Fiatalok! Gyakoroljunk egy kis önkritikát! (beszélgetős fórum)

A cikkben van nagyon sok igazság, de mindennek megvan a maga oka. Hozzáteszem, én is ebbe a korosztályba tartozom! Szerintem az a fő baj a mi korosztályunkkal és a fiatalabbakkal, hogy egyszerűen nincsen jövőképük. A gimnázium, középiskola után választanak egy éppen divatos szakmát (vagy a szülők által rájuk erőltettet szakmát, diplomát), és amikor elvégezték főiskolát/egyetemet/továbbképzést, akkor rádöbbennek évek múltán arra, hogy tán mégsem ezzel szeretnének foglalkozni. Tisztelet a kivételeknek, akik konkrét tervekkel, reális CÉLOKKAL látnak neki bármely tanulásnak, vagy családalapításnak. Nem mindegy! Célok nélkül elég nehéz az ÉLET útvesztőjében eligazodni, évek telnek el a helyes utak keresgetésével. Sajnálom, hogy az általános iskolákban, középiskolákban nem tanítják meg a gyerekeket a sok száraz anyag bemagolása mellett arra is, hogy tudjanak jövőképet kialakítani.

Az én életem -le is kopogom- jól alakul idáig:) 29 éves vagyok, 6 éve dolgozom, van 2 diplomám, 3 középfokú nyelvvizsgám, 1 OKJ-s szakmám, egy imádnivaló férjem és egy gyönyörűséges, 8 hós kisfiam. Mindig ez volt a fejemben és ezért dolgoztam, tanultam; hozzáteszem, minimális szülői segítséggel. Kívánom mindenkinek szívből,hogy élje át ezt az érzést.

Szép napot Nektek!:)

Igen ám.. erre én is gondoltam:D

Csak az a baj, hogy nappali tagozatos suli, tehát kötelező lenne bejárni, és a munka mellette meg elég gáz így. Ez 1 év lenne. És ezen gondolkozom, érdemes? Érdemes elpazarolni egy évet, vagy találok is munkát benne? Egy sima postai szak amúgy, ( bennülős postásnéni ) de nekem azért lenne jó, mert ülő munka, a lábam miatt.

Elmennék én gyárba is dolgozni, csak egy kérésem lenne: hogy 2-3 óránként hagyjanak leülni 5 percre, nem többre. De sajnos ez nagyon hatalmas kérés mindenhol :/ a kifogás jogos, akkor a többiek is le akarnának ülni, és akkor balhé lenne. szóval vagy kisebb céget keresek, vagy tűrök, csak akkor megvan a veszéje a dolognak, hogy újabb 3 vagy több hónapos kezelés vár rám. Megéri?

Jó cikk. Sajnos tényleg sokan vannak, akik nem tudnak elszakadni, de olyant is láttam, hogy a szülő nem engedi el a szeme fényét maga mellől.

A "kedves" minden huszonévest semmirekellőnek nevezőnek meg annyit: Én pl. tényleg anyával élek, de besegítek a házimunkába és a számlák kifizetésébe. A baráti társaságomból is sokan már házasok, saját lakással és gyerekkel, van akiknek most lesz az esküvője, olyan is akad aki egyetemen tart előadásokat. Semelyikünk nem dohányzik, vagy iszik, nem hogy jointtal kezdenénk a napot.

Amúgy az az érdekes, hogy a cikkhez csak a kivételek szóltak eddig hozzá: akikre nem vonatkozik a cikk:) Többiek inkább el sem olvassák, gondolom.

Fú ez jó nehéz kérdés... a tanulás nem biztos hogy kifizetődik, vagy később nehezen találsz valami munkahelyet, de ha meg dolgozni kezdel, nem biztos hogy tovább tudsz majd lépni.

Egyik helyzetben sem jó sajnos.

Ha megoldható lenne, akkor azt mondanám, hogy munka, és mellette estin vagy levelezőn tanulni. Meg lehet csinálni :)

Ezek az emberek amúgy nem depressziósok, hanem rohadt lusták...

Igazad van

De tudjátok mit elég már a sok rosszból!

Aki tud és akar, mondjon jó hírt, én most megyek és főzök valamit:) Mindenkinek szép napot:)

Jó ez a cikk! Én is ennyi idős vagyok, amiről a cikk szól, de én már évek óta albérletben rohadok, anyuci, apuci pénze nélkül. Érettségit is estin csináltam meg, 3 műszak mellett. Gyárban dolgozom és nem a kedvenc munkám, szeretnék tovább tanulni, de nem tudom, hogy mit, mert vezető nem akarok lenni és emberekkel sem szeretnék társalogni... Soha nem kaptam zsebpénzt, mint mások, 16 évesen már dolgoztam diákmunkát. Na, akkor lettek normális ruháim, mert előtte anyám ízlésének megfelelően kellett öltöznöm. Soha nem voltam kozmetikusnál, fodrásznál is nagyon kevésszer. A hajamhoz ne nyúljon senki. :) A fizetésemet nem költöttem el akkor sem vedelékre és ruhára, mindig beosztottam. Anyám szerint én voltam irigy, mert a havi 15-20 ezer ft-ból nem adtam neki a felét... A macskám volt beteg, arra költöttem. Egyszer adtam neki 16-ot, de akkor is rinyált hónap végén, hogy nincs pénz, de ő nem tudta soha beosztani, arról én nem tehettem... Most azon gondolkodom, megéri-e tovább tanulni valamit vagy nem. A velem egy idősek egyetemet végeztek vagy valami jobb sulit, nem szakmunkást. Sokszor mondom, hogy jó annak, aki anyuci pénzéből él, semmi gondja... Akkor én is tanulnék valami jót, nappalin már 2 szakmát is tanultam volna. Amikor otthagytam a szakmunkást, mert nem szerettem, csak oda írattak be,érettségit kezdem el utána anyám be is szólt, hogy ne akarjak 20 éves koromig tanulni... Örült volna neki, hogy nem akartam dögleni, hanem tanultam volna.

Azt sem értem, hogy miért van, hogy aki otthon él és 70 ezer ft-ot nem tud beosztani. Mi az, ami olyan nagy költekezni való? Ismerek is ilyet, aki tényleg ruhát meg ilyesmit vett (nem márkásat) és fizetésig nem tartott ki a lóvéja. Most eléggé beosztja, mert már nem otthon lakik már, hanem a barátjával. Furcsának tűnhet sokaknak, de a húgom, amióta dolgozik, nem költi el a pénzét ruhára és másra sem. A fizetéseiből sok pénze meg van még. Semmire nem gyűjt, nincs mire, mert semmi nem kell neki. Ő is úgy van, hogy minek szórja el a pénzt, ha nem kell semmi. Lakást nem kell vennie, apámét ő fogja örökölni (én semmit).

Ezek az emberek amúgy nem depressziósok, hanem rohadt lusták...

22 évesen érettségivel, eladói szakmával egy óvodában dolgozok szociális kisegítőként, mert a szakmámban nem tudok elhelyezkedni...

Itt Szabolcs megyében nem igazán van munkalehetőség!

napi 4 órában vagyok "foglalkoztatva" mint egy 8 általános végzettségű akárki...

Főiskolán csak gondolkodni merek, mert szülői segítségből abszolút lehetetlen, napi 4 órás meló mellett, ami pláne h csak 3 hónapos... szintén lehetetlen!

Ismerős nincs aki segíteni elhelyezkedni. Akárhova megyek, mindenhol legalább 3-5 év tapasztalat szükséges... Miből, ha nem tudok elhelyezkedni...

Bulizni nem járok, egyáltalán! Kirándulni max Tokaj, mert hú de jó, és már ismerem mint a tenyeremet, nyaralni utoljára 12 évesen voltam a tesóméknál.

Nem kell lenézni a 2x-es korosztályt, mert igenis menne dolgozni, ha lenne munkahely... Nem csak kiközvetítések, amelyek 3 hónapig adnak 4 órás melót, aztán mehetsz megint a munkanélkülibe jelentkezni, és kapod a havi kemény 28 ezer forintot...

Annak idején könnyebb volt minden, volt munka, és rendes fizetés..

Most a pénznek semmi értéke nincs...

Elmész bevásárolni pár napra, és ott vagy hogy 5-6-8 ezret hagysz a boltban, és csak alapvető élelmiszerek vannak benne...

Én mennék mindenfele dolgozni, csak legyek bejelentve, legyen fix hely, amire építeni lehet... És ebből adódóan, életet is kezdeni... :(

ezt hiába írod ha én már odaírtam hogy mit kell elviselni itt miért...

ez ugyanaz valamit valamiért.

Nekem is ez jutott eszembe: iskolaköpeny:)

akkor nem számított mi van rajtad, mert mindenkin köpeny volt!

Ezért nem akarok albérletbe költözni, mert most még itt tudok gyűjtögetni.

Csak itt is mit kell elviselni miért... áldozat, de a célom általában elérem kemény munkával is!

Sokan albérletben élnek, de amíg kifizetik a bérletet, rezsit, nem marad semmi pénzük, amit félre tudnának rakni.

Ezt látom a kortársaimon, hogy menne, de nem tudja finanszírozni.

Az evolúció nem áll meg, állandóan fejlődünk. Meglepődve tapasztalom, hogy a mai 3-4 évesek "ütik" az a 20 évvel ezelőtti 6-7 évesek szintjét.

Nem baj az, hogy ha a szülők szeretnének mindent megadni a gyereknek, de tegyük ezt módjával.

Kellenek szabályok, mert az életben tudni kell, hogy a valamit valamiért elv működik és ingyen senki nem kap semmit.

Személy szerint életre valónak találom a mai húszasokat, már akiket ismerek.

Az iskolában meg akkor volt a legjobb amikor mindenki egyforma ruhát kellett hordjon.

Nem a legdivatosabb ruhát vették fel, hanem szegény vagy gazdag egyforma volt.

Én azért nem általánosítanék ennyire mint amennyire a cikk óra vagy néhány szociológus. Lehet, hogy sokan vannak akikre ráillenek a cikkben leírtak, de szerintem az otthon lakás okai más és más lehet személyenként. Én is egyetemre járok még és még egy darabig fogok is mert a szüleim olyan szakra akarták, hogy menjek ami ugyan később jól fizető állást jelentene, az más kérdés persze, hogy nem tudom elvégezni. Nincs párkapcsolatom mert egy életre összeszedtem az összes idióta férfit.

Ezekkel csak arra célzok, hogy sokan akik huszonévesen még otthon laknak nem csak a saját hibájukból kerülnek ebbe a helyzetbe.

Szerintem a probléma valahol harminc körül és afelett keresendő. Illetve ez az egész téma sokkal komplexebb mint azt néhány megfogalmazzák (bár statisztikákat és adatokat még nem néztem ezzel kapcsolatban)

Látod a lakás kérdésen már én is sokszor elgondolkoztam.

Kicsit szerencsésebb helyzetben vagyunk párommal, mint a mai fiatalok, mert van hol laknunk, de ettől hogy házunk lesz e valaha..? én nem akarok hitelt felvenni, megmondom őszintén!

Láttam elég rossz példát, sok árverezett házat, utcára került embereket..

De tisztességes munkával, bizony elérem a harmincat is mire lesz házam, de nem bánom azt hiszem megéri az áldozat, inkább így, mint hitelekkel a nyakamon félve.