Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Miért lop meg a saját anyám? fórum

Miért lop meg a saját anyám? (beszélgetős fórum)

1 2 3 4
104. 06718ca650 (válaszként erre: 103. - Homokóra)
2011. ápr. 12. 13:36
nem a fórumindító kérdésre reagált. :)
103. homokóra (válaszként erre: 78. - Dodi44)
2011. ápr. 12. 05:57
Hát hogyne...az az idő elmúlt!:)
102. felhőjáró (válaszként erre: 101. - B789d47c89)
2011. ápr. 11. 16:01
Nos igen, lehet az több hetes is..:-)
101. b789d47c89 (válaszként erre: 78. - Dodi44)
2011. ápr. 11. 12:28
.....azt nem írják, hogy hány napos kenyérrel....
100. a14deb9047 (válaszként erre: 1. - 8a7fbb3d77)
2011. ápr. 10. 18:58
Javasolnám, hogy nézz át néhány gerontológiával foglalkozó szakirodalmat. Így több időskori magatartás érthetővé válik.
99. 07c4794583 (válaszként erre: 98. - Homokóra)
2011. ápr. 10. 15:53

Hú, az ápolás nagy para nekem is. Nem tudom, mit fogok csinálni. Ráadásul én külföldön élek.

Hát sajnos hogy nem érzel semmit, azt magának köszönheti. Nem jut mindenkinek egyforma sors, nem tehetsz erről. Örülj, hogy normális ember lettél mindezek ellenére.


Az embernek mindig van egy kis lelkiismeretfurdalása - nekem ez visszanyúlik a tinédzserkoromra, amikor a válás volt és amikor a problémák kezdődtek. Most már hú de okos vagyok, hogy hogy kellett volna viselkedjek, de valójában ha visszagondolok a 17 éves önmagamra, hát abszolút gyerekként gondolkodtam, nem lett volna elvárható az ilyesmi... A mai eszemmel persze, hogy másképp csináltam volna, de hát a mai eszem ma van, és most már más helyzet van.


Nem lehet semmit visszacsinálni, és épp ezért én nem reménykedem. A túlélésre és a valamennyire emberséges életre, bánásmódra játszunk, ennél több nem kell. Mi fiatal harmincasok vagyunk és az energiáunkra máshol van szükség, ha már nullával indultunk az életbe a történtek miatt.

98. homokóra (válaszként erre: 97. - 07c4794583)
2011. ápr. 10. 15:46

Köszönöm,hogy mindezt leírtad..tudod, azt nem tudom, hogy mit fogok tenni majd, ha ne adj'isten ápolásra szorul majd? Milyen döntést hozok? S egyáltalán...hogyan fogom ezt az egészet megoldani? Neki, én az egyedüli gyereke vagyok.

Annyira gáz ezt leírni..de nem érzek iránta semmit.Na..persze.. annyit, mint az ember, az embertársai iránt érez..de semmi többet..nem tudom "szeretni" , s nem tudok rá úgy gondolni,mint egy családtagra..

Sok időmbe, és erőmbe került, mire az érzelmi zsarolását kezelni tudtam anélkül, hogy lelkifurdalást éreztem volna..

97. 07c4794583 (válaszként erre: 95. - Homokóra)
2011. ápr. 10. 15:34

ó, nálunk már nem így megy. eltartjuk, tehát egy megszabott pénzből ki kell jönnie. eleinte folyton elfogyott neki meg tovább kunyerált, sőt követelőzött, hisztizett. aztán valahogy lehiggadt - részben mert ellenáltunk -, és most már beosztja a pénzt. hogy igazából nem változott, azt onnan tudjuk, hogy születésnapkor, karácsonykor előáll vele, hogy akkor negyvenezres csizmát meg laptopot (!!) akar, de megmondjuk, hogy nem, viszont elvisszük vacsorázni, mindig imádott étterembe járni, beszélgetünk. A beszélgetés kicsit furcsa mindig, mert jön az álmaival, hogy ő akkor online áruházat alapít, csak tőke kéne hozzá, de igazából összesen 4 évet dolgozott életében, azt is alkalmazottként, szóval irreális az egész. Óriási vitába nem torkollik már a dolog, mint régen, mi csendesen elmondjuk, hogy miért hülyeség (azzal nem szembesítjük, hogy milyen leépült állapotban van testileg és szellemileg), ő még egy kicsit köti az ebet a karóhoz, aztán ennyiben marad a dolog.


Annyiból nem normális anya-gyerek viszony ez, hogy soha nem fordulunk hozzá a problémáinkkal, én maximum egy nátha az, amit elmesélek, semmi más, mert nem tud ezzel mit kezdeni, vagy ami még rosszabb, okoskodni kezd. De nem is igényli, mindig egész életében saját magával volt elfoglalva. Szóval mi megtaláltuk az egyensúlyt, és ez sokban köszönhető annak, hogy az idősségének és a súlyos betegségének kövtkeztében jóval kevésbé erőszakos és látja fekete-fehéren a dolgokat, elfogadóbb lett. Persze még mindig meg van róla győződve, hogy mindig mindenben neki van igaza, de már képesek vagyunk mindketten egy ilyen beszélgetést "jó, hát akkor mindenki elmondta a magáét" vállvonogatással befejezni, és téma lezárva.


Az érzelmi zsarolással most is megpróbálkozik néha, de már annyira túljutottunk ezen a ponton, hogy nem megy már neki - pedig huszonpáréves koromban húde működött, főleg a tesómnál, ő sokkal anyásabb is volt mindig. Ugyanezzel zsarolt ki barátokból is több tízmillió forintot, szóval nála nagyobb spílert nem ismertem, de hát mindenki megöregszik, és már túl jól ismerjük.


Meg egyszer elfogy az embernek a türelme, a tűrőképessége, úgymint az anyagi keretei, és érzi ő azt, hogy ez bekövetkezett. Az 5-10 évvel ezelőttihez képest szinte normálisnak nevezhető a viszonyunk. Úgy látom, lassan te is eljutsz ide...

96. 07c4794583 (válaszként erre: 94. - Belladonna3)
2011. ápr. 10. 15:24
az, hogy te előjössz ilyen negatív vonallal, amiről szó se volt? nem hinném.
95. homokóra (válaszként erre: 91. - 07c4794583)
2011. ápr. 10. 14:48

Sajnos az én anyámat még az sem térítette észre, hogy szállóra került...pedig sokszor mentünk, próbáltuk tartani vele a kapcsolatot, de nem volt rá vevő. Hívtuk, hogy jöjjön ő is..ebédre, vacsorára..sosem jött..

S aztán mikor onnan is mennie kellett, maradt a nővérszálló..még ekkor is segítettünk reménykedtem, hogy majd változik...azóta teljesen feladtam.

Már tudom, hogy kell viselkedni vele szemben...de ehhez segítség kellett! Mert érzelmileg iszonyúan tudott zsarolni! Meg kellett tanulnom,hogyan kell a helyzetet megoldani.

A napokban is próbálkozott..sikeresen vettem az akadályt..már nem hiszek, és nem remélek!

2011. ápr. 10. 14:40
De rólad is. :)
93. 07c4794583 (válaszként erre: 92. - Belladonna3)
2011. ápr. 10. 13:57
Hogy jött ide a lenézés és az alázás? Én semmi ilyenről nem beszéltem. Sokat elárul, hogy ki mire asszociál... de nem rólam.
92. belladonna3 (válaszként erre: 91. - 07c4794583)
2011. ápr. 10. 13:04

Ne szeretsd és ne tiszteld ha ezt nem tudod megtenni,de ne is vesd meg,állj meg a középponton ha lehet.Nagy vétek amit ellened elkövetett,de gondolom életed során te is vétkeztél az ő ellenére.

Amit tettél,hogy kivontad magad az ő közegéből,ez a leghelyesebb,amit tehettél.De van még pár dolog.

Alázni valakit csak úgy lehet,hogy önmagunkat feldicsőítjük,még ha nem is gondoljuk,ez történik.Az által tudsz lebecsülni másokat,hogy magadat többnek képzeled,pedig ez nem így van.

Mindenki vétkezik életében,ki ebben,ki abban.

Ezért minősíteni másokat nem érdemes,csak levonni a konzekvenciát,és tanulni általa,tőle,belőle.

E tanulás által mindenképpen gazdagabb leszel,és hasznodra válhat.A másik dolog:tudnod kell,hogy amit eddig elértél és tapasztaltál az életedben

jót vagy rosszat,azt neki épp úgy köszönheted mint magadnak,vagy másoknak akik közreműködtek az életedben,mert mindez nélküle nem jöhetett volna létre.Ezt talán lehet érdemnek nevezni,ha úgy gondolkozunk. Ha őt lenézed,magadat is minősíted,pedig szóra sem érdemes az egész. :)

2011. ápr. 10. 12:42

az én anyám konkrétan egy egész kocsit ellopott tőlem, amikor 19 éves voltam (okirathamisítással). egyébként a történetünk homokórával nagyon hasonlít.

hogy érzek-e szeretet? valamennyit mégis, keveset. tiszteletet? abszolút nem.


mivel én már a szociális gondozótól a pszichológusig mindent megjártam, tudom, hogy nem kell és nem is szabad adni alájuk a lovat. nem kell elfogadó viselkedést tanúsítani, ha átlépi az ÉN határaimat azzal, amit művel. Húztunk egy vonalat a testvéremmel, és ahhoz tartottuk magunkat - onnantól nem volt segítség és nem volt "lehetővé tevő" viselkedés. Ez egy nagy töréspont volt neki (hogy szállóra kellett mennie), de azóta beállt egy egyensúly, és legalább a mi életünket nem károsítja. Hosszú és keserves út vezetett idáig, komoly tanulópénzt fizettünk. De nálunk nem havi pártízezer forintokról volt szó, sokkal többről (és nem csak pénzről).


Azt tanácsolom a topiknyitónak, hogy húzzon egy határt, és tartsa magát hozzá - azt, hogy a cigipénz eltüntetése ezen belül van-e vagy nincs, azt neki kell eldönteni. Mindenesetre semmiképp nem tanácsos otthon pénzt tartani, ha ebből probléma van, vagy venni kell egy széfet. Lehet a betörőkre is hivatkozni, de előbb-utóbb meg kell tudni őszintén kimondani a dolgokt. A másik fél általában úgyis tagadásba vagy hazudozásba menekül. Nehéz ez.

90. homokóra (válaszként erre: 88. - E61ee7c124)
2011. ápr. 10. 12:31
Ennyi!
89. belladonna3 (válaszként erre: 88. - E61ee7c124)
2011. ápr. 10. 12:01

"A tisztelet nem jár, a szeretet sem jár, ezek érzések, amit a másik kelt bennünk,"

Erről beszéltem. :) Az már kérdés hogy a másik kelti e bennünk,vagy a róla alkotott gondolataink.

Szerintem az utóbbi.Viszont nem is érdem kérdése,mert akkor üzletté válik.Aki nem tiszteli az életet,az nem is érdemli,de attól még van..

Ha valaki lop"_ én nem csak egy valaki"-ről beszélek

hanem arról,aki által élvezhetem e világnak mindenféle szépségét és/vagy nyomorát.Kapcsolatban vagyok vele,közeli kapcsolatba.Milyen is ez a kapcsolat?Hogyan viszonyulunk egymáshoz?

Mindenképpen megbeszélést igényel..

Szerintem nem mindenképpen.Van amikor a tettek beszédének kell hangsúlyt adni. Persze felfogás kérdése az egész.Az a baj,hogy mi emberek mindig azt hisszük,hogy amit hiszünk az úgy helyes,és azt másoknak is feltétlenül követni kellene..

88. e61ee7c124 (válaszként erre: 87. - Belladonna3)
2011. ápr. 10. 11:39

A tisztelet nem jár, a szeretet sem jár, ezek érzések, amit a másik kelt bennünk, nem megy vezényszóra.

Nagyon sok szülő nem érdemel tiszteletet, mégha az "életet" is köszönheti neki valaki, főleg, ha az az "élet" olyan....

Persze szerencsére nem ez az általános!

Ha tőlem lop valaki, akkor azt hiszem, hogy nem nekem kell önviszgálatot tartanom, és mindenképpen megbeszélést igényel.

2011. ápr. 10. 11:25

Tisztelni vagy szeretni valakit ezért vagy amazért,

véleményem szerint nem tisztelet.Félre van értve a dolog.Aki egyszer megszületett,az ne az életminősége alapján szeresse vagy tisztelje a világra segítőjét,mert az egésznek nem ez a lényege.

A lét a lényeg,ezért születünk.Aki pedig megadta erre a lehetőséget,azt tisztelni való,nem a milyenségéért hanem mert ez az élet tisztelete.

Aki ezért vagy azért szeret" az nem szeret csak üzletel,és fel sem mérte soha hogy milyen nagy dologban lett része amikor erre a világra jöhetett.Az állat is világra jön,ha elég életre való,akkor kap anyatejet,és amíg meg nem erősödik,vadásznak helyette.Aztán pedig mehet az útjára.Nem ezt kellene követni az embereknek is?

De mi üzletelünk,és elvárunk egymástól...

Ha adsz adok,ha nem adsz nem is kapsz. Ez nem szeretet,nem tisztelet.Amikor az anyád lop" tőled,vizsgáld meg magad.Miért is?Miért is kellett ennek így lenni?Kell egy kis önvizsgálat,nem pedig elitélés.Meg kérdezted magadtól hogy mennyit kaptál tőle az életben?

Persze csak akkor ha üzletnek tekinted az életed.

Én önvizsgálatot tartanék,és attól függően hogy mit vonok le,vagy adnék neki,és direkt kint hagynám mindig a tárcámat,akkor vegyen belőle amikor jól esik,rábíznám az ő lelkiismeretére,mert neki is van,hidd el!

Vagy kilépnék az életéből és soha semmiben nem támaszkodnék rá. :)

86. homokóra (válaszként erre: 85. - Felhőjáró)
2011. ápr. 10. 09:58

57. Tatjana* 2011-04-08 18:22

"csak azért mert életet adott"


A "csak" az minden. Az egész életed.


"De ha te ezt adod át a gyerekednek, amit nekem itt irsz, akkor ne csodálkozz, ha idős korodra a gyereked nagy ívben tenni fog rád."


E kedves fórumozó véleményére lennék kíváncsi..de valószínű, hogy már más fórumokat rongál! Ide-oda repül, hogy aztán nagyot taroljon az általa jónak vélt véleményeivel..mert ahogy látom, az nagyon nagy örömére szolgál!

2011. ápr. 10. 09:19
Jó reggelt :-) Lehet ki lett vesézve a dolog...de azért biztos van akinek van még véleménye a dologról
2011. ápr. 10. 06:23

No..lányok...megakadt a fórum?:) Na, ugye, hogy nem kell "feltétlen szeretni"!

Egyébként van itt olyan fórumozó akinek három gyereke van...állítólag...de akkor hogy lehet az, hogy egész álló nap csak a gép előtt ül?:)

Persze, lehet, hogy már felnőttek, és itt éli ki a szeretetlenségét az anyuka....

2011. ápr. 9. 07:14

Egy anya, nem attól ANYA, hogy megszüli a gyerekét..hanem attól, hogy szeretetben fel is neveli..mert azért lássuk be...nem mi akartuk, hogy megszülessünk!

Sokszor mondta nekem, hogy "én szartalak a világra"!

Igen, ez valóban így van...de aztán szart az egész életemre is! Még szerencse, hogy nem lett neki több gyereke!

Így most jelen pillanatban úgy éli az életét, ahogy én, gyerekkoromban..egyedül, elhagyottan, szeretetlenül!

2011. ápr. 9. 06:58

Tehát az én életemből hiányzott az ANYA! De már nem bánom...lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy mindent másként csináljak! Úgy tűnik, sikerült!:)

Büszke vagyok rájuk, s örülök, hogy én lehetek az anyjuk..

Szeretettel mindent el lehet érni..köszönöm Neked Anyám,hogy az általad nem nyújtott szeretetet én át tudtam adni a családomnak!

Sajnos Te egyedül maradtál,mint ahogy mindig is kívántad..mert Neked egy volt fontos az életben: Mindig saját magad...!Nem tudhatod, hogy mit veszítettél..de ez már nem az én problémám.

Ennyi..

2011. ápr. 9. 06:54

A szüleim elváltak 2 éves koromban.

Anyámhoz kerültem, aki akkor már keményen ivott.

Más városba költözünk. Mindig ott hagyott a házi nénire, amire emlékszem, az olyan 5 éves koromtól kezdődik. Tehát mindig ott hagyott valahol!

Házi néni nem szerette a gyerekeket. Megvert, én alámásztam az asztal alá, hogy ne érjen el, és sírtam anyám után.

Aztán, mikor 6 éves lettem, egyszer elfelejtett hazajönni. 3 napig nem látták, így értesítették apámat, aki akkorra már másodszorra megnősült. Apám eljött értem, magához vett! Ám a mostohaanyám ki nem állhatott!

A nagyszülőkhöz kerültem, meg a nagynénikhez.


7 éves voltam, mikor anyám férjhez ment egy ökölvívóhoz. Persze anyámon is gyakorolt nagy erőkkel!!

Megígérte, h elmehetek az esküvőre. Eljött a nagy nap, és én szépen kiöltöztem, 5 percenként futottam le a sarokra, hogy mikor jönnek már értem? Hát nem jöttek! K, ANNYIRA BERÚGOTT A SAJÁT ESKÜVŐJÉN, HOGY ENGEM ELFELEJTETT!!

Közben kaptam a pofonokat a nevelőanyámtól, apám meg adta a pofonokat neki!!

Anyám ekkorra már visszaköltözött a mi városunkba. Albérletben lakott. Egyszer megkeresett, 13 éves voltam. Azt mondta, költözzek hozzá, mert akkor kap egy egy szobás panellakást. Odaköltöztem! Megkaptuk a lakást!

Eszméletlenül ivott! Mindig nekem kellett haza hordani a piát a boltból. Szégyelltem.

17 évesen férjhez mentem(nem bántam meg)!

Anyám összejött egy szintén alkoholista férfivel, akivel elitták a lakást. Albérletet kerestünk neki, nem fizette, aztán kirakták. Megint kerestünk neki, ismét kirakták. Szereztem neki munkahelyet a munkahelyemen, az első nap nem jött el. Kimentem hozzá kórházkocsival reggel, hogy mért nem jön. Holt részeg volt, elküldött melegebb éghajlatra. Hozzáteszem, 39 évesen leszázalékoltatta magát a derekával. Most 65 éves, azóta nincs derékfájás!

Szóval kirakták abból a bérleményből is. Elkerült hajléktalan szállóra. Ott lakott 8 évig. Tavaly jönnie kellett onnan.

Elintéztem neki, hogy a nővérszállóra mehessen lakni!

A mai napig nem tudja az unokái születési idejét, mit csinálnak. Nem tudja, hogy az unokája megbecsült tűzoltója a városnak, nem tudja, hogy a lányunokája hogy néz ki. . . . nem érdekli! csak mindig saját maga érdekelte!

Ezen felül fél éve bekerült a pszichiátriára. Minden nap mentünk látogatni Pénzt , kaját, cigit kért. Vittünk neki.

Egy alakalommal kinn ültünk a folyosón, és elérkezettnek láttam az időt, hogy elmondjam neki, hogy én nem felejtettem!

A válasz ez volt!: "Örülj, hogy eldobtalak magamtól, azért lettél ilyen talpraesett!"

Ebben a pillanatban férjem felállt, és azt mondta:"Anyuka, megkérem, menjen vissza a szobájába,MOST!!!!!!"

Engem pedig karon fogott, és sírva távoztam...


Azt adunk, amit kaptunk..valahogy nincs semmilyen érzésem anyámmal szemben..

2011. ápr. 9. 05:03

Húúú igazán tartalmas beszélgetés :-)Jó olvasni...Ettől függetlenül én is azon az állásponton vagyok, hogy nem azért szeretem anyukámat, mert a világra hozott hanem azért, ahogyan felnevelt és biztosított mindent.

Vannak gyerekeim...de nem tiszteletet várok, vagy is annyiban igen mint más embertársainkat is tiszteljük(már aki megérdemli).Szeretetet kapnak és bizalmat...próbálom jól felnevelni őket, de nem azért hoztam világra egyik gyermeket sem, hogy öreg koromra legyen ki ápoljon, csak tiszteletből ha már megszültem...ez nem így működik.Igaza van annak aki azt írta a tisztelet egy rideg dolog.Tisztelem az idős embereket segítem a betegeket, az elesetteket, és szeretem a szüleimet.Valahogy az érzés teljesen más...úgy, hogy a többséghez csatlakoznék, akkor is ha ostobának és szemtelennek vagy akár öreg libának tűnök :-)

79. 06718ca650 (válaszként erre: 78. - Dodi44)
2011. ápr. 8. 22:23
78. Dodi44 (válaszként erre: 60. - 22342e0151)
2011. ápr. 8. 22:23
Ha megdobnak ko"vel, dobd vissza kenyerrel...
2011. ápr. 8. 22:14
Na megyek is lefektetni a legkisebbet, hogy majd évek múlva tisztelettel nézzen rám, csak mert megszültem őt! :D :D :D
2011. ápr. 8. 22:13

Figyi!

Engem ne tiszteljen a gyerekem. Sokkal inkább szeressen, hiszen a tisztelet egy rideg távoli érzés, míg a szeretet egy közeli meleg! És szeretetből legyen velem öreg koromban, ne tiszteletből. És ha már itt tartasz, akkor megkérdezném? Az adoptált fiam tisztelje az anyját mert az megszülte verette évekig aztán eldobta, engem meg szarjon le mert én CSAK nevelem őt? Ugyan már!

Sztem szeretnél te olyan üres, és sivár lenni mint én. Akkor az érzelmekre tanítanád a gyerekeidet, és a környezetedet, nem pedig a merev tiszteletre! :)

2011. ápr. 8. 21:50
És végülis mit kell az esetben tenni ha meglopja az embert az anyukája? :(
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook