Azthiszem a gyerekem skizofrén! Van valaki hasonló helyzetben? (beszélgetős fórum)

Én is mondtam és még mások is.

Igen, a korlátokat azért nem szabad teljesen lerombolni, de lazitani kell rajta:)

Sok sikert és néha azért ird, hogy alakulnak a dolgok.

Tudtam, hogy nem skizofrén és azt is, hogy az apja miatt ilyen:)

Ez meg elmúlik:))))

Itthon van a fiam. Voltunk kedden terápián. Jól alakulnak a dolgok. Nem skizofrén, ami a lehető legjobb hír!

Van barátnője, és nagyon jó hatással van rá, és mindenkire. Sokat van nálunk, és jól érezzük magunkat vele. Remélem innen felfelé vezet az út a gödörből.

Köszi a szurkolást.

Most hétvégére hazaengedik eltávra, csak vele fogom tölteni a hétvégét, megpróbálok minél többet beszélgetni vele.

Az arab nevű virág féle emberek sajnos mindig visszajönnek, mint a boomerang, már biztos beregisztrált valami más néven ...

Legjobbakat:) szurkolok.

Az arabnevű virág, távozott a hoxáról....

Igen, nekem is sok jó tanácsot adott ez a pszichiáternő, kemény, de szimpatikus. Itt olvastam az interneten erről a drnőről, hogy misszionárius is.

Most egy férfi kezelőorvosa van, de nem tudtam még elérni őt.

Szia!

Akkor ezek jó hirek.)))

Tudtam, hogy ilyen van a háttérben.

Remélem tudnak ebben segiteni, illetve elmondják, hogy tudsz te is segiteni ezzel kapcsolatban:)

Szia! Nagyon aranyos vagy!

Voltam nála tegnap is és ma is. Nagyon jó orvost kaptunk. Megállapították, hogy gyerekkorában ért trauma az az apja miatt van. Ő kötődne az édesapjához, igénye lenne a kapcsolatra, holott ő egy alkoholista hajléktalan lett sajnos, és sosem törődött a fiával. Erik mindig várta, de még szülinapra, karácsonyra sem telefonált. A pszichiáter szerint ez a szorongása maradt meg, ez az alapja mindennek, és nem látja őt skizofrénnek. Ma vettek vért, vizeletet, holnap lesznek tesztek, a héten vizsgálatok. Ápoló szerint gyógyszerre akarják beállítani, de sajnos nem tudtam orvossal beszélni ma, mert hívtam vagy 6x, de nem értem el, mindig kerültük egymást, mert én mától iskolába járok.

Tegnap bent fogták a pszichiátrián ...

Reggel megint dührohama volt, családgondozó mondta menjek el háziorvosához, ő adott beutalót az ambulanciára. Apuval elvittük, igaz ott sem akartak foglalkozni vele, mert nincs 18, nehezen értem el, hogy foglalkozzanak velünk, de jött az ügyeletes pszichiáter doktor, aki elolvasta az általam leírt dolgokat, beszélt a gyerekkel, és mindjárt olyat látott rajta, hogy már vette is fel az osztályra, hiába csak felnőtt pszichiátria. Azt mondták 24 órás megfigyelés, de nem mondták, hogy hazahozhatom ma - nem is lenne értelme ha már idáig eljutottunk - viszont holnap akar velem beszélni a doktornő, megyek is be holnap.

Sajnálom.

Ha tényleg az a betegség amire gondolsz, akkor viszont hiába azon gondolkodni, mit hogyan kellett volna csinálni, ne vádold magad, hogy ha ezt tettem volna, vagy úgy lett volna...,hiszen mindegy tulajdonképpen mi a kiváltó ok, előbb-utóbb jelentkezett volna. Ha megfelelő gyógyszeres és egyéb kezelést kap, normális életet élhet és minden rendbe jön. A vadaskertről nemrég volt egy riport a Tv-ben, csak arra emlékszem, hogy a szülők dicsérték nagyon.

Ez nem jó hír sajnálom:(

Arra gondoltam nem lehet, hogy az iskola nem jó neki? A lányom osztályában is vannak lógós gyerekek és kiderűlt túl erős nekik a suli az Ofő kérte is a szülőket vigyék át könnyebb iskolába.

Kicsit elmaradtam, mert elég sok a menni való a fiam után is. Családgondozó, pszichológus. Holnap Kaposvár. A családgondozó is megállapította, hogy beteg sajnos, és szakemberre van szüksége. A vadaskert alapítványt mondta ...

Egész héten megint nem ment suliba, nincsenek érzései, dühöng ha valami nem úgy alakul ahogy ő azt akarja.

Értem. Akkor az mindenképp jó ha te is belátod, hogy valami nincs rendben és pozitívan állsz hozzá.

Egyébként a problémáidtól ne érezd magad rosszúl, nincs olyan ember akin egy pszichológus ne tudna dolgozni.

Hol rontjuk el? Hidd el ha rájönnél és mégegyszer kezdhetnéd akkor is ugyan így csinálnád mert a jellemünkben benne van csiszolni tudunk de változtatni nem nagyon.Én még mindig azt mondom túl nagy baj nem lehet nálatok csak lehet te kerítesz neki túl nagy feneket.Szerintem te sem tudod hová tenni hírtelen azt, hogy a fiad kezd felnőnni.Azért ez a kémkedés meg leviszem a nagyszülőkhöz ne maradjon egyedül.Ezeket megértem mert én is most átélem.Az én lányom is 15 éves kamasz.Tud ő is furcsa dolgokat produkálni.Hozzáteszem mindig egy jótanuló, tisztelettudó, kedves, aranyos kislány volt illetve most is az pont ezért fura nekem mikor a jellemével ellentétes dolgokat művel.Tegnap azt kérdezte meg tőllem mi a véleményem a vizipipáról ma pedig azt kiskorunak eladnak-e alkoholmentes sört.Na a mait már nem álltam meg szó nélkül és viccesen megjegyeztem miért berugni készülsz?Aztán nevettünk egy jót.A múltkor pedig már vagy 3 napja dulifulizott, nem szólt senkihez, miután már megkérdeztem mi baja van amire az volt a válasz hagyjam már békén keresi önmagát:)Én meg azt mondtam jó de ha kérhetném próbáld már meg kicsit gyorsabban megtalálni mert a viselkedésed kissé zavarja a családot.Ezen is jót nevetettünk és utána minden oké volt.Erre csak azt szeretném mondani ha bepánikolok és túlreagálom lehet, hogy sokkal rosszabbat érek el mintha hagyok mindent a saját medrében folyni.

Ma például bejelentette, hogy az osztályuk 2 napos kirándulást szervez egy közeli erdei táborhelyre amivel gond nem lenne csak tanári felügyelet nélkül.Én is berezeltem mivel az osztályösszetétellel vannak gondok de nem mondtam sőt azt mondtam menjen mert sokkal rosszabb ha kivonja magát a társaságból és ha ugy érzi nagyon gáz még mindig tud hivatkozni kis rosszúllétre aztán hazajön de egyáltalán nem biztos, hogy rosszúl fogja magát ott érezni.Biztos, hogy nem leszek nyugodt de én csak próbálom megtanítani táncolni viszont helyette nem tudom eljárni neki kell megtanulni bizonyos élethelyzeteket kezelni.Pont ezért nekem az is furcsa miért viszed le a nagyszülőkhöz a 17 éves fiadat? Ez rém kellemetlen lehet neki, hogy nem bízol benne.Tudom azért teszed mert így nyugodtabb vagy de tudomásul kell venned, hogy eljött az idő amikor a fészekből ki kell őket engedni és ha repülni akarnak hadd menjenek de éreztetni kell velük, hogy az ajtó mindig nyitva áll ha vissza akarnak térni.

A fiam anyukáméknál van, mégpedig azért, mert általános iskolai osztálytalálkozóm lesz. Ugye mi elköltöztünk 100 km-re, és nem szeretném magammal vinni, mert sajnos ott olyan a társaság, hogy veszélyes ha elvinném magammal. Sose sült még el jól. Igazából nem is akart jönni. Az iskolai találkozón pedig nem lesznek gyerekek, csak mi, akik együtt jártunk általános iskolába. Remélem érthető.

Ennek ellenére sok időt töltök a fiammal, és ezen a héten kifejezetten jó volt minden, öröm volt minden perc.

Majd később leírom mire gondoltam ami történt, de most mennem kell, jön értem a barátnőm és megyünk 100 km-re délnek :) az osztálytalálkozóra.

Zsula, azt elfelejtettem írni, hogy én is együtt járok a fiammal a pszichológushoz, sőt van itt helyben egy pszichológus, akihez bármikor mehetek. És nem csak azért mert ajánlották, hanem mert érzem, hogy nekem is jó.

Én is 22 évesen szültem, és vannak dolgok, amiket ma már én is máshogy csinálnék, de kérdés, hogy jó lenne e? Ez az út úgymond bevált és ha változtatnék, mert megtehetném, lehet nem lenne jó...

Azért ha leirnád néhány szóban mi történt, amit elrontottál, lehet rájönnénk mit tehetnél, hogy annak hatását most a jelenben tompitsd.

Én majdnem biztos vagyok benne, hogy a fiad ezt a túlzott ellenőrzést vetiti ki viselkedésével. 17 éves, már meg kell tanulnod benne megbiznod!

Nem, nem fejedre olvasás! Csak azt gondoljuk, hogy segitenek azok, amiket leirunk.

A mai napot épp vele fogod tölteni.. és a fiad? Ő hol lesz? Egy kicsit ő is lehetne veletek ilyen alkalmakkor is. Persze nem mondom, hogy egész nap, csak néhány órát, ami belefér az idejébe.

Szia!

Ha olvastad a fórumot, sosem mondtam azt, hogy én nem vagyok hibás. Azt is tudom, hol rontottam el, de ez nagyon hosszú történet, és sajnos sokan mondják azt (és én is) hogy ha visszamehetnék 15-20 évet az időben, már tudnám hogy kell csinálni.

A következetességgel nagyon igazad van. Nem ment ... Már menne ... Voltak olyan körülmények az életünkbe, amikor egymásba tudtunk csak kapaszkodni, és fiatal felnőtt fejjel ezt kihasználja.

Kék iriszkét nagyon becsülöm, és örömmel olvasom sorait, és senkitől sem azt várom, hogy most csupa jót, megnyugtató szavakat írjon, hanem igen is örülök annak is, ha értelmes, tapasztalt emberek megmondják azt is, - amit ennyiből lehet - hogy mit csinálok rosszul. És úgy érzem Te is és Kék iriszke is ezt a tábort képviselitek. Ezért köszönöm mindkettőtöknek, hogy a "fejemre olvassátok" hogy hol vétek. Tudom mire kell odafigyelni. Lehet már túlaggódom a dolgot, de régen nem voltam se "nyomozó" se nem vittem be az ételt (most is ritkán fordul elő) . A szüleim mindig mondták, hogy miért nem megyek utána, miért nem ellenőrzöm le a dolgait, talán ezt belém sulykolták az elmúlt évek alatt, azért alakult ki nálam, hogy kb 2 éve amióta fiatal felnőtt nyomozok utána, nehogy valami tévútra térjen, ha meg rossz felé veszi az útját, akkor időben közbe tudjak lépni. Lehet ezt is túlzásba viszem. Ezt a fórumot nem mutattam meg neki, nem is tudja, hogy van, csak kérdeztem tőle, hogy ismeri-e ezt a nőt, aki irogatott, mert olyan infot kaptam, hogy személyesen ismeri a fiamat. Persze közben kiderült ki is az a gonoszkodó, és az is, hogy fiam sose látta, nem tudja kicsoda. És tudom, hogy így van.

Igen, gyenge voltam, de már ezen nem tudok változtatni. Sok mindent másképp látok már mint 22 évesen, mikor szültem. Ha lenne még egy gyerekem, tuti már tudnám mit hogyan kellene jobban csinálni. Nagyon remélem, hogy még tudok javítani a helyzeten, és jó irányba terelni a fiamat, hisz mindig nekem is az volt a célom, hogy jó ember és jó apa legyen. És ezt sosem adom fel!

Van egy barátnőm, aki teljesen úgy beszél velem, mint amit te írtál. Van 3 gyereke, nagyon következetesen, szépen neveli őket. Mindig felnéztem rá. A mai napot épp vele fogom tölteni.

Köszönöm nektek, hogy írtatok!

Köszi:)

Én nagyon szerencsés vagyok, vagy valamit jól csináltunk:) Az én fiam sosem volt kezelhetetlen:)))

Sem csecsemőnek, sem kisgyereknek, sem kamasznak, sem most:)

Próbáltam mindig következetesen nevelni. Mindig mondom neki, hogy ránk mindig számithat.

Az elképzeléseit igyekszem mindig támogatni és úgy befolyásolni, hogy azt ne érezze. Ha valamit nem tartok jónak elmondom neki, hogy miért. Ha valami számomra olyan dologgal áll elő, amivel nem tudok azonosulni, akkor nem terrorral, hanem érvekkel győzöm meg. Sok dolgot hagyok neki kipróbálni, de ezekben az esetben előre adott korlátok között. Ha büntetésre volt szükség, akkor mindig olyat alkalmaztam, amit be tudtam én is tartani! Nem volt olyan, hogy a bünti megszűnt, mert 5 percig jó voltál, hacsak nem ezt mondtam neki előtte. Sosem fenyegettem, nem kritizáltam a barátait. Egy gyereknek nincs rosszabb annál szerintem, ha azt hallja nap mint nap, hogy te nem vagy erre képes, intézetbe adlak, hülyék a barátaid, stb. Ha érdekes divatot akart követni, akkor abban is benne voltam, de mindig finomitottam rajta, annyit, ami elfogadható volt a számára. Ha gondja van elmondhatja. Sosem szidom a tanárokat előtte, hiszen a gyerekek csak akkor tisztelik a pedagógust, ha a szülő is azt teszi. Sosem szidok előtte senkit. Sem az apját (bár nincs is miért), sem mást. Ha én valakivel nem jövök ki jól, az nem jelenti azt, hogy neki sem kell vele jóban lenni.

Nem telepszek rá, azaz hagyom, hogy csinálja, amit akar. Természetesen ezt is bizonyos korlátok között. És nem hagyom magára a problémájával. Csak akkor folytam bele a bármilyen társas ellentétekbe, ha nagyon gázosnak itéltem meg a helyzetet. Csak akkor mondok véleményt haverokról ha megkérdez. A szórakozást az életkorához képest korlátoztam. PL. 15 évesen még velünk szilveszterezett. 17 évesen már mehetett szórakozni, de x időben otthon kellett lennie. Sportolni járt, igy az edzések is lefoglalták és olyan haverjai voltak/vannak, akik hasonlóak hozzá. Ha szakit a barátnőjével együtt sirunk, illetve ha valamelyik haver, barát sikert ér el valamiben, együtt örülünk, nem pedig azt mondom neki, hogy látod te erre nem vagy képes. Mindig biztositom arról, hogy ő is jó valamiben és nem kell mindenkinek ugyan abban.

Sajnos még mindig nem tudom, hogy jól csináltuk e, mert ugye ez majd akkor derül ki, ha majd neki is családja lesz.

Azt viszont tudom, hogy sosem volt vele olyan problémám, ami miatt szégyenkeznem kellett volna:) Az alapvető udvariasság még több is benne, mint kellene, sosem volt verekedős, hőbörgő. Minden évben volt intője, mert fecsegett az órán, és egyszer verekedett a suliba, de azon ő lepődött meg legjobban és a tanárai:) Mert nem voltak ehhez hozzá szokva:) Sajnos a tanulásával voltak gondjaim, de sosem drogozott. Nem szereti az italozást, de ez nem azt jelenti, hogy nem iszik meg 1 sört, vagy valamit. Pusztán amikor kipróbálta azt mondta neki nem izlik annyira, hogy mindig kelljen.

Azt gondolom, hogy sokan azzal rontják el a nevelésüket, hogy nem következetesek, illetve a gyerektől olyanokat várnak el, amire nem képes.

Én is szerettem volna ha a fiam is kitűnő tanuló, mint a legtöbb gyerek a családunkban, és ő is főiskolára vagy egyetemre ment volna, de őt más érdekelte.

Mi is jártunk pszichológushoz, bár mi azért, mert a fiam dadog ha stresszes. Ezért is érdekes számomra, hogy nem fogadnak, nem foglalkoznak veletek. Nem kellett várnunk. Amikor elhatalmasodott rajta, rögtön találtam szakembert. Nem maszekot, mert én sem tudtam kifizetni, hanem a nevelési tanácsadón keresztül. Ahova irányitottak minket, helyben volt pszichiáter, pszichológus, logopédus. Hónapokig jártunk heti 3 alkalommal. sokat segitettek a fiamnak és nekem is. A fiam olyanokat is elmondott nekik, amiket valamiért úgy gondolt, hogy nekünk nem. Ekkor 9 éves volt és azt gondolta, ha elmondja, akkor én bemegyek a suliba és üvöltözök majd a tanárral:) Sosem csináltam ilyet:)

Jó hosszút irok, de ez van:) Csak azért próbálok meg "okoskodni" mert láttam olyan fiúkat, akikkel a szülők máshogy viselkedtek, mint mi. Azt nem mondom, hogy rosszul, de valahogy csak látszólag jól és a gyerekük később nem jó irányba ment....

Szia!

Pár napja olvasgatom ezt a forumot és most ugy döntöttem írok.

Én is ugy látom amit házon belül nem tudunk megoldani azt idegen sem fogja viszont valóban talán ez már nem általános kamaszkori probléma Bár!én azt sem zárnám ki, hogy mégis.Furcsa dolgokat művel a kamaszkori hormonváltozás.Még a gyerekkor ajtajában állnak de már a felnőttkor küszöbén, tehát sehol sem igazán ezen kell nekünk őket átsegíteni.Nekem végig az jön le írásodból, hogy gyenge vagy.Nem értem miért tűröd, hogy így beszéljen veled, miért viszed a szobájába az ételt stb.Én ugy látom olyan dolgokat amiben következetesnek kéne lenni ráhagyod amit viszont el kéne nézni azt észreveszed.Azt az aranyszabályt ne feledd, hogy mindenki annyit enged meg magának amennyit te megengedsz neki!

Azt sem értem miért nyomozol utána és miért mutatod meg neki mit válaszoltak a róla szóló segítségképp indított forumon?

Az, hogy egy gyerekből mi lesz jó vagy rossz értelemben soha nem a géneken múlik hanem a szülőn.Gyereket valóban nem könnyű nevelni lehet jól vagy rosszabbúl de a nagy hibákat ki lehet szűrni.Én azt gondolom ha te erre nem jöttél rá hogyan kell szerintem veled is baj van.

Sokféle tanácsot olvastam itt de valamit még senkitől nem hallottam.Azt, hogy szerintem te is mindenképp menj el a gyerekkel az orvoshoz és vegyetek rész családterápián mert te ebben ugyan ugy benne vagy.Bár azt gondolom ha igazán lelkiismeretes dokira találtok ezt ő is így fogja látni. Kívánom a legjobbakat.

Mégvalami

kék írisz nagyon jókat írt és neki is van hasonló korú fia akivel már átment a kamaszkoron és nem is csinálta rosszúl. Érdemes meríteni a tanácsaiból.

Igazad van, csak ha valaki átmegy vádaskodásba, azért az vérlázító nem?

Nagyon felnőtt már? :) A korára gondolok, ha publikus