Fiatalok! Gyakoroljunk egy kis önkritikát! (beszélgetős fórum)

Olvasgattam a hozzászólásokat és csak úgy általánosságban nekem is lenne mit hozzátennem:

A mai világban a huszonévesek (de lehet, hogy az idősebbek is, nem tudom) úgy gondolják, hogy trallala de jó elvégzek vmi. egyetemet, vagy főiskolát, bekerülök egy tök jó kis állásba, lesz kocsim, lakásom, férjem, gyerekem, és minden évben megyünk nyaralni. Ezzel nincsen baj, én is alapvetően optimista vagyok. Csakhogy! Ezek az emberek úgy gondolják, hogy minimum igazgatóhelyettesek lesznek valahol, havi több száz ezerért, 1 hónapon belül már egy 0 km-es BMW X5-sel fognak furikázni, minden nap a Gerbeaud teraszán beszélgetnek a barátnőjükkel, és évente egyszer legalább 1 hétre Bora-Borára mennek nyaralni.

Aztán amikor kikerülnek az egyetemről és nem veszik őket fel sehova, akkor csak néznek nagyokat, és "sipákolna" - elnézést a kifejezésért -. Én tavaly abszolváltam a főiskolát, 2 hét múlva államvizsgázom, soha nem kerestem még több száz ezer forintot, saját lakásom sem volt az X5-ös BMW-ről nem is beszélve. Emiatt azonban egyáltalán nem érzem magam szerencsétlennek. Persze én is szeretnék vezető lenni valahol, de attól, hogy van egy diplomám,még nem leszek az. Az a gond alapvetően, hogy a mai huszonévesek általában úgy gondolják, hogy a kettő együtt jár. Mert ezt látják a televízióban. Ugyanakkor azt is tudni kellene és felvételinél figyelembe venni, hogy azok az emberek (általában egyébként szinte mindegyik férfi), akik fiatalon vezető beosztásba kerültek vagy nagyon erős hátszelük van, vagy pedig az általam csak jolly-jokernek nevezett egyetemet végezték el, ami nem más, mint a Corvinus. Ide pedig talán az egyik legnehezebb bekerülni és elvégezni.

aranyos vagy, de az kicsit túlzás sőt egyáltalán nem igaz hogy aki amilyen család modellt kapott olyat ad...

mert akkor nekem alkeszok a szüleim, akkor most én is alkesz leszek és nemlesz semmim? nem hinném :)

én nem így gondolkodom.

Sziasztok!!!

Aki ezt a cikket írta,sokmindenben igaza van.

Én is 3gyerekes családból származom és az én szüleim sem milliomosok,mégis mind a 3-om gyerekük segge alá ingatlant tettek.

Én úgy gondolom valóban nem azt a világot éljük mint régen ők élték,viszont igenis aki akar dolgozni az tud!!!

Felesleges azon sírni,nincs munkalehetőség,mert hamár itt is vagy,akkor alap nállad az internet,ami szintén számtalan munkalehetőséget rejt!!!

Amúgy meg sokminden nevelés kérdése,tehát a felelőtlen gyerekek,fiatalok,valószínűleg flelőtlen szülőktől származnak.

Ugyanis amilyen család modelt kaptál,olyat adsz te is,vagy hasonlót.

Attól függetlenül én bízok benne,hogy idővel mindenkinek jobb lesz az élete,mert csak akarni kell,nem pedig várni a csodát:-)

Gratulálok a cikk írójának:-)Szuper vagy!!!Pusz

Jó azt még hozzáteszem, hogy mi gondolkodunk iskolában is most, és sajnálom hogy nagyon sokan vannak akikkel ezeket megtehetik, és nem mondhatnak fel mert el kell tartani gyereket családot albérletet egyebet.

De amíg van lehetőség és jobb lehetőség van, addig mi próbálunk tenni, hogy jobb legyen.

Isten nem bottal ver az igaz.

Mert most én nem szólok nem is szólhatok semmit, párom bár nem örül neki, de úgy van vele hogy nemtud ő sem tenni semmit túl kicsik vagyunk mi ahhoz a hatalmas céghez, meg próbaidőben van ki is rúghatják ha szól akármit is.

Nyelni kell tűrni kell... de meddig?

Persze ezek után mondta hogy nem csodálkozik hogy mindenki felmond, kevesen vannak, mert csak úgy megteszik hogy amit beígérnek mondjuk bónusz azt később mégse kapják meg... meg hasonlók. Most az a 12 ezer forint az adójóváírás lett volna, amit a hölgyemény elfelejtett a zolinak elintézni... de csak neki egyedül..

Szóval tűrűnk, de szerintem nem sokáig, mert mégegyszer megcsinálják vele ezeket, és ő sem fogja azt mondani hogy á dejó megint levontak 18 ezret a semmire...

Kedves cikkíró, nem mintha...

de nem savanyú neked kicsit az a szőlő, hm? ;)

Hát látod... pároméknál egyszer van fél óra szünet a 8 órában...

Amikor még dolgoztam, és nemvolt semmi gond a lábammal akkoris úgy volt hogy kétszer tíz perc és egyszer húsz perc pihenő volt.

Sokkal jobb volt ez így, mint az az egyszer fél óra amit kapnak..

Most ráadásul csak úgy 30 ezer forintot ilyen olyan címen nem fizettek ki a hónapban páromnak... de semmi bocs ám. csak hogy nem jár.. ezért azért.

Nos, most még ketten vagyunk, még kihúzom hónap végéig, de ha most lenne egy gyerekem, mit mondanék neki? Olyan idegesítő, ezek nem éreznek semmit csak elvesznek!

Kíváncsi vagyok hogy az irodában az a nő aki hibázott ( miatta nem kapott meg 12 ezret a párom )mit szólna ha ő hasonló helyzetbe kerülne?

A jó édes ... hadd ne írjam milyét mert egész nap mereszti a picsáját az irodába és még normálisan se képes elvégezni a munkáját nem hiszem el hogy olyan sok dolga lenne, de ha mégis legalább egy bocsánatkéréssel tartozna a páromnak... hogy neharagudj hibáztam de úgy nézki hogy az embereket ennyire nem érdekli a másik.. mindenkibe csak beletaposni ott ahol lehet..

Megmondom őszintén a párom igen igen türelmes ember... hát én lehet meg is vertem volna ott helybe mert még neki állt följebb...

Eléggé meg van szorulva az ember. Ha dolgozik azért, ha nem akkor meg azért.

Engem volt ahová azé nem vettek fel, mert más területen diplomáztam, és hát konkrétan feltették a kérdést, hogy mennyire akarok a szakmámban dolgozni? (mert hogy akkor biztos le fogok lépni ha abban találok munkát, ezért inkább fel se vesz)

Sokszor meg van lőve az ember, mert hiába menne el levelezőn tanulni, ha az amit tanulna, nincs, csak nappalin.

Amúgy nem hiszem el, hogy egy gyárba is úgy kell dolgoztatni az embert, mint a vadállatot, és az az öt perc pihenő (akár mindenkinek), csődbe vinné a céget... pfff eltorzult világ...

Ez így lenne maga a tökély :)

Gratulálok hozzá(tok)

kedves cikkíró azt felejtetted el, hogy ez a világ nem olyan mint 30 évvel ezelőtt. annak idején aki akart dolgozni az tudott is, és keresett annyit,hogy egy házat építhessen,lakást vegyen,nyaralni járjon a balatonra, fodrászhoz 2-3 hetente.nem a gazdag emberek,a teljesen egyszerű 2kezi munkások!!!

mi van most? kidolgozhatod a beledet és mégis, remény sincs arra h saját háza vagy lakása legyen az embernek. diplomával is pont annyit lehet keresni,hogy meg lehessen élni.

tudod rengeteg fiatal dolgozik az egyetem mellett,és igen néha szórakozik,de nem erről kell,hogy szóljanak ezek az évek?vagy már ennyi sem jár?

Miért kell neked odakötni magadat 22 évesen Szabolcs megyébe?Vagy egyáltalán akárhova?

Ez is egy óriási probléma,hogy egyáltalán nem mobilis a társadalom. Nyugaton természetes,hogy ha egy adott városban,régióban nem kapok megfelelő munkát,akkor fogom magam,és tovább állok. Megkeresem a lehetőségeket magamnak. Nem pedig panaszkodok,hogy nincs munka,és szidom a kormányt, az országot stb.

Ne érts félre,nem téged akarlak kritizálni,de 22 évesen abszolút rajtad múlik,mit hozol ki az életedből!

inkább azon szülők hibái, akik úgymond többet akarnak a gyereküknek, és az hiába bukdácsol egész gimiben, benyomja valamilyen egyetemre, hogy eldicsekedhessen a szomszéd Mariskának

az én szüleim másképp gondoskodók, én AKARTAM dolgozni egészen fiatal koromtól is, de nem támogatást kaptam, csak egy "minek neked még dolgozni? tanulj!"-t

így nyáron csináltam nyelvvizsgát, szereztem jogsit, és felvettek egyetemre, de munkatapasztalat nulla

Van igazság a cikkedben, de megmondom, hogy nekem mi jött le a sorokból illetve a sorok mögül. Túl általánosítasz (hiába közlöd a végén, hogy nem mindenkire vonatkozik, akkor is), a meglátásaid csak a sztereotípiákra épülnek, komoly háttere nincs. Az egész nagyon sztereotíp, nagyon rámész a gyerekvállalásra (többször is "elszólod" magad), meg hasonlókra, ami azt leplezi le, hogy hozzád a hagyományos, gyerekvállalós téma áll közelebb, ami nem baj, de egy okos ember nem csak a saját oldaláról nézi a dolgokat és nem csak azzal tud azonosulni, ami számára a tökéletes.

Hiányoltam, (és keveseltem a végén) a társadalmi megközelítést, hiszen mindez amit leírtál társadalmi probléma, de szinte csak a fiatalokat szidod! Végszóban annyit, hogy szép, hogy te segítesz a szüleidnek és becsülendő a te felfogásod is, de a cikked azt tükrözi, hogy van még mit tanulnod és tapasztalnod, és kicsit a dolgok mögé kéne látni neked is, nem elvakultan kritizálni!

Van némi igazság a cikkben, de egy nagyfokú irigységet is látok benne... Én szerdán leszek 20, szóval még pont nem tartozom ebbe a korosztályba, viszont vannak 25+ éves barátaim, és a volt barátom is az. Valóban járnak bulizni, de saját pénzből, ugyanis dolgoznak. Egyik barátom egyetem mellett dolgozott, ami megnehezítette a dolgát, mivel többször is volt olyan, hogy egyszerűen nem engedték a melóból vizsgázni... Nem mindegyikük lakik otthon, van amelyik albiban lakik. Mondanom sem kell, saját lakásra egyiküknek sem telik, hitelt nem mernek felvenni, amit teljes mértékben megértek. Azt meg végképp meg lehet érteni, hogy sem albérletbe, sem a szülő lakásába nem akarnak gyereket... Párjuk meg nem feltétlenül azért nincs, mert nem akarnak komoly kapcsolatot. Nyugodtan rá lehet húzni egy ilyen általánosítást a fiatalokra, de gondolkodni kéne előtte. Valóban sok a semmittevő fiatal, de amíg a szülő kinyalja a kis popsiját, addig az ne panaszkodjon. Egyébként én több gimibe jártam, és egyikben sem az volt a mérce, hogy ki mennyit iszik, és márkásak-e a ruhái.. Sőt, aki ilyen volt, azt jól kiröhögték a háta mögött, és nem nagyon szerette senki. Az osztályaimból is sokan dolgoztak, ha fesztiválozni vagy bulizni akartak, pedig a legtöbbjük nem szegény családból származott. Persze hülyék mindenhol vannak, meg azért nekik is megvolt a maga hülyeségük, de melyik korosztálynak nincs? :)

Akik itt leírták a "sikersztorijukat", azoknak egytől-egyig van párjuk, akiben megbízhatnak, vagy legalábbis úgy gondolják, és hitelt vettek fel, hogy tudjanak lépni valamerre. Persze én örülök, ha másnak összejön, csak ezekben a jó példákban is ott van a bibi... A hitel, amit nem mindenki mer felvenni, és nem mindenki tudja fizetni.

hát sajnos ezzel egyet kell értenem.

Ez tényleg így van, ott vágják át az embert ahol csak tudják.. :(

Én ezt tökéletesen megértem. Nekem sajnos nincs semmiféle támogatásom, szülői téren sajnos nemtudnak támogatni a szüleim.

Ezért is mondtam le az egyetemről egyenlőre, másrészt pedig nemtudom még hogy alakulnak a dolgok, tanuljak e vagy sem? Érettségivel a kezemben nem megyek sokra, szóval egyenlőre a tanulás felé hajlok, és a páromat is invitálom erre:)

Jogos a kérdés hogy akkor ki tart el minket? A suli fizet valamennyi pénzt, mellette egy kis melóval el tudjuk érni a megélhetés szintjét. Csak most neki van munkahelye, és nemkell megszakadnia sem, és a fizetés is 100 ezer fölött van. Ezért gondolkodunk. Áh meglátjuk milesz, alszunk rá még párat:)

Nagyon komoly problémákat feszeget a cikkíró.

A végén összefoglalja minden bajok egyik okát:

"<b>a jövő minden eddiginél kiszámíthatatlanabb, a munkaadók átvágják az embert és kihasználják a fiatal munkaerőt, a diploma egyre értéktelenebb</b>, a követelmények magasak (nyelvvizsga, jogosítvány, diploma, érettségi, ECDL vizsga, ilyen-olyan tanfolyam, szakmai tapasztalat...)".

Az eb valahol itt van elhantolva.

hát igen, sajnos nem mindig az van, amit az ember nagyon szeretne...

most én is úgy vagyok vele, hogyha anyu nem támogatna nem tudnék elmenni egyetemre. A cikkben pont ez az élősködés votl 'leszólva', de még ha dolgozok is mellette, akkor se tudnék annyit összeszedni, hogy normálisan el tudjak élni suli mellett. Ahova akarok menni szak, csak más városban volt, koli, kaja utazás költségek nem olcsók. És akarok mellette dolgozni valamicskét, de nem akarom, hogy a tanulás rovására menjek. és még mielőtt valaki rákérdezne, azért nem megyek levelezőre, mert az nem olyan! :D Nem vagyok az a nagy magolós fajta, inkább bemegyek az összes órára és ott 'figyelek'... na mindegy :)

Én is úgy elmennék egyetemre tanulni... nagyon jó zenész vagyok, és ebben továbblépni jólenne, csak az a baj, hogy nincsen jövője a dolognak...

Sok diplomás zenetanár mondta ezt nekem, nem érdemes inkább válasszak valami mást, de ha az ember ezt szereti, miért választana mást?

Hobbi szinten megmaradt a zene, de most másban gondolkodom való igaz, sajnos nemsok zenetanárt látni mostanság.

én még pont nem estem bele a kategóriába (91-es évjárat :D), de próbálom már kitalálni, hogy mit kezdjek magammal. Most elvégeztem egy okj-tanfolyamot, előtt nem is akartam egyetemre menni, de most remélhetőleg felvesznek, mert 'megdolgoztam érte'. Most nyáron "szétdolgozom" magam, mert szeretnék egy laptopot. Hát nehéz az élet, de meg lehet oldani, aki el akar érni valamit, az addig küzd míg el nem éri. Legalábbis én így vagyok vele :)

Én is dogloztam diákmunkával gyárba, most éppenséggel teszkóban kasszázom ... nem egy álommeló, de jobb, mint otthon tespedni, még van háromnnegyed órám indulni, oh yeah :)

Amúgy nem járok minden héten bulizni, de jól esik, amikor beülök a barátnőimmel valahova és nem kell filléreken gondolkodnom, mert van saját pénzem rá! Kaján, neten kívül mindent én fizetek magamnak, legyen szó a néhai bulizásokról, edzésdíjról, buszköltség stb.

És mondjuk tényleg van olyan , aki otthon ül egész nap, nem csinál semmit, apuci a segge alá rak mindent. De ilyennek is kell lenni! :D

jaaaaaaaa arról már nem is beszélve, hogy ha valahol orvosin be is vallom a dolgot hogy rossz a bal térdem, lehet azt mondják viszlát...

ha meg nem vallom be és úgy lesz bajom akkor meg főleg kapok. ej a fene enné meg...valamit úgyis kitalálok, nemvagyok cukorból, szóval igyekszem mindent elviselni.