Szomorú vagyok, mert... (beszélgetős fórum)

most mennem kell tanulni :-S

;( uhum kosz...ez borzasztoan faj..holnap temessuk..en nem hiszem el hogy nincs tobbe..s nem szol tobbe hozzam..:((

Részvétem...

... nagyon gyorsan megy az idő, lassan vége már a karácsonynak is...

...nincs itthon

...nem tudok beszélni a pasimmal,és ha beszélünk abban sincs sok köszönet.

Szomorú vagyok, mert Andikánk nem lehet velünk! Voltunk ma kint nála, nagyon hiányzik. Ez a második karácsonyunk nélküle!

MA dec 24 reggel tata itt hagyott minket...borzasztoan faj...

a páromank non rossz napjai vannak mostanában,tiszta depis,és úgy érzem magam mintha nem is lennék.

nem néz semmibe se. És ezt meg is mondta.

.....nem szeretek lenni. :(

eltünt

jött helyett jön, bocsi

látom, itt folyik a párbeszéd, de azért leírom, hogy miért vagyok szomorú. Sajnos egy ideje olyan helyen élünk a barátommal és olyan körülmények között, amit egyikőnk sem szeret, és mostanában egyre többet veszekszünk és néha nagyon félek, hogy mi lesz ennek a vége, pedig tudom, hogy nem tudnék nélküle élni, el se tudom képzelni, hogy mi lenne velem nélküle. Meg azt is tudom, hogy ő se bírná ki nélkülem. Mégis annyiszor felidegesítjük egymást, és olyankor én teljesen kétségbe tudok esni. Ráadásul most itt van a nyakamon a vizsgaidőszak, dupla annyi vizsgával mint az rendesen lenni szokott, mert 2 sulit csinálok egyszerre. Már előre kikészítem magam a gondolattól, és a pasim is olyan mintha túlérzékeny lenne mostanában, mert mindenért megsértődik, hogy például nem figyelek rá mikor hazajön a melóból. Mind a ketten eléggé vad természettel rendelkezünk, amieredményezi az erős érzelmeket és a vad veszekedéseket... Én pedig valahogy úgy érzem hogy "állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!". persze nem meghalni akarok... csak pihenni, pedig még csak most jött a java. Mondjuk, azt is tudjuk, hogy ez az állapot még maximum 1 évig tart és ez idő alatt is lesznek időszakok, amikor neki se meg nekem sem lesz ennyi dolgom, csak attól félek, hogy nehogy tönkretegyük a kapcsolatunkat még mielőtt boldogabb életünk lehetne. Minden apróságra ugrunk és elindul a lavina... nagyon utálom ezt az időszakot. Persze örülnék, ha valaki írna pár bíztató szót, de az se baj ha nem, mert már ettől is jobban lettem, hogy kiírhattam magamból. Bocsika, elég hosszúra sikeredet...:)

Mi van Bolondfánival??

Örömmel hallom, üdvözlöm, ha beszélsz vele!

Én is azt várom, azért már vagy 3 fórumon is írogatok unalmamban.

Köszi a választ, most már csak a 23órát kell még megvárni, hogy leszedjük a dominónkat.:)

Igen én is sokszor gondolok Bolondfánira. Annyira sajnálom szegényt, remélem jól van és minden rendben van vele! Mindig vigasztaltam, de nem hagyta magát soha!

Hát ott aztán tényleg volt, mert 3 laktanya is volt annak idején. Ma már lepusztult minden. Amikor pár éve arrajártunk benéztünk, hogy hol laktunk, miegymást. Hát nagy semmi, lepusztult tiszti lakótelep, laktanya üres, kihalt a város. Akkor még nagyközség volt amikor mi ott laktunk, mert én a Városházán dolgoztam anno ott Szálláson.

Az klassz lehetett. én azon az elven vagyok hogy igenis kellett a férfiaknak a katonaság. kár hogy már nincs bevonulás. bocsánat a férfiaktól, de én szivesen kipróbáltam volna!legalább férfit faragtak az emberekből.

Mi Szabadszálláson. A férjem ott volt katona, nem kiskatona, hanem tiszt.

mi csak 3 éve lakunk itt.merre laktál? elötte Kecskeméten laktunk

nem nagy probléma, kimaradt az elején a nem szócska.