Ez már 'elmebetegség'? (tudásbázis kérdés)

Én is úgy gondolom, hogy csak szédítette a barátodat.

Szerintem a hölgyeménynek nagyon tetszett a rajongás, így élvezte, és húzta a dolgokat amíg csak lehetett.:)

Ne izgulj, szerintem erre a párod is rájött, és nem fog egy olyan nővel kezdeni, újra kezdeni, aki "hülyét" csinált belőle.

Szerintem.

Ha 2-evig tudta huzni , nagyon is tudta mit akar , szerintem.

Szoval semmit !

Aranyos vagy, köszönöm!

Azt tudom, hogy nagyon szeret. Mikor Vele vagyok, úgy érzem magam, mint egy igazi királylány.:)Minden kívánságom lesi, a tenyerén hordoz, nem tud velem betelni, csak simogat, puszilgat, alig akar elengedni, és már másnap hív, hogy mennyire hiányzom Neki.:)

Ő olyan férfi, akit a nők egy bizonyos korban megálmodnak maguknak.:)

32 éves koromig csak álmodoztam, én nem hittem, hogy egy ilyen férfi létezik, de megtörtént a "csoda", mert itt van nekem.

Nem tehetek róla, nekem Ő KELL, nagyon kell!:))) Tudom, hogy én is Neki, csak sokszor, mikor egyedül vagyok, jönnek a rossz gondolatok, és nem tudok ellene tenni, de bevetem a "futásos-módszert", ígérem:)

Szerintem meg a párod csak van annyira értelmes, hogy lássa, benned megtalálta a társat!

Úgyhogy csak nyugi! :)

Kívánom hogy a hétvége most az egyszer gyorsan teljen el! :)

Állítólag a nő is szenvedett, mert nem tudta eldönteni, hogy mit is akar.

Akarta is a páromat, meg nem is. Szóval 2 évig ment ez a macska-egér játék.

Szerintem a csajszi csak húzta, de a párom szerint nem! :)

Nem tudom, nekem furcsa az egész történet, de mindegy:)

szia :)

2-evig nem kapta meg a parod azt a nöt ! Akkor ezutan sem fogja megkapni , szerintem.

NEM szenvedtek , hanem csak a parod szenvedett ez azert kulömbseg , szerintem.

Ha igazán szeret téged, akkor tök mindegy, kivel van, úgysem fog megcsalni meg elhagyni. Ha nem igazán szeret, akkor meg az a tök mindegy, hogy mennyit van veled, úgyis máson jár az esze!

Úgyhogy felesleges féltékenykedni, majd kialakul a dolog. Aki meg menni akar, azt el kell engedni - minden rossz után jó jön. Sőt: lehet, hogy még jobb. :)))

Hát igen, az a baj ezzel a nyavalyás féltékenységgel, hogy az ember tudja és tudja és tudja hogy hülyeség és még sem bírja abbahagyni az agyalást, az önmarcangolást, mert leginkább ugye saját magunknak ártunk a féltékenységgel.

Mellesleg teljesen természetes is, hogy félted a szerelmed. Én nem gondolom a féltékenységet annyira érthetetlen dolognak, kicsit kell is, de azért ne őrüljünk már meg :) Szóval sztem mikor eszedbe jutnak ezek a rossz gondolatok, akkor beszélgess el magaddal: Hát hülye vagyok én? Engem szeret! Akkor meg miért akarom tönkretenni ezt a kapcsolatot? Mert hülye vagyok!

Aztán menj ki a parkba és fuss egy kört, vagy kettőt, vagy hármat, egészen addig amíg a leginkább az agyadban az a gondolat járkál csak, hogy hogyan vegyek levegőt :)

A hétvégéhez meg vedd elő barinőid! Menj el velük moziba, vagy iszogatni egy pubba! Semmiképp se zargasd telefonhívásokkal! Meglátod, odáig lesz pasikád az örömtől, hogy ilyen normális kedvese van!

És ha megint előjön a hülye gondolat a fejedben,akkor csak hangosan (feltéve ha más nem hallja) gúnyold ki magad! Sztem segíteni fog, mert a féltékenységre a legjobb gyógyszer a humor!

A randivonalas ügy már lezárult, minden rendben.:)

Engem most csak ez a kis kolléganő idegesít.:) Pedig tudom, hogy nem kellene. Ő olyan aranyosan "kezel", meg ezt az egész helyzetet, csak én meg bepörgetem magam.

Vasárnap is olyan aranyos volt. Mondtam Neki, hogy zavar, hogy 'vele' megy továbbképzésre. Erre rám néz, és azt mondja: Te féltékeny vagy?! Mire én: Nem is.. Erre fülig érő szájjal: féltékeny-féltékeny, majd úgy megölelt, mintha soha nem akarna elengedni.

Ez jó volt, segített, de mikor nem vagyok Vele, cikáznak a gondolatok.

Hát nem irigyellek! De sztem is egyelőre ne borítsd a bilit, pláne ha nem ad rá okot, akkor igyekezz legyőzni vhogy a féltékenységed.

Ez a kollegina ez a barátja is? Mert ha az, akkor lehet talán meg kellene ismerned,akkor talán elmúlna ez a rossz érzés.

Ja ez a randivonal dolog...nem is értem, hogy tudtátok elviselni akár másfél évig is, hogy úgymond flörtölgessen. Meg nekem innentől lőttek a bizalomnak,( ezért vágtam ki egyik exemet a francba, aztán szakítás után hamarosan össze is jött az egyik netes flörtölgetéssel) . Kinek van ehhez idegrendszere? Sunyi dolog ez a pasiktól ( vagy ha nőről van szó, akkor attól). És akkor mennyire lehetünk biztosak, hogy ezer másik társkeresőn nincs fent? Ha ilyen a természete????

Köttesük ki a netet :) Na csak vicceltem, de irigyelem nagyanyáinkat, nekik ilyen gondjuk azért nem volt!

Én is pont így viselkedtem, talán még rosszabb dolgokat is csináltam - én meg is nyitottam ilyenkor a levelet :D (a naplódban olvastam a randivonalas esetről)

nálunk kb. másfél évig tartott ezt az egész flörtölősdit lerendezni, tudom, ez sok idő, de elég mulya voltam, meg naiv így a párkapcsolatok terén. másfél év kellett ahhoz, hogy megedződjek, és a sarkamra álljak. Volt egy kis flörtös szitu nálunk, és akkor voltam úgy, hogy oké, vagy befejezi, vagy setovább, mert ez így nem állapot. Azóta nem voltak problémáink ilyen téren. Hiába, az első évben elértem, hogy törölje magát az ilyen oldalakról (eleinte még le is tagadta, hogy van profilja ilyeneken...)

Naivan mindig bedőltem a mézes-mázos szövegeknek, de amíg nem álltam a sarkamra, addig nem lett nagyobb eredmény...

Én pl. az előző extől konkrétan eltiltottam - és itt most lehet osztani, hogy ez milyen dolog - de nagyon nagy bajok forrása volt az a kedves nőszemély. nem szeretem amikor nekem jópofizik, közben rámászik a hátam mögött a barátomra... Esetedben nem tudom mit lehetne csinálni, kitartást! ennyi amit tudok mondani, na meg, hogy amíg nincs semmi gyanús jel se, hogy akármi is lenne velük, addig nem szabad piszkálni a dolgot. Nagyon nehéz türelmesnek lenni, de mindig megéri, úgy tapasztaltam :)

Mióta lecsengtek ezek a kis flört problémák, már gyűrűt is húzott az ujjamra, hogy bebizonyítsa, hogy tényleg imád, és engem akar :)

Kicsit hosszasra sikeredett a bejegyzésem, bocsika, a lényeg, hogy légy türelemmel, és foglald le magad, de olyan dolgokkal, amik teljes figyelmet kívánnak, az egy kicsit segíteni tud :) Kitartást Neked!

Hát bele lestem a naplódba. Hát. Az nem szép dolog tőle, hogy fent maradt a randivonalon. De tőled sem, hogy levelet írsz neki, olyan mintha direkt várnád, hogy találj valamit.

Én 3 éve vagyok a kedvesemmel (már gyűrűt húzott az ujjamra) és eleinte neki is voltak kis flörtjei az interneten, amit elég nevetséges és véletlen módon derült ki. Megbeszéltük oké. Aztán volt még egy eset, meg még egy. Az utolsónál elegem lett, közöltem vele, hogy oké, hogy kell a flört (nem volt olyan vészes, körbeudvaroltatta magát amolyan pasi módon:D) de még egy ilyen és úgy repül, mint macska kakilni. Mert még ő sem érdemli meg, hogy a maradék önbizalmamat a földbe döngölje. Ééés felfogta, azóta semmi ilyesmi nem volt, hál istennek. Beszéld meg vele (tudom nem könnyű) mond meg neki, hogy félsz, hogy elveszíted, nagyon szereted. Ha nem lehet vele megbeszélni, vagy durván reagál, akkor lehet, nem ő az a férfi aki kell neked. Remélem a sok tudtam valami értelmeset is mondani.:-D

szerintem azért zavar most mert már elég ideje vagytok együtt hogy igazán ragaszkodj hozzá és ezért jutnak eszedbe ilyen dolgok mert félsz h elveszíted.

hogy mit tehetnél..

hát nehéz kérdés- Veled jár tehát téged akar, szóval téged szeret! nem őt! ennyi ;-)

Az egészben az a legjobb, hogy hétvégén együtt mennek valami továbbképzésre, ahová a cég küldte őket.

Azt hiszem, hogy péntek-szombat megbolondulok.:D

Ez ilyen beteljesületlen szerelem. Két évig szenvedtek, de nem lett az egészből semmi. Állítólag még egy csók sem volt, csak a párom volt eszeveszetten szerelmes.

És azt hiszem, hogy attól félek, hogy mi van, ha újra fellángol, és a nőci meg kapva kap az alkalmon.

Vagy, ha eddig (mikor egyedül volt) sem történt semmi, akkor kicsi az esélye, hogy most fog.

Vagy most akkor mi van?!?!?:)))

Fél éve vagyok együtt valakivel.:)

Eddig nem zavart, hogy a volt szerelmével dolgozik együtt, viszont 1-2 hete, valamiért megbolondít a tudat. Már csak az is, hogy vele napi 8 órát együtt van, velem meg csak heti 2 napot.

Mit tehetnék, hogy ne érezzem magam ettől rosszul?