Két szék közül a pad alá (beszélgetős fórum)

Te tudod, a lényeg az, hogy úgy dönts, ahogy Neked a legjobb, ne a másikat nézd, mert abból aztán nem fog semmi jó kisülni csak egész életedben ki fognak használni. Ha úgy látod jónak, próbálkozz a kapcsolatot rendbe hozásával (mellesleg hasonlón én is átmentem, mégis a kapcsolatnál maradtam, később még rosszabb lett, de ez én voltam, nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak így történhet ;)). Viszont ha már tényleg eljutsz egyszer oda, hogy nem érzel semmit a Párod iránt akkor lépj! Annál rosszabbat nem lehet tenni egymással, mint egy olyan kapcsolatban együtt maradni, ahol a negatív érzések uralkodnak. Azzal csak Őt is és Magadat is becsapnád. Lehet, hogy régen az "összerakott párok" működtek ennek ellenére is, de már nem azt a világot éljük ;)

Lassan már én is látom mit kell tennem. Tudod az az érdekes másnak tök jó tanácsokat adok, csak a saját helyzetemben nem látom a megfelelő lépést. De tudom mindenkivel így van! A párom egy elég érdekes személyiség és mindig kezelni tudtam csak szerintem az a helyzet hogy jött valaki aki figyelt rám és kedveskedet amit a párkapcsolatomba nem kapok meg ezért tetszett nekem ez az egész. Viszont ha abba gondolok bele hogy a másikkal kezdjek egy új kapcsolatot a hideg is kiráz... Jött az újdonság varázsával és távozni is fog mert nekem ez a szitu valahogy nem fekszik.. Inkább koncentrálok a páromra és rendbe hozok mindent, mert úgy érzem rendbe lehet sok türelemmel és megértéssel.

Ki tudja kicsi a világ :))). De reméljük nem! :)

Az, hogy ő eddig megcsalta minden barátnőjét és azt hiszi mindenki ilyen az meg pláne durva tőle, ráadásul még Rád vetíti ki a saját majomságát? Ne haragudj, de a másik sráctól meg elég érdekes, hogy meg akart Téged ismerni és bevallja, hogy tetszel neki, de azért közben megtartja a barátnőjét, "biztos ami biztos elven"? Ez nem így kellene, hogy működjön....ha valaki másra is tud már úgy gondolni, mint potenciális partner, akkor valószínűleg nem passzol valami a kapcsolatukban, viszont akkor meg nem fair, hogy "mellékúton" azért már "beszerezné az utánpótlást"....egyébként tényleg nem azt akarom elérni, hogy azt csináld amit mondok, közel sem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkinek is megmondhassam, hogy mit csináljon, csak megosztom a tapasztalataimat és a véleményemet, ha segít annak csak örülök;)

Te nem az én exemmel jársz? :)) Mintha magamat olvasnám 10 évvel ezelőttről :) Én elhagytam, megijedtem, visszamentem, aztán 2 év alatt lassan meggyűlöltem. Még 1 év múlva is folytatni akarta és az volt az utolsó-utolsó csepp.

Látom Te megérted. Köszönöm a tanácsod. :)

Nem attol félek hogy egyedül maradok hanem hogy vele mi lesz. Nem hiszem hogy túl lihegem tudom sokan szokták, de ezek csak tények amik előttem vannak. A legnagyobb baj hogy Ő nem bízik magában, és ezen már nagyon régóta próbálok neki segíteni de nem. Ő eddig megcsalta minden barátnőjét, és azt hiszi akkor mindenki ilyen. Már beszéltem a másik sráccal, és Ő azt mondta megakar ismerni ha én is beleegyezem. Nagyon tetszem neki és többet is szeretne de amíg nem ismer addig nem. Engem megöl a féltékenység mert én 100%-ig megbízom a másikban... Sokat segítettél és nem cifra a fogalmazásod :)

Gratulálok Neked. Igazán bátor vagy és ezért irigyellek. Én csak a munkámban tudok ennyire kemény lenni, úgy mondd civilként mindig ellágyulok. :S

Iszonyatosan sokszor ültem le vele, és mindig azt mondta megígérem befejezem, én mindig elhiszem és türelemmel várom a csodát ami még nem történt meg. Lehet hogy a cím csak kis részben fedi a valóságot ebben igazad van. Nem voltam soha számító, mert nem akarok senkit kihasználni.

Nem akarok neki fájdalmat okozni. Nem tudnám és nem is fogom megcsalni, ha véget is ér a kapcsolat nem ugranék bele a másikba

Biztos hogy társfüggő vagyok, de nem magam miatt. Hanem ha egyedül vagyok megbolondít az a tudat hogy nem tudok kiről gondoskodni kire vigyázni úgy mondd.

Tudom hogy úgy lenne becsületes, de egyenlőre én a másik srácra csak úgy nézek mint egy kedves aranyos fiúra akit jó lenne megismerni... Nem történt közöttünk semmi barátnőm is ott volt amikor találkoztam vele. Pontosan nekem is ez a véleményem hogy helybe mennek a nők ezért nem veszem komolyan...

Akár van új fiú, akár nincs: egy féltékeny emberrel élni maga a pokol. És ez még csak a kezdet, később sokkal rosszabb lesz. Tapasztalatból mondom.

Ha ez a fiú a fodrászod akkor nem vagy egyedül akit szeretni akar.Az ő részéről valószínű hogy egy kaland vagy a foglalkozásából adódóan a sok vendég közül, amit skalpvadászatnak hívnak.

Mivel a járt út úgy tűnik nem túl nagy veszteség, érdemes a járatlanért feladni.

Úgy a korrekt mindkét fél részéről -Ő és a fodrász srác is-, hogy nem a másikért szakítanak a párjukkal, mert az megint a majom effektus és csak bizalmatlanságot szül. Hanem szépen tisztázzák magukban, hogy mit akarnak és ha nem szeretik a jelenlegi párjukat akkor annak véget vetnek aztán elkezdhetnek randizni tisztán, mindketten egyedülállóként. Ha bejönnek egymásnak akkor lesz belőle valami ha meg nem akkor meg majd mással és máskor. De még mindig sokkal emberibb és tisztább, mint húzni a másik agyát és közben nem szakítani a párjukkal, félelem vagy akármi miatt. Ha korrektül szakít a srác is a csajjal és utána kezd el udvarolni a kérdés írójának, akkor ott azért nem feltétlenül kell attól félni, hogy elhagyja majd másért. Vagyis csak annyira kell félni, mint minden más átlagos kapcsolatnál, azt meg ugye felesleges, mert a félelemtől úgysem fog megerősödni a kapcsolat, csak még azt is elrontja ami jó lenne....tehát inkább úgy mondanám, hogy akkor már nem annyira kell attól tartani, hogy majd Őt is kijátszaná a srác és a háta mögött randizna más nővel ha már mást akarna. Szóval ha korrektül lezárja előbb a srác a kapcsolatát akkor azért lehet reménykedni benne, hogy korrekt lesz a következőben is.

Gyakorlatilag nap mint nap hazudik neki, szavakkal, érintésekkel, tettekkel. Nem elítélem, meg leírva talán kicsit túl keménynek hangzik, de ez történik.

Előző kapcsolatommal a végén már a poklok poklát jártam meg, mert hülye voltam és úgy álltam hozzá, hogy "nem tudom eldönteni, hogy mi legyen" és nem is magam miatt, hanem amit írtál is, hogy mi lesz a sráccal....és egyébként az volt a legdurvább, hogy ezt valahol a srác érezte is szerintem, mert még inkább eldurvult a helyzet és totálisan kihasználta, hogy ilyen végletekig jóindulatú voltam. Ez nem butaság, csak túlságosan is lelkiismeretes vagy, pedig hidd el, vannak olyan piszkok akik nem érdemlik meg, mert csak kihasználják ha valaki ilyen....nem tudom Nálatok mi a helyzet, de nálunk ez volt. De ezt egyszer megjárja az ember aztán utána a büdös életben eszébe nem jut többet ezt hagyni, mert akkora nagy pofon, hogy megjegyzi egy életre, hogy nem hagyja magát. Édesapám mindig azt mondja, hogy az okos a más hibáján tanul a buta meg a sajátján. Ezzel nem teljesen értek egyet, mindig is úgy álltam hozzá, hogy lehet, hogy megtanulja az okos a másik hibáján de valahol belül mélyen úgyis ott fog mozgolódni az, hogy "mi van ha nálam másképp lett volna" és úgysem hagyja majd nyugodni. Nah én ennek szellemében belemásztam elég rendesen az érzelmi csapdába, benne is tartottam magamat, mert adtam arra, ahogy a srác próbált érzelmileg odakötözni magához azzal, hogy azt éreztette velem, hogy szinte csak én vagyok neki....aztán végül már annyira eldurvult a srác viselkedése, annyira tutira vette, hogy én bizony vele maradok akármi lesz is, hogy kitettem a szűrét, bár már addigra üvöltöztünk egymással, pedig elképzelhetetlenül nehéz kihozni annyira a sodromból, hogy üvöltsek valakivel....szóval ezt nem szabad hagyni, de pont a fenti gondolatmenet alapján, nekem aztán mondhatták volna, hogy mit szabadna meg mit nem, úgyis magamnak akartam megtapasztalni....bár akkor még kevésbé volt húzós a téma, meg bebeszéltem magamnak, hogy nem zsarol érzelmileg csak én vagyok a hülye (sokszor sajnos én is magamat hibáztattam olyan dolgokért, amiért nem kellett volna). Meg úgy van vele az ember, hogy nem veszi észre igazán, hogy ez érzelmi zsarolás a javából, mert konkrétan nem mond ki semmit a másik csak erősen érezteti. Erre meg a nő hajlamos úgy állni hozzá, hogy biztos csak túlhisztizi a dolgokat. Csak aztán van egy olyan határ, amit már ha átlép a dolog akkor robban az egész....hidd el, nem feltétlenül jó elérni ezt a határt, érzelmileg nagyon megviselő, viszont pöpecül beleégeti az agyába az embernek a tapasztalatot aztán már nem játszik a tűzzel legközelebb ;) Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy húzd ki és tapasztald meg ezt is, mert borzasztó dolog mikor már nagyon elfajul egy ilyen helyzet, inkább légy bátor és nézz szembe a dolgokkal időben;)

De így jobban megbántja. Ez a gond.Amúgy pedig ő mondja, hogy nem tudna teljesen bízni a másikban... Miért, magában megbízna? Nem tudja a partnere, hogy nem szereti, hogy nem akar vele lenni, mert ő "nem akarja megbántani"? Ez nagyon sántít. Egyik sem jobb, mint a másik. Akkor inkább elfogadnám, hogy jött valaki, akinek nem tud ellenállni és nem bír élni nélküle, ezért szakít a jelenlegivel.

Tehát a biztosra akar menni! Miben más ez a szakítás ha más miatt, vagy maga miatt teszi??? abban, hogy az egyik számító, viselkedés, a másik pedig őszinte!!!

Igaz, két szék közül a pad alá helyzet, de ha ő azért van együtt csak a mostanival, mert nem akarja megbántani, akkor ellent mond ennek a számító címnek... mert az nem szól másról, csak arról, h ő nehogy egyedül maradjon, avval nem törődve, h a másiknak hazudik ezáltal...

Nem is tudom,akkor majd jön a harmadik,ha nem jön össze.A párodat nem hiszem,hogy szereted ha mással találkozgatsz.Én lezárná a párommal a dolgot és ha annyira szép és jó a másikkal akkor vállalnám a kockázatot,hogy bármi lehet belőle...

:DDD

egyszerű, de nagyszerű ;)

ugye?! :)) Ez nagy igazság :))

igen,ez sem rossz hozzáállás, ha már nagyon el voltam keseredve bevetettem ezt is;) és tényleg jogos, valahogy mindig lett;)

Én ezeknek úgy indultam neki, hogy "úgy akarom, ahogy lesz" és "olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna" :))

ohh, bocsi, mikor elkezdtem írni még senki nem válaszolt vissza, mire elküldtem meg paff hirtelen ott lett egy csomó hozzászólás, egyező azokkal amiket én írtam;) bocs, nem ismételni akartam, csak nem láttam még ezeket akkor;)