Munkahelyi harcok (beszélgetős fórum)

Ez klassz válasz volt:)))) Jópofa!

Kár,hogy akik kollektívában dolgoznak nem árasztják el a topikot hasonló Jól- Jó ...szavakkal.Azért az sem semmi,amit te irtál, mert legalább nem mész rossz kedvel haza.

Na persze ha nem otthon végzed a munkádat! :)))))

Üdvözlettel.

Ezek szerint remélhetőleg több a jó, mint a rossz!

Ez örömteli dolog!

Egyre jobb a hangulat, vajon miért, lehet hogy mégis igaz, a türelem rózsát teremt, még ha néha a rózsa tüskéje szúr is, akkor is szép gyönyörködtető virág.

Jó ,hogy türelemben nem volt hiány, és nem bánom ,hogy kiálltam saját véleményem mellett!

Nagyon megérte! Nehéz elfogadtatni azt, ha vezetni , írányítani kell embereket. Nekem ez nehezen ment , de azzal ahogy a saját munkám csináltam ,azálltal elfogadták az elvárásokat is.Saját maguk mondták el, és ez duplán boldogít. Nagyon boldog vagyok, csak kicsit túl sok a

túlóra, de helyére kell ,hogy kerüljenek a rendezetlen dolgok, és közben az eü. feledataim ellátása az elsődleges. Az biztos hogy az öröm mellett, igencsak fáradt vagyok.

Na itt van az amire azt mondom talán nincsenek véletlenek!Ilyen élményben, csak nem egyben volt részem, és nagyon bejöttek!!!! Sőt olyan eredményeket értem el vele, hogy most azokat akik ezt csinálták öli a sárga irigység.Nem ez volt a szándékom, de mindenkinek tanulni kell valamiből,én is megtanultam álltaluk mi a magyarok Istene. De rajatam sem fogtak ki,hála...

se szakmailag, se fizikailag. Inkább túlóráztam ,ha kellett, de akkor sm adtam fel, és most már mindent mosolyogva fogadok, nincs bennem semmi rossz érzés,hisz a munkám és amunkám eredménye megengedi ezt nekem!

Megőrizném a békémet, lelki nyugalmam, s kimaradnék mindenből.

De kérdezem: van egyáltalán olyan munkahely, ahol nem megy a harc, a marakodás...természetesen a felszín alatt, mert ugye a felszínre már nem merik kivinni? Sok nő egy helyen...a lehető legrosszabb. Nő vagyok, mégis ezt mondom!

Nagyon tiszteletre méltó amit írtál a gyereknevelésedről . Okkal lehet büszke rád a családod. Nem tudom hány éves vagy, de nagyon sok hasonlóságot érzek a gondolatvilágunkban, az életről ,az emberi kapcsolatokról, a kialakított emberi viselkedési morálokról való elképzeléseinkben. Jól esett olvasni a válaszod.

Nekem is vannak már, a lányom élete során olyan átélt események amik nagyon sok kellemes emléket szereztek már egy életre nekem, és bizok benne ,hogy csak gyarapodni fog. Ő egy 21. éves leányzó. Egy egyetemi szakot,és egy 4 éves főiskolát vett fel egyszerre. És elsősorban számomra az az öröm, hogy szive szerint tanul, nem csak a diplomáért. Nagyon sok empátiára próbáltam nevelni, de mindig ügyeltem arra ,hogy ne hogy elnyomjam az ő saját egyéniségének kialakulását.Azt hiszem , talán sikerrel jártam el. Ő sem , én sem és senki sem hibátlan, de hamár hibáinkkal szembesülni tudunk, és válltoztatni is próbálunk ,az csak jól sülhet el.Szerintem ezt kell tudatosítani a gyermekekben időben sok-sok egyébb dolog mellett,és akkor könnyebben kerülik el a hibákat. Nagyon jó lenne, ha az emberek mélyebben szeretnének szeretettel lenni egymás iránt, nem pedig csak azért elmenni dolgozni, mer az pénzszerzés formája.Igen valóban nagy szükségünk van a pénzre a megélhetésben, ami nam mindegy hogy milyen ,és igen szerintem is öröm fokozásának forrása lehet a pénz. De sajnos az legfontosabbakat :egészséget,igaz szeretetet , igaz barátokat, akikkel igazán boldog örömteli életet élhetünk_ (-igen ha van pénzünk az mindehez jó, hisz lehetőségünket az életvitelünkben tágithatja- de) mind ezt megvenni nem lehet pénzért! Borzalommal olvastam az egyik választ, amelyben azt írta valaki, hogy ő tulajdonképpen apszolút érdektelen érzelmileg, hogy ki milyen módon viszonyul egymáshoz a munkahelyén, ő hazamegy és kész! Ez nekem lelki sivárság, hisz órákat ,szinte napokat töltünk el a munkahelyünkön, hogy lehet érzelem nélkül. Ekkora közönyben élni és dolgozni, hát borzasztó mit hay ki az életeéből. Nem is tudja mennyire nagy siker, ha valaki emberként éli életét munkahelyén is, nem pedig érzéketlen robotként. Jó érzrés szeretettel a szívünkben élni , nyitottabban az emberek felé.EZ NE A PLETYKÁLKODÁSBAN , erőszakos turkálódásban nyilvánuljon meg mások felé. FÉLRE ne értsék!!!Az eberek mindenhol, mindenkivel, - persze benne van a tisztelet a kivételnek- mondat is!!! A családot akkor sem feledjük egy percre sem! Mindig oda térünk haza, de ha mosollyal az arcunkon, nem pedig a félnapos közönyt tükröző arccal érkreznénk haza az a szeretett családunknak is biztos jobb lehet!Üdvözletem, és so-sok kellemes pillanatát kívánom az életnek számodra,és családodnak szeretteidnek, berátaidank... Ha írsz , nagyon szivesen olvasom,akár az üzeneteimben is. Jó éjt ,szép napokat!

Nem értem, mire gondolsz azzal, hogy Marika az utolsó mondatával nagyon megfogott!?

Kifejtenéd kicssit bővebben, ugyanis én is abban bízok ,hogy az emberek képesek elsajátítani mások " jó" természetét. Persze azért úgy gondolom, sőt tapasztaltam is már az életben ,senki sem hibátlan, én szivesen ismerem el más ember jó tulajdonságát, és szivesen próbálkozom azzal ,hogy én is legyek képes arra a tulajdonságnak az elsajátítására. Azt pedig maximálsan értékelem , ha valaki megmondja az esetleges nem tetszését valamilyen viselkedésemre..stb. Akkor azon az ember próbál változtatni, megbeszélni, valóban hiba-e, vagy félreértés. De bár melyik is, mindig szemtől szemben érdemes véleményt nyilvánítani szerintem.

Bocsi, hogy csak most válaszolok, de mint mondjátok, mindenkinek meg van a maga "keresztje"

Nekem is a családomban. De az jutott az eszembe, amikor olvastam a választ, hogy >sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy az embereket úgy vegyük amint vannak, és nem amilyennek lenniük kellene.<

Olyan szépen, okosan írtál, és tudom, hogy így is teszed. Nagyon jól teszed. Egyszer mindenkinek felelni kell a tetteiről (szerintem) és senki más nem fog helyetted odaállni. Amit te teszel és jó szívvel, szeretettel és mindíg jobb akarsz lenni ez csak neked jó és a te érdemed. Az édesanyád is okos asszony és te jó alany voltál, hogy mindezt át tudtad venni. Mikor a fiaimnak problémájuk volt a barátaikkal, én is mindíg azt mondtam nekik, hogy ne törőd vele, hogy nem azonosulsz velük, egy idő után (lehet,hogy hosszú idő) de fel fognak nézni rád, hogy kitartottál a véleményed mellett, és nem mentél utánuk. Legyen egyéniséged. Meg is tapasztalták szerencsére. A nevelt fiam cigány származású, de oda nem adnám senkiért. Fő iskolás 3 éves. Nem akartak nagyon baártkozni vele, a faluban. Különösen egy fiú mindíg csúfolta. Egy pár év után a fiú jól "elkanászkodott". az én fiam,(szeretett sütni) és többször vitt neki sütit. Az meg csodálkozott. Egyszer beszéltek pár szót, és rájött, hogy nem is olyan hülye ez a gyerek. Egyre többet beszélgettek. Végén tanácsért fordult a fiamhoz. Csak te is tarts ki! Biztos nehéz, mert sokkal jobb barátságos környezetben dolgozni, de amit adsz, előbb-utóbb visszasugárzik rád. Üdv. M.

Nézegetem a munkahelyemen az embereket.

Mindenkinek tényleg megvan a maga baja.

A gyönyörű lány, akinek nincs elég jó pasi, akivel szóba állhatna. A szőke, aki nekem nagyon furcsa, a nagyon okos és mindenkinél mindent jobban tudó hős, s csak nézem őket, merengek rajtuk.

Én alapvetően dolgozni járok a munkahelyemre.

Tehát belefekszek a melóba, gyűröm, s ha vége van a munkaidőnek, akkor hazamegyek. Gályázhatok otthon is. Mivel nem ott keresem a barátaimat, ezért nem is érdekelnek a felmerülő munkahelyi egyéb dolgok.

... s én jártam jól.:))

Kedves Marika!

Nagyon találó volt a tánácsod, én pontosan ezt élem át, így viselkedek. Nagyon sokat hallottam drága édesanyámtól aki sajnos már régóta nincs közöttünk, ezt a mondást, és még azt is hozzátette, hogy mindenki sepregessen a maga portáján, mert aki akar talál ott is kiseperni való "szemetet". Sőt sokszor elmondta életeben, " "drága kislányom , aki bizalmába avat, annak gondját , bánatát ,sőt örömét is ha ő nem szeretné megosztani mással akkor a sírig kell vinni magunkkal",s " véleményt csak akkor mondj,ha kérdeznek,és az őszinte érzéseid alapján gondolod, és mondod is ki azokat. Nem szabad megalkudni, csak beszélni a véleményedet, s mindig tudni kell engedni ha az ember lelke esze azt diktálja, de megalkudni sohasem".

Sajnos az új munkahelyemen , nem igazán szívlelik, hogy nem ordítozok senkivel, nem kíváncsiskodom, nem avatkozok bele olyan dolgokba amibe nem kérik ki a véleményemet. Viszont nagyon szeretem a munkám, szívből dolgozok, nem okoskodom, de maximalista tipus vagyok,sokan ezt negativan álítsák be, Szeretek mosolyogva megválaszolni abban az esetben is ha ellenségeskedést érzek a társalgásban Pár hónap után az egyik legfelelősség teljesebb munka felelősévé tettek, amitől féltem , hogy munkatársi kapcsolataimban ellenszenvet, fog kiválltani. Hát így is lett. Persze a a valós munkához nem ragaszkodnának !Ezt 3. hete fokozzák, még látszólag mosolyogva tűröm, de nagyon fáj, mert senkit nem turtam ki, nem pályáztam senki elől el a lehetőséget. De végül is rájöttem, hogy a kollegáim többsége még egymást sem ismerik, mindig susmotolnak egymásról is, irigykednek-áskálódnak. Én nem fogok ezért megváltozni, ma már mégnanyobb intenzitással dolgozom, új ötleteket próbálok megvalósítani amivel egyre alaposabban lehet végezni ezt a munkát,ami bizony beteg emberek testi-lelki érdkét valósítok, meg legjobb tudásom és erőm szerint főleg azért, mert olyan embereket ápolok akik rászorulnak, és töménytelen önzetlen szeretettel tudják elhalmozni az embert. 30. éve van egy barátnőm, van egy szép családom, és még sok-sok kedves barát aki így szeret. Tehát próbálok inkább egyre csak jobb lenni, mert jobb mingig lehet az ember, csak rosszabb ne legyen, és aki elfogad a munkahelyemen ilyennek annak nagyon fogok örülni aki nem azt elfogadom olyannak amilyen. Nem tudom egyet értel-e velem???

Nagyon kíváncs vagyok a véleményedre és Persze MÁSOK VÉLEMÉNYÉRE IS!!!

Nem rég kerültem új munkahelyre - most kezdenek kialakulni bennem a személyiségek,hogy ki milyen. A régi munkahelyemen fúrták egymást a csajok, itt is van minden, legfeljebb nem olyan látványosan. A régiben egy csomó lelki "nyomoronc" volt, ötgyerekes anya haragban a világgal, elvált ügyvédné tízéve férjgyűlöletben, főnök szeretője negyvenen túl, aki most jött rá, hogy elfecsérelte az éveket és se gyerek, se család... Mindegyik haragban volt a világgal.

Mostmár látom, hogy itt is mindenkinek megvan a "maga keresztje". El kell fogadni, ez van. Meg kell érteni, amennyire lehet, kmi miért ilyen. És nem magunkra venni az utálatukat az indulatukat. Ha nagyon erős a negatív sugárzás, ha nem tudjuk kezelni, akkor tovább kell lépni.