Mit tennél, ha kiderülne, nem sok időd maradt hátra? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Bennem, mostanában töbször megfogalmazodott ez a kérdés.Mert sajnos környezetemben 2 ember is küzd az életéért!Az eggyik beletörödve hogy már késö sajnos elöbb utobb menie kell.A másik küzd és reméll mert még pár százalék esélye van.Én pozitiv gondolkodással birok,de reálissan gondolkodom!Mai helyzetemben körülményeimmel ugygondolom nem küzdenék!Az Égiekre biznám magamat!ha ugygondolják vanmég feladatom ebben az életembe és itt a földön akkor ugyis átsegitenének betegségemen.Ha nincs akkor meg értelmetlen a küzdelem.Hátralévö életemet(ha tudnám mikor várhato a vége)Azzal tölteném hogy értelmet adjak életemnek és valami maradandot hagyjak magam után...........

Személyemben olyan ír Nektek, aki ezt megtapasztalta. 3 évvel ezelőtt, műtét után a sebész azt válaszolta, mikor megkérdeztem mi van odabenn?

Mi lenne, csurom rák!!

Ezután a patológiai eredmény, III.stádium. Az igazi szembenézés - az esemény hiába is drasztikus volt- nem ekkor történt, hanem már korábban, amikor az első leletet megkaptam.

Az viszont egy mellbevágás és nem is akármilyen. Levegőt alig kapsz! Hiába vagy túl a 60-on!

Jön a zúgolódás,lázadás, miért én?! Mert igazságtalannak érzed,mert vannak rosszak, sokkal öregebbek, akkor miért nem Ők?

Aztán jön az elfogadás és a lelkiismeret-furdalás a korábbi gondalaidért.

Ezek a szakaszok, kinél mennyi idő? Szerintem egyéniség, habitus kérdése.

Aztán jöhet az, hogy összekaparod, majd megrázod magad és megpróbálod felvenni a harcot, hátha...és ez az érzés egyre erősebb lesz, végül ez lesz a cél.

Nem biztos, hogy sikerül, de legalább teszel érte.

Sajnos ez utóbbi szakaszt nem mindenki éri el, feladják. Találkoztam olyan fiatalemberrel a sugárterápián, akire sajnos így kell mondjam, szinte rajta volt a halál bélyege.Nem azért, mert annyira rosszul volt, hanem azért, mert feladta, minden megnyilvánulása erre utalt.Szerettem volna

jól megrázni, ébredj! Harcolj!

Nem vagyunk egyformák! Szóval erről kár vitázni, íróeszközökkel majdnem összeakaszkodni! Békesség!

Minden akkor döl el, amikor ilyen helyzetbe kerülsz. De kívánom, hogy a gondviselés ettől minden itt lévő harciast kerüljön el!

És közben szerintem, nem befolyásol, hogy van pénzed, vagy nincs, van családod, vagy egyedül élsz. Minden attól függ, milyen ember vagy, lélekben milyen erős vagy. Erre kell edzeni, hogy erősek legyetek, semmi ne fogjon ki rajtatok.

Sok sikert hozzá!

Értelek:)

Ezeken már átsiklok mióta fórumozok...

Most is úgy próbálok élni. A terveket leszámítva!

Próbálnék többet segíteni másoknak, több időt tölteni a családommal....következetesebb és őszintébb próbálnék lenni...mint most:)

Tehát kb. ugyanúgy...!

Nehéz kérdés és mindenki csak akkor tudna igazán

válaszolni,ha átélné.Megpróbálom azt válaszolni,

hogy hálát adnék az eddigi életemért.

Tatjána:csodálatos szép napunk van!

Jajj, Tatjana*.. bocsi, csak azt akartam írni, a Tánya név a Tatjana beceneve..:)

Mégegyszer bocsi, de megszoktam a név ezen becézését, hiszen van Tatjana ismerősöm. :)

Így van. Meg megpróbálja lezárni a folyamatban lévő ügyeit, hogy ne hagyjon hátra sem anyagi, sem lelki terhet a szeretteinek.

Egyébként sértőnek találom az egyik hozzászólónak azt a megjegyzését, hogy "egy másik fórumon már hetek óta ezt nyomják"... ha nem tetszik, ne olvassa! És örüljön, hogy neki nem kell ezt "nyomni"...

Ja és kedves Judit, nem vagyok Tánya. A reg-em Tatjana*

:)

Annyira szép ez a mai nap, nem de bár?:)

nem tudom te olvasod e amiket írsz mert semmi köze ahhoz amiket én írtam..én cska azt írtam mit tennék ha tudnám meghalok..

ne akarjon senki hit téríteni(katolikus vagyok amúgy,de nem is erről szól ez az egész) engem...főleg ne úgy,hogy a fórum nem is arról szól!