Lányom (6 és fél éves) társasjátékozásban nem bírja ha veszít. Hagyni kell nyerni? Meddig? (beszélgetős fórum)

Testvérem is ilyen volt , de kb. 5 éves korára kinőtte.

Nem szabad hagyni, hogy ilyen maradjon.

Én szoktam a teszveszen/vaterán is vadászni játékokat, így elég sokat tudok venni olcsóbban :)

Visszatérve a témára: gondolom nem minden gyerek egyformán viszonyul a szabályokhoz és a szabályjátékokhoz. Az én gyerekem pl. kifejezetten vonzódik az ilyen típusú játékokhoz, de neki a mindennapokban is fontos hogy tudja a szabályokat, és azt hogy mi miért van. Neki kell ez a biztonságérzetéhez. Mások pont ellenkezőleg, nehezen kapnak rá az ilyen játékok ízére...

Egyébként nálunk olyan is van, hogy Ő próbál kedvezni az "ellenfélnek". Pl. egyszer Ő már a tábla felénél járt én meg sehogyan sem tudtam hatost dobni hogy egyáltalán kiléphessek. Már nagyon drukkolt nekem, hoyg sikerüljön, aztán egyszercsak letette a kockát, felül a hatossal és közölte: "Nézd Anya, ezt Te dobtad! Hatos úgyhogy kiléphetsz!" :)

Egyébként én általában nem hangsúlyozom, hogy valaki nyert másik meg vesztett, inkább első-második-harmadik lett :)

Az milyen játék?

Mi mostanában 2x24-es memóriát játszunk, de a lányomnak már nem kihívás...

Sziasztok!

Az én kislányom 3.5 éves múlt, imádja a társasjátékokat és Ő tartja leginkább számon a szabályokat. Néha elkeseredik ha veszít, de nem hagyom nyerni. Az Apja időnként enged, de akkor meg Luca az első aki figyelmezteti pl. a Ki nevet a végén?-ben hogy "Apa miért nem ütöttél ki?" :)

Viszont ha veszít mindig játszunk visszavágót, hogy ne ezzel érjen véget a játék. Vagy játszunk valami oyat a végére amiben szinte biztosan nyer, pl. memóriában mindig Ő a tuti befutó még ha erölködöm is :)

Nem kell hagyni mindig nyerni, de csak fokozatosan szabad hozzászoktatni, hogy néha veszít is. És ami a legfontosabb: az oldott, derűs légkör, az együttjátszás örömtelisége, hogy ne ,,vérre menjen" (főleg apukák élik bele magukat néha túlságosan).

Egyéni érettség és vérmérséklet függvénye valóban, tényleg van akinél már nagycsoportra kialakul, de azért ez nem általános és nem kell elvárni.

Nem értek egyet azzal, hogy egy gyereket mindig hagyni kell nyerni.

(és ha két gyerekkel társasozol, akkor melyiket kell hagyni?? :-))

igenis, meg kell tanulnia, hogy nem nyerhet mindig.

ha együtt játszotok és ő nyer, akkor pedig neked, a felnőttnek kell úgy viselned a "vereséget", hogy ő abból tanulni tudjon, mármint a reakciókból (ezért nem biztos hogy jó ötlet, ha őt utánzod és hisztériázni kezdesz :-D)

sokat kell játszani, de én olyan játékokkal kezdeném, ahol nem a tudás számít még (mint a sakkban), hanem pl. szerencse (dobókockás játékok) vagy az ügyesség (számtalan ügyességi társasjáték is van, ahol nem az a cél, hogy nyerjen, hanem hogy közben élvezze a játékot, mozgást.

Ő ilyen típusú ilyen géneket örökölt hiába hagyod most nyerni, ezt később sem növi ki.

Mindig rosszul fog esni számára, ha valamiben veszíteni fog.

Szia!

A gyerekek szabálytudata kisiskolás kor végére alakul ki, persze vannak egyéni eltérések, de egy ilyen korú kislány még nem tudja megérteni a játékok szabályszerűségét, és elmagyarázni is nehéz neki. Szerintem nem az a jó megoldás, ha nyerni hagyod, inkább keressetek olyan játékot (vicces, humorosak, amiken együtt tudtok nevetni, és nem a győzelem feltétlenül a cél)amiben neki is könnyen sikerélménye lesz, majd fokozatosan megért mindent. Jó szórakozást nektek :D

9-11 éves korra jut el érettségben egy gyerek oda, hogy el tudja viselni, ha veszít pl. egy társasjátékban. Addig nem kell aggódni a viselkedése miatt.

Ha pl. családosan játsztok, és nemcsak ő veszít, hanem mondjuk valamelyik szülő is, akkor a szintén vesztes fél reakcióiból tud ő is tanulni, hogy hogyan is kell ezt a helyzetet elfogadni.

Igen,megpróbáltam magyarázni neki, de akkor a könnyeitől nem nagyon fogta fel.

De a tervem az, hogy nem fogom csak azért hagyni, mert szeretné.

Valahogy eddig nem jött elő ez a probléma.

Anyósom mesélte, hogy a férjem totálisan hisztériát kapott, ha nem győzhetett anno.Pedig abszolút nem volt egy erőszakos kisfiú. Ők hagyták.

Én azt mondom, hogy egy oroszlántól a győzni akarás az természetes.A mai napig így van ez( de nem erőszakkal teszi).

Köszi a válaszokat!

A gyereknevelés nem egyszerű sport!

a sakk egy sport, nem társasjáték

és tanulható ha elég fiatalon kezdi egész magas szintre el lehet jutni vele, ugyhogy amig van kedve had járjon, lehet hogy versenyekig eljut de az is lehet hogy megelégszik azzal hogy anyát apát tesot legyőzi majd, mert ott tuti tanul olyat amivel erre képes lesz:D

ha te tanitod akkor persze hogy inkább te fogsz győzni, hiszen csak azt tudod neki átadni amit te tudsz azt is csak ugye részben, ha profibb tanitja lehet az már eléglesz ahhoz hogy legyözzőn téged többször

ha kiegyenlitett küzdelem volt valószinűleg egész ügyes lesz:D

Szia!

Az én gyerkőcöm is hat és féléves csak fiú.

Ő is nehezen viseli ha veszít.

Néha hagyom nyerni hogy örüljön,de meg kell tanulniuk veszíteni is.Ez az élt rendje.Most ez még játék,de ha azt látja mindig minden sikerül és ő győz,még nagyon sok kellemetlenség éri az életben!

Nagyon okosak már el elehet nekik ezt magyarázni!

Hát igen.

Még ez az első eset, azért vagyok tanácstalan.

Egyelőre nem agresszív, csak őszintén sírva kérdezte: miért nem ő nyert.

Szóval még csak próbáltam észérvekkel magyarázni a dolgot, de majd a következő esetnél már okosabban akarom csinálni.

Eddig nem volt ilyen reakciója.

Ez egy új korszak kezdete lenne?