Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Férfiak mennyire könnyen fogadják el más gyermekét? fórum

Férfiak mennyire könnyen fogadják el más gyermekét? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
41. Várhegyi Márton (válaszként erre: 39. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:51
Így van, tehát más a helyzet, ha már mindkettőnek van gyereke.
40. Várhegyi Márton (válaszként erre: 37. - C130f7eb3b)
2011. jún. 6. 10:51

OK, tegyük föl, hogy nincs tapasztalatom. Ettől hamis lesz, amit írok?

Ahelyett, hogy a koromat kritizálod (ez elég gyakori, amikor nincs velem szemben korrekt érv), kritizáld azt, amit írok, és akkor a topik normálisan tud működni.

39. hancsalean (válaszként erre: 32. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:50

Figyelj, tegyük fel, hogy összetalákozik két középkorú, ellenkező nemű ember. Van már család, serdülőkor feletti gyermekek. Már megérték és túl vannak a fészekrakáson. Ha együtt képzelik el az életüket, akkor a másik, már nem gyerek "utódaikat" szükséges elfogadniuk. Kötve hiszem, hogy itt öszönökből állna a dolog, hiszen mind a ketten túlestek már a beléjük "kódolt" üzenetek "teljesítésén".


Lehet egyszerűen csak szeretni egymást, vágyni a másikra. Nem ösztönből, hanem őszinte emberi érzések, ragaszkodás, tisztelet okaként.

38. anyucika3 (válaszként erre: 34. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:50
Köszönöm,olvasom,eddig csak belelestem.
37. c130f7eb3b (válaszként erre: 35. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:48
Jó, akkor magyarul fogalmazok! Minek ütöd bele az orrod olyan témákba, amelyekben a korodnál fogva még nincs tapasztalatod?!
2011. jún. 6. 10:48

Van egy ismerősöm,tavaly vált el másodszor.Az első házasságából való lánya, a második férjével maradt,pedig azóta már Ő is kapcsolatban él.

Talán ez elárul valamit,ha az anyját képes volt elhagyni miatta.

35. Várhegyi Márton (válaszként erre: 31. - C130f7eb3b)
2011. jún. 6. 10:46

"Azt sem értem, hogy miért kell állandóan a >>tudásod<< fitogtatnod"


Mi abban a fitogtatás, hogy leírom, mit gondolok? Vagy hogy a tudomány mai állása szerint mi a magyarázat a fölvetett jelenségekre?

34. hancsalean (válaszként erre: 30. - Anyucika3)
2011. jún. 6. 10:45
Ezért írtam a 18-as hsz.-ban hogy ilyen is létezik! Olvasd el. :) És garatulálok!
33. anyucika3 (válaszként erre: 14. - Kata 1977)
2011. jún. 6. 10:45
Ha ilyen a viszonyuk,nem fogják.A mi nagyfiúnk már lassan nagykorú,soha egyszer el nem hagyta ez a száját,még lázadó kamasz korában sem.
32. Várhegyi Márton (válaszként erre: 28. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:44
Időskorban, amikor már esély sincs a gének továbbadására. Hozzáteszem, az emberi faj a kialakulásáig nem ért meg akkora kort, mint ma, így ez a helyzet (időskor) bizonyos szempontból természetellenesnek mondható, és nem biztos, hogy az alapvető evolúciós stratégiákból le lehet vezetni az erre a korra jellemző magatartást.
31. c130f7eb3b (válaszként erre: 26. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:43
Hát nem győztél meg! Azt sem értem, hogy miért kell állandóan a "tudásod" fitogtatnod, minden fórumon nyakatekert elméleteket bizonygatnod, azt meg pláne nem, hogy mindenféle tapasztalat nélkül miért osztod az észt! :(
30. anyucika3 (válaszként erre: 9. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:42
Én ezt megcáfolom.Az én férjem olyan szeretettel tudott a fiamra nézni,ahogy imádta az első közös gyerekünket,hogy majd elolvadtam.Állandóan dédelgette szeretgette,nagyon szeretett volna már tesót.Azóta mégegy is született,és a férjem még most is csak csodálja,hogy mennyire jó testvérek,hogy szeretik egymást.Ő előtte is szerette a fiam,sokáig Ő volt csak nekünk,de amióta született közös gyerek is,azóta még közelebb álla szívéhez.Soha meg nem különböztetné a 3 gyereket egymástól,nem éreztetné,hogy Ő nem az Ő vér szerinti fia.Mindig is nagyon odafigyelt arra,nehogy úgy érezze,hogy Ő nem teljes értékű családtag,csak mert nem Ő az apja.
29. Várhegyi Márton (válaszként erre: 25. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:42

"Ha arra hallgatnánk, nem mérgeznénk tudatosan magunkat!"


Az evolúció során kialakult, a túlélés szempontjából optimális magatartás nem szükségszerűen optimális a mai környezetben is. Egyébként ha nem "mérgeznénk magunkat" (gondolom, itt az élelmiszer-adalékanyagokra, a növényvédő szerekre, a környezetszennyezésre gondolsz), valószínűleg nem 6 milliárdan lennnk, hanem jóval kevesebben.


"Vannak dolgok, amik nincsenek belénk kódolva,csak a saját döntéseink."


A saját döntéseinkbn a génjeink és az addig megélt életünk meghatározó.

28. hancsalean (válaszként erre: 26. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:42
Tehát lehet akkor a cél a hölgy szíve ugye. :) Bizonyos kor felett :)
27. hancsalean (válaszként erre: 25. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:41
Lehet kicsit kuszára sikeredett, apróságom nyűgölődik. Még egy goondolat: azt fújják a kórházakban, mikor az újszülöttet az anyuka kezébe adják, hogy menni fog az, nem segítenek, hiszen ezt ösztönösen tudnunk kell. Van ami nem megy ösztönből, hiába van belénk "kódolva". Más világot élünk, más a minta is, a férfi-női szerepek is.
26. Várhegyi Márton (válaszként erre: 19. - C130f7eb3b)
2011. jún. 6. 10:37

"Jó lenne, ha nem csak az orvostanhallgató agyával tudnál gondolkodni"


Az orvosbiológiának ehhez semmi köze.


"Nem minden férfinak a >>génállomány továbbadása<< a célja"


Kivételek mindig akadnak, sőt talán evolúciós szerepük is lehet. De alapvetően igaz, hogy a gének továbbadása a cél. Ha nem így volna, most valószínűleg nem volna ember.


"egy bizonyos kor felett meg már biztos nem!"


Ilyen korra az emberek már általában továbbadták a génjeiket.

25. hancsalean (válaszként erre: 16. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:37
Hát tudod, az állatoktól az különböztet meg minket, hogy nem csak az ösztöneinkre hallgatunk, van ott még sok más is. Ha arra hallgatnánk, nem mérgeznénk tudatosan magunkat!Amikor már saját tapasztalatokkal rendelkezel (kívánom ne ilyenekkel)más szemmel látjuk a világot. Vannak dolgok, amik nincsenek belénk kódolva,csak a saját döntéseink.
24. anyucika3 (válaszként erre: 2. - Panka78)
2011. jún. 6. 10:37

A nők sokkal nehezebben fogadják az a párjuk múltját,gyerekeit.Olvasgass csak itt is....

A férfiaknak ez talán kicsit könnyebben megy,persze ez sok mindentől függ.A gyerektől is,a körülményektől is,hogy mennyire sikerül közel kerülniük egymáshoz,mennyire van joga a férfinak ahhoz,hogy nevelhesse terelgethesse a saját belátása szerint is.Garancia sajnos nincs semmire.

Mondjuk én nem tudnék olyan férfival együtt élni,aki csak elviseli a gyerekemet.Ez hosszú távon sok problémát okoz.Én szakítottam meg ezért kapcsolatomat a válásom után,mert úgy gondoltam egy anyának mindig a gyereke az első és legfontosabb.

2011. jún. 6. 10:36
Sokkal könnyebben fogadják el,mint a nők.
22. c130f7eb3b (válaszként erre: 20. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:34
A szerelmet kifelejtetted!
21. e417245f24 (válaszként erre: 20. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:34
Hát igen,akadnak dolgok,amik megkülönböztetnek minket az állatoktól :)
20. Várhegyi Márton (válaszként erre: 18. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:32
Van, hogy a kultúra vagy a szocializáció fölülír bizonyos evolúciós magatartásformákat.
19. c130f7eb3b (válaszként erre: 16. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:32
Jó lenne, ha nem csak az orvostanhallgató agyával tudnál gondolkodni, hanem józan paraszti ésszel is!!! Nem minden férfinak a "génállomány továbbadása" a célja, egy bizonyos kor felett meg már biztos nem!
18. hancsalean (válaszként erre: 13. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 10:31
saját állomány ide vagy oda, természeten, empátián és érettségen múlik a dolog. Van aki alapban szereti a gyerekeket, (találkoztam ilyennel is), de együtt élni esetleg hasonló neműekkel, az tudat alatt bizonyos fokú riválist (riválisokat) éreztethet. Nálunk így történt, amikor kicsik voltak és babásak, addig oké volt, már nagyfiúsak, van véleményük, nem az övével egyező. Ebből tud hatalmas konfliktus kerekedni. És abból, hogy nem engedem megverni a gyerekeimet, szerinte akkor tisztelnék.
2011. jún. 6. 10:29
Nálunk megvolt az elfogadás,viszont jött egy stresszesebb időszak,amikor velem és a közös gyerekkel türelmes volt,a 2 hozott gyerekkel viszont türelmetlen,sőt néha már tapló.Ez hónapokig ment,nagyon nehéz volt ez a helyzet,de megoldódott!
16. Várhegyi Márton (válaszként erre: 9. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:28

"A férfi, ha igazán szeretné a nőt, elfogadja a gyerekét/gyerekeit, hisz tudja hogy csak így van esélye elnyerni a szívét a hölgynek."


Csakhogy nem a hölgy szívének elnyerése a végső cél, hanem a saját génállomány továbbadása. Ehhez persze általában szükség van a nőre is, aki az utódot gondozza.

2011. jún. 6. 10:27
Azonban ha a férfinek is van mástól gyermeke, könnyebb lehet a helyzet, hisz tudja, hogy a nőnek is elkell fogadni ha csak hétvégére a is, a gyerekeit.
14. Kata 1977 (válaszként erre: 8. - Wyra)
2011. jún. 6. 10:26

Az én gyerekeim is így vannak ,szinte 2-3 hét után apázták és ő is úgy szereti őket mint az "igazi" gyerekeit mert azóta már 4 gyerkőc van:-)

A gyerekek is imádják egymást.Az én volt férjem se törődik velük,így az apa az a párom.

Csak félek ahogy nőnek és nagyobb lesz a szájuk nehogy egy veszekedésnél odavágják,hogy "mit beszélsz,nem vagy az apám",vagy hasonlókat!

De én se árultam zsákbamacskát tudta hogy 2 utánfutót is kap velem:-)

13. Várhegyi Márton (válaszként erre: 9. - Hancsalean)
2011. jún. 6. 10:25
Hogy ez általános-e, nem tudom, de ha igen, könnyen érthető. A férfi a saját genetikai állományának túléléséért küzd.
2011. jún. 6. 10:24
mindenek felett
1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook