Szakítás után (beszélgetős fórum)
Ezt nagyon szépen írtad... Minden benne van!
Nálunk is hasonló volt a helyzet, engem a barátom rakott ki több mint 3 év után pár hete. Eleinte nehezen fogod viselni, de használd ki ezt az időt és - tudom, nagyon nehéz -, de próbálj nem rá gondolni. Kényeztesd magad és hagyj időt, hogy letisztuljon a kép és tisztába kerülj a gondolataiddal. Szerintem a szakítás utáni időszak (főleg komoly kapcsolat esetén) nagyon komoly önismereti időszak is, egyfajta próba. Ilyenkor tényleg azt tartom a legfontosabbnak, hogy ne másokkal törődj, hanem a saját személyiséged fejleszd, szervezz programokat, de olyanokat, amikhez valóban kedved van, és légy nyitott a világra. Ha nektek valójában együtt kell lennetek, akkor újra össze fogtok keveredni, de kizárólag tiszta lappal, mert ti sem folytathatják ezt így. Szerintem alapvetően sok kapcsolatban lehet az a probléma és veszekedések forrása, hogy a felek nincsenek tisztában önmagukkal sem, birtokolni akarják a másikat, szinte beszívják a másik személyiségét, amit nem szabad. Nekem is nagy próba és tanulság ez az idő, és miután hetekig csak sírtam és iszonyat nehezen, borzasztó közérzettel léteztem, most végre úgy érzem, hogy megértettem, hogy mi ennek az egésznek a lényege. A személyiségemnek szüksége van arra, hogy próbára legyen téve, hogy saját magamat helyezzem előtérbe és olyan lelki szabadságot érezzek, ami valami elképesztő. Kell egy kis idő, amíg erre a szintre eljutsz, de ha bízol magadban, sikerülni fog és a végén (bárhogy is alakuljanak a dolgok) sokkal "jobb" emberként fogod lezárni ezt az időszakot. Kitartás, se ne feledd: sose veszítsd el önmagad vagy add fel a személyiséged (másokért)!
Elhiszem, hogy magad alatt vagy, szinte mindenki átesett már legalább egy szerelmi csalódáson. Nagyon szép, és jó, hogy belátod azt,hogy te sem vagy tökéletes...de ő sem az. És ezt tartsd szem előtt. Biztos neki is millió hibája volt, és nem csak te tehetsz arról, hogy vége lett. Egy kapcsolat sikere és kudarca két emberen múlik.
Kitartást!
Kitartás, mást nem tudok én sem javasolni. Mi is két hete mentünk szét,mi is sokat veszekedtünk, hasonló volt a helyzet, miért cigizek ennyit, miért nem azt vagy ezt csinálom.... Persze, még most is rossz, még mindig várom hívását, de már 2 hét távlatából nem érzem magam olyan rosszul, mint az első egy pár napban. Próbáld lefoglalni magad, barátnők, buli, munka. Nekem az is sokat segített, hogy kidühöngtem magam, ne hagyd magadban és ne zárd el az érzéseidet. Ha dühöngni akarsz, dühöngj, ha sírni, akkor sírj... Átérzem, amin átmész. Kitartás!!!
Ilyet én is mondtam!!!!!
(Mármint nem pasi nélkül, hanem nő nélkül ;))
És akkor eltelt egy év, és elmúlt...
Tudod, mi a fura? Hogy most is azt mondom, "jó egyedül, mert senki sem bánt", de ez csak reflex (önvédelem?), már nem veszem komolyan, mert tudom, hogy bár ez igaz, attól még rossz egyedül, és tudom, hogy - közhely, de - völgy nélkül hegy sincs!
Csak nem elég tudni, el is kell hinni, és újra megtanulni kinyitni az ajtót és majd egyszer megbízni valakiben.
Sajnos tipikus helyzet, és a legtöbbször ugyanígy végződik :( Ilyenkor jön az, hogy "meg akartál változtatni", "birtokolsz és korlátozol" és a többi.
Pedig csak ketten nem értik egymást :(
Az a legrosszabb az egészben, hogy mindig utólag derül ki, hogyan lehetett volna megoldani ezeket a konfliktusokat.
köszönöm a biztató szavakat :)
Szerintem okkal voltam féltékeny szerinte nem.Amikor "belevágtam" ebbe a kapcsolatba megfogadtam ez az utolsó.Megleszek pasi nélkül soha többé nem adom meg a lehetőséget senkinek hogy fájdalmat okozzon!
Mindig tartsd észben, hogy hajnal előtt van a legsötétebb: ezek után már csak jobb lesz. A dolgok pedig helyre fognak jönni. Biztos hogy nagyon nehéz lesz, de sikerülni fog!
(És a kibékülések után változott valami? Esetleg okkal voltál féltékeny....?)
Természetes, hogy most ezt érzed, én is így voltam (és még nagyon sokan érzik ezt szakítás után). Ne hagyd, hogy ezek a rossz gondolatok elhatalmasodjanak rajtad! A "nehéz lesz újra kezdeni" azt sugallja, hogy már a továbblépéssel foglalkozol, ami egyértelműen pozitív, jó dolog! Ez a sötét időszak pedig múlni fog.
Az önsajnálat egy ideig megengedett :), de aztán csak árt :( Fel a fejjel!!!!
Kettő kell egy kapcsolathoz is, de egy szakításhoz is. Nem biztos, hogy csak te rontottad el!
Emlékszel, mit írtál egy másik témában? "ha az arra érdemes befut" - csak hidd el, hogy neked is befut majd az a valaki, akivel nem lesznek veszekedések.
A miért dohányzom,miért teszem oda,miért rinyálok,miért féltékenykedek,miért nem hagyok neki szabadságot szal mindenen
Kényeztesd egy kicsit magad ,mindenkit lehet szeretni én is azt csinálom amikor szomorú vagyok:)
[link]
Min szoktatok veszekedni? Komoly dolgokon vagy jelentéktelen kis semmin, ami csak jó ürügy egyet veszekedni?
A sokadik veszekedés után az este szakítottunk már többször volt ilyen eddig kibékültünk mindig.Most érzem azt hogy tényleg nem bírom tovább.Igaz hogy a féltékenységemmel csak rontottam a helyzetünkön.Hol sírok hol dühöngök:( Kilátástalan a helyzetem nincs lakásom nincs pénzem szal nehéz lesz újra kezdeni.Nem ez az első kapcsolatom ami zátonyra fut velem lehet baj!Nem lehet engem sem szeretni sem együtt élni velem.Lehet zavaros amit írok de magam alatt vagyok:(
További ajánlott fórumok: