Szomorú vagyok, mert... (beszélgetős fórum)
Mert még mindig nem kaptam munkát, még oda sem hívtak, ahová ígérték...
Tavaly dec.óta vagyok munka nélkül...
"Koppan az eső az ablakon,
Szívemben valami fáj, nagyon.
Ülök a párkányon, merengve,
Kint mintha valami derengne.
Fent az égen fénykapu nyílik,
Valami harsona hangzata hírlik.
Leül a fény a Földön egy helyre,
Épp talált ott egy elhagyott lélekre.
Másnak ez játék, délibáb csupán,
Csak engem érint ez ily roppantul furán.
Már nem koppan eső a viharvert ablakon,
Csak a könnycseppjeim folynak le arcomon.
Hisz e fénynyaláb a Mennyek kapuja,
Oda távozik, kit nem látok tán soha.
Hisz nyugszik most a szív, mely nemrég még dobogott,
Nyugszik most a kéz, mely az imént még dolgozott.
Könnyeim most már kitörnek belőlem,
Dacolok a halállal, már jöhet is, felőlem!
Elveszi, kit legjobban szeretünk,
Csupán a fájdalmat hagyja meg nekünk!
Lassan a fénysugár halványodik,
Az égen szivárvány rajzolódik.
Ekkor hasít belém egy furcsa gondolat,
Szívemben ez sorozatnyi dobbanó mozzanat.
Érzem fuvallat jő, mely meleg és kedves,
Nem pedig vihar, mely rideg, és nedves.
Suttogó fuvallat, jöjj hát bátran hozzám,
Enyhítsd szomorú szívemet szívedből igazán.
Ismerős hang szólal, hinni se merném,
Ki szól most hozzám az alkonyat csendjén.
Ki lehet e lélek, e múzsa, ezen angyal,
Ki szól hozzám ily nyugodt, boldog hanggal?
Lassan belém hasít a furcsa beismerés,
Mondandója oly halk, s oly kevés.
Csupán ennyit mondott, s a könny arcomra fagyott:
Ne félj drága édesanyám, már Istennél vagyok!"
ma a szerelmem csak egy mondatot írt nekem,nem volt ideje:(
de majd holnap
Nagyon aranyos vagy, köszi ....
Az érző lelkemmel ( ha ugyan valóban érző a lelkem) csak mindig oda lyukadok ki hogy annyira fáj lennem, már nem bírom tovább.
Engem nem is annyira mások bántanak, hanem saját magam bántom magamat szinte állandó jelleggel.
Ezt úgy hívják hogy idegbaj, ennyi, nincs mit szépíteni rajta.
Neked sincs önbizalmad, mint nekem...
Márt miért lennél az, aminek nevezed Magad??
Inkább fogalmazz úgy, hogy érző lélek, Akit valószínűleg sokan bántanak, mint pl. engem is...
...mindig olyasmire vágyom, amiről magam is belátom hogy elérhetetlen, illetve kivitelezhetetlen, ettől pedig folyamatosan boldogtalankodom.....:(
Tudom, hisztis p..a vagyok, vagy önsorsrontó, biztosan így van, de attól hogy mindezt tudom, még nem leszek vidámabb egy szemernyit sem. :(