Amputáció (beszélgetős fórum)
Nem bántottál senkit!
Igazad van, csak meditáltam a témán egy kicsit.
És kutatom az okokat, hogy én személy szerint hol rontottam el, hogy okulhassak belőle.
Azt hiszem, hogy az életem során megszerzett keménységet valahogy feladtam...legalábbis részben.
Nemcsak az édesség-evésről van szó, hanem az egyre kevesebb mozgásról.
Édesség sosem szokott itthon lenni, nem veszek soha, legfeljebb a gyerekenek egy-egy valamit, amit szeret. Mármint ha itthon van, mert kollégista.
A saját sütésű dolgokra rákaptam a férjem utolsó évében még, akkor ha (általában hétvégén) sütöttem valamit, az elég hamar elfogyott úgy, hogy én ettem meg nagyrészt, ez bizony így volt. De nem az ülök és majszolok típus voltam, a finomított péksütikre nem is tellett volna.
De feladtam magamat, a mozgással és az egészségesebb táplálkozással együtt, bár igyekeztem zsírszegényen főzni. A napi étkezésübnkbe vihettem volna nagyobb lendületet, mert netem akkor is volt, valahogy mégsem sikerült átállítani az étkezésünket.
Igen. Mert úgy érezzük, hogy verekszünk mi eleget hatóságokkal, orvosokkal, a mindennapokkal, sőt néha még a beteggel is.
Magunkkal meg nem vagyunk kemények, pedig muszáj lenne.
Hiába tudom, hogy a férjem súlyos érszűkületes állapota nagyrészt genetikai eredetű volt, még most sem hagy nyugodni a gondolat, hogy valamit tehettem volna még érte is.
Milyen kedves vagy.
Nem áldozatkészség ez, hanem színtiszta önzés...mert segíteni öröm! :-D
Sikerült mindent beszerezni, kezelgeted?
Kedves Guruljka!
Nem is tudtam,hogy a férjed elment :( Te pedig ilyen áldozatkészen segítesz nekem!Nagyon nagyra értékellek.Az én anyukám már 5 éve elment,de még mindig őrülten hiányzik!!! Most meg itt a 84 éves apukám,akiért halálra aggódom magam. Persze azt mondják,hogy a halál az élet rendje ilyen idős korban,de én valahogy még könyörgök egy kis időért magunknak gyarló módon.Mellettem áll drága férjem és a 19 éves fiunk,de így is nagyon nehéz :(
Igyekszem.
Előttem sem egészen tiszta még, hogy miért hagytam el magam annyira.
A férjemnek tetszett volna, ha elkezdek otthon tornázni, még tudott is volna gyakorlatokat, ő is sportolt fiatalon. Nem, inkább mellette néztem én is a tévét...
Most azt tanácsolom, hogy aki otthon ápolja a beteg családtagot, szakítson időt magára, mert ezzel a betegén is segít. Lehetnek akár olyan tornagyakorlatok is, amiket együtt végezni sokkal könnyebb és vidámabb, persze ha a beteg állapota lehetővé teszi.
Elszállt, amit az előbb írtam.
Azt akartam mondani, hogy a betegünk ápolása akkor is nehéz teher, ha magát a személyt nagyon szeretjük.
Ezt tegnap találtam a neten, megdöbbentett, mert nálam bizony így volt.
Sajnálom:(
Nekem a rehabon ajánlották hozzátartozok. Néha magam se tudom mi a jó:( De nem panaszkodni, inkább beszélgetni és ha én tudok segíteni szeretnék:)
Guruljka én is itt ragadtam. :)
Ha érintett is vagyok a dologban, Engem inkább az emberek segítő jószándéka fogodt meg. "Kint a világban" mintha nem is léteznének beteg, sérűlt emberek. Mindenki rohan, saját élete a fontos.
Én sem magam vagyok érintett, de itt maradtam a férjem halála után is. Beszélgetni is jól esik, de néha segíteni is tudok.
Ez volt az a fórum, ami miatt a Hoxára regisztráltam, hogy előre érdeklődjem, ha amputációra kerül a sor, mi lesz, hogy lesz. De nem így alakult.
Szia!
Köszönöm szépen a kedvességed. Igazából néha jó lenne valakivel beszélgetni dolgokról:( Nehéz. Mint itt Mindenkinek gondolom.
Szia Sünikee!
Segíthetünk valamit? Említett családtagodra gondoltam.
Na ezt újra:) Teloról nem sikerült:)
Sziasztok!
Olvasgattalak Benneteket pár napja. Eléggé visszamentem. Mert nem sok hozzászólás van. Én nem vagyok érintett de családtagom igen:(
Mindenkinek Minden jót Kívánok!
Sziasztok!
Olvasgattalak Benneteket pár napja. Eléggé visszamentem. Mert nem ok hozzászólás ven. Én ne vagyok érintett de családtagom igen:(
Mindenkinek Minden jót Kívánok!
Szóval más volt a probléma, és az a seb nagyon szépen...
Ez a javított első mondat. Elnézést kérek a sok mellégépelésért.
Végül is más volt a rpobléma, de az a sem nagyon szépen meggyógyult, sőt a javulás már napok alatt látható volt.
A telje ssebgyógyulás talán 2-3 hét lehetett, már nem tudom pontosan.
A cukorbeteg bácsi elhanyagolt fekélye (már nem tudott vele mit csinálni, azért hanyagolta) szintén két-három kezelés után javulásnak indult.
A közgyógyot a lakóhelyetek szerinti illetékes jegyző "adja", ott tudod megkérdezni a pontos kritériumokat, mert sok a változás.
Sok gyógyszert, egyebet érint, még a kerekesszék felírását is, megéri utánajárni.
Bocsánat, a férjemnek.
Nem látom rendesen a billentyűket, és siettem...