Sosem lesz már semmi? (beszélgetős fórum)

Köszi, arra szükség lesz!

Annyi szerencsém van, hogy unatkozni itthon nem tudok, mert állandóan kreatívkodok valamit, de amúgy...

Munkát nekem ajánlottak mint írtam többször, de tényleg mindig olyat, amit valamiért nem tudtam elvállalni és ez a valami főleg tényleg a vezetés volt. Mikor frissdiplomás voltam, akkor utána majdnem egy évig nem volt semmi, utána is csak úgy, hogy az itteni jegyzőnek kellett egy diplomás, akit felhasznélhat egy pályázathoz. (De borzasztó munka volt és halál uinalmas)... Azóta viszont semmi elvállalható..

Nekem már az is óriási dolog lenne, ha elköltözhetnék itthonról, sőt! Talán ez a legfőbb célom, mert nem szólnának bele atyáskodóan az életem minden kis momentumába. Néha úgy kezelnek itthon mint egy kis hülye tinédszert mert egyre szenilisebbek.

De költözni nem lehet, míg nincs hová és miből. (Bár anyósom tárt karokkal várni és nagyon nagy házuk van, de nem akarok egyik szülőtől a másikhoz költözni).

Mostmár mindig ez lesz???

25 éves vagyok és még itt élek anyám, meg apám nyakán. Hiába van 2 éve barátom, egyelőre nem tudunk összeköltözi, ő pl. épp Pesten végez egy tanfolyamot, aztán szabolcsba helyezik gyakorlatra, aztán ki tudja hová dolgozni...

Én meg itthon ülök a diplomámon mióta lejárt az első szereződésem, ősz óta, mert ha esetleg hirdetnek is valamilyen állást, arra vagy nem kellek, vagy ismét valami rendszerbe akarnak bevonni.

Főiskola óta se barátaim, se senki, esetleg neten egy-két ember, ami nem ugyanaz. Az itteni lakosok között pedig nem találom magam.

Szó szerint itthon vagyok minden nap és még a vásárlást is netről rendezem, mert így a leggazdaságosabb. Most, hogy jó idő van megyek motorozni, biciklizni, de azt is csak céltalanul, senkihez.

Újságíró vagyok és művelődésszervező, népszerű szakmák, semmi üresedés. Ráadásul semmi másra nincs kereslet, ami érdekel. Történelem, irodalom, kreativitás (tervezés végzettség nélkül, ugyan..), talán még kertésznek is elmennék, ha nem lenne más...

Tanulni nincs pénzem, hisz nem keresek, munkaügyis tanfolyamokra nem vesznek fel, mert mindhez értek (pl. számítógéphez, van nyelvvizsgám stb).

Ha pedig háromhavonta felkínálnak egy munkalehetőséget, vissza kell utasítanom, mert vezetni kéne hozzá, nekem meg hiába van jogosítványom, max a motortól nem félek, olyan rossz a szemem...

Mindezt megkoronázva, itt van az a tény, hogy kis faluban és elmaradott megyében élek...

Van ebből kiút, vagy mindig itthon fogok varrogatni, vaterázni és magamat szórakoztatni, miközben egyre öregedő szüleim folyamatos zsörtölődését és burkolt beszólásait hallgatom nap mint nap?

Más is van ugyanígy? Bár biztosan... :(