Alvászavar, avagy hogyan tanítsuk meg a gyereket aludni - könyvből? (beszélgetős fórum)

koszonom, igyexem.

Jo ejt mindenkinek!

Sziasztok!

Van egy par percem gyorsan kommentalnek is par dolgot.

Jozsu: nagyon belemasztal a lelkembe. Hogy ne lenne az irasod serto amikor 8 kerdojel van a kerdezendo mondatod vegen????????

Ezt itt sosem ertettem a hoxan. Ha van olyan cikk vagy forum/tudasbazis kerdes amire en csak negativan valaszolnek vagy engem tulajdonkepp nem is erint akkor ahhoz nem szolok hozza. Nem azt mondom, hogy ezt a modszert Biblianak kell venni es ezt kell kovetni. Kinek a pap kinek a papne. Ki katolikus, ki muszlim, ki zsido es igy tovabb, de mindenkit tiszteletbe tartok.

En is enekelgetek a gyereknek, az icipici hazikot. :-)) Probalgattam nagyon sok mindent. Ne ersetek felre nem veszem rosszul a negativ kritikat csak ugy gondolom ennek itt most nincs helye mert ez egy CIKK. Akinek tetszik vagy hasonlo cipoben jar az olvassa el kommentalja. Ez olyan pl hogy nem fogok egy horgasz ujsagot megvenni majd beirni a "postabontas"-ba vagy kommentalni egy irast.

A nemalvós babák anyukáinak vigaszul, Ranschburg tanár úrtól pár idézet:

"...vannak babák, akik nyugtalanabbak, sírósabbak a többieknél, és ez veleszületett temperamentumjellemzők következménye, nem a nevelés hibája!"

"Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle!"

"...a szülő legfontosabb feladata nem az, hogy megtanítsa a nyűgös csecsemőt egyedül, hang nélkül elaludni, hanem az, hogy bizalmat ébresszen gyermekében! Arra kell megtanítania, hogy érezze:nincs egyedül! Hogy érdemes a világot megszólítani, mert ez egy olyan világ, amelyik válaszol, ha szólnak hozzá! Lehet, hogy a ,ferberizált' gyerekek hamarabb elcsendesednek, mint a többi nyűgös baba, bár ebben sem vagyok egészen biztos. Ráadásul azonban tapasztalatot szereznek arról, hogy a világ közönyös és érzéketlen, és ezt a tapasztalatot - akarva akaratlanul - életük további éveiben folyton szem előtt tartják. Bizalmatlanokká válnak, nem kérdeznek, és ha vannak is gondolataik, elképzeléseik, ezeket nem osztják meg másokkal: - Minek? Hiszen úgysem érdekel senkit!...A segítséget, amire vágyom, úgysem kapom meg senkitől!"

sziasztok!

koszonom a sok hozzaszolast, olyan hulyen jott ki, eddig lestem, hogy mikor jelenik meg a cikkem es most h elutaztunk most jelent meg. tavol leszek pentekig de igerem utana bepotolok mindent es jovok, ne haragudjatok!

Igen,szerintem ez nagyban a határozottságon múlik.

Ha látja a gyerek,hogy lehet huzakodni,akkor azt teszi.Mi mindig ragaszkodunk ahhoz,amit előre megbeszélünk velük.Ha pl ott kell lenni mellette kicsit,akkor az annyi amennyit megbeszéltünk,és nem több.Nem megyünk vissza harmadszorra is,akkor sem ha hisztizne.Rögtön kihasználják,ha tudják a helyzetet:)Nekünk a délutáni alvásnál szokott néha próbálkozni a kicsi hétvégén.Mert ugye a nagyobb nem alszik,de Ő nem is igényli.Ezért ilyenkor Ő sem akar,vagy megpróbál huzakodni.Legyek ott vele,fázik,melege van,éhes,szomjas,túl sötét túl világos van...stb,végtelen a skála.Én mindig rövidre zárom mondjuk.Ha semmi nem felel meg,akkor leteszem,elköszönök,és kimegyek a szobájukból.

Az összebújás tényleg nagyon jó velük,mi nem szoktunk le róla még most sem,de így altatni nem szoktam őket,mert habár nekem is nagyon jó érzés volt,de nem a agyerek érdeke ez.Csak Őket zavartam volna össze vele,ha a kialakított rendet felborítom.Így este ez a lefekvés előtti rituálék része volt,és most is az.

Gratulálok,hogy ilyen kitartó voltál és ilyen ügyesen megoldottátok a problémát!

Én nem igen tudok ehhez szólni érdemben,mert pici korától a lányom jó alvó éjszaka,eleinte nálunk aludt de szigorúan a kiságyában,beletettem és ott aludt el,majd átkerült külön szobába,lefektetem és maga alszik el a sötétben,talán ezért is alszik nyugodtan mert ezt szokta meg.

Az én legkisebbem is 3 lesz a nyáron.Nekünk is vannak olyan időszakok,hogy pár napig átjárkál éjszaka hozzánk.Én szépen vissza viszem olyankor az ágyába,megnyugtatom,hogy nincs semmi baj,alhat nyugodtan tovább.Ő is most kezd el félni dolgoktól,de megmagyarázzuk neki,hogy nem kell.

Nálunk nem számítógépezhetnek a kicsik,a tv műsorokat pedig szelektáljuk miket nézhetnek,és nagyon keveset.Olyan időszakok is vannak voltak,amikor este nem akartak elaludni.Ezeket átvészeljük,de nem változtatunk a szokásokon ezért.De ekkora gyerekeknek már meg lehet magyarázni a dolgokat,megértik nem babák már.

Tökéletesen egyetértek Veled! Tudod, az a legnagyobb bánatom, hogy nagyon rossz példákat látok magam körül, mondhatnám, egyre rosszabbakat. Nem akarom magam ellen uszítani a beszélgetőpartnereket, ezért hangsúlyozom, hogy a tapasztalataim a SZMÉLYES KÖRNYEZETEMBŐL származnak, de egyre többen értelmezik félre az anyaságot. Először is a gyed azért van, hogy az időnk és energiánk nagy részét a picire fordítsuk. Sok anyuka azt mondja nekem, egész nap együtt van a gyerekkel, ami igaz is: beülteti az autóba, és hurcolja magával mindenhova. Szólni egy szót se szól hozzá, mert "úgyse érti még"!!! Azt mondja, megad neki mindent: tényleg elhalmozza a legdrágább játékokkal, de nem játszik vele. Azt mondja, követelőző a gyereke, aztán kiderül, hogy azért, mert nem hagyja őt állandóan netezni, meg sorozatokat nézni, meg mittomén...

Én is követtem el hibákat, sokmindent másképp csinálnék, sokkal jobban... de 5 éves korukig egy pillanatra sem hagytuk magukra a gyerekeket, és aki éppen "ügyeletes" volt, az feladatának érezte, hogy ne csak köztük legyen, hanem foglalkozzon is velük (a férjem 3 szakba járt dolgozni, de amikor otthon volt, számára is első volt a gyerek...)

Kinek mi válik be, be ennyire különbözőek a csöppségeink. A cikkíró is írta, hogy mennyi mindent kipróbált, mire vmi bejött. Tök jó, hogy bejött, megoldódott. De azt gondolni, hogy akkor innentől kezdve mindenkinek az az üdvözítő...???

A fiam másfél évesen aludta át először az éjszakát, és azóta sem ez az általános (23 hónapos).

Három hónapos korától letettem a kiságyba, sötét, kimentem, elaludt... mégis felébredt, mégis sírt, pedig ugyanúgy, ugyanott volt.

Az esti lefekvés-elalvás amúgy nem okozott-okoz gondot sosem, de voltak időszakok, amikor óránként ébredt heteken át. Elmúlt. És nagyon korán kel, a mostani fél6-6 már nagyon jó:)))

Sziasztok!

Kisfiam 15 hónapos és még egy éjszakát sem aludtunk át. Engem nem visz rá lélek, hogy ilyem-olyan módszerekkel kezdjek kísérletezni (még akkor is dührohamot kap ha éjjel cici helyett inni vagy cumit akarok neki adni) Főleg, hogy ott a nagyobb is... Mi is sokat keltünk óránként, 2-3 óránként, nehezen javul a helyzet, de bízom benne, hogy mi is alszunk majd rövidesen. Én sajnos nem hiszek a praktikákban, ha a babám felsír akkor felveszem, megnyugttom, visszaaltatom. Szerintem csak össze kell állni a képnek: tele pocak, jó közérzet, egészséges fáradtság, idegrendszer érettsége (napközben ért ingerek feldolgozási folyamata), alváshoz megfelelő légkör. Egy hibádzik, már nem megy. Várom a pillanatot...

Lányomnál mindent ugyanígy csináltam, ennyi idősen ha kelt is, csak egyszer. Szóval valóban minden gyerek más....

Én is így gondolom.Én nem szoptattam sem óránként,sem aludni nem hagytam őket cicin,hiába lett mostanában divat.Én nem tartom ezt jónak.

A sok testi kontaktust igen,de nem amikor elalszanak.Én olyankor ha nyügisek voltak,csak bementem,simogattam,énekeltem...stb.

Mondjuk sírni nem hagytam őket sosem,de nem is volt rá szükség.

Nálunk is megvan születése óta a napi rutin, mégis rossz alvó. Most 2,5 éves és hetente többször felkel éjszaka, van, hogy át is jön. Nagy ágyban alszik, mi odafekszünk mellé és úgy alszik vissza. Minden gyerek más, másra van szüksége, meg kell találni, kinek mi válik be. Ha valakinek könyvből sikerül, akkor abból. Lehet, hogy magától nem jut eszébe a könyv segítségére lehet, mert nincs senki más, aki tanácsot tudna neki adni. És nálunk is voltak átmeneti időszakok, mikor jól aludt, kb. fél évig, aztán fél évig rosszabbul. Pedig ugyanaz az esti rutin, fürdés, alvás. Letettük és aludt. Aztán egyik nap már nem akart elaludni és másnap sem, harmadnap sem. Akkor muszáj valamit kitalálni, hogy ne ordítson, és mi is tudjunk aludni, a szomszédok is, és velünk lakik a nagypapa is. Nem tehetjük meg, hogy órákig hagyjuk sírni. És most 2,5 évesn már nem válik be, az ami csecsemőkorában. És egyik napról a másikra változnak a dolgok, pedig mi mindent ugyanúgy csinálunk. Igenis vannak rosszabb alvó gyerekek, csak akinek szépen alszik a gyereke, azt hiszi, ő csinálja jól. Én is azt hittem, míg jól aludt. Azóta rájöttem, hogy nem így van, a gyerekek változnak, el kezdenek félni, rosszat álmodnak, túl sok inger éri őket, stb. Régebben nem volt ennyi minden, tévé, számítógép, sok információ, program, azért is aludtunk jobban.

Aki leteszi a gyerekét és alszik, az szerencsés. De nem minden esetben a szülőé az érdem, olyan típusú a gyerek. Örüljön neki, hogy olyan, de higgye el, hogy vannak, akik igenis rossz alvók. És az anyukának joga van könyvből, internetről, bárhonnan megtalálni a segítséget. Mert a kialvatlanság évekig szörnyű.

Igen,a pólya szerintem is hasznos.Habár nekünk csak az első gyereknek volt,a kisebbeknek már a kórházba sem.De helyettesítette a szopis párna.Imádták bele vackolni magukat,szerintem is biztonság érzetet ad,ahogy körül öleli a babát,melegíti,sőt azt ölelgetni is szokták alvás közben.Nálunk van ének is és mese is már a kezdetektől.Ahogy nagyobbak lettek,most meg már az esti mese közös éneklés után zenét is hallgatnak.De én nagyon fontosnak tartom,hogy tőlem tőlünk hallják zömmel ezeket,és a gyerekek is jobban szeretik mint a tv vagy cd hallgatását.

Kiskorukban is megnyugodtak tőle.Sőt,én terhesen is énekelgettem már nekik,és hallgattunk is zenét.

A napirendet pedig nagyon fontosnak tartom.És ez nem azt jelenti,hogy ne lehetne elmenni velük bárhova,mert csak otthon működik.Nálunk működik mindenhol.Messze vagyunk a szülőktől,így vettünk utazó ágyikót is nekik,azt használtuk itthon járóka helyett is,és vinni is tudtuk magunkkal amikor több napra elutaztunk.Ez nagyon jó,mert mindig a saját ágyukban tudnak tudtak akkor is aludni.

Nalunk is nehezen ment az alvas. 8.5 honaposan aludta at eloszor a lanyom az ejszakat! A siker 100% hogy ennek a modszernek koszonheto. Azota tobbszor kellett kivetelt tennem pl betegseg vagy fogzas idejen es el kellett altatnom, de ma mar ott tartunk, hogy csak beteszem az agyaba es elalszik.

Igaz, nekunk is van egy vesszoparipank.... O csak a sajat agyaban akar aludni. De ez legyen a legnagyobb problemank! :)

Sziasztok!

Érdekes egy fórum ez. Én átéltem, amit a cikkíró, nagyon nyűgös volt a fiam szinte állandóan. Jó alvó volt, azzal nem volt gond, legtöbbször az elalvással sem. De ébrenlétében állandóan nyűglődött, hiába énekeltem, ringattam, később játszottam vele, mindegy volt neki. A barátnőmhöz átmentünk, mondta, hogy a lánya nyűgös, mert jön a foga, az én fiamnak egy szokványos napja volt, hááááát, a kislány számomra egy angyal volt még nyűgösen is.

Csak azt akarom ezzel írni, hogy mások a gyerekek, könyv ide-oda, anyai ösztön és miegymás, más a természetük, az igényük.

Nálunk azóta javult a helyzet, hogy képes a szabad mozgásra, szóval egy éves kora körül. Azóta viszont egy nagyon nyílt, és kedves gyerek, kifejezetten jókedvű, nem hisztis, sosem gondoltam, hogy ilyen is lesz. De a közelséget és a kontaktust velem nagyon igényli a mai napig.