Létezik még az a fájdalom, amit kisírtunk? (beszélgetős fórum)
Időnként nem is kell beszélnem róla,elég ha eszembe jut és már bőgök... Néha elég kellemetlen-kínos helyzetekben... Ilyenkor pláne nem érzem hogy megkönnyebbülnék! Folyton szidom magam,miért nem tudok már túllépni, miért fáj még mindig ugyanúgy?! rettenetes...
Hasonlóan vagyok én is! Van mikor úgy gondolom, már tudok sírás nélkül is beszélni róla, de végül csak úgy ráz a zokogás.
igen
végig kell gondolni a dolgokat...átalakítani, végtelen elfogadással, hogy ez csak a múlt...
Azt mondják ha sírsz,enyhül a fájdalom... Nekem ez eddig nem vált be:( Bárhányszor sírok, ugyanolyan intenzitással jön a fájdalom újra meg újra... Talán majd egyszer végre nem fog ennyire fájni... Alig több mint fél éve kellett életünk legnehezebb döntését meghoznunk, azt hiszem azóta sem bocsátottam meg magamnak... Rémálmaim vannak, sokszor ébredek sírva.. Nekem létezik,hiába sírtam már ki ezerszer... :(
:((
Annyira sajnálom,ez feldolgozhatatlan tragédia!
Ma éjjel lesz egy éve, hogy örökre elment a Fiúnk! Már tegnap éjjel sem tudtam aludni,csak for golódtam, próbáltam imádkozni, de nem tudok odafigyelni. Jár az agyam, és az van bennem, hogy talán még sem igaz, csak elutazott, de majd haza jön...
Szerintem létezik,a "kisírás" az enyhülés, feldolgozás első foka. Könnyebb túlélni, ha néma kisírjuk magunkat.
Nem tudom,lehet-e irányítani ezt,nekem spontán jött.Azóta sok olyan rossz dolog történt velem,amit nem tudtam hasonlóan rendezni,vagy hiába sírtam,csak az idő gyógyítja lassan a fájdalmat.
Az viszont biztos,hogy a sírás sokszor hoz megkönnyebbülést.
Mindent oda tudnék adni, ha mégegyszer átölelhetném, megsimogathatnám a Fiunkat, hiába tudja az eszem, hogy ez már nem lehetséges! Annyira szeretnék álmodni Vele, de nem sikerül! Hiába vannak még gyerekeink, egyik sem Ő! Végre megtalálta a párját, a jövőt tervezték, és egy pillanat alatt vége lett mindennek! Tüdőembóliát kapott, ahogy jött hazafelé. Tudom, hogy muszáj élnünk az életet, de nem tudok nem gondolni Rá, és akkor úgy fáj a lelkem...
akkor igaz, megis! en nem vagyok nagy siros, kifejezetten koncentralnom kell, hogy haggyjam magam sirni. neha jon 1-2 masodperces fajdalomhullam, az tok jo. Siras nelkul sokkal nehezebb. Ezert ha sirnek 3 napot folyamatosan, akkor lehet, hogy sokkal jobb lenne. Mar csak odaig el kene jutni :)
Igen, jó lenne, ha ez így működne...:))
Nekem egyszer sikerült átélnem azt a furcsa élményt,hogy addig sírtam valami miatt,hogy egyszer csak elmúlt a fájdalom,egyszerűen megszűnt.Egy nap alatt történt,viszont akkor órákon át csillapíthatatlanul zokogtam.
Szerintem ez kellett ahhoz,hogy túl tudjak lépni,és el tudjam felejteni a dolgot.
Szerelmi bánat volt,nem élet-halál kérdése,de azért tud nagyon fájni.
Azóta sem volt részem hasonló élményben.
Ez a probléma áthidalható azzal, ha azok akiknek nem kell, átadják azoknak akiknek kell.
Tedd le.Mert cipeled?Jo az neked?Majd megoldodik magatol valahogy.Inkabb nez elore.
Én sosem fogom tudni feldolgozni, hogy nem lett saját gyermekem... Elviselhetetlen fájdalom, és düh tör rám nagyon sokszor, amikor azt hallom, hogy mennyien bántják, gyilkolják meg a pici gyereküket, aki meg odaadna mindent egy babáért, annak nem lehet...:((
Ha csak emlékek, azon segíthet.
Ha konkrét probléma, azt nem oldja meg a sírás.
A picsába! Már olyan sok szart cipelek, hogy arra gondoltam, hogy fogom magam, jól kisírom magamat, és aztán nem fog fájni végre.
Csak akkor, ha élni hagyjuk.
Pláne ha még tápláljuk is...
igen, létezik...és ujra és ujra előjön...
Létezik....
Van amit nem lehet soha kisírni a lelkünkből.
ez egy nehéz helyzet,az idő múlásával már nem gondolunk rá minden percben,aztán a lelkünk is könnyebb lesz,de vannak idők mikor rossz napok jönnek,a gyász ideje mindenkinél más időintervallum mikor már el tudjuk engedni őt a fájdalom is csökken.Elfelejteni sosem fogjuk,de bármennyire is fáj az életünk megy tovább nélküle.Meg kell tanulni újra élni,mosolyogni.De egy mindig ugyanaz marad,sírni fogsz a szemed könnyes lesz,ha rá gondolsz,ha eszedbe jut valamiről.
van amelyik sosem múlik, van amelyiket ideig-óráig feledni tudjuk.
attól függ miről van szó.
Nekem lassan 20 éve hogy meghalt anyukám, de ez a fájdalom SOHA sem múlik. Néha enyhébb, talán az idővel ritkábban gondolok rá, de elmúlni nem fog soha.
Jaj de sajnálom! meg szabad kérdezni, hogy mi történt vele?
Igazatok lehet! Akkor az nem lehet, hogy kisírom, hogy egyszer csak elfogy? Kár!
... látod, Te írsz utánam. Nekem csak hátat fordított a lányom, több mint egy éve nem láttam, 0 kapcsolat, de mindig azt mondom, hogy örülnöm kell, hogy él és egészséges, mert így is nagyon sokan cserélnének velem... valószínű Te is...
:'(
További ajánlott fórumok: