnak a hallójárati pathogen csírák eliminálása inyában:

A pH-érték normalizálása

a faggyúmirigy-izzadmány zsírsavai

a fülzsír termelő mirigyek váladékénak normális lysozym-tartalma

ép öntisztuló mehanizmus a hallójárati bőrrétegeinek kifelé irányuló sodródása következtében

Ezen védőfaktorok károsodása (allergia esetén a pH eltolódása, a védőfilm mennyiségének csökkenése vagy összetételének megváltozása mehanikai ingerekre vagy visszatérő gyulladások következtében) idővel krónikus hallójárati gyulladást okoz .

Diagnósis és differential-dg.:

Tipikus jelek:

A gyulladásos elváltozások a fülkagylóra, a külső hallójáratra és a regionális nyirokcsomókra localisáltak

Csak ritkán vesz részt a folyamatban a dobhártya külső és középső rétege (myringitis)

A középfülben és a csecsnulványban nincsenek kóros elváltozások

Funkcionális károsodások (vezetéses halláskárosodás a külső hallójárat eltömeszelődése következtében) ritkák és nem súlyosak

Fontos az akut középfül gyulladás, a csecsnyúlvány gyulladás, valamint krónikus középfülgyulladás kizárása

A külső fül porc a tragus nyomásérzékenysége hallójárati gyulladás mellett szól

Kezelés: A hallójárat gondos műszeres kitisztítása, vagy kifecskendezése 37 fokos, testmeleg vízzel, vagy kamillás oldattal. Nedvező stádiumban naponta többször fülcseppet kell alkalmazni (szélesspektrumú antibioticum és corticosteroid kombinációja), súlyos esetben szisztémás antibiotikum-therápia.

Az akut gyulladás visszafejlődése után antibiotikum és szteroid tartalmú kenőcsöket alkalmazunk. Egyes antibiotikumok azonban allergiás bőrreakciókat válthatnak ki. Ezekben az esetekben 70-80%-os tiszta alkohol alkalmazása ajánlott; az akut gyulladásos fázisban pl. alkohollal átitatott finom gézcsíkot lehet a hallójáratba vezetni, mely a hallójáratot nyitva tartja, levezeti a váladékot, mérsékli a gyulladást.

Megelőzés:

A betegnek elmagyarázzuk, hogy milyen következményekkel járhat, ha a hallójáratot saját maga, nem mefelelő eszközökkel tisztítja (pl. vattával, gyufaszállal). Ehelyett rendszeres fülészeti ellenőrzést ajánlunk, melynek során a szakorvos megtisztítja a hallójáratot a fülzsírtól és a levált hallójárati bőrtől (jó táptalaj a baktériumok számára), lokálisan bőrkenőcsöket alkalmaz, melyek zsírozzák a bőrt.

A külsőfül-gyulladás különleges formái

A diffúz hallójárati gyulladás baktériumok okozta különleges formái

Streptococcus-infectio esetén típusos erysipelas alakul ki. Az ún. fürdő- vagy uszoda-otitis esetén (a halogéntartalmú víz macerálja a bőrt, lehetővé teszi a virulens csírák mélyen a szövetekbe való bejutását) többnyire mélyre terjedő phlegmonosus gyulladás alakul ki, porchártya gyulladással, perichondritissel

Panaszok, tünetek:

Vezető tünet a fájdalom. A fülkagyló meghúzásakor vagy a tragusra gyakorolt nyomás esetén kifejezett fájdalom jelentkezik. A regionális nyirokcsomók megduzzadnak. A beteg lázas, közérzete rossz.

A phlegmonosus forma a környező szövetekre és szervekre terjedhet (nyálmirigy, csecsnyúlvány, koponyaalap), kivételes esetben halántékcsont-osteomyelitis és vérmérgezés is kialakulhat (ún. malignus otitis externa!).

Csecsemőkön és kisgyermekeken a súlyos otitis externa tejesen elzárhatja a hallójáratot, a retroauricularis nyirokcsomók megduzzadnak, a fülkagyló eláll, pseudomatoiditis képe áll elő.

Kezelés:

Szisztémás antibiotikum kezelés. Helyileg: a hallójárati duzzanat kezelése 70-95%-os alkohol alkalmazásával, helyileg hatásos antibiotikumok.

Otitis externa maligna (seu necroticans)

Banalis hallójárati gyulladásból elsősorban cukorbetegeken (latens vagy manifest) súlyos, szüvet elhalással együttjáró gyulladás fejlődhet ki, melyet lényegében anaerob csírák (Pseudomonas aeruginosa) okoznak. A gyulladás a porcos hallójárat szövetrésein a környezetre terjed: a fossa retromandibularis mélyébe, a koponyaalapon a foramen jugularéig, létrehozhatja a halántékcsont osteomyelitisét.

Kezelés: Intenzív antibioticum-kezelés. A retromandibularis tér feltárása („szellőztetése”) - a fossa infratemporalis, fossa pterygopalatina, a parotis-páholy drainálása. Az elhalt szöveteket műtétileg el kell távolítani a külső hallójáratból, a halántékcsontból, nyálmirigyből. Szükség esetén az érintett v. jugularis internát is le kell kötni.

Prognosis:

A masszív antibioticum-kezelés és kiterjesztett sebészi beavatkozás ellenére is rossz a prognózis. (vérmérgezőés, szepsis, sinusthrombosis).

Herpeszes hallójárat gyulladás ,Herpes zoster oticus

A fülkagylón, a külső hallójáratban és néha a dobhártyán is többszörös, multiplex, csoportokba rendeződött herpeses hólyagcsák figyelhetôk meg. Súlyos esetben hallás- és egyensúlyzavarok, arcidegbénulás is jelentkezhet

A hallójárat gombás fertőzöttsége, Otomycosis - otitis externa mycotica

Panaszok, tünetek:

A külső hallójáratra korlátozódott gombás fertőzés laza, vattaszerű, fehéres-sárgástól a zöldes-feketéig változó színű, finom letörölhető lepedéket hoz létre. Szubjektíve viszketés, ritkábban fájdalom jelentkezik.

Diagnózis: Mikroszkópos vizsgálattal a kép önmagáért beszél. Leoltás, gomba-spórák kimutatása lehetséges

Kezelés: A hallójárat többszöri mikroszkópos kitisztítása. A kifecskendezést lehetőleg kerülni kell, mert „nedves kamra” képződése elősegíti a gomba növekedését, újra képződését. A hallójárat felső hám rétegét el kell távolítani, mert a gomba spórái ebben megmaradhatnak s ismételten kiújulhatnak.

Helyileg gombaellenes szereket kell alkalmazni. Antibiotikumot és szteroidot semmiképp nem szabad használni. Súlyos esetekben szisztémás gombaellenes kezelés is szóbajön.

Ekcémás hallójárati gyulladás, Otitis externa ekzematosa

Panaszok, tünetek:

Akut stádium: A hallójárat hámja erősen vérbő, duzzadt, nedvező hólyagocskák képződnek. Később pörkös felrakódás figyelhető meg, a hallójárat-bementben fekélyek, rhagadok keletkeznek. A hallójáratban bűzös törmelék halmozódik fel. Esetenként dobhártya gyulladás is kialakul felületes vadhús, granulatio-képződéssel.

Krónikus stádium: A hallójárat bőre elvékonyodott, sorvadt száraz, hámló, Állandó viszketés a jellemző.

Kontakt-ekzema: bőrápoló- és szépítőszerek, haj-spray, fém és műanyag szemüvegrészek, cement- és lisztpor, gyógyszerek, pl. antibiotikumok. Bőrtesztet kell végezni a kontaktantigén meghatározása céljából.

Bacteriális ekzema: Staphylococcus infectio (leoltás, antibiogram)

Seborrhoeás ekzema: a leggyakoribb forma, gyakran aknével kombinált.

Endogen ekzema: Általános ekzema helyi megnyilvánulása.

Kezelés: Az allergén kiiktatása, lokális kezelés

Gyakorlati tanácsok otthonra

Mit tegyünk, ha fülünk hasogat? Enyhébb panaszok esetén megpróbálhatjuk fájdalomcsillapító fülcseppek használatát. Hatásuk akkor kellemesebb, ha alkalmazásuk előtt kb. 5 percet kezünkben melegítjük.

TIPP: leginkább bevált háziszer a kövirózsacsepp – ma már készen is kapható a drogériákban, ám ha nincs, az alaposan letisztított, vastag húsú kövirózsából mi is kisajtolhatunk pár cseppet.

FONTOS! Amennyiben a fájdalom nem szűnik, esetleg hevesebbé válik (különösen éjszaka), feltétlenül keressük fel az orvost!

Megelőzésként:

Az érzékenyebb fülűek vízbemenetel előtt baba olajat cseppenthetnek a fülükbe, ami megkönnyítheti a bekerült víz spontán kiürülését is.

Rendkívül fontos a strandszezon előtti fülvizsgálat azoknál is, akik már egy vagy több középfülgyulladáson átestek, valamint az operált fülűeknél. Ezekben az esetekben a dobhártya esetleg tartósan megmaradó nyílásán („lyukas dobhártya”) át a dobüregbe kerülő uszodavíz fertőzheti a középfület. Ha arra gyanakszanak, hogy lyukas a dobhártyájuk, előzetesen a fülész figyelmét is hívják fel, mert ilyen esetben például a fülmosás is árthat!

Külsőfülgyulladás

Otitis externa, Ear canal infection, Hallócsatornagyulladás, Hallójáratgyulladás, Külsőfülgyulladás, Fülcsatornagyulladás

Mi a külsőfülgyulladás?

A külsőfülgyulladás a külső hallójárat gyulladását jelzi. A hallójáró kitűnő hely a baktériumok, vagy gombák szaporodására.

Mi okozza a külsőfülgyulladást?

Sok víz a fülben (úszás, zuhanyozás) és a fültisztítás eltávolítják a fülzsírt a hallójáratból és ezáltal kíváló helyet nyújtanak a baktériumok és gombák szaporodásához. A hallójáratot borító bőr sérülése szintén vezethet külsőfülgyulladáshoz. Ez általában a hallójárat ujjal, vagy valami tárgyal történő piszkálása után fordul elő.

Mik a tünetek?

- A fül nagyon fájhat, de az is lehet, hogy a viszketés az egyetlen panasz.

- A fájdalom fokozódhat amikor rágunk.

- A hallójárat megdagadhat és eldugultnak érezhetjük.

- A hallójáratból válladék folyhat ki.

- A hallás csökkenhet.

Kivizsgálás.

Az orvos egy otoszkóp nevezetű eszközzel belenéz a hallójáratba, és ha kell eltávolítja a válladékot. Az orvos szintén megvizsgálja a dobhártyát, hogy megbizonyosodjon arról, hogy más gyulladás nincs folyamatban.

Gyógyítás.

A legtöbb külsőfülgyulladást fülcseppekkel gyógyítják, de néha tablettákra is szükség lehet. Mielőtt a fülcseppeket a fülbe csepegtetnénk, ajánlatos a cseppeket tartalmazó üvegcsét a kezünkben felmelegíteni, és így elkerülhetjük, hogy a cseppek szédülést okozzanak. A fül ide-oda mozgatásával a cseppek jobban bejutnak a hallójáratba és hatékonyabban végzik munkájukat.

Nagyon fontos, hogy a gyógyulás folyamata alatt a fület teljesen szárazon tartsuk és az előírt gyógyszereken kívül mást ne rakjunk a fülbe.

Általában a gyógyítást követő harmadik napon már sokkal jobban érezzük magunkat és 10 nap elteltével teljesen rendben kell hogy legyünk. Néha a külsőfül gyulladás kezelése komoly probléma lehet. Ha 10 nap után nem érezzük rendben magunkat, ismét fel kell keresni a kezelőorvosunkat.

Jótanácsok a megelőzéshez:

- Semmivel se piszkáljuk a fülünket!

- Hagyjuk a fülzsírt ott ahol van! Ott a helye.

- Tartsuk a hallójáratot szárazon!

- Ne használjunk füldugókat!

Fülgyulladás

Leggyakoribb a középfülgyulladás (otitisz média), mely csecsemőknél, gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordul. A középfülgyulladás lehet heveny lefolyású, vírusos vagy bakteriális stb. eredettel. Az idült középfülgyulladás gyakran maradandó dobhártyasérüléssel jár. Ebben az esetben a dobhártyaüregben savós folyadék gyülemlik fel, és veszélyeztetheti a hallást. A külső hallójárat gyulladása (otitisz externa) szintén nagyon fájdalmas, ezt baktériumok, gombák elszaporodása okozza.

Reiki!

Koszonjuk szepen ezeket a pontos leirasokat.

Megirnad nekem, hogy a fulgyulladasnak es az arcureg gyulladasnak pontosan mik a tunetei csecsemonel? Mindenkepp lazzal jar? Ha az orrvaladek feher, akkor is lehetseges, hogy van gyulladas?

Az ajkak és a száj fejlődési rendellenességei közül gyakoriságban és jelentőségben messze kiemelkedik az ajak és szájpadhasadék, melyeket összefoglalóan archasadékoknak nevezünk. Nem túlságosan ritkák: 1000 születésre esik egy-két hasadékos baba. Ma már korszerű (ún. 3 D) ultrahangos vizsgálattal a terhesség 5-6 hónapjában kimutathatóak, így lehetővé válik már újszülöttkortól gondozásba venni ezeket a gyermekeket, és lehetséges megfelelő feltételek esetén pl. már újszülöttkorban megoperálni az ajakhasadékot. A hasadékos gyermekek gondozása felnőttkorukig tart (több műtét, fogszabályozó kezelés, logopédiai problémák, pszichológiai gondozás stb.) ezért célszerű, hogy kezelésük, gondozásuk erre szakosodott centrumokban történjék (ún. Hasadék Centrumok).

Előbbieknél sokkal nagyobb, de jelentőségben messze elmarad a rövid nyelvfékkel (ún. "lenőtt nyelvvel") született kisbabák száma. Ennek a fejlődési rendellenességnek a megoldása műtét, azonban, extrém súlyos eseteket kivéve - amikor a gyermek táplálkozását is zavarja a nyelv csúcsánál rögzített nyelv - szükségtelen újszülött- vagy fiatal csecsemőkorban operálni, de mindenképpen helyes a kérdésben járatos gyermekgégész véleményét kikérni.

Az orr veleszületett elváltozásai közül az orrháti sipolyokat ill. az orr és a belső szemzug között megjelenő, puha előboltosulás képében megjelenő agyhártya- ill. agyállomány sérvek említendőek. Ezek műtétet igénylő elváltozások, de előtte a rtg- (CT) és ideggyógyászati vizsgálat nélkülözhetetlen. Az orrüreg leghátsó részének, az ún. "hortyogóknak" a szűkülete vagy elzáródása, amennyiben kétoldali, az orrlégzés akadályozásával az újszülöttet igen súlyos állapotba sodorja, ezért kétoldali esetben az azonnali műtét elkerülhetetlen.

Ugyancsak kisebb beavatkozást igényel a születés közben elszenvedett erőbehatásra elferdült orrsövény helyretétele - szintén az orrlégzés helyreállítása céljából. Említést érdemelnek még az újszülöttkori náthák: többnyire banális megbetegedések, de részben az a tény, hogy a csecsemő még kizárólagosan orrlégző, és az orrlégzés akadályozottsága igen súlyos állapotot eredményez, másrészt ezek a náthák, minthogy a kis csecsemő nem tud orrot fújni, nagyon elhúzódóak lehetnek. Feltétlenül oda kell rá figyelni! A megfelelő orrtoilette (orrcsepp, orrszívás) rendkívül fontos.

Az újszülött-, csecsemő- és kisdedkori fül-orr-gégészeti megbetegedésekről

fül-orr-gégészeti betegségek a bölcsőtől kezdve egész életén át elkísérik az embert, de leggyakrabban mégis kisgyermekkorban találkozunk velük.

Természetesen az egyes életkoroknak megvannak a jellegzetes kórformái. Így újszülött korban elsősorban a fejlődési rendellenességekkel találkozunk, majd a csecsemőkorban a gyulladásos megbetegedések veszik át a vezető szerepet. Lássuk ezek után életkoronként és testtájanként a leggyakoribb, vagy legjelentősebb betegségeket:

Újszülöttkor

A fülkagyló leggyakoribb elváltozásai az alaki rendellenességek (elálló fül, "macskafül", "majomfül", súlyos esetben a fülkagyló hiánya). Enyhébb esetben csak kis jelentőségű kozmetikai hibák, melyeket csak iskoláskorban célszerű korrigálni, jelentőségük inkább abban áll, hogy felhívhatják a figyelmet a hallójárat ill. a középfül, néha a belsőfül fejlődési rendellenességeire, mert ezek néha együtt fordulnak elő. Az utóbbi rendellenességek jelentősége, hogy halláscsökkenéssel járnak. Vannak természetesen egyéb, örökletes siketségek is, valamint számos, a méhen belüli életben vagy fiatal csecsemőkorban elszenvedett vírus-, ill. egyéb fertőzés is járhat nagyothallással, siketséggel. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az újszülött korban, már a szülészeten, ill. a veszélyeztetett csoportokban (kis súlyú újszülöttek, újszülöttkori sárgaság stb.) a szűrő hallásvizsgálatok elvégzésének fontosságát. Ma már olyan objektív, komputerizált hallásvizsgálatok vannak, amelyekkel újszülöttek hallása is megbízhatóan megítélhető.

Háromnapos láz

Vírus okozta fertőző, kiütéssel járó betegség, mely három napos lázas szakot követően a láz megszűnésekor jelenik meg. A betegség cseppfertőzéssel terjed, a fogékonyság nem nagy. Hat hónapostól a 3 éves korig gyakori gyermekbetegség. 1-2 éves kor közt a leggyakoribb. A betegség lezajlását tartós immunitás követi.

Szövődmény: A magas láz alatt néha lázas görcs jelentkezik.

Skarlát (vörheny)

A skarlát akut fertőző betegség, melyet a Streptococcus baktérium okoz.

Jellemzői: Magas láz, fejfájás, rendszerint hányás kíséretében jelentkező kifejezetten vörös torok, majd testszerte finom pontozott bőrpír jelenik meg. Cseppfertőzés és érintkezés útján terjed. A beteg gyermek addig fertőz, amíg a Streptococcus baktérium kimutatható a torok váladékából.

A betegség lefolyása: Lappangási ideje 2-5 nap. Az előbb említett tünetek hirtelen jelentkeznek. A torok nagyon jellegzetes "skarlátvörös", a mandulákon tüszők jelenhetnek meg. A nyelv vastagon bevont, szélei nyers vörösek, a nyelvbimbók erősen duzzadtak, ún. málnanyelv alakul ki. A kiütések 24-48 órával első megjelenésük után jelentkeznek a legerősebben. A finom, sűrű, pontozott pír, mely távolabbról nézve összefolyó "skarlátvörös" színt ad, a nyakon, a mellen, a hason jelenik meg először, majd ellepi az egész testet. A kiütés a hajlatokban a legsötétebb, és ott látható a legtovább. A láz 4-5 nap múlva oldódik, a közérzet javul.

Szövődmények: Főleg régebben, a penicillinnel nem kezelt betegeknél fordult elő. Általában a 3. héten jelennek meg. Régen a nem kezelt esetekben gyakori volt a súlyos középfülgyulladás, ami néha süketséget okozott, szív- és vesebetegség is előfordult. Amióta a betegséget penicillin-származékkal kezeljük, szövődmények ritkán fordulnak elő. Régen a nem kezelt esetekben életre szóló immunitás alakult ki, de amióta penicillin-származékkal kezelik a betegséget több ízben is elkapható.

Bárányhimlő

Erősen fertőző vírusbetegség, láz kíséretében jelentkező hólyagos kiütés jellemzi. A betegség rendkívül ragályos, a fogékonyság általánosnak mondható. Újszülöttek ritkán betegszenek meg, de veleszületett immunitásra nem lehet számítani. A fertőzés cseppfertőzés útján, levegőn keresztül történik. Bárányhimlős beteg rövid jelenléte a közös helyiségekben elkerülhetetlenné teszi a fogékonyak fertőzését. A lappangási idő 14-21 nap, ami annyit jelent, hogy gyermekünk, ha bárányhimlős gyerekkel találkozott, 14-21 nap múlva kapja el a betegséget, amely már 1-2 nappal a hólyagok megjelenése előtt fertőz. A fertőzőképesség mindaddig tart, amíg a hólyagok után kialakult pörkök le nem estek. Ha tudjuk, hogy gyermekünk bárányhimlős gyermekkel találkozott, 10-11 napig nyugodtan vihetjük gyermekközösségbe, de a 12. naptól már számítani lehet rá, hogy fertőzi a környezetét. A bőreltérés az arcon, a hajas fejbőrön, a törzsön szokott kezdődni, de röviddel utána megjelenik az egész testen. Eleinte gombostűfejnyi, lencsényi piros képletek, ekkor még a biztos diagnózis nehéz, hacsak nem tudjuk biztonsággal, hogy a gyerek bárányhimlőssel találkozott. A gombostűfejnyi, bőrből kiemelkedő bőreltérések csakhamar víztiszta bennékű hólyagokká változnak, közepük kicsit behúzódott, ekkor a kiütések jellegzetesen a bárányhimlőre utalnak. A kis hólyagok bennéke ezután zavarossá válik, később barnás-fekete pörkök fedik, melyek 1-2 hét alatt hegképződés nélkül leválnak. A kiütések viszketnek, ezért a gyerek vakaróznak, nyugtalanok. A hólyagok a száj nyálkahártyáján is megjelenhetnek, és ezáltal étvágytalanságot okoznak. Vigyáznunk kell, hogy a gyermek ne vakarja el a himlős pattanást, mert az az erősebb vakarás után esetlegesen heggel gyógyulhat. Láz általában csak az első héten fordul elő. A beszáradás és a lelökődés időszakában a gyermek láztalan, jól érzi magát. Ritka szövődmény a tüdőgyulladás, és a másodlagos gennykeltők által okozott bőrfertőzés.

Teendő: Az első héten ágynyugalomra van szükség, addig, amíg a beteg lázas, illetve amíg új hólyagok jelennek meg. A kiütés szárazon kezelendő, ha viszket a gyermek teste, hintőporozzuk be. A körmöket le kell vágni és gondosan tisztán tartani. Szövődmény esetén a gyermekorvos utasítása esetén kell eljárni. A betegség lezajlása után életre szóló immunitás marad vissza.Ha a szülő meg akarja előzni a beteséget, megteheti, hiszen védőoltás ma már a bárányhimlő ellen is létezik www.baranyhimlo.hu.

Szamárköhögés

Fertőző betegség. Rohamokban jelentkező, görcsös köhögés jellemzi. Védőoltás bevezetése óta csak nagyon ritkán fordul elő.

Rubeola

Vírus okozta, heveny fertőző betegség. Enyhe általános tünetekkel járó. Ehhez társul a testszerte jelentkező kiütés, és a nyakon jelentkező nyirokcsomó-duzzanatok. A rubeola enyhe fertőző betegség, jelentősége igazából a fertőződő terhes nők magzatainak veszélyeztetettsége miatt. Az oltás bevezetése óta nem kell számolni ezzel a megbetegedéssel.

Kanyaró

Hurutos tünetekkel járó, foltos bőrpír jellemzi. A kiütést korpázó hámlás követi. Amíg nem volt védőoltás, a fogékonyság csak nem általános volt. A megbetegedés után védettség alakult ki. Gyakoriak voltak a szövődmények: középfülgyulladás, tüdőgyulladás, gégehurut, lázgörcs. A védőoltás bevezetés óta nem kell számolni a megbetegedéssel.

Az ősz és a tél a fertőző gyermekbetegségek szezonja

A megelőzés ma már mindenki számára elérhető

Szeptember elejétől az óvodai és iskolai közösségbe kerülő gyermekek fokozottabban ki vannak téve a fertőzéseknek is. A hazánkban meghonosított kötelező védőoltásoknak köszönhetően egyes fertőző betegségek ma már egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő. Ugyanakkor azokkal a közösségben terjedő gyermekbetegségekkel, melyek megelőzésére nincsen vagy nem kötelezően alkalmaznak védőoltást, még ma is gyakran találkozhatunk. Bár a szülők sok esetben természetesnek tekintik, hogy a gyermekkorral együtt járnak a fertőző betegségek, kevésbé vannak tisztában azzal, hogy azoknak esetleges szövődményei is kialakulhatnak. Arról pedig, hogy megelőzésükre esetenként védőoltás kérhető, sokan nem is hallottak.

Gyakran ölt járványos méreteket késő ősszel és kora tavasszal az egyik legjelentősebb légúti vírusfertőzés, az influenza. A megbetegedést magas láz, izomfájdalmak, levertség és köhögés jellemzi. Gyakori és igen súlyos szövődménye a tüdőgyulladás. A fertőzést elsősorban az A és B influenza vírusok okozzák, melyek szezonális elterjedésének megfékezésére védőoltás kérhető a háziorvostól.

Akut fertőző gyermekkori betegség a skarlát, mely magas lázzal, fejfájással, és hányás kíséretében kivörösödött torokkal jár. Jellemző, hogy a betegen testszerte finom pontozott skarlátvörös színű bőrpír jelenik meg. A cseppfertőzés és érintés útján terjedő betegséget a gyermek mindaddig terjeszti, míg torokváladékában kimutatható a fertőzést okozó baktérium. Főleg régebben volt jellemző a skarlát gyakori szövődményeként kialakuló súlyos középfülgyulladás, mely esetenként süketséget okozott, illetve szív- és vesebetegséggel is számolni kellett. Mióta a fertőzést penicillin-származékkal kezelik, szövődmények ritkábban fordulnak elő, azonban nem alakul ki életre szóló immunitás, így a betegséget több ízben is el lehet kapni.

Hazánkban a leggyakoribb fertőző gyermekbetegség a bárányhimlő. Évente közel 40 ezer jelentés érkezik bárányhimlős megbetegedésekről, azonban a valós adat ennek akár a kétszerese is lehet. A bárányhimlő cseppfertőzéssel terjed, és használati tárgyak is közvetíthetik, ezért gyermek közösségekben – óvodákban, iskolákban – nem ritka a járványok kialakulása sem. A járvány szezonális, leginkább a tavaszi és a téli hónapokban tetőzik, tehát közvetlenül az után, hogy a gyermekek bekerülnek, vagy visszakerülnek óvodai, iskolai közösségükbe, ahol megnő az esély a fertőzés átadására. A megbetegedettek 75-80 százaléka 15 év alatti gyermek, ám világszerte tapasztalható, hogy az elmúlt húsz évben a betegség kitolódott a serdülőkor felé és ezzel párhuzamosan nőtt a súlyosabb, komplikáltabb és kórházi ellátásra szoruló esetek száma.

Bár gyermekkorban a bárányhimlő ritkán szövődményes, a jellegzetes, hólyagos kiütéssel járó, lázas megbetegedés az újszülötteknél, tinédzsereknél, felnőtteknél, illetve a legyengült immunrendszerrel rendelkezőknél súlyosabb, szövődményesebb, akár halálos kimenetelű is lehet. A viszkető pöttyök elvakarásából komolyabb fertőzés alakulhat ki, amit már csak a gyermek antibiotikum kezelésével lehet rendbe hozni. A betegséget követően az esetek nagy részében legyengült maradhat az immunrendszer, melynek következtében gyakrabban fordulnak elő bakteriális fertőzések, mint amilyen például a középfülgyulladás. Fokozott veszélynek vannak kitéve a terhesség előtt álló, ám a betegségen még át nem esett nők, mivel a bárányhimlő vírusa az esetek mintegy 10%-ában akár magzatkárosító hatású is lehet, továbbá a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, és az egészségügyben dolgozók.

A nyilvánvaló kockázatok ellenére sem köztudott, hogy csaknem két évtizede létezik könnyen hozzáférhető bárányhimlő elleni védőoltás. Japánban és Koreában 1986 óta rutinszerűen oltják a lakosságot, az USA-ban pedig 1995-ben tették kötelezővé a bárányhimlő elleni védőoltást. Magyarországon 1998-ban törzskönyvezték, ám a mindennapi gyakorlatban többnyire még ismeretlen. A patikákban vényre kapható vakcina biztonságos és hosszú távú védettséget biztosít a betegség kialakulásával szemben. A védőoltás alkalmazásával a betegség szövődményeivel együtt megelőzhető és meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben.

Kíméletes mandulaműtét

Egy amerikai orvos újfajta mandulaműtéteket végez már ötödik éve. A beavatkozás kevesebb fájdalommal és vérzéssel jár, ám néhány esetben az eltávolított mandula visszanő.

A wilmingtoni kórházban, ahol dr. Richard Schmidt dolgozik, a madulaműtétek 80-90 százalékát az új, intracapsularis tonsillectomiának nevezett eljárással végzik. Ennek lényege, hogy nem az egész mandulát távolítják el, hanem csupán a 90-95 százalékát. A mandula külső tokjának vékony rétege a helyén marad, ezért a műtét utáni fájdalom és a vérzés foka sokkal kisebb, mint a hagyományos eljárásnál, de éppen a bent maradó szövetek okozhatják azt is, hogy a mandula újra kinő, és második műtétre lesz szükség.

Az orvosok elemzése szerint a hagyományosan végzett műtéteknél háromszor annyi gyereknél tapasztaltak vérzést, és négyszer annyinál volt szükség további beavatkozásra a vérzés elállításának érdekében, mint az új eljárásnál.

Nem mindenki osztja azonban dr. Schmidt lelkesedését, a szakértők szerint a mandula visszanövésének esélye miatt az új eljárás előnyei nem haladják meg a kockázatokat, és azt javasolják, hogy a szülők csak kellő információk birtokában döntsenek felelősen gyermekük műtétjét illetően.

Szerintem a mutetet meg kell csinaltatni, mert ha nem, akkor 100%-ban jelentkeznek majd a rendellenesseg miatti szovodmenyek.

A muteti szovodmenyek nem hangzanak tul jol, de a leiras szerint nagyon kicsi az elofordulas valoszinusege, csak a korhaz ezzel akarja vedeni magat, nem vallaljak azokert a dolgokert a felelosseget, ami nem a doki hibajabol jon letre.

Mennyi idos a gyermek?

A húgycső fejlődési rendellenessége: Hypospadiasis

Tisztelt Szülők!

Gyermeküknél műtétet tervezünk, amelyhez szükséges a beleegyezésük. Döntésükhöz szeretnénk segítséget nyújtani az alábbi tájékoztatóval, amelyből megismerhetik a betegséget, a beavatkozás módját, jelentőségét és következményeit valamint a szóba jöhető szövődményeket és kockázatot.

Az elvégzett vizsgálatok alapján gyermeküknek húgycső fejlődési rendellenessége van.

A betegségről

A húgycső rövidsége miatt a húgycsőnyílás nem a hímvessző legvégén, hanem a gáthoz közelebb nyílik. Enyhébb formákban csak a fityma hasadtsága a szembetűnő, súlyosabb formákban a húgycső akár a gátra is nyílhat. Minél súlyosabb az elváltozás, annál komolyabbak az azzal járó következmények.

A külső húgycsőnyílás szűkülete nehezített vizeletürítés miatt vesekárosodást okozhat. Súlyosabb fokú húgycsőhiány a hímvessző görbületét sőt a nemzőképesség elvesztését is eredményezheti. A pénisz fejlődési rendellenességei - még az enyhe formák is - komoly lelki problémákat okozhatnak, különösen pubertás korban. Ezek miatt mindenképp fontos a kezelésük, lehetőleg még óvodáskor előtt.

A kezelés célja és a műtéti javallat

Cél a görbület kiegyenesítése, és a hiányzó húgycső pótlása, a húgycsőnyílásnak a makk csúcsára történő kiültetése. Húgycsőnyílás szűkület esetén sürgős bemetszés szükséges, egyébként a korrekciós műtét 2 éves kor körül végzendő. A fejlődési rendellenesség súlyosságától függően különböző műtéti megoldások alkalmazhatóak, melyek közül az adott helyzetnek leginkább megfelelőre az operáló sebész fog javaslatot tenni.

A betegre háruló kockázatok

Valamely beavatkozás abszolút kockázatmentességét egyetlen orvos sem garantálhatja

Általában műtéti kockázatnak az eredménytelenség illetve az olyan szövődmények valószínűségét nevezzük, amelyek a szakmai szabályok betartása mellett is előállhatnak, bekövetkeztük előre nem látható és teljes biztonsággal nem védhető ki. Értelemszerű, hogy ezekért a sebészt nem terheli felelősség, ezt a (minimális) kockázatot a betegnek kell vállalnia, amikor beleegyezést ad a műtéthez. Ilyen kockázati tényezők pl. a szokatlan anatómiai viszonyok, más társuló betegség vagy kóros állapot, a szervezet szokatlan reakciója a műtét során felhasznált anyagokra illetve magára a műtéti beavatkozásra, nem sterilitási hibából fakadó ún. endogén fertőzés, megfelelő tanúsítvány ellenére előforduló anyaghiba. Mindezek a mindennapi gyakorlatban vérzés, utóvérzés, véletlen sérülés, belső varratelégtelenség, varratkilökődés, sebgennyedés vagy sebgyógyulási zavar, a várttól elmaradó gyógyeredmény illetve késői szövődmények (pl. hegesedés) formájában jelentkezhetnek, de ezek statisztikai gyakorisága messze elmarad a műtét nélkül bekövetkező állapotromlás valószínűségéhez képest.

Fenti általános meggondolásokon túlmenően húgycsőképző műtéteknél az alábbi kockázatok mérlegelendők: minél hosszabb a pótlandó húgycsőhiány, annál nagyobb a szövődmények lehetősége a kialakított új húgycsövön, főként szűkület vagy tágulat, varratelégtelenség vagy szöveti elhalás következményes sipollyal. A műtét után kialakulhat vérzés, vizeletfertőzés. Hímvessző görbület esetén a heges köteg leggondosabb kiirtása után is visszamaradhat heges görbület. A fejlődési rendellenesség bizonyos súlyos eseteiben a szükséges mobilizálás következtében a makk vérellátása károsodhat.

Műtéti előkészítés

Speciális előkészítést a műtét nem igényel. Az altatás miatt a műtét előtt legalább 6 órás éhgyomor szükséges (azaz sem enni, sem inni nem szabad).

A műtét utáni szakkal kapcsolatos tudnivalók

A műtét típusától függően húgycsőkatéter átmeneti viselése lehet szükséges, bizonyos esetekben a vizeleteltérítés a hasfalon keresztüli hólyagkatéterrel történik. A műtéti terület vérzékenysége miatt a péniszre enyhe szorító kötés kerül. A műtétet követően kellemetlen, sokszor fájdalmas vizelésre kell számítani, amit részben helyi, részben rendszeres gyógyszeres fájdalomcsillapítással igyekszünk csökkenteni. Szükség esetén a kötéscseréket is rövid altatásban végezzük. A kórházi ápolás 1-2 nap és 1-2 hét között változhat, amely időszak alatt a vizeletürítést és az esetleges sipolykialakulást kell folyamatosan észlelnünk.

Várható eredmény

Általában jó kozmetikai eredmény érhető el. Szűkület esetén altatásban végzett tágítások szükségesek, néhány esetben otthoni tágítást is javaslunk a gyermek számára, melyre a szülőket megtanítjuk.. Sipolyképződés esetén újabb műtét szükséges. A kontrollok során a vizeletürítést a vizeletsugár megfigyelésével vagy áramlásméréses vizsgálattal ellenőrizzük, szükség szerint egyéb vizsgálatokkal kiegészítve.

Kérjük, hogy a műtét után jelentkező panaszok esetén forduljanak kezelőorvosukhoz!