Önismeret... jöhet minden, ami ezzel kapcsolatos. :))) (beszélgetős fórum)

Én részt vettem nemrég egy önismereti tréningen, úgy érzem, hogy nagyon hasznos volt! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

[link]

Önismeret/Álom. :)

Az álomfejtéshez béna vagyok, de a belemagyarázáshoz nem annyira. :D

Rég nem emlékszem az álmaimra, de a ma éjjeli érdekes volt, fel is riadtam.

Egy régi várban voltam a gyerekkori barátnőimmel, ahvá valami ügy miatt mentünk harcolni. Elég rossz állapotok uralkodtak a helyiségekben, volt ahol egerek is voltak, bár félelmet nem éreztem csak hajtott valami nagy dolog, hogy nekem célom van. Persze azt nem tudom mi. :) És egy szobában elkapott az ellenség. Én leszúrtam egy embert, de annak meg sem kottyant, tök béna voltam ő meg levágta a kézfejemet, amit bekötöztek egy selyem kendővel, de nem szorították el, mert azt akarták, hogy lassan elvérezzek. Pedig nem is folyt a vérem. És végig dumáltam magamnak, hogy ne félj, ne vidd bele az érzelmeid, mert akkor nem tudnak rád hatni. Egy darabig sikerült is...

Aztán kiderült, hogy férfi vagyok, mert az utolsó jelenetnél mégiscsak elkezdtem rettegni és megjelent a koponyám a szemem előtt, ami egy férfié volt. Egy arany koronát akartak rátenni a fejemre, aminek a szélét jól felforrósították, izzott a hőtől. És a férfi, aki ezt tette kéjesen azt mondta, hogy azt akarom, hogy neked fájjon! Gondolatban csak azt láttam és tudtam, hogy ha rámteszik ott soha többet nem fog kinőni a hajam és csúnya heg marad körben a koponyámon. Erre felriadtam.

Megnéztem az álmoskönyvet... azért szerintem elég jól össze lhet tenni a dolgokat.

A vár az én belsőm, ahol harc dúl. A kezem levágják, tehetetlen vagyok, a szellemem meg megtörik vagy fenyegetik, aminek engedek... hiúságból, félelemből miegymás.

Eddig ez oké is lenne, de mindig itt ragadok le. Mi a megoldás?

A helyzetek és problémák szerintem mindig egyéniek, mert minden attól függ, hogy a mi kis szűrőnk hogyan fogadja a dolgokat. És ezért kezdem megérteni azt, hogy igazán csak mi tudjuk megoldani a problémánkat, mert a másik fél akármennyire is figyel ránk, akkor sem tudja úgy átérezni és a mi szemünkkel látni, ami velünk történik.

Igen, van aki tanul :), van aki nem.

Á, köszi. :)

Én is de vártam régebben, hogy elérjek egy bizonyos kort, mint valami dedós, hogy akkor már biztos lesz valami. Most, hogy elértem, felfedeztem, hogy ugyanaz van, mint eddig. :DDD Na, ez így iszonyat hülyén hangzik, de ez az igazság.

Tapasztalat az valamicske lett, a kor is lassacskán gyülekezik, de ez a "nagy titok" még hiányzik. :)

"Mi ez? :)"

A kor és a tapasztalat, Kedves! :DDDDD

Hm... ezt azért fura olvasni. Mármint olyan magabiztos és a "nagy baj már régóta nem érhet" még olyan titokzatos is... Mi ez? :)

Nekem nem adja. :DDD De én ezzel már azt hiszem nem is akarok semmit kezdeni. :)

Köszi :)

Köszi, de nekem már csak kis piti problémáim vannak, szóval óriási erőket nem kell megmozgatnom... kicsit megcsúszom itt-ott, de nagy baj már régóta nem érhet... :))

Jó figyelni egyébként a jelzésekre... egy tuti, ha szenvedsz, nem a saját utadat járod... ha erre rájössz, a többi már adja magát.... szerintem! ;)

Aham, korán kelő vagyok... hiszek abban, hogy testnek, léleknek, szellemnek harmóniában kell lennie, mindegyik karbantartást igényel. :))

Derűs napot Neked is! :)

Milyen korán ébren vagy. :)

Egyetértek azzal, hogy ha valami nem oké az jelzés és nem a helyes úton járok.

Sajnos nekem nem ilyen jó az "átgondoló rendszerem", mert nem jön az rá semmire... csak találgat, a megoldást meg végképp nem dobja ki. :(

Neked sok erőt a másképp csináláshoz, vagy lehet már eleve plusz, ha az ember rájön mi a megoldás, sőt, ez szerintem biztos. :)

Szép napot! :)))

Kell a szemdagasztó sírás... a könyvek meg nagyon, de neeeem annyira mindegy, hogy milyen. ;)

Én ha nagyon xarul vagyok... akkor kicsit hagyom, hogy fájjon, aztán el kezdem vizsgálni magam... miért történt, mire figyelmeztet, mit kell módosítanom. Ugyanis, ha valami nem OK, az azt jelenti, hogy nem jó helyen vagy... nem jó helyen jársz... nem jó dolgokkal foglalkozol, nem azzal kellene. :)

Tegnap délután, este ilyen voltam... aztán lefekvéskor átgondoltam, és rájöttem, hol a bibi, mit kell másképp csinálnom. :)

De meddig tart az eleinte? :) Na jó, csak költői. :)

:)))

Vagy a szemdagasztó sírás. Azért kicsit alakítgat az ember felfogásán, szerintem. Mert könyvekben, szereplőkön keresztül talán jobban kimeri adni az ember a valódi érzéseit, gondolatait. Aztán lehet túl felmagasztalom a könyveket. :)

"mindent bekéne fogadni úgy, ahogy van egészben.

"

Igen, az emberre hatnak dolgok, és eleinte még minden... biztos voltál már úgy, hogy napokig keseregtél egy rosszul kimondott mondat miatt... vagy amit Neked, Rád mondtak... vagy a barátnőd problémája nyomasztott hosszú ideig. Egy idő után aztán az ember falakat épít... hárít dolgokat. Lassan megtanulja, hogy mi az ami befolyásolhatja az életét, és mi az, amit nyugodtan figyelmen és érzékeken kívül lehet és kell hagyni.

Könyveken még én is tudok sírni... ez az a bizonyos megtisztító sírás... ami csak úgy hat az ember lelkére, érzéseire, de gyakorlatilag közvetlenül nem befolyásol semmit. :)

Akkor használom úgy a fórumom, mintha napló lenne. :)

Mivel itt is felfedezték újfent, hogy kissé gyermekes lelkületem van elkezdtem egy lányregényt olvasni. Gondoltam az nekem való, abban nincs semmi olyasmi, ami felzaklatná érzékeny lelkecském. Hát... egész nap potyogtak a könnyeim. Ez annyiból kapcsolódik az önismerethez, hogy legalább témánál maradjak, hogy majdhogynem az összes karakter jelleme behúzott a múltba és juttatta eszembe sorra az emlékeket. És aztán leálltam, hogy ezt nem hiszem el. Ezt már nagyon sokan megállapították és szerintem is így működik a dolog, hogy az ember talál magának mindig valamit, ami őt igazolja. Vagyis lehet, hogy csak azok a dolgok részek fogják meg igazán. És nem tudom, hogyan lehet ebből kikerülni. Úgy értve, hogy mindent bekéne fogadni úgy, ahogy van egészben.

"Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely."

Hm... egyetértek az írónővel. :)

De vajon az emberek beszélnek egymással? Vagy csak fújják a magukét, hárítanak, fecsegnek... és állandóan agyalnak és közlik is ezt. :D

:(((

Vajon ennyire gáz a téma? Ennyire nem érdekel senkit vagy nem adtam neki elég figyelemfelkeltő nevet vagy mi van?

:D Szerintem akkor issssssssss érdekes ez. Na, sebaj, majd ha egyszer nagylány leszek, akkor megalkotom ennek a témakörnek a profi verzióját! :)

Az eddigi hsz-eket köszönöm. :)))

Á, nem is lényeg. Engem a téma húzott fel akkor, arra nagyon érzékeny vagyok és ott már kavarás is volt, de nem volt véres és vészes, csak gondoltam leírom, mert nekem így tiszta. :)

Ebben van valami, mert azért még akkor is történik valami, amikor látszólag nem történik semmi. :)

Vagy netalántán csak belemagyarázzuk, hogy megvolt az oka... :)

Igen, ez még tanulandusz. :) (a zárójeles rész nem:))

Összeakadtunk? ... hát pedig nem gyakran akaszkodom össze. :)))

Sokáig az ember azt érzi, hogy kallódik, és egyszer csak visszanéz, és rájön, hogy mindennek értelme van, hogy nem kallódás volt, amiről azt gondolta, hogy igen. Én is mindig azt gondoltam, hogy szétszórt vagyok, feladok dolgokat, más irányba fordulok... és visszanézve mindennek megvan az oka. Sok mindennek kell történni, hogy egyszer csak az ember azt mondta, hogy igen, irányítani tudom az életem.... és ettől van az a bizonyos biztonságérzet. (Amibe persze belefér néha egy kis sírás és önsajnálat. :))

Beletrafáltál. :D Hisztis vagyok? Rohanok a wc-be és őrjöngök ott. :))) Különben felrobbannék. Bár tudom ez nem célzatos volt, de innen is kitűnik az úgymond megoldási stratégiánk különbözősége.

Szerintem ez típus függő is, nem? Hogy van, aki kitűzi a nagy célt és hajt érte van, aki kisebbet tűz ki és mendegél és van... aki kallódik.

Hát, annyira nem vagyok fiatalka, de dedós tudok lenni. És tartozom egy vallomással, hogy mi itt egyszer a hoxán már összeakadtunk, pedig nem akartam szemét lenni.

Igen, az érezhető, hogy te stabilabb vagy, mert tudod merre az arra vagy legalábbis azt hiszed, hogy tudod és már ez is egyfajta biztonság. :)

Természetes és jó? :) De nem vagyok olyan fiatal, mint hiszed, így már inkább gáz...

"Elrejteni? Ez olyan, mintha fölösleges energiát tennék olyasmibe, aminek nincs értelme."

Dehogy... pl. hisztis vagyok (ha vagyok), nem tartozik mindenkire, munkahelyen nem fogok hisztizni... elrejtem? = alkalmazkodom?

Milyen célt kell kitűzni? Naponta tűzünk ki célokat, kisebbeket-nagyobbakat. Nem kell rögtön azzal kezdened, hogy nemtommilllyen professzor leszel.

Nemtom hány éves vagy, de igen csak fiatalka lehetsz... az önismeret a napok tapasztalatából is táplálkozik, amik történnek veled, ahogyan reagálsz dolgokra... és persze tanulni, művelődni.. ez mind épít, és minél többfelé lát az ember, minél sokoldalúbb, annál inkább ki tudja tűzni a saját céljait.

Számomra mit jelent, hogy tudom ki vagyok? ...:)) ... megnyugvást és persze egyfajta irányt, amiről minél inkább tudod, ki vagy, annál inkább nem térsz le. Amíg az ember bizonytalan keresi önmagát, a helyét, a céljait, addig gyakran vált irányt, letér az útról, amin épp halad, de az teljesen természetes és jó. :)

Nekem az, én leragadtam az önismeretnél. :D

Elrejteni? Ez olyan, mintha fölösleges energiát tennék olyasmibe, aminek nincs értelme.

Akkor kicsit visszamegyek megint, mert, ha valaki éppen nem tudja ki is ő, nem rendelkezik megfelelő önismerettel, akkor honnan tudhatná, hogy milyen célt kell kitűznie? Mikor nem tudja, hogy neki mihez van affinitása. Most jöhetne a bla-bla, hogy megérzed, meg ne törödj vele, tedd, amit tenned kell... de ha nem? De ha ez nem teszi boldoggá?

Nem, nem tudom ki vagyok. :) De tényleg nem. Nem vagyok patológiás. Pl számodra mit jelent ez, hogy tudod ki vagy?

Oké, ez a "hatásos" dolog is átölelne egy jó nagy részt, mert másra is gondoltam, de ez is benne van, amit írtál. :)

Az önformálás, építkezés, fejlesztés, fejlődés... igen, az egy életen át tartó művelet, az önismeret szerintem nem ennyire bonyolult... tudni honnan jössz, hova tartasz, milyen pozitívumokkal rendelkezel, esetlegesen milyen negatívumokkal, ezeket hogyan lehet javítani, de legalábbis elrejteni. ;)

Miből jön a gondolat, hogy milyennek szeretnéd magad látni? ... szerintem a célból, amit kitűzöl magad elé.

"Nem az lenne az ésszerű, hogy eleve tudjuk kik vagyunk?" Tudod ki vagy most, ez viszont nem gátol abban, hogy fejlődni akarj. :)

Ki miért hat... mi dönti el? ... mármint, hogy melyik ember véleménye hat jobban és melyik kevésbé. Te döntöd el, ahol éppen tartasz. Amit be tudsz építeni a személyiségedbe, és amivel azonosulni tudsz a jelenlegi értelmi, érzelmi (blabla) szinteden, azt teszed magadévá, amivel nem, azt elveted... viszont később, ha már lesz, mihez kapcsolnod, lehet, hogy azt is beépíted... )

Azt, hogy bevan lőve a hajuk, műköröm, szép smink, tök jó cuccok. Szóval ha nem tudnám, hogy a szüleik nyomathatják beléjük ezt a sok pénzt, akár még fel is nézhetnék rájuk, hogy hűha. Persze ez csak külsőség, tudom. De sokan okosak is köztük és több nyelven is beszélnek. Én nem emlékszem arra, hogy ezt mondjuk 10-15 éve tapasztaltam volna. Vagy lehet, hogy csak most nyílik erre meg a látásom... nem tudom.

Akkor viszont az írásunk alapján nem lehet következtetni a teljes valónkra. :)

Az önismeret nem lehet, hogy egy életen át tartó művelet?

De miből jön az a gondolat, hogy milyennek szeretném magam látni, láttatni?

Nem az lenne az ésszerű, hogy eleve tudjuk kik vagyunk?

Bocsi, hogy állandóan kérdezek. :S

Hát azt értem amit írsz, köszönöm is a véleményt. Csak az erőviszonyokat nem igazán, hogy ki miért hat és ezt mi dönti el.

De építkezek, rendületlenül. ;)

Mit jelent Neked, hogy nőies egy leány... egy tini? Mik azok a jelek, ami miatt nőiesebbnek látod?

Minden pici részlet vajon az egészet tükrözi? Mármint, hogy leképezi-e kicsiben a teljes valónkat? Ezt így nem mondanám, inkább csak részünk... mondhatni, az is mi vagyunk.

Nem, nem mííííííííg egy darabban vagyok. :)

Köszi, hogy megszántál. :D

Egy átlagos tini? Én lehet rossz helyen vagyok, de olyan nőiesek a mostani lányok és sokszor összeszedettebbnek tűnnek, mint én. A fiúk azok tényleg olyanok, amit leírtál. Nem hiába... később érnek. :)

Nem, valóban nem lehet szerintem sem kibújni. Az írásunk is olyan lehet, mint az ujjlenyomat? És minden pici részlet vajon az egészet tükrözi? :)