Amputáció (beszélgetős fórum)
Nőnap alkalmából minden jót kívánok a hölgyeknek!
Kedves hölgyek!
Mindőtöknek kevesebb gondot, fájdalmat, több békés, kellemes napot, jobb körülményeket, lehetőségeket kívánok. S ha mindez meglenne, akkor boldog nőnapot, mert nagyon megérdemlitek.
Szeretettel
pinea
Még mindig keresek vállalkozó szellemű csajokat ülöröplabdázni:-)
Szia Csilla!Én majdnem egykorú voltam veled amikor a balesetem volt ha bármiben tudok segíteni nyugodtan írj:-9
Ideiglenes özvegyi nyugdíjat kapok, irdatlanul kevés.
hát sajnos manapság minden drága én tudom és megértem
Nézni tudok, Zsuzsa Kedves!
Pénzem nincs, hogy megfizessem. De amúgy is dühít, ha egy olcsó dolgot drágán adnak el, csak mert kapszulában van.
ez egy webáruház sokmindent meg tudsz nézni
szerintem egy probát megér menj rá a Biokucko honlapra elég jok az árak
No de, még ha nem is jó az íze, 100 gramm kurkuma csak pár száz Ft, azaz még ha 500 mg-ot szedsz, akkor is megéri! Még ha zselatint veszel mellé kísérőnek, akkor is.
Én olvastam már, hogy a konyhai zselatint lehet feloldva meginni.
No majd én kipróbálom! :D
borzaszto gyögyszerellenes vagyok a jelszavam vissza a természethez ezenkivül életembe soha beteg nem voltan ugyhogy talán most azért nehezebb. még náthás sem voltam soha.
400 milligramm kurkuma van 1 capsulában 2000 ft ba kerül a Biokucko oldalról. 90 szemes ugyanaz amit másutt 7500 árulnak tudod ebben zselatin is van az meg jo az izületekre a kurkuma mag szenzácios több mindenre.
Én kurkumával fűszerezek néha.
Artrózis ellen jó a macska-karom kapszula, csak legutóbb, amikor néztem, elég drága volt. No és persze, ami kopik az kopik már mindenképpen. A mozgással is csak lassítani lehet a folyamatot.
Hány milligramm kurkuma van egy kapszulában? Nem olcsóbb, ha a fűszert egy kanállal megeszed?
én ugy vettem magamon észre hogy valamivel jobb kicsit különösen frontos idoszakban rossz. Azért is irtam hogy van ilyen
Köszönöm szépen a biztato szavakat én is tudom mit kellene dár a türelmem végén vagyok meg az is sokmindent nehezit hogy a térdeimbe is arthrosis van .No meg küzdök a kontrakturával is. Mikor lesz már a fájdalomnak vége. Pedig nem vagyok egy önsajnálos tipus annak ellenére hogy március 5.én születtem tehát halacska vagyok. Kitartás meg ecetes ruha meg most elkeztem szedni a Kurkumát is meglátjuk.
Tükör-terápia névvel megtaláltam!
[link]
Tükörmódszer??? Eddig csak kutyakiképzős oldalakon emlegetik!!! Még keresem!!!
Zsuzsa, én biztatásban jó vagyok! Remélem, tudok segíteni.
Vannak biztosan gyógytornák, amik segítenek a lábaidat is erősíteni.
Az ideiglenes művégtag sok amputáltnak kemény dió. (Én magam nem vagyok amputált, a férjem állt előtte, úgy kerülök ide.)
Gyakorolgass szorgalmasan, magad is nyilván jól tudod, mennyire fontos a mozgás.
Én is nehezen járok, bár az okát még nem derítették ki. Úgyhogy én a netről és a magam ötleteivel próbálok általánosan is erősödni, de a lábaim erejét is szeretném visszanyerni. Hosszú éveken át leginkább lakáson belül voltam, mert a férjemet ápoltam. Meg is híztam, most 55 évesen próbálok formába lendülni.
És lassan, de biztosan sikerül is. Te se add fel, ugye bátor vagy és erős???
a tükörmodszerrő ai interneten utána tudtok olvasni-
sziasztok Zsuzsa vagyok 2012 dec 4-én volt a mütétem 57 éves vagyok 39 éve eü dolgozo.Osteomyelitis miatt a bal lábam térd alatt amputálni kellett. 32 éve diabeteszes is. kb. 1 honapja van ideiglenes müvégtagom de alig haladok valamit előre. A fantomfájdalomröl nem is beszélve.Most probálom a tükörmodszert alkalmazni talán valamit érzek hogy segit. Uj helyzet ez nekem és nagyon nehéz .Probálgatom agyogytornász segitségével a mankos járást. Meg kell erösiteni a lábaimat is. Szoval magamalatt vagyok de bizom a javulásba.Megneheziti a dolgot hogy örökmozgo voltam mostmeg lassan 5 hönapja ulok meg ágy. Egy kis biztatásra nagyon vevő lennék. De nem adom fel.
Köszönöm szépen Neked is és Mindenkinek, élek a lehetőséggel!
Kellemes szép napot kivánok minden kedves sorstársamnak és fájdalom mentest Fate1 nyugotan kérdez ha valamit szeretnél tudni.
privibe ihatsz nyugotan meg más is.
Szia!
Én is elég új vagyok a fórumon de velem kicsit régebben vagyis 1 éve történt baleset. 26 éves vagyok, kicsit:) ídősebb Nálad. Nem tudom mi történt Veled? Ha van kedved írj akár privátba is. Nekem is jól esik, beszélgettem már pár emberrel itt akiknek ezúton is köszönöm a tanácsokat, az érdeklődést és a jó szót!
Csilla, Nem tudom mi volt az oka hogy ez történt veled, de hidd el nekem van élet ezután is. Nekem az orvosom azt mondta, hogy két választásom van, vagy hátralévő életemben sajnálom magam és siránkozom, ezzel megmérgezem az életem és az emberek nagy részét elriasztom magam mellől, vagy megpróbálom a maximumot kihozni belőle. Az utóbbit választottam. Van munkahelyem, ahova két busszal járok, autót vezetek, hetente 3-szor járok kondi terembe, a gyerekekkel túrázni járok, akár 10-15 km is gyalogolunk, nyaranta, esténként biciklizni járok a barátaimmal, bírom és élvezem. Nem tagadom vannak nehezebb napok, van mikor fájdalmaim vannak, van, igaz egyre ritkábban, hogy 1-2 napig pihentetnem kell. Együtt lehet ezzel élni, bár természetesen nem lesz olyan mint előtte. Már egyszer felajánlottam itt a fórumon, hogy ha valaki szeretné szívesen találkozom vele,hogy lássa van élet az amputáció után! Énhozzám is eljött a műtét után egy sorstársunk, nekem lelkileg sokat segített.
A férjem kerekesszékes volt, és azt figyeltem meg, hogy a legtöbb régi ismerős nem jön közelebb az utcán. De a sörözőben odaül hozzánk.
Rájöttem, hogy általában kellemetlen lehet lehajolni -vagy lefelé nézve beszélni- a másikhoz, aki történetesen nem tud állni. Az asztal mellett már nincs különbség. És ez természtesen nem kirekesztés, csak az emberi gátlásosság talán.
Sziasztok!!
Az előzőekben írt hozzászólásokra szeretnék reagálni.
Teljes mértékben osztom Thorwald nézetét.
Az eltelt évek alatt nem tapasztaltam semmiféle kirekesztést, vagy hogy levegőnek néztek volna.
Szerintem az elsődleges, hogy mindenki magában helyre tudja tenni a dolgokat, kezelni, elfogadni az új helyzetet.
Amit mutat, sugároz szűkebb, tágabb környezeté felé, azt kapja vissza.:)
Az önsajnálat nem vezet sehova!!!
Szia !!!
Nekem is küldheted ...
Sziasztok!
Csilla vagyok, 22 éves. Új vagyok itt a fórumon és sajnos a szituáció is új számomra, immáron 1 hete én is amputált vagyok. Itt elsősorban információ szerzés miatt regisztráltam, remélem tudok sors társakkal beszélni, információkat szerezni, hiszen eléggé új nekem ez az egész és nem igazán tudom mi hogy lesz ezek után.
Visszaolvastam a fórumot, és láttam hogy cserélődtek az emberek de remélem aktív még annyira hogy tudunk beszélgetni.
Ez nagyon pozitív hozzáállás!:) Milyen érdekes, hogy pont az épek érzik magukat kellemetlen helyzetben, és a sérültnek kell a helyzet magaslatán lennie... :)
Nem minden esetben szándékos kirekesztésről van szó, hanem csak egyszerűen félnek az emberek nem tudják hogy hogyan viselkedjenek velünk. Mikor levágták a lábam, a közeli barátaimon láttam hogy nem tudnak mit kezdeni a kialakúlt helyzettel. Segíteni kellett nekik, hogy helyén kezeljék a dolgokat. Elkezdtem poénkodni az állapotomon, és lehetett látni, hogy mennyire megkönnyebbültek amiért nem kell "finomodni" meg vigyázzni minden szóval tettel, hanem még viccelődni is lehet vele. Ezzel a hozzáállással, én még soha az elmúlt két év alatt nem éreztem magam kirekesztettnek, mellőzöttnek, lesajnáltnak.