Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Veleszületett pylorus stenózis fórum

Veleszületett pylorus stenózis (beszélgetős fórum)


19. gabi0630 (válaszként erre: 18. - Szamó)
2007. nov. 22. 08:33

Nekünk is mondta a védőnő, hogy sok év alatt mióta ő dolgozik, mi vagyunk az elsők. Remélem én is hogy kistesónál nem lesz ilyen gond. Nem szeretném ezt mégegyszer végigcsinálni.

De ha uh ki is mutatná, szerintem jobb lenne egbyől megműteni. talán könnyebb lenne. Nem tudom persze hogy egy újszülött mennyire bírná az altatást.

18. Szamó (válaszként erre: 17. - Gabi0630)
2007. nov. 22. 07:38

Szia!


Igazából nem. Elég kicsi rá az esély, pláne ha lány lesz. A kislányoknál sokkal ritkábban fordul elő.

Amikor kiderült, hogy mi a baj, akkor a gyerek főorvos azt mondta, hogy városunk és vonzáskörzetében kb. 2 évente 1 gyereknél van ilyen. Ezért nem is műtik itt, csak Miskolcon. Ott jobban fel vannak rá készülve.

Nagyon remélem, hogy nem kell mégegyszer átélnünk ezt a borzalmat. Egy biztos, hogy 4D UH-n fogok szólni, hogy figyeljék! Bár hiába figyelik, ha úgy lesz, akkor sem tudjuk elkerülni a műtétet, csak fel tudunk rá készülni.....

2007. nov. 21. 20:02

Szia Szamó!


Nem félsz? Hogy esetleg kistesónál is gond lesz?

16. Szamó (válaszként erre: 15. - Gabi0630)
2007. nov. 21. 19:39

Köszi! Aranyos vagy!


Nagyon bízok benne, hogy sikerül, ebben a hónapban jó eséllyel indultunk.....

2007. nov. 21. 11:04

Szia!


Ez szomorú!

Tiszta szívből kívánom, hogy sikerüljön. Csak ne add fel! Sogórnőmnem is mondták, hogy sajnos különböző okok miatt természtes úton sosem lehet gyereke. Volt több sikertelen lombik is,feladta, és most egy 8 és egy 4 éves kislány édesanyja. És mindkét gyereke természetes úton fogant.

Sikerülni fog!!!! Nagyon szurkolok!

14. Szamó (válaszként erre: 13. - Gabi0630)
2007. nov. 21. 07:55

Kistesó? Bárcsak sikerülne......


Március óta tornázunk a dolgon. Azt gondoltuk simán megy minden és karácsonyra már szülök, most meg azért izgulunk, hogy karácsonyra teherbe tudjak esni.


Sajnos hosszú történet. Közben nődokit váltottam, gyógyszert (clostilbegyt-peteérést serkentő) szedtem, majd 1 hónapja kiderült, hogy PCO-s vagyok. Világvége hangulat, sírás......Vasárnap derült ki a következő csapás: a jobb petefészkemen van egy 23mm-es ciszta. Szóval, nem könnyű a helyzetünk.


Bár van jó hír is: a bal oldali petefészkemben érett tüszőt láttunk és nagyon vastag a méhnyálkahártyám, van hova beágyazódni a babucinak.


Nem tudom, hogy most sikerül-e, nagyon bízok benne! Kapok Gynevac szurit, hétfőn az utolsót, talán az is segít. Szedem az Elevitet, hátha jó.


Azt hiszem lelkileg a legnehezebb: elfogadni azt, hogy valami nincs rendben velem és azt, hogy orvosi segítség nélkül nem valószínű, hogy teherbe tudok esni.


De a Jézuskától kiscipőt kértem.......

13. gabi0630 (válaszként erre: 12. - Szamó)
2007. nov. 20. 21:00

Szerintem ő is mindig mozgásban lesz.

Kistesó?

12. Szamó (válaszként erre: 11. - Gabi0630)
2007. nov. 20. 20:58

igen, sportol.


Tavaly járt lábtornára az oviban, de nem igazán tetszett neki, hogy le kellett venni a zoknit/harisnyát. Ezért nem akar járni. Nem erőltetem, bár nagyon szerettem volna, mert jó tartásjavító, segíti az egyensúlyérzet kialakulását, de ő dönt.


Idén elkezdett úszni járni. Ennek mégjobban örülök! Én is úsztam, versenyszerűen. Szerintem a lehető legjobb sport. Minden izmot megmozgat, de nem terhel túl....


Épp ma este a fürdésnél nézegettük az apjával a vállizmait, kezd alakulni. Azt nem szeretném, hogy élsportoló legyen, mert azok túl vannak hajszolva, de sportoljon, amihez kedve van, mert kell a mozgás!


Ő is nyüzsi, állandóan ficereg. Még társasozás közben is jár keze-lába, vagy ha rajzol.... Ma a logopédiára "befutott", én meg győzzek utána rohanni. Jó nagy kertünk van, végig emelkedő part, na azt is hamarabb megmássza, mint én.....

2007. nov. 20. 20:40

Szia!


Mondjuk a 4D is nagyon szubjektív. Egyik ismerősőm is elment, közölték hogy makkegészséges a baba. Megszületett, 1 vesével, és az is elől van a hasán, nem a helyén... Pedig ugyanott voltunk mindketten, egy szaktekintélynél.

Védőnőm mondta, hogy volt Dr Czeizel Endre egyik előadásán, és ott pont erről volt szó. Azt mondta a doki, hogy minden második élsportolót ezzel műtőttek csecsemőkorukban, mert nagyonm erős az izomzatuk. Azért tud ez a gyűrű összeszűkűlni.

Kistesó? Jó lenne, ha meglenne, mire Dominik 3 lesz.

Tényleg, Gergő sportól valamit? Igazolni látszik Czeizel tanulmányát? Domit már most alig lehet lelőni, 10 másodpercnél ovább nem tud nyugton maradni.

10. Szamó
2007. nov. 20. 18:01

5 hetes volt. Mi is voltunk 4D UH-n, de nekünk sem vették észre. Szerintem nem is nézték, hogy esetleg nem-e.....


Remélem a kistesóknál nem lesz gond nálatok sem, nálunk sem. Ezért is bízom benne, hogy lány lesz a második baba, náluk kisebb rá az esély.


Ti mikorra tervezitek a kistesót?

2007. nov. 20. 17:32

Szia!


A ti történetetek se semmi.

Iszonyú volt, abban azt hiszem egyetértünk. Nekünk elev 1 órás műtétet mondtak, és az volt az egészben a legrosszabb, hogy párom nem engedték el a melóból, így egyedül csináltam végig az egész műtétet, és rettegtem.

Én is azt mondom, hogy ennél nagyobb baja sose legyen, és ellenségemnek sem kívánom, hogy ilyen helyzetben lássa a picit.

Hány hetes volt a fiad mikor beteg lett?

Ja, utána érdeklődtem, és ezt a 4 D-s uh kimutatja már magzati korban. Ha jó a gép és a doki. Nekünk nem vették észre. Ha lesz kistesó, az újszülöttosztályról szerintem egyből Szegedre megyünk uh-ra. ( Ott műtőtték)

2007. nov. 20. 16:24

Szia Gabi! Itt volnék! Bocsika, de tegnap nem tudtam írni, most viszont bepótolom.


Szóval:

Vasárnap délután apósomnál voltunk, Gergő a bébihordóban trónolt. Nem sokkal szopizás után elég sok tejcsit bukott vissza, szinte sugárban. Apósom nagyon megijedt, de mi leintettük, hogy ne izguljon, ilyen szokott lenni. Az a baj, hogy rengeteg tejem volt és mivel nagy baba volt, elég mohón evett. Nem gondoltunk semmi rosszra. Hazamentünk, fürdés, cici, alvás. Elég rossz alvó volt, így gyakran keltem hozzá éjszakánként. Most is így volt. Cicizés, alvás, majd újabb sírás. Bemegyek, hát sugárban hányt a szoba közepéig! Egész éjjel felváltva őrködtünk mellette a párommal, egy percre sem hagytuk egyedül. Ha cicizett nemsokára vissza is küldte a tejet. Ekkor már féltem. Reggel elvittük a háziorvosunkhoz (jó barátunk), megvizsgálta, nem talált semmit. Azt mondta, hogy biztosan csak vírus, vagy esetleg sokat evett. Biztonság kedvéért írt egy beutalót a kórházba, hogy ha még délután is hányna, akkor menjünk be infúzióra, ki ne száradjon. Hát, hazamentünk. Párom elment dolgozni, a pici babánk pedig csak aludt-aludt-aludt. Ez is furcsa volt, mert addig nem az alvásáról volt híres. Felhívtam a doki nénit, hogy felköltsem-e enni. Azt mondta, hogy próbáljam meg, de ha nem kell neki, akkor hadjam aludni. Alig tudtam felkölteni, cicizett egy picit, aztán már aludt is, csak hányni kelt fel. Mivel jó meleg volt csak egy bady volt rajta. Ott ültem az ágyánál, figyeltem. Ekkor észrevettem egy érdekes dolgot. A pici hasán jobb oldalon kidudorodott (mint egy ping-pong labda) valami, vándorolt balra, eltűnt. Majd kezdte előlről, jobbról ballra. Közben húzta a lábát, láttam, hogy nem jó neki. Rögtön hívtam a doki nénit, aki azt mondta, hogy már sejti mi a baj, azonnal induljunk a kórházba, ő odatelefonál, várni fognak. Na, ekkor már nagyon megijedtem! Sírva hívtam a páromat, aki jött értünk kocsival. A kórházban felvettek minket, papírok, kérdések....Közben elkezdett sírni és a doktornő javaslatára megszoptattam, "biztos éhes" alapon. Elvitték, hogy beteszik neki a branült, infúziót kap. Teljesen összeszúrkálva hozták ki,alig találtak normális vénát, végig hányta az összes nővért. Romlott az állapota. Ekkor felhívták a főorvost, visszajött, az elmondottak alapján már mondta is, hogy pylorus stenozis, de azért csinált egy UH-t. Mire kijöttünk az UH-ról a mentősök már vártak minket, vittek Miskolcra a GYEK-be. Párom száguldott utánunk kocsival. Nem kellett sokáig várnunk, egy tüneményes, idős főorvosnőhöz kerültünk. "Anyuka, mit tapasztalt?" Elmondtam, közben vizsgálta. Közölte, hogy elzáródott a gyomrából kifelé vezető szakasz, műteni kell. De mivel nincs életveszélyben, ezért csak másnap(kedden) műtik. Felkerültünk osztályra, 4. emelet. Nagyon aranyos nővért fogtunk ki. Elmondta, hogy sínbe teszik a kezét, hogy ki ne rántsa az infúziót. Én az anyaszálláson kaptam egy ágyat, de szinte ott sem voltam, nem akartam mozdulni a kisfiam mellől. Ekkor jött az éjszakás nővérke, aki parancsba adta, hogy azonnal menjek pihenni, hiszen holnap műtét, szüksége lesz a kisfiamnak rám, most meg úgy sem tudok neki segíteni.Hát lementem (mélyföldszint), alig tudtam aludni. Reggel rohantam föl hozzá. Éjjel sírdogált, de elringatták! Reggeli vizitkor a főorvosnő volt, kért még egy UH-t, hogy pontosan lásson mindent. Na, ez szép volt, mert csak teli gyomorral lehet! Meg kellett itatnom vele 2,5dl teát cumisüvegből. Zokogtam, mert tudtam, hogy utána kihányja. Megvolt az UH, igazolta a főorvosnőt. Visszamentünk a szobába, várva a műtétet. Jött a nővérke meg a főorvosnő és mivel műteni csak üres gyomorral lehet, levezettek egy gyomorszondát. Sírt a kicsi fiam, én is sírtam vele. A nővérke azt mondta, hogy jó, hogy sír,mert így hamarabb kiürül a gyomra. Köszönöm én szépen! Jött egy aneszteziológus a műtéti beleegyezővel. Elmondta, hogy 10 perces rutin műtét, altatással együtt kb. 20 perc. Lehet, hogy nehezen fog ébredni, lehet, hogy lélegeztető gépre kerül, de mivel komoly műtét a legrosszabbra is fel kell készülni. Írjam alá! Sírva aláírtam. Ekkor már nagyon kellett pisilni, szomjas voltam, lementem a szállásra. Addig a férjem volt vele. Mire visszaértem a férjem a folyosó várt, bevitték a kicsi pockot a műtőbe. Szerencsének éreztem, hogy nem láttam, amikor ráteszik a nagy hordágyra a pici gyerekünket és elviszik, mert szeintem megszakadt volna a szívem. A 10 perces rutin műtét 1 óra 15 perceig tartott!!! Rettegtem, izgultam, sírtam. Csak a párom volt a vígaszom, az ő hideg vére, higgadsága segített túlélni. Kitolták a hatalmas hordágyon, csövek lógtak ki belőle. Bevitték az őrzőbe. Oda nem mehettünk be. Nehezen ébredt, de szerencsére nem került lélegeztető gépre. Másnap már ehetett tejcsit, 5 ml! Addig is éjjel-nappal fejtem, hogy el ne apadjon a tejem. Szerencsére volt is! Az 5ml után jött a 15ml, majd a 30ml, így tovébb 3 óránként. Másnapra élértük a 90ml-t, és mivel egyszer sem hányt, harmadik nap cicire tehettem. Nagyon izgultam, mert nem tudtam, hogy a cumisüveg után mit fog szólni a cicimhez. De szerencsére nem volt gond. A másik, hogy szóltam a nővérkének, jöjjön, nézze mennyit eszik, mert nem akarom megterhelni a gyomrocskáját. Tudtam milyen mohó. Mérlegen kellett mérni, hogy mennyit eszik, nem akarták elhinni, hogy 130-150ml szopott. Azt mondták rosszul mérem. Na, ekkor már a nővérke mérte, nála is annyi volt! És ami még nagyon jó volt, hogy egyszer sem hányt! Éjjelente lementem a szállásra, ha felébredt a nővérkék megcsörgették a mobilomat és már rohantam is föl. Párom minden délután jött, leváltott, akkor mentem fürödni, aludni, enni. Szombatra visszanyerte a súlyát (amivel bementünk), vasárnap kötözés és a főorvosnő kimondta a varázsszót: hazamehetünk! De a kötözékor még a nyelvét is megvágták, mert le volt tapadva. Ezen is túl voltunk....

Annyira jó volt hazamenni, de az aggódás továbbra sem múlt el. Minden pillanatát figyeltük,nem hány-e, hogy alszik, kakil-e. Szerencsére minden rendben ment, megmaradt a tejem, szopizott szépen. Egy hét múlva mentünk vissza kontrollra, a főorvosnő nagyon megdicsérte!

Azóta szerencsére nem volt semmi gond. Csak a vágás maradt. Neki nem a köldökénél vágtak, hanem a hasa közepén. Alig látszik, de észrevehető. Nade ettől nagyobb bajunk sose legyen!


Ennyi a mi történetünk!

2007. nov. 18. 21:06

Oksi, várom!

Jó éjt!

6. Szamó (válaszként erre: 5. - Gabi0630)
2007. nov. 18. 20:57

Tyű, hát nem semmi amin keresztül mentetek.....


Holnap én is leírom részletesen a műtétet, előzményeket, következményeket. Az is hosszú lesz!


Most mennem kell, megpróbáljuk összehozni a kistesót.....


Légy jó, holnap jövök!

2007. nov. 18. 19:48

Sziasztok!


Először is bocs mindenkitől, amiért hosszú leszek. De talán más is tanul a mi esetünkből, legalábbis ami az egészségügyi részét illeti. Sajnos az ha valaki kórházban van, demmire se garancia, és lehet hogy a gyerekünk élete a tét. Másodszor, tudom, hogy keserűek a soraim, de jó kiírni magamból, és hálás vagyok a sorsnak, hogyha már kellett lenni valaminek, akkor "csak" ennyi volt, valami ami gyógyítható. Tudom, hogy sokan kezüket-lábukat összetennék ha a gyereknél csak ez lenne a baj.

Íme a történetünk:

4 és fél hétig minden szuper volt. Evett a fiam és aludt, igazi angyal volt. De egy vsaárnapi nap elkezdett sugárban hányni. És nem csak kaja után, henm közben is ahogy büfiztettem. A fura csak az volt, hogy sokkal többet kihányt, mint amit megevett. Este már kihívtuk a gyerekdokit, aki jött is, és rögtön 2 dologra gondolt. Egyik az volt, hogy túlette magát, mert iszonyatos iramban gyarapoddott a tejtől, a másik, pylorus stenózis. Csak hiába tapogatta a hasát, erre utaló jelet nem talált. Azt az utasítást kaptuk, hogy másnap fejjem a tejet, és kis mennyiségeket adjak neki. De hiába, hétfőn már epét hányt. Kedden reggel be lettünk rendelve a tanácsadóba, próbna szoptatásra. És mivel ott is mindent és mindenkit összehányt, sürgősséggel beutaltak az itteni kórházba.Aznap volt 5 hetes. A professzornak a sűrgősség azt jelentette, hogy aznap vért vett.Ennyi. Szerdán reggel uh, és igaz kisebb mértékben, mint később a gyerekklinikán, ki lett mutatva a szűkűlet. És mivel itt nincs gyerek sebészet, gondoltam, hogy ebből gyerekklinika lesz. Kérdeztem a profosszot, és tudjátok mit mondott. Mit türelmetlenkedek, nem ráérünk, még csak két napja vagyunk itt, és különben is, értsem már meg, hogy ez nem pylorus stenózis. Kérdeztem, hogy az uh? Azt mondta, rosszul látták. ÉS ekkor már két napja nem volt a kisfiamnak vizelete, egyre bágyadtabb lett, délután 2-kor már kajához sem tudtam felébreszteni. Ekkor a prof úgy döntött, csak kap infúziót. 1 órán keresztül szúrkálta Domit, aki kék-zöld volt a fején, kezén, lábán, de mivel annyira ki volt száradva, hogy nem sok volt hátra az életéből, alig találtak vénát. 1 óra alatt sikerült, és nekem ez volt az a pont, mikor kértem a zárójelentést, a mentőt, és saját felelősségre vitettem át a fiam. A prof erre csak annyit mondott, hogy neki nincs szüksége problémás esetre, és majd ha (HA!) a gyerek meggyógyul, menjünk vissza és mondjuk el mi volt a baja.

A gyerekklinikán egyből intenzívre került, és infúziót kapott, utolsó pillanatban vették át. Ez volt szerda délután, és szombat délelőttig itt volt. Nem vehettem fel, nem ölelhettem meg, nem ringatthattam, mikor sírt az éhségtől, mert infúziót kapott. Nem lehetett sem etetni, sem itatni, mert mindent kihányt. PÉntek reggel volt a műtét. A szívinfarktus kerülgetett, mikor mondták, hogy bele is halhat a műtétbe, és mikor nerakták a gyomorszondát. És szegénykém csak sírt. A műtétet végig rettegtem, csak akkor nyugodtam meg, mikor láttam, hogy mosolyogva jön a sebész. De még ő sem készíthetett fel arra a látványra, ami műtét után az intenzíven fogadott. Lélegeztetőgépen az 5 hetes babám. Hiába mondták, hogy csak elővigyázatosság, rettegtem.

Szombaton átkerült a sebészetre, ahol végig vele lehettem. Egy szobában. Ami innen jött egy hónap, maga volt a rettenet. A műtét utáni nap csak 20 ml teát kaphatott, több részletben, 2 óránként, majd este már tejet is, lefejve, szintén 20 ml-t. Nem szoptathattam, mert azt mondták, fokozatosan kell etetni, mert ha sokat kap, vissza az intenzívre, jó esetben, és mkivel szopásnál nem befolyásolható, hogy pl 3 perc alatt mennyit eszik, fejnem kell. Fejtem szerda óta rendületlenül, és reméltem, hogy nem lesz semmi a tajemmel. Szóval másnap 30 ml 2 óránként, majd harmadnap 40 ml 3 (!) óránként, és így tovább. NApról napra lehetett emelni 10 ml-vel, és mikor elértük a hatvanat 3 napig tartani kellett. És mivel annyira összeszűkűlt a gyomra, 80 ml után szintén egy hétig tartani, mert kibukta. Szerencsére hétfőn, a műtétre 3 napra hazamehettünk, és otthon küzdöttünk. A végén a kisfiam nem aludt mert nem tudott az éhségtől. Folyamatosan sírt az éhségtől, és potyogtak a könnyei. Nekem meg a szívem szakadt meg, mert tudtam mi baja, de nem segíthettem rajta. Aztán szép lassan rendbe jöttünk, csak a tejem nem bírta. Szép lassan elapadt.

Hogy mi maradt meg ebből a kisfiamban nem tudom. De mikor az éjszaka kellős közeépn felsikolt, és csak zokog rendületlenül és vigasztalhatatlanul, gondolom. Hisz egy ilye picinek mire van szüksége? Szeretetre, táplálásra, lehetőleg szoptatva, és alvásra. És én pont a szoptatást vettem el tőle. A mai napig sok a "HA". Mi lett volna ha kevesebbet idegeskedem, ha jobban viselem az egészet, ha, ha, ha. De nem tudok mit tenni.

Sajnos a kistesó, ha egyszer lesz, és ugyanolyan testfelépítésű és izomzatú lesz, mint Dominik, örökölni fogja, és nem tudom van e ehhez bátorságom. Nem miattam, miatta. Mit élhetett át a kisfiam, mikor csövek lógtak ki belőle? Mikor nem ehetett? Mikor nem fogta meg, nem védte meg, nem ölelte meg az anyja? Rossz belegondolni, és nem is akarok.

Szerencsére a vágás nem látszik, valami őj technikával csinálták, a köldöke elrejti.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és ha csak a legkisebb kételyetek van, hogy mindent megtesznek e az adott intézetben a gyerekeitekért, menjetek.

A gyerekklinika minden dolgozójának pedig köszönet a szaktudásukért, emberségükért, és azért, hogy megmentették a kisfiunk.

2007. nov. 18. 14:13

Szia!


Itt a délutáni séta ideje. Este jövök és mindent leírok.

Mi nem voltunk olyan szerencsések, mint Ti!

Gabi

2007. nov. 18. 14:09

Szia Gabi!


Hát, itt vagyok. Gyönyörű a kisfiad!


Nehéz volt túlélni "épp aggyal" a műtétet, de azt hiszem ilyenkor előjönnek a rejtett tartalékok, meg az "anyatigris" és mindent túl lehet élni.


Szerencsére már a múlt.... Túl vagyunk rajta, csak egy kis csík jelzi a hasikáján, hogy történt valami. Azóta szerencsére semmi gond, szépen eszik, nő, mint a gomba, igazi eleven kis csoda.


Ti hogy vagytok? Hogyhogy nem vették észre??? Nálunk csináltak UH-t!

2007. okt. 24. 09:46

Sziasztok!


Leírom magyarul is, hátha úgy könnyebb beazonosítani: gyomorkimenet szűkület, de mondják alsó gyomorszáj szűkületnek is.

Az érdekelne még, ha valaki a pylorusos baba után szült, a kistesónál mire lehet számítani? Nála is kijöhet ez a probléma?

2007. okt. 22. 22:00

Sziasztok!


Az én kisfiamnál 5 hetesen derült ki. Ha valakinek a babája hasonlóval küzdött, írjatok. Érdekelne, hogy ti hogyan éltétek meg, esetleg lett e ebből valami hátrány a későbbiekben.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook