Megtaláltam! (beszélgetős fórum)

Én az állatkertben láttam egyszer egy anyukát kétségbeesetten üvöltött a fia után. Elképzeltem, én hogyan üvöltenék, hogy ijedtemben látnám a gyerkőcömet mindenféle állat karmaiban, gondoltam segítek neki. Körbenéztem, jöttem-mentem, majd egy egyedülálló kissráctól (hallótávon belül egész jól elvolt, nézett valami állatot)megkérdeztem, nem te vagy Tomika?

Bólogatott. Miközben odavittem anyunak, kicsit leszúrtam, hogy ugyan már miért nem megy, ha hallja, hogy neki üvöltenek?

Anyuka meglátta, majd kitépte a kezemből, és miközben sírva átölelte, le sem vette rólam mérges tekintetét.

Nem is tudom. Én lettem volna a gyerekrabló? De nem érdekelt, hogy csúnyán néz rám és nem köszöni meg (nem is vártam)! Így is jól esett segíteni még így is.

A pályán érdeklődtetek utána, hogy nincs e ott???

Sok sikert a megtalálásához!!!

Erről a reklám jut az eszembe. Még a gyerekkoromból. -Megvan, megvan megtaláltam!

Monte Cristo aftershave.

Akkor még azt sem tudtam mi az az aftershave.

Én az IWIW-en találtam meg egy osztálytársam.

Először csak néztem,de csak a leánykori képén ismertem meg igazán.

Annyira boldog voltam!

Hát én már nagyon rég kerestem a születési anyakönyvi kivonatainkat, meg a házasságit stb. tudtam hogy együtt vannak elrakva egy díszborítékba csak azt nem tudtam, hogy hova.

Vasárnap nagytakarítást csináltunk a nappaliba és a 2 éves fiam meg naná hogy élvezte a felfordulást és a pakolást, pakolt ő is ezerrel, és egyszer csak a kezében voltak az anyakönyvi kivonataink!! :DD Még jó hogy észre vettük és nem tépte szét őket!!!

Szóval MI megtaláltuk!! :DD

Szóval,velem történt:Az itthon maradt osztálytársakkal megbeszéltük,jó lenne jővőre összehozní egy osztálytalálkozót/30 év után/.Igen ám de nem könnyű megtalální azt aki elköltözött,már a neten is keresük Őket.

A hétvégén szüreti felvonúlás volt kisfalunkban,ahol inyenes lovaglási lehetőség volt,mivel kislányunk imádja a lovakat és a lovaglást és a műsor is jónak igérkezett,mi is lesétáltunk a térre.Az első lovas valahonnan ismerősnek tünt,mire visszajött a lányommal már tudtam,hogy az egyik kb.20 éve nem látott osztálytársam sétál lovagló kicsim mellett.

Ez a pillanat volt számomra a nap fénypontja.