Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Psziché
A fórumhoz cikk tartozik, kattints ide a megtekintéséhez!


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

412. Evawitch2014-01-24 19:01
Helló!Folytonos vakarózásról, körömágy melletti bőr tépkedését hogy lehet abbahagyni? Kb. fél éve csinálom. Telefont nyomkodom, netezek, akkor abbahagyom, de nem mindig telefonozhatok. A kezeimmel muszáj mindig csinálnom valamit. Az utolsó egy év hozta ki belőlem ezt, mert sok az elmaradt dolog, a töketlenkedés miatt. Ami valakinek egy egész nap, nekem pár óra volt mindig és rá kellett folyton várnom. Pánikrohamom is volt, sürgősségin is jártam párszor. Roham alatt úgy érzem,mint ha meg akarna állni a szívem, dobogna nagyok (ekg-n nem találtak semmit) és cselekedhetnék, erős nyugtalanság jön rám, hogy gyorsan-gyorsan csinálni kell valamit és siettetek mindent, türelmetlenkedek. Azt érzem, hogy ha nem lesz hamar megcsinálva valami, el fogok ájulni. Az okát, a sok rosszat nem lehet megoldani, addig ez se fog elmúlni? Abba őrültem bele,hogy ami nekem jó volt, megvolt, most nincs és nem a saját hibámból,hanem valaki hanyag viselkedéséből. Gond az, hogy ennek következményei vannak és megoldani annál nehezebb, mint elrontani volt. Alap feszültség van bennem, mintha nyomna valami teher.

411. adry19922014-01-02 12:56
Sziasztok! Látom, kissé régi a téma, gondoltam, újra aktualizálom.
Sajnálattal olvasom, hogy elég sokan vagyunk, akik ezzel a bőrnyomkodásos kényszerbetegséggel küzdünk... sajnos én is 2-3 éve ezzel szenvedek. Nekem a párom elég jól kezeli a dolgot, nem cseszeget érte, nem szid, csak ha elkezdeném nyomkodni magam, akkor szól rám, hogy ne, de amúgy nem ítél el érte és próbál segíteni. A családom ezzel szemben a lehető legrosszabbul kezeli a dolgot (pedig részben szerintem nekik köszönhetem a kényszerbetegségeim), folyton csak kritizálják a bőröm, a hajam, az alakom (vagy ha ezt így konkrétan nem is, azt évi 4-5 alkalommal azért a fejemhez vágják, hogy a húgomé mennyivel jobb). Folyton van valami bajuk velem, jó szavuk nincs is hozzám, de még semleges sem. A költözést már tervezgetem, de nem hiszem, hogy ez megszabadít az évtizedes problémáimtól.
Két dolgot figyeltem meg magamon, egyrészt, hogy stresszes helyzetekben jobban piszkálom és nyomkodom a bőröm, másrészt pedig, hogy az önértékelési zavaraim okozhatják az egészet. Mindig azt erőltették belém, hogy bármennyit is teljesítek, akárhogy nézek ki, sosem leszek elég szép, okos, jó, hogy én csak egy púp vagyok az emberek hátán. Mindig is kritizálták a külsőmet, sőt volt hogy még a buszon is csúfoltak a nálam fiatalabbak a bőröm miatt. Itthon pedig mindig csak kuss lehetett a nevem, akivel azt csinált az egész család (még a húgom is), úgy gyalogolnak át rajtam, ahogy csak akarnak. Ez az elfojtott agresszió és önbizalomhiány először körömrágásba, majd hajrágásba, később tollrágásba, illetve az utóbbi időben hajtépkedésbe és bőrnyomkodásba fordult át. Már gimis koromban is észrevettem, hogy mások nem piszkálják folyton az arcukat, nekem még muszáj, nem bírtam ki, hogy ne piszkáljam 2-3 percenként meg az arcom. Ettől mitesszeres, pattanásos let a bőröm. Csak évekkel később kezdtem el magam nyomkodni őket, úgy 2-3 éve. Azóta már volt egy AHA savas hámlasztásom, ami levitte a hegeimet, ezt bátran ajánlom bárkinek, sokat javult a 10 hetes kezelés alatt a bőröm állapota és kevesebbet nyomkodtam, kevesebb mitesszerem lett. De mikor abbahagytam a kezelést, rá 2-3 hétre megint rákezdtem... és azóta sem bírok leállni. Már arra gondoltam, hogy nem csak a gondolatstop módszerét fogom elkezdi alkalmazni, hanem teleragasztom a szobámat színes feliratokkal, amik a következőket fogják kb tartalmazni: "Gyönyörű vagy és ezt mások is látják. Gyönyörűen tiszta és sima a bőröd, természetesen is szép és egészséges. Mindenki elismeri és becsüli a szépségedet. Az emberek szeretnek azért, aki vagy és elfogadják teljes valódat, mert így vagy tökéletes."
Jó, ez kissé lehet nárcisztikusra sikeredett, de magamba nézve nekem pl pont ezekre a mondatokra van szükségem, ezeket kell először elhinnem, hogy én is szép és értékes vagyok, és mindenek előtt a bőröm is tökéletes.
Szerintetek beválhat? Színes lapokra kinyomtatom ezeket és körberagasztom a szobát, meglátom, sikerül-e. Ez talán segít rendezni az önbizalmamat. Ja, ráadásul az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy eléggé vásárlásmániás is lettem, állandóan drága holmikat veszek, mert kell egy 10. pulcsi is nem tudom minek, szerintem ez is az önbizalomhiány és a kényszeres pótlási vágy megnyilvánulása. Oké, hogy imádok divatosan öltözködni meg jól kinézni, de kicsit mintha már túlzásba vinném, és ezt a párom bankszámlája bánja. :/ Úgyhogy erről is jó lenne leállni...
Nektek az eltelt idő óta mik a tapasztalaitok? Sikerült leállnotok a kényszeres cselekvésekről?


410. rizsa312012-05-19 22:15
Sziasztok.
Nehéz ez az OCD, az biztos. (sóhaj)
(válasz yousei 401. hozzászólására)

409. Nicator2012-05-19 17:43
Tudom és köszönöm szépen segít is :)
(válasz CsillagTM 408. hozzászólására)

408. CsillagTM2012-05-19 17:27
azért a másik fórumon igyekszünk bíztatni téged ;)
(válasz Nicator 405. hozzászólására)

407. arita852012-05-19 15:32
igen. nem rossz módszer, és legalább fele annyi időbe telik mire bezársz. ha kétségeid vannak csak megnézed a papírt.
(válasz yousei 406. hozzászólására)

406. yousei2012-05-19 13:35
Vagyis mindent írjak fel és pipáljak ki?
(válasz arita85 404. hozzászólására)

405. Nicator2012-05-19 12:33
Sziasztok, Ugyanezzel küzdöm most én is 6 éve a pánikbetegségemből kifolyólag deprsszióba estem és előjöttek kényszergondolatok, a főorvosnő befektetett a kórházba és mikor kijöttem sokkal jobban éreztem magam, tünetmentes voltam 6 teljes évig, átvészeltem apukám halálát, aztán átvészeltem a férjem mamájának halálát akivel együtt laktunk, de most történt egy vetélésem és most megint előjöttek a gondolatok vagy inkább szorongás.
Totál ki vagyok. van mikor jobb van mikor rosszabb.

404. arita852012-05-19 12:27
ajánlom a jegyzetfüzetet. ;)
(válasz yousei 402. hozzászólására)

403. arita852012-05-19 12:25
a kapura mindig 3x nyitok rá mikor ellenőrzöm hogy becsuktam-e. és én is sokszor kiborulok amiért nem úgy sikerülnek a dolgaim.

402. yousei2012-05-19 12:25
Valamikor a zárás 30-40 percet is elvesz az életemből, és ez ijesztő. Volt hogy kiborult emiatt, magamat szidtam, egyszer mindenen végigmentem és 5 perc alatt bezártam... és semmi baj nem lett.
(válasz yousei 401. hozzászólására)

401. yousei2012-05-19 12:23
Sziasztok! Nem sikerült még az egész fórumot elolvasni. Valahogy jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. A baj akkor kezdődött, amikor egy boltban kezdtem el dolgozni (most is ott vagyok), és használok sütőt, egyedül zárok, és mániám, hogy vagy 5x megnézek mindent, hogy biztos tuti, hogy megvan? Pedig látom a szememmel, hogy rendeben van... De nem akarom elhinni, nem fogom fel. Az elején úgy kezdődött, hogy csak az ajtót néztem meg. 2x. Azután már a metró megállóból képes voltam visszamenni. Volt, hogy nem tettem, és izzadt a tenyerem, összeugrott a gyomrom. Ehhez hozzácsapódott aztán a lámpa, sütő, ventillátor (pedig tudom, hogy aznap nem használtam). + heti rendszerességgel vannak kiborulásaim. Nem szeret a párom, nem viszem semmmire az életben, tök felesleg vagyok... És már én félek magamtül. A kényszerességtől és a kiborulástól. Ez a kettő együtt borzalmas. A kiborulás ellen minden egyes nap felveszem a hacot. Alaptalanok ezek a gondolatok, mégis úrrá tudnak rajtam lenni. De minden egyes nap mondogatom magamban a pozitív gondolatokat. Az ellenőrizgetés már az otthonomra is kitwerjed: hajvasaló, hajszárító, gázt elzártam-e... Ezzel még nemtudom mit kezdjek, habár az okára valószínűleg rájöttem. Valahol félek ettől az egésztől, hogy nem én írányítom az agyamat, vissza kell vegyem az uralmat. És igyekszem egyedül szembeszállni vele. Kis javulások tapasztalhatók, de amikor nem koncentrálok rá, hogy jobb legyen, akkor puff.. kezdődik megint minden előlről.

400. rizsa312012-02-15 00:32
Valentin-nap alkalmából békés és gyógyulásos 2012-t kívánok minden kedves sorstársamnak!

399. rizsa312012-01-16 22:26
Gratula a sikerekhez!
Milyen a gyógyszermentes élet?És a kényszermentes?
(válasz Macskanita 398. hozzászólására)


398. Macskanita2012-01-16 19:54
sziasztok! buék mindenkinek!
jelentem gyógyszermentes vagyok!!!!
lassan két hónapja már:-)
a kényszerek meg???
nekem úgy működött, hogy elhittem végre, hiogy ezek agyam szüleményei...nem csak elhittem, hanem tudtam is!!!
egy szép napon azt mondtam elég...elég...elég...nem az agyam fog engem irányítani, az már fix. sok-sok évet elvett az életemből sajnos, amit most már nagyon bánok:-(
de mindegy...
egyszer azt mondtam magamnak, hogy akkor fog rossz dolog történni, ha mindezt tovább folytatom. nos akkor komolyan vettem magamat...így kezdődött a gyógyulás felé vezető út....

397. rizsa312012-01-16 14:10
Mondjuk én egyedül nem voltam képes erre.Amik nagyon belém vésődtek hibás elképzelések,azokat csak a terapeutámnak "hiszem el" hogy irracionális.Tudom én is,de magamtól nem tudom leállítani.
(válasz rizsa31 396. hozzászólására)

396. rizsa312011-12-27 20:43
"Kapott valaki közületek hasonló tanácsot pszichológustól??? "

Pont múltkor mondta a dokim egy kényszergondolatomra,hogy irreális.
És szép sorjában elkezdtük visszafejteni a szálat,hogy alakult ki.
Vmit elmulasztok/kidobok-és rossz történik
-vmennyi valóság alapja van ha pl egy nagymamámtól örökölt emléktárgyat dobok ki,akkor azt már nem tudom elővenni,nézegetni
-de ez nem igaz egy kidobott blokkra vagy az út szélén heverő szemétre.

Nagyon hasznos beszélgetés volt.
(válasz strangel 394. hozzászólására)

395. rizsa312011-12-27 20:36
"ahelyett,hogy kérdeznék másoktól,bemesélem magamnak,hogy miket gondolnak rólam. De nem lehet mások agyával gondolkozni.."

Basszus,ez rám is igaz!Én is mostanában dolgozom ezen.Ez amúgy az érzékenységünket is mutatja,hogy rá vagyunk hangolódva másokra.Megha negatívat gondolnak rólunk,azt nehezen viseljük el.Végülis én se gondolok csupa szépet az emberekről.
Viszont ne tegyük mások gondolatait magunkévá,hiszen sokszor teljesen másra gondol a másik ember,mint én.Vagy tökre más az én véleményem egy adott dologról.
(válasz strangel 394. hozzászólására)

394. strangel2011-12-27 08:16
Sziasztok! Fura volt a karácsony,ma megyek vissza a hegyre. Igazából most kiderült,hogy tényleg a terápiám elején járok,nem bírom kezelni a stresszhelyzeteket....MÉG! Nem estem vissza,csak már megint sírtam,befordultam,de ennek is megvoltak az okai. Amúgy nagyon jó tanácsot kaptam a terepautámtól. A lényeg felül kéne bírálnom a saját gondolataimat. Ez azt jelenti,hogy amint elkezdenek jönni a kényszeres gondolataim,amikor a világom átfordul negatívba,akkor meg kéne állnom és megkérdezni magamtól,hogy ez biztos így van? Biztos,hogy ezt gondolják mások rólam? Vagy ez tényleg az én agyrémem...Szóval megkaptam,hogy mindig gyanakodjak a saját gondolataimra,hisz nem fedik a valóságot...Ez az emberi kapcsolataimra van kiélezve,mert ahelyett,hogy kérdeznék másoktól,bemesélem magamnak,hogy miket gondolnak rólam. De nem lehet mások agyával gondolkozni...Amúgy rohadt nehéz ezt alkalmazni,idáig egyszer-kétszer sikerült,mert sajnos még mindig nagyon el tudnak vinni a gondolataim a sötétségbe. Szóval ezen fogok dolgozni a következő napokban....Csak tényleg nehéz folyton koordinálni és szelektálni a gondolatokat...pedig tudom mik a kényszeresek közülük. Hát nem tudom,hogy ez hasznos infó-e...csak leírtam. Kapott valaki közületek hasonló tanácsot pszichológustól??? Amúgy müködőképes ötlet,csak bele kell rázódnom. Hát most ennyi jutott eszembe,köszönöm a sok eddigi hozzászólást,és Tündérhegy tényleg jó,de a beszélgetés nagyon fontos ott,és segít is sokat. NA,SZÉP NAPOKAT NEKTEK!!!!

393. strangel2011-12-25 19:15
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!!

392. rizsa312011-12-21 14:43
-"Fő az aktivitás! Bár ez nehéz , mert nagyon elszigeteltem magam az emberektől, de igenis beszélek, és beszélek, ha szét csesz az idegesség akkor is kell, hogy menjen ez! "

Az tényleg jó módszer,egy beszélgetés is csodát tehet.

-"Nálam ezt valami elnyomott belső feszültség okozza,meg az is ,hogy nem mondok ki dolgokat,hanem magamban tartom. Amúgy szenzitív ,paranoid üzemmódban jár az agyam...ezért vannak olyan gondolataim,hogy néznek,nem szeretnek,csúnya vagyok...meg a többi."

Jól kifejezted ,én is magamra ismerek,de sztem alegtöbb kényszeres is.
(válasz strangel 385. hozzászólására)

391. rizsa312011-12-21 14:39
Nagycsoport -
Pszichodinamikus kiscsoport
Pszichodráma csoport
Szocioterápiás műhely
Művészetterápia - művészetpszichoterápia

Ezekből nekem az utolsó 3 tetszene.A csoport most úgy érzem nekem nem olyan fontos,de az lehet hogy majd ahhoz is kedvem lenne.

Azért majd megkérdezem a Zsuzsa doktornőt(így hívom a pszichiáteremet).
(válasz rizsa31 390. hozzászólására)

390. rizsa312011-12-21 14:35
Megnéztem a honlapjukat.

Csoporthangsúlyú pszichoterápiás rendszerben dolgozunk, pszichodinamikus szemlélettel. Mit is jelent ez közelebbről?
Pszichoterápiás- magyarul lélektani munka a fő terápiás eszközünk (melyet szükség esetén gyógyszerrel egészítünk ki). Lélektani, vagyis a tünetek, jellegzetes kapcsolati mintázatok hátterében zajló tudattalan konfliktusok, érzések, fantáziák feltárása, megértése és feldolgozása, melynek következtében várható a gyógyulás, változás. Munka, vagyis a páciens aktív közreműködését igényli, szavakba kell öntenie megjelenő érzéseit, gondolatait. Csoporthangsúlyú - a lélektani munka döntően csoportokban zajlik.
Nagycsoport - ahol a páciensek és a személyzet tagjai megbeszélik, ütköztetik, megjelenítik (verbálisan) a közösségben zajló folyamatokat, problémákat, bármit, amit együtt szeretnének megbeszélni. Pszichodinamikus kiscsoport - ahol szavakba öntik érzéseiket, egymásnak visszajelzéseket adnak/kapnak. Pszichodráma csoport - ahol dramatikus formában jelenítik meg érzéseiket. Szocioterápiás műhely - ahol kreatív feladatok (rajz, zene, élőszobrok, kommunikációs feladatok) segítségével jelenítik meg a bennük zajló érzéseket, fantáziákat, konfliktusokat. Művészetterápia - művészetpszichoterápia - ahol az alkotó folyamaton keresztül tárgyiasulnak a belső érzések. A művészetpszichoterápiás csoportban ennek szóbeli feldolgozása is zajlik.
Rendszer - ebben a közösségben megjelennek a páciens jellegzetes működésmódjai, kapcsolódásai, esetleg a különböző terápiás helyzetekben különböző módon. A problémák elemzésénél új megoldások kidolgozása ezáltal lehetővé válik.
Természetesen minden páciens munkáját segíti egy terapeuta, akivel integrálják a 24 órában, a hét 7 napján kívük-belül zajló történéseket a páciens belső működésével, élettörténetével.
(válasz faház 389. hozzászólására)

389. faház2011-12-20 21:10
Tudom, hogy jársz terápiára, de erről a Tündérhegyről én már nagyon sok jót hallottam.
(válasz rizsa31 388. hozzászólására)

388. rizsa312011-12-20 20:16
Aranyos vagy,de én járok terápiára!

Ettől függetlenül szívesen kipróbálnám.Lesz időm,most szűnt meg az egyik önkéntes munkám.
(válasz faház 387. hozzászólására)

387. faház2011-12-20 13:52
Rizsa, te miért nem próbálod meg ezt? Ha nem lennének a gyerekek én biztosan bevállalnám. Neked nincsenek nagyon kötöttségeid, én belevágnék a helyedben.
(válasz rizsa31 386. hozzászólására)


386. rizsa312011-12-19 00:18
Köszi,majd írok!
(válasz strangel 385. hozzászólására)

385. strangel2011-12-17 12:47
Mesélek a terápiáról,ok?
Szóval én semmilyen gyógyszert nem kapok,úgy vannak vele,hogy megnézik mennyire bírom a terápiákkal járó feszültséget. A lényeg,hogy teljesen feltúrják a múltam,a mostanra kialakult helyzet okait keresik. Első körben önéletrajzot kell írni,hogy tisztában legyél az életeddel. Ez nekem sokat segített,abban,hogy felismerjek egy eléggé eldurvult rossz beidegződésemet.innentől kezdve,tudatosan kell dolgozni azon,hogy ez rossz,és nem lehet így reagálni helyzetekre. Amúgy már az első héten érzem a változást....bár ez még tényleg nagyon az eleje....Számítógépes teszttel indítanak,kérdésekre,kell válaszolni,és ebből mérték fel,hogy rajtam milyen terápia segítene. Így kerültem művészetterápiára,ahol adott hívószóra kell rajzolni,de szabadon is alkothatsz. Ez segít kiadni az érzéseim,és az a jó,hogy megtanít koncentrálni is,mert az mostanában egyáltalán nem ment. Egy könyvet nem tudok el olvasni,mert pörög az agyam a gondolatoktól...vagy épp a takarításon pörögtem,vagy a bőröm szétcseszésén...de ma ez eszembe se jut. Mivel elég durva megfelelési kényszerem is van(a rajzolásná
l is nehéz volt túllépni,azon,hogy nem kell tökéletesnek lennie),próbálok lazítani...és olyan dolgokat tenni itthon,ami boldoggá tesz. A kapaszkodóm pedig a művészet terepautám! Ő mondta,hogy,ha érzem ,hogy valamilyen helyzetben feszültté válok,akkor fogjak papírt és rajzoljam ki magamból. Így biztosan nem jutok el a bőrnyomkodásig. Nálam ezt valami elnyomott belső feszültség okozza,meg az is ,hogy nem mondok ki dolgokat,hanem magamban tartom. Amúgy szenzitív ,paranoid üzemmódban jár az agyam...ezért vannak olyan gondolataim,hogy néznek,nem szeretnek,csúnya vagyok...meg a többi. Szóval le kell számolnom előbb a múltammal. Utána építkezhetek.Amúgy Tündérhegyen olyannak nem tudnak segíteni,aki nem akar gyógyulni. Fő az aktivitás! Bár ez nehéz ,mert nagyon elszigeteltem magam az emberektől,de igenis beszélek,és beszélek,ha szét csesz az idegesség akkor is kell,hogy menjen ez! De megmondták,hogy ez még tényleg az eleje. Nagyon sokat segített a környezetváltozás,egyáltalán nincs lehetőségem 4x felmosni,és mosni,mosogatni megszállottan. A többiek jelenléte,abban akadályoz meg ,hogy kárt tegyek magamban. Szóval,ha lehetne rá lehetőség én minden hasonló kényszerest felküldenék ide,mert jó hely,és az egyéni terepautám is pont nekem lett kitalálva,meg mondja a fejembe a frankót! Ennyi,nem tudom,ez segít -e neked Rizsa....most ezek jutottak eszembe. De többféle terápia van. (pszichodráma,műhely...) Szóval szerintem nekem ez hatni fog. Csak ki kell adnom magamat teljesen,van ott sírás rendesen:) Ha van kérdés írok még!

384. rizsa312011-12-16 23:23
Igen,igen!

Kérdésem:írnál bővebbet a kapaszkodókról?
(válasz strangel 383. hozzászólására)

383. strangel2011-12-16 21:24
ÜDV NEKTEK!!!!! Újra életben vagyok,bár Tündérhegyen lakom. Ez az első hétvégém itthon,1 hét után kimondhatatlanul boldog vagyok! Végre a gyógyulás útjára léptem,az elején tartok a terápiámnak,de már most nagyon sok mindenre rádöbbentem! Köszönöm mindenkinek,aki valaha is itt segítségemre volt,hisz ti adtatok erőt nekem ahhoz,hogy megértsem a betegségem,és ,hogy meg merjem ezt tenni! Itt ülök és vissza gondolok azokra a napokra,amikor a naplómba menekültem itt,és ti mindig megértettek! Sajnálom most már azt,hogy kitöröltem...de akkor valami ezt súgta:). Szóval,jó ,hogy vagytok! Most már öröm könnyeket hullatok ,miközben ezt írom,hálás vagyok nektek! 1 hete és egy napja nem értem a bőrömhöz! Volt már erre itt példa,de mindig visszaestem,most viszont már vannak kapaszkodóim,és hiszem,hogy végre véget ér majd a rémálmom. Bár leginkább ez rajtam múlik! Kemény 2-3 hónap vár,az első hét is kemény volt bent,fárasztó túllépni önmagamon. Tudom,ha végig csinálom vissza szerzem az életem! Szívesen megosztom élményeimet,ha van kérdésetek.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14