Mit teszel (vagy tennél), ha a családod nem fogadja el a férfit, akibe szerelmes vagy? (beszélgetős fórum)
Olyan nincs,persze nem vesznék össze a családomal elöbb megprobálnám kiküszöbölni a problémát azért olyan nemvolna h senki nem kedvelné a páromat végülis mindenkinek van saját akarata,még jó h az én családom nem ilyen,elfogadjuk a másikat akkár milyen nem vagyunk egyformák és ez a jó benne!
már nem azért, de a nagybátyád miért szól bele az Életedbe? Mi köze hozzá, hogy te kivel vagy? Az ö szavára meg ne is adj
olyan nincs... semmi közük, h én kivel akarok lenni..ha egy terroristával akarnék élni..az is az én döntésem lenne..hisz ez az ÉN életem :)) LOL
Nem nekik kell vele élni,nem tehenek mást,mint elfogadják,vagy beletörődnek.
Én nem foglalkoznék velük,ha fontos vagyok a családomnak úgy is elfogják fogadni,legalább is úgy tesznek.
Csak azért, hogy tiszta legyen a kép. Nem szüleim nem fogadták el a párom, mert Ők imádják. Anyukám egyenesen oda van értem. A drága nagybátyám magyarázza mindig a lentieket. De hát, ő meg nem számít nekem:-)
Sziasztok
Nálunk is voltak ilyen gondok. Nem igazán fogadta el egyik családtagunk páromat, aki azóta már a férjem. Bár, még a mai napig megkapom tőle, hogy nem hozzámvaló, nincs diplomája, stb. Ha melóhely miatt kicsit stresszesebb vagyok, akkor rögtön azt modnja, hogy biztos összevesztünk.
Én meg közlöm mindig vele, hogy szó sincs ilyenről és hogy a legnagyobb szerelemben élünk, ami igaz is, már 8 éve:-)
Szóval, nem kell mindenkinek a véleményére adni. A lényeg, hogy szeressétek egymást.
szerintem, ha szeretitek egymást, jól meg vagytok, akkor idővel elfogadják majd
az én apukám egyáltalán nem tudta elfogadni a párom, nem jósolt hosszú időt nekünk és azt kivánta, hogy bár csak szakítanánk. 10hónap ismertség után összeköltöztem a páromnak, aminek még jobban nem örült apu, sőt még jobban gyülölte, hogy el vette az ő kicsi lányát. Sokszor mentünk le hozzájuk és látta, hogy milyen jól megvagyunk, és most karikor voltak nálunk és látta, hogy milyen összhangban vagyunk. Érzem, hogy innentől már sima utam lesz, mert már rengeteget beszélgetnek egymással
Ne add fel a szerelmet, csak azért mert más nem fogadja el. Ha fontos vagy a családodnak, akkor idővel, bele törödnek és elfogadják a választottadat
Nem tennék semmit,nem nekik kell vele lenni,hanem nekem.
Nálunk is volt ilyen probléma.Egyedül jártam a szüleimhez 1.5 évig.Bár "csak"az egyik szülő nem békélt meg vele.Nem beszéltem a páromról és kész.Másfél év után megkérdezték,hogy hol van?Mondtam, hogy kint vár mint mindig...Behívták..
Ma már 7 éve együtt vagyunk.Van 2 kislányunk.
A legfontosaabb, hogy elfogadták.
Nem a családnak kell dönteni, hisz TE akarsz vele élni és NEM a család!!!!!!!!! Tehát nem sokat számít ilyen téren az, hogy ki mit gondol erről.
nagy ívbe leszarnám ki mit gondol!!!Ha nekem jó,onnantól mindenki azt mondd amit akar
Próbálkoznék megbékíteni , hogy értsék meg, hogy nekem Q az az Ember, Aki mellett boldog vagyok.Nekem sikerült,mégha nagyon nehezen ment, harcolnom kellett ÉRTE akkor is. Ö is megtette értem, értünk. Hiszen MIndkettönknek érdeke volt a kapcsolatunk. Igazi véd-dac szövetség a Miénk,34 év óta. :)
... hát én komolyan elgondolkodnék rajt! A családom nagyon szeret, és mindig is csak a legjobbat akarta nekem, DE soha nem szóltak bele a párkapcsolati dolgaimba. Ha egyszer mégis megtennék, annak már oka lehet. Valószínű jól körbejárnám a páromat, hogy tényleg akarom-e. :o)
ha szeretnem a ferfit es biztos lennek benne hogy o is szeret..es megerdemli az aldozatom...akkor a ferfit valasztanam, vele maradnek..mindenki gondoljon amit akar..en eletem, en boldogsagom, en valasztasom...---ezt gondolnam...
Ha tényleg igazán Őt szeretem nem érdekel más véleménye.Kitartok mellette és az idő meg mi ketten eldöntjük hogy tényleg illünk -e egymáshoz.
Biztos jobban látják kívülről h milyen is az a pasi, mert teszem fel én nem látok a szerelemtől, vagy h is szokták mondani, rózsaszínben látom a világot és csak ő+én...stb. a többi olyan dolgokat kizárva, amit a családom észrevett és én nem akarom elfogadni. Innentől már csak tőlünk függ h elgondolkozunk-e rajta vagy egy fülön be, a másikon ki.
Azért gondolom így, mert otthon mki elfogadja az Egyetlenkémet, egy rossz szavuk sem lehet rá:)
Elemezném az okaikat, hátha hülyeséget teszek.
Nem engedek beleszólni senkinek az életembe. Az az enyém! Úgy szúrom el,ahogy akarom. Így csak magamnak tehetek szemrehányást,hogy mekkora barom voltam.(valóban).
Én élnék vele, nem a családom. Tehát nem engednék beleszólni a döntésembe! Ha elrontom az életem, azt magam teszem. Ha másnak akarok megfelelni ilyen téren, lehet, hogy azt veszítem el, akivel boldogan élhetném le az életem. A család meg, idővel remélhatőleg megbékél a döntésemmel, és elfogadja akit én szeretek.
Én éálnék vele, nem a családom. Tehát nem engednék beleszólni a döntésembe. Ha elrontom az életem, azt magam tesze. Ha másnak a kor megfeleni ilyen téren, lehet, hoyg elveszítem azt akivel boldogan élném le az életem. A salád, idővel meg úgyis megbékél, és remélhetőleg elfogadja akit szeretek.
Az én döntésemen nem tudnak változtatni. A véleményüket elmondhatják, de onnantól kezdve nem tartozik rájuk semmi.
Véleményt mondhatnak,de én választottam.
Semmit!Az én életem,én döntök felette!
egyetlen pasi sem tetszett nekik soha, akit valasztottam. de hidegen hagy.
Semmit sem tettem,megvártam a megfelelő időt.
Kicsit sokáig tartott,de végül elfogadták.
Meghallgatnám őket, hogy miért. Lehet, hogy ők látják jól.
További ajánlott fórumok: