Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Nézd szeretsz egy nőt akinek van két gyereke. Ha őt akarod, akkor nyilván a gyerekek is ott lesznek, őket is kapod, hiszen szerves részük az anyjuknak és ő is nekik. Így bekerültél egy családba ahová neked is alkalmazkodni kell. Ha együtt éltek bizony bizony le kell vinni a szemetet és el kell hordani a gyerekeket az oviba, hovatovább más otthoni házimunkában is ki kell venni a részed és nem csak kérésre. A nő nem az anyád, hanem a társad.

Viszont...ha a barátnőd melletted mással is kavar, szexi, erotikus üzeneteket vált, nos... én ezt a helyedben egy percig nem nézném el és nem tűrném. Van az a határ és van az a szitu, hogy elég... még neked is.

Keress egy hozzád illő nőt. Nyilvánvaló, hogy a nő részéről már elmúlt és nincs szerelem, egy szükséges rossz vagy és "kihasználja" azt a hétköznapi segítséged amit nyújtani tudsz. De ha te is külön szilveszterezel és a haverokkal italozol, veszekedtek, ő ordít, te ki-, be mászkálsz a kapcsolatból akkor végül is ez milyen párkapcsolat, milyen viszony? Hm?

Nekem az olvasottakról az jutott eszembe, hogy: "az egyik 19 a másik egy híján 20". Ugye érted?

És, hogy a fórum címre is válaszoljak, ez a benne élő gyerekek, felnőttek, toleranciájától, intelligenciájától, kitartásától, egymás iránti tiszteletétől, szeretetétől nagy mértékben függ.

Egyszerűen egy olyan nőbe lettél szerelmes, akivel nem passzoltok össze. Ha ennyire más az életfelfogásotok, bármennyire is szeretitek egymást, hosszútávon nem fog működni.

Azt, hogy valaki egyből szakít, ha nem tetszik neki valami, érzelmi zsarolásnak hívják, és nem túl célravezető, mert a másiknak hamar elege lesz belőle.

Hogy miben és mennyire veszed ki a részed a mindennapi teendőkből, azt meg lehet beszélni. Jó tisztázni, hogy a másik mit vár el, és te mit vagy hajlandó elvállalni.

Ha meg valaki másnak írogat melletted, akkor sok jót ne várj tőle.

Biztos, hogy nem túl bíztató, ha az egyik fél kilépked a kapcsolatból... de nem tudom... azért szerintem anyuka sem könnyítette meg a dolgodat a pótapukáskodással. Én pótanya voltam az előző kapcsolatomban, a kislányt (mit kislányt, már 14 éves) a mai napig sajátomként szeretem, mert annak idején segített az apukája, hogy tudjam szeretni a gyerekét. Most én fogok segíteni az új páromnak, hogy a 3 éves lányomat szeretni tudja majd és ne érezze tehernek és főleg ne érezzen féltékenységet.

Én a legnagyobb bajnak anyuka félreirogatását tartom, ha megírja, idővel meg is teszi, szerintem.

Én nem kezdeném újra vele, ez macska-egér játék közöttetek. Te is sérülsz és szerintem a gyerekei is.

Szia!

Nem biztos, hogy ha másképp viselkedsz jó kapcsolat lett volna ebből. Ha két gyermek mellett és melletted másfele írogatott, akkor ő másfele gondolkodott már.

Keress független nőt, akinek te vagy a legfontosabb, 28 évesen nem kell belemenni a pótapuka szerepbe. Írom ezt úgy, hogy egyedülálló anya vagyok.

Hogy miben hibáztál?

Ne szakítgass a következő kapcsolatban, megöli a bizalmat. Józanul kell megbeszélni a gondokat, nem ittasan rázudítani mindent. Normális nő ezt nem tűri el tőled.

szerinted mennyire szamithat egy no, foleg ha anya egy olyan ferfira, aki folyton szakit vele? te irtad, hogy ez ment sokaig, te szakitgattal

ha egyutt vagytok, egy par, akkor termeszetes lenne, hogy te is besegitesz a kozos dolgokba. ha meg akarsz huzni egy hatarvonalat, hogy a no johet, a gyerekek azok feltekenyseg es teher targya, akkor allapodjatok meg egy laza szexkapcsolatban. akkor ne vonjatok be a gyerekeket, de ne is legyenek olyan elvarasaid, mint egy parkapcsolatban

nem szamit, hogy ki a hibas, te is hibaztal sokat, o is csinalt hulyesegeket, de egy kapcsolat sem tokeletes. az szamit, hogy szeretitek-e egymast es egyutt terveztek-e

Sziasztok!

Véleményeteket szeretném kérni végső elkeseredésemben hogy most hogy miért mehetett tönkre a párkapcsolatom. Elöre is elnézést ha tul hosszu vagy rossz csoportba irom.

28 éves srác vagyok, és 1,5éve megismerkedtem egy hölgyel aki 34éves , elvált és van két ovodás kisfia, igy számomra annó elképzehetetlen volt hogy ebböl komoly kapcsolat legyen, de addig addig játszottunk a tűzzel hogy mégis kapcsolat lett belőle. Sajnos kb minden ismerősöm , szüleim is ellenem voltak. DE! Tudtam hogy szeretem, minden tökéletes volt vele! Amig csak ketten voltunk! Akkor ugy éreztem hogy megtaláltam az életem párját és senki és semmi véleménye nem érdekel! Viszont mikor nála voltak a gyerekek, bevallom nem egyszer elbizonytalanodtam. Nem tudtam kezelni a helyzetet. A gyerekekben mindig a volt férjet láttam, akire mai napig féltékeny és irigy vagyok, úgy hogy valójában egy pojácának tartom! Nem tetszett hogy a gyerekek nem hallgatnak rám, kontrolálhatatlanok voltak sokszor. És ilyenkor minden alkalommal az jött át felém h én nem vagyok az apjuk. Én totál szófogadóbbá neveltem volna őket és az anyjuk is, de sajnos a két szülö "rivalizálása" miatt elkényeztetettek lettek. Nagyon nehéz volt sokszor velük! Tehát kaptam két gyereket, és egy volt férjet a párkapcsolatom mellé, ugy h nekem azelött értelmes párkapcsolatom nem volt! Ez igy azért sajnos sok volt, és sajnos elég sokszor behúztam a kéziféket és próbáltam kihátrálni a kapcsolatból, de egyszerüen annyira szerelmes voltam hogy 2 napnál többet nem birtam ki nélküle, igy folytattuk mindig ahol abbahagytuk. Teltek múltak a hónapok, én továbbra is elég sokat bénáztam, de mégis úgy gondoltam h menni fog ez csak idö kell. Senki sem a 4.-6. pályáról kezd egy játékot! De akkor sajnos egy közös nyaralás során belenéztem párom telefonjába , és akkor láttam h egy sráccal flörtöl és épp arról beszélgetnek hogy hogyan feküdnek alá a srácnak v épp a srác hogyan élvezne a párom mellére! Természetesen ez után szakitottunk, de ez a szakitás dolog már ugye nálunk megszokott volt csak az én részemröl. Aztan megigérte h több ilyen nem lesz és bocsánatot kért! Eddig a pillanatig elmondhatatlanul büszke voltam arra h a párom egy hüséges nő! Itt eltört bennem valami, többet nem biztam meg benne de ezt neki nem mondtam. Aztán pár hét múlva ismételt. Ugyanugy ugyanaz a téma, ugyanaz a személy, illetve egy két másik ismerkedös beszélgetést is találtam, de nem volt idöm jobban átnézni. Szakitás stb stb. Ismét igéret ismét folytatás. Többet nem akartam belenézni a telefonjába! Az az érzés h mindenkivel szembe megyek h vele legyek , bevállalom h másik 3 személyt kapok mellé , és ok h bénázok és fogalmam sincs pótapának lenni ,de most komolyan ez a hála? Aztan eljött a szilveszter , és a párom nagyon megsértödött azon hogy en a barataimmal szilvesztereztem, mig ök elvált anyukák kicsiny csopotjában. NEM AKARTAM ELVÁLT ANYUKÁK KICSINY CSOPORTJÁBA EGYETLEN SZEMÉLYKÉNT A GYEREKEKRE VIGYÁZNI! Azóta is ezt hallgatom! Illetve hogy mindig kihátráltam a kapcsolatunkból! Vagy pl ha elmentem bulizni ittam, és elismerem tényleg gusztustalanul beszéltem vele, és kiadtam az összes dühömet ami a lelkemet nyomta abból adódóan h nem bizok benne!! Aztán nem tudom mi lett mi történt, mintha minden rossz elmult volna. Olyan volt mintha mindent a legelejéröl kezdtünk volna. A apáskodás egyre jobban ment, alakult a viszonyom totál pozitiv irányba a gyerekekkel, minden ideális volt. Aztán feltünt h kedves párom már csak 2 hetente egyszer főz,máskor azt esszük amit én rendelek, illetve rendszeresitette h én viszem a gyerekit ovodába. Szóvátettem, h ez nekem nem szimpi,legalább jöjjön velem és ketten vigyük öket , vagy ha nagyon muszáj persze elviszem egyedül is de ne csináljunk már ebböl rendszert. Utana minden nap ócsárlóan hallgattam h hogy képzelem én ezt , majd akkor ő megcsinálja , de amugy is ezt már magamtól kellene csinálnom nekem hogy viszem a gyereket oviba...! 2 hét eltelig , ismételten csak ö viszi a gyerekeket, aztán egyik reggel kényelmes kávézgatás, smink meg mittudomén, láttam h el fog késni a munkából dehát mondtam amgamban ha van a kávéra idö ott szürcsolgetni akkor csak lesz arra is idö h a gyereket elvigye munkaba menet az oviba. De nem! Megint rámtette, h basszus ö el fog késni vigyem már el én a gyereket. Megfogtam a kis kezét és séta közben azon gondolkodtam hogy miért megyek én ennyire ezutan a lány utan? Lehet nem kellene. Hazamentem,napközben smsezgetés és kérdi h mi nem tetszett már megint, de nem mondtam h mi csak h most ilyen hangulatomban voltam. Aztán végül ugy döntöttem h megnézem h mikor keres ó. Eltelt 2 nap , semmi, gondoltam ráirok, erre elküld a halál fszára h neki ebböl elege van, hogy én 2 napig rá se nézek és h ö ezt nem fogja folytatni. Kész vége befejezte és ö nem jön többet vissza hozzám. Köpni nyelni nem tudtam! Elhordott mindenféle csöves hajléktalannak szószerint( Általában nála aludtunk értelemszerüen a gyerekek miatt. ) meg hogy semmi hasznom csak lógatom a a lábam. Még annyira se vagyok képes hogy magamtol kivigyem a kukáját v h néha bevásároljak neki ha már ugyis szinte ott lakok. (kérésre bármikor bármelyiket megcsinaltam) És itt tartunk most. Ismételten megyek utana próbálom lehozni neki a csillagot is az égröl, de hajthatatlan, ő lezárta. És mikor beszélünk telefonon a fö ok az h miattam, mert én egy fél évvel ezelöttig mindig eljátszom h kiszállok a kapcsolatból aztán vissza, meg a szilveszteri bulival annyira megsértettem h ő neki elege van. Folyton lehurrog, szó szerint üvölt a telefonban mennyi mindent elbasztam meg h mi az h én nem viszem a gyerekeit oviba. Aztán mikor elmondom az én érveimet és véleményemet akkor majd szétveti a düh és mint egy őrült , üvölt és szitkozódik. ÉS ennyi! Itt a vége! Kérdés: Mennyire vagyok én a hibás??

igyekszem...

csak néha elkeseredem emiatt.

nekem az idegeim készülnek ki,a párom is szenved emiatt.

a gyereknek sem jó nyilván,ugye ez alap.

rajta vagyok,hogy sikerüljön legalább egy fokkal javítani a helyzeten.

Nagyon szépen köszönöm!

Én is ebben reménykedem...

Szép estét! :)

Legyél odafigyelő és csendes, és elnéző. ... érezze a szeretetet. Vegyétek észre a hibáját, de ne a hiba legyen a gyerek.

Biztos sikerülni fog... és ne stresszelj... a szeretethez nem kell stressz, ahhoz semmi se kell. :)Sajnos a gyereknek olyan antennája van, hogy észreveszi, ha nincs szeretve, csak elviselve, elfogadva... de érzi azonnal azt is, ha szeretve van, ha nem is reagálja le azonnal... vagy esetleg nem is tudja megfogalmazni.

Erőt és kitartást Nektek!

én elfogadom,törekszem is,csak már nincs ötletem,h hogyan.

kaptam jó ötletek itt az előbb,és nagyon örülök,h segítetek.

próbálkoztam már sok mindennel,de mivel van itt köztetek,szülő,elvált,mindenféle,nyilván több a tapasztalat is.

sehová nem rajzolta.nem rajzolta magát sehová.

én próbáltam vele beszélni,kettesben is,párommal is.annyit mondott,az ő gyerekénél ez normális.mondom,az lehet,de ez egyébként nem normális.

ők nem is harcolnak,ezt leszámítva.

hanem ugye azért ő 'neveli1 a gyereket,és nem neveli,mindig van 1 kisebb gyerek,aki elviszi a figyelmet.

szóval,én sem gondolom,h a válás a legnagyobb gond,hanem,hogy otthon minden fontosabb.

ha meg hozzánk jön egyrészt hozza a megszokott stílust,másrészt meg próbál játszani úm. velünk.

meg gondolom,otthon anyu hatása miatt,mikor itt van próbál minket összeveszíteni.

Oppp.... ez durva. Saját magát hova rajzolta a képen? Bár ezt biztos nem tudod.

Anyukával azért kellene beszélni, ugyanis egy a célotok, hogy egészséges lelkületű fiatal és felnőtt legyen. ... és ez csak közösen megy.

Mindig azt szoktam mondani, hogy nem a válásba sérül a gyerek, hanem az idióta felnőttek harcába...

Én is elváltam... de az, hogy apát szeretjük az nem volt kérdés... sőt az összes későbbi barátnőjét is, és a köv. kapcsolatából kisfia is testvérként van szeretve a gyerekeim által, általam pedig a gyermek féltestvéreként.

Jól is ki lehet jönni egy válásból, a gyereknek annál jobb, minél többen szeretik, minél több szerető impulzus éri, hiszen ahányan vagyunk, annyi félék... és mindenkitől lehet tanulni.

ez jutott nekem is az eszembe,de az erkélyre fogom.ott a friss levegő :) ...

volt pszichológusnál.

ott kellett rajzolnia,a családot,az apját oda se rajzolta,csak a 4 tesóját,az anyját,meg a paliját.

valami olyat mondott nekik a doki,h azt jelenti nem érzi magát családtagnak,majd nem vitte többet...

nekem személy szerint nincs bajom a gyerekkel,csak az,hogy így viselkedik velem.

ezért szeretnék valamit változtatni a helyzeten.

ma pl egész nap csak anyukákkal beszélgetek,de némelyik olyanokat mond,mit egy gyerek.

hogy akkor ne jöjjön.ez nem megoldás.és nem is szeretném így letudni.

...uu, a direkt bexarásról olvastam egyszer valamit, ez megér egy pszichológust.

Ne hagyd, hogy csúnyán beszéljen Veled, az tilos... olyankor mondd, hogy megértem, hogy ideges vagy, frusztrált, tudok-e ezen segíteni? Valószínű,hogy nem, akkor pedig... de én felnőtt vagyok, és ezt tőled se tűrhetem el. Menj be a kis(nagy)szobába, ha megnyugodtál, és tudsz normális hangnemben beszélni, akkor szeretettel várlak. A SZERETETTEL kihangsúlyozandó!

eleinte tudtam volna,alig vártam,hogy jöjjön.

nyilván most is tudnám,ha nem lenne ennyi fenntartásom az elmúltak miatt.

baby sitterkedem,kijövök a gyerekekkel.

imádom a gyerekeket.

de annyiszor próbáltam közeledni,és csak a negatívat kaptam-még csak az se,h közönyt.

lehet,h baj,h előre rástresszelek,de szerintem nagyon durva.

ok,hogy vétlen.próbálok is valami megoldást találni.

de azért elég nagy ahhoz,h tudja,hogy nem a seggéből rángatott ki.

ha már ott tartok,volt,h direkt besz*rt konkrétan az ágyba.

értem,értem :)

és nagyon köszönöm! :)

köszönöm a tippeket,ezeket is próbálom még,mindig,továbbra is.

egyszer csak változik valami.

mind3nk miatt

Hát erősen sérült szegény...

Ha azt mondja, hogy nem vagy az anyám, akkor csak csendben megsimogatni a fejét... tudom, hogy nem vagyok, Neked van anyukád, aki imád Téged, és ez így van jól. De még nagyon sokan vannak/vagyunk, akik szeretnénk, ha örömben és boldogság nőnél fel, és boldog ember lennél. ... és mi is ezért vagyunk. Nem közeledem, ha nem akarod, de ha szeretnéd, akkor tudd, hogy itt vagyok, és szívesen melletted vagyok, ha szükséged van rám. ... lehet, hogy odavág valamit, de valószínűbb, hogy belefagy a szusz. És ebben a stílusban közlekedni a közelében, csendben, visszafogottan... ha visszafogottság van, akkor a durvaságnak a csúnya szavaknak nincs értelmük, illetve csak a megszokás miatt van, de le lehet róla szokni. :)

nem,semmi extra,kis csenevész,kis semmilyen.

igazából úgy viselkedik,h nagyon dícsérni sem tudom,bukásra áll,nem fogad szót.

olyankor beszél velem normálisan,ha nyugodtabb pillanata van,és pl takarítok,arrébb rúg egy párnát,mondom,h köszönöm szépen,akkor vigyorog.de olyat sem ismer,h szívesen. :(

nem tudom.

ha nálunk van a gyerek,és felhívjuk az anyját,/mármint nem én,hanem odaadjuk a telefont,h beszélj anyuval/,az első mondat,utálom apádat.

otthon meg én vagyok náluk a rossz,mert nem ott van az apja.csakhogy előttem már 4 éve külön voltak.

az egyik leszbikus lányával,/aki úgy néz ki,mint egy fiú/ tök jól kijövök,nekem írta le eleinte csak,h leszbi,meg h hogy kiakadt az anyjára meg ilyenek.

ha leül a 2 nővére vele tanulni-vagyis leülne,akkor is az a reakció,nem vagy az anyám.

nemcsak velem ilyen.