Tudtok segíteni? Megint előjött a bulímiám :( (beszélgetős fórum)

Sajnos nem ritka az ilyen...valahogy olyan ismerös:(

Nagyon sajnállak, és a rokonok azért nyilván tudják, hogy ilyen, gondolom, néhol azért csak megvéded magad. Hasonló lelki terrorban nöttem fel, csak nekem az apám volt elmegyogyi...már bocs, hogy anyukádat minösitem, de a franc sem érti az ilyet, minek szül gyereket, nem te kérted, hogy a világra jöhess, most mge utban vagy neki? VV Jerzyröl hallottunk hasonlót nemrég, még jó, hogy túléltétek a csecsemökort!

Mi van a bulimiáddal? Anno hogy sikerült átmenetileg kigyógyulni belöle?

sziasztok!

dehogyis, nem bántott meg senki, nem volt időm, és köszönöm, hogy ennyien írtatok!

semmit nem tettem édesanyám ellen, egész egyszerűen szerintem nem kellett volna megszülnie, mert nem tud anyaként bánni velem... Most még rosszabb a helyzet mint pár éve, mert van barátja, aki igaz, külföldön él, és teljesen megőrül miatta. Nem rossz ember, találkoztam már vele, kedves, de anyám nehezen tűri a távolságot... Éjjel-nappal pl. hangosan orosz zenéket hallgat, ha megkérem, hogy halkítsa le, lekussoltat, hogy a sjaát lakásában azt csinál, amit akar, én tűrjem, mert arra a kis időre amíg még itt vagyok, a nevem kuss... (egyetem miatt mondja ezt, mert úgy gondolja, ha elvesznek - akár Pestre, akár vidékre , nekem el kell költöznöm, még akkor is, ha pénzem sem lesz. Azt is mondta, én nem vagyok családtag, CSAK a gyereke, aki kolonc a nyakán... Nem értem, miért csinálja, én nem vagyon az a bulizós, ivós, stb. ember, csöndben el tudok ülni egy helyben akár egész nap... Olyanokat is felhoz néha hogy bántson, ami kb 10 éve történt, az ismerőseinknek (közös + rokonok) megátalkodott baromnak állít be, hogy mindenki hülyének nézzen, és úgy is kezel néha mint egy ötévest, néha meg mint egy rongyot... Mások előtt persze felkerül a tökéletes anya-álarc... Lehet, keményen hangzik, de így van, legalábbis az én szemszögemből. Tudom, hogy neki sem könnyű, szép dolog a szerelem és nehéz is, de ne rajtam vezesse le a feszültséget. Amikor édesapám meghalt, azzal is terrorizált, hogy félárva vagyok, vigyorogva bejött a szobámba, és amikor megkértem, hogy hagyja abba, nem ment ki, szintén a "saját lakásban azt csinálok amit akarok" szöveggel, aztán akkor tért csak észhez, amikor pánikrohamot kaptam. Olyanokat mondott a nagynénémnek, hogy én olyanokat mondtam neki, hogy a fejével fogok labdázni, és hogy állítólag berúgtam a szekrényem ajtaját és azért kellett cserélni, holott ő lökött be kétszer is, és leszakadt az akasztó része. Mostanában kezdett folyamatosan ellenőrizni, hívogat, még akkor is, ha tudja hogy dolgom van, itthon pedig már a WC-re is benyit, ha szerinte túl hosszasan vagyok bent... Ne haragudjatok, hoyg ennyit írtam..

De gondolom nem ezért illet ilyen csúnya szavakkal anyukád, bár szerintem én nem tudnám a lányomat így becézgetni.

Mit tettél ellene? Szerinted az ő hibája inkább vagy a tiéd?

Megint előjött...ezelőtt mitől múlt el?

Olvastam a naplódban azt a pár sort, hogy te 2 joghurttal, némi barackkal túllépted a napi kajalimitedet, tényleg ez a normális gondolkodása egy bulimiásnak (nem kötekszem, csak szeretném megismerni, mit érzel, hogyan gondolkozol, miért gondolod, hogy pár gyümölcs hízlal?)

szerintem anykád hozzáállása rontja le a te állapotod. te azt írta dh utál és hogy kártékoyn féregnek tart.

Sokan azért menekülnek ezekbe a betegségekbe, mert nem kapnak elég szeretetet és valahogy meg akarnak felelni mégis az illetőnek. Lelki eredetű a dolog.

Szerintem ha kicist rendbetennéd anyukáddal a viszonyt akkor a bulimiáddal se lenne több gondod.