Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan segítsek depressziós ismerősömnek, hogy kigyógyuljon? fórum

Hogyan segítsek depressziós ismerősömnek, hogy kigyógyuljon? (tudásbázis kérdés)


1 2
55. psycheee (válaszként erre: 49. - Ekidli)
2008. dec. 30. 22:36
Szerintem, tarts ki melette, ha szereted! Nem könnyű, de ő a betegsége miatt viselkedik így, nem pedig azért, mert nem szeret.
2008. dec. 30. 22:32
Ha már ennyi depi-tudor :) van itt, kíváncsi lennék valamire. A depit mindenesetben az önértékelésen esett csorba okozza?
53. maitra (válaszként erre: 35. - Moncsicsi83)
2008. dec. 25. 15:17
A meditalasnak tobb fajtaja van de sajat tapasztalatombol mondhatom segit a depresszion de csak akkor ha ta magad szeretnel kimaszni!Nekem a pszihiater es pszichologos mellett ez az egyetlen dolg volt es van is a mai napig ami visszahozza a kedvem es megnyugszom!De a meditacio egy idezeten keresztul vagy konyvbol nem tudom hogy tanulhato e;de ha erdekel valakit ez akkor irjon es bovebben valaszolok a kerdeseire!
52. szenyó (válaszként erre: 49. - Ekidli)
2008. dec. 25. 15:00

Szerintem senki nem várhatja el, hogy a párjával szakemberként bánjon.


Gondold át, mit és mennyit vállalsz magadra belőle. Jogod van boldogan élni. Mellette van reményed valaha a boldog mindennapokra?


Fritz Kahn / A szerelem iskolája azt írja:

Nem szabad egy depresszióshoz kötni az életünket...


De ha már benne vagy, akkor neked kell döntened:

Ha megváltozol, s egy földreszállt tündr leszel, ő még mindig jól fogja érezni magát a saját kis depikéjében...

51. haaeen (válaszként erre: 49. - Ekidli)
2008. dec. 20. 21:28

szia,

teljesen egyetértek bittibetti véleményével. szerintem is neked kell eldöntened, hogy mit tudsz, ill. akkarsz megtenni ezért a kapcsolatért, de én sosem áldoznám fel az életemet (tanulmányaimat, barátaimat) egy bizonytalan kapcsolat/ember miatt.

50. d0860dee94 (válaszként erre: 49. - Ekidli)
2008. dec. 20. 21:10

szia!


sztem hallgass a szívedre, de a tanulmányaidat ne áldozd fel senkiért.

húzz egy határt magadban, hogy mi az amit meg tudsz/akarsz érte tenni és mi az a határ amin túl már nem szabad tenned semmit( itt most arra gondolok, hogy a te életedet csak te élheted és te tehetsz magadért a legtöbbet. élj a lehetőségeiddel és ha ez a srác elfogadja a segítő kezed, akkor segítsd! erőn felül nem érdemes...)


de ez csak az én véleményem.

nyilván ha szereted, tüzet-vizet megmozgatsz érte és kirángatod a gödréből

49. Ekidli
2008. dec. 20. 20:40

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni, mert nagyon tanácstalan vagyok!!!

4 éve vagyok együtt a barátommal, amikor megismerkedtünk akkor gyógyult ki a depresszióból, 2 hónap együttlét után már gyógyszert se szedett. Most 27 éves, és sajnos megint az lett az egyetemi sikertelenségek és a munkahelyi stressz miatt, ráadásul mostanában én se tudtam vele sokat foglalkozni, mert vizsgaidőszakom van, meg már nagyon elegem volt abból, hogy állandóan kedvetlen, semmi sem volt jó amit csinálok és nem értette meg, hogy vizsgaidőszakban kevesebb időt tudok vele tölteni.


Ma szakított velem, mondván, hogy már nincs értelme a kapcsolatunknak, meg az egész életének. Én meg elfogadtam a döntését, mert már nagyon belefáradtam ebbe, meg az állandó variálásaiba, hogy pl amikor egyszer megbeszélünk valamit, utána másnap reggel közli, hogy neki már nincs is hozzá kedve, és nem csinál semmit, szóval cserbenhagy. (Az öngyilkosságról már régen is beszélgettünk, azt úgy néz ki, hogy nem tenné meg.)A munkahelyére se jár már be rendesen, kikapcsolja a mobilját, hogy nehogy el tudják érni, már néha nekem is kikapcsolja. Mondtam neki, hogy hagyja ott a munkahelyét és tanuljon meg pihenjen, de a főnöke nem akarja elengedni, mert úgy gondolja, hogy majd jobban lesz. Bulizni nem szeret, sose szoktunk járni és én se megyek miatta, valamint már nagyon társaságba se jár, csak 1-2 emberrel tartja hébe-hóba a kapcsolatot.

Tényleg nem tudom, hogy mit tegyek, mert ebből az okból az utóbbi 1-2 hónapban eléggé elhidegültünk egymástól. Szerintetek? Vagy ne hagyjam cserben, próbáljam rábeszélni, hogy folytassuk a kapcsolatot és segítsek neki a családja helyett és akár a vizsgaidőszakomat/félévemet is áldozzam fel erre?


Tényleg nagyon számítok a tanácsokra, mert azért elég sok idő az a négy év!


Köszönöm aki elolvasta! (és talán válaszol is)

48. Cuczy
2008. okt. 14. 18:24
Kérte a segítségedet?
2008. okt. 11. 05:03
Az Q akarata is kell hozzá. Meg depresszió fajtája se mindegy. Van Aki nem is gondolja Magát betegnek.
2008. szept. 22. 23:55
Amire épp szüksége van, és amire hajlandó: vele lenni vagy magára hagyni; felvidítani, elterelni a figyelmét, vagy meghallgatni, odafigyelni, együttérezni; szakemberhez vinni, vagy inkább békén hagyni. Amire nyitott. Erőszakkal nem lehet segíteni senkin sem, meg kell érnie arra, hogy elfogadja a segítséget. Saját tapasztalatom, mert én is depressziós voltam.
2008. szept. 20. 11:56
van egy cikk a hoxán a depresszióról...azt is én írtam, csak még tigirl17 névvel. Azt ha elolvasod találsz rá választ.
2008. júl. 3. 13:33
Bocsánat, javitás közben véletlenül elküldtem a levelem. Ami nem tiszta a szövegben, hogy a "sok gyógyszerből már csak egy szemet szedek a többit elhagytam" Már csak három havonta járok pszichiáterhez kontrolra.
2008. júl. 3. 13:23
Keressetek egy jó pszichiátert, ha igényli legyél vele sokat,és hallgasd meg a mondókáját, sokszor fogja ismételni a bánatát, de nagyon fontos,hogy kibeszélhesse. Javasold neki, hogy irja le amit érez, ami bántja, azután összetépheti, elégetheti csak ne maradjon benne. Sulyos depresszióval kezeltek hosszú évekik, sokszor több hetes kórházi kezelést kaptam, később leszázalékoltak. Az életemet nem éltem, szinte csak vegetáltam és és is a családomra /főleg anyukámra és a testvéremre/ zúdítottam minden vélt, vagy valós bánatomat. Tehetetlennek éreztem magam, úgy éreztem nincs értelme az életemnek. Aztán csak úgy döntöttek az égiek, hogy még nekem élni kell. Három éve kaptam a sorstól egy akkora maflást, hogy rögtön megváltozott mindenta egy kivételével elhagytam.Azóta is harcolok az életmért, még nem lejátszott meccs. Még két évem van, hogy kimondják hogy meggyógyultam. Három havonta járok pszichikontrolra. És boldog vagyok. Úgy érzem magam, mint aki mély álomból ébredt. Évek teltek el, úgy hogy nem érzékeltem. Gyönyörü a világ, minden reggel úgy kelek fel, hogy köszönöm ezt a napot.
42. supin
2008. jún. 10. 12:56
Legyél sokat vele. Mármint ha neki ez megfelelő. Én is az vagyok de én elvonulok inkább magamba.
2008. jún. 10. 12:53
Én nem tudom, hogy a pozitív gondolkodást meg lehet-e tanulni. Nekem akkor jött a "késztetés", amikor annyira a gödör fenekén voltam, hogy már fényt sem láttam, szinte azt éreztem, hogy potyognak rám a göröngyök onnan felülről. Igaz, nekem mindig kell egy jó nagy pofon az élettől, hogy megvilágosodjak. Azóta olyan pozitív gondolkodás vett rajtam erőt, hogy azt nem értem, hogy élhettem eddig másként. Mindenkinek kívánom, hogy tudjon így gondolkodni, mert egy sokkal szebb életet kaptam ezáltal.
40. lufi
2008. jún. 10. 12:50
Maradj mellette!! Úgy hallottam minden betegség az agyban kezdődik, míg nem ismeri el, hogy beteg addig sokra úgy sem megy.
39. Győri Kati (válaszként erre: 33. - Apokrif)
2008. jún. 10. 12:32
Egyetértek veled!!!! Hogyan lehet a pozitív gondolkodást megtanulni. Probálgatom, de nem egyszerű. Tudsz rá valamilyen hatékony módszert. Tudom, hogy minden az agyban dől el és a pozitív gondolkodás a gyökere mindennek!!
38. Győri Kati (válaszként erre: 36. - Ce91523917)
2008. jún. 10. 12:22
Én sikeresen gyógyulok a depressziómból. Fontos, hogy felismerjük hogy azok vagyunk és elmenjünk pszichiáterhez. Ezt kellene szorgalmazni, mert vannak esetek amikor önmagunk kevesek vagyunk.Gyógyszer egy mankó, kellünk hozzá magunk is. Én felismertem a probléma gyökerét, változtattam rajta és sikerült!!!
2008. jan. 16. 13:38

Végigolvasva a hozzászólásokat néha elmosolyodtam, mert oly sokan hiszik magukat a depresszió ismerőjének, mert ismerősük, rokonuk, vmi ilyesmiben szenvedett.

A depressziót csak a depressziós ismeri!!!!!

A gyógyuláshoz 3 dolog kell:


1. Önmagad (ha felismerted, h. baj van, és még maradt benned annyi élni akarás, h. segíts magadon, mert NÉLKÜLED nem megy)


2. A Hozzád közel állók (család, barát, de fontos, h. legalább 1 ember legyen melletted)


3. Pszichoterápia!

Hangsúlyozom, h. nem gyógyszeres terápia!!!!


Kilenc év depresszió után, amikor is megjártam a pokol összes bugyrát, két éve tiszta vagyok, köszönhetően a fenti három dolognak!!!

2008. jan. 16. 11:13
Az én ismim 11 éve depis, ránéz a tartós tej, megsavanyodik, nem csinál semmit, csak fekszik és alszik egész nap, nem beszél senkivel, nem mondja mi a baja, ha mégis, ugyan azt hajtogatja, másokat hibáztat... Hogy neki jó legyen, nem tesz semmit, nem változtat semmin. Ha valaki beszél vel, meg sem hallja, és mindenkit kritizál. Az ilyennel mit lehet kezdeni? Egyszer volt dokinál, ő azt mondta neki, menjel el a magánrendelésére, ott többet tud segíteni, de azót ase ment vissza
2007. nov. 4. 19:02
És hogy meditáljunk? Valaki meditált már? Sikerült neki depi ellen? Vagyis hatott?
2007. okt. 12. 06:17

A MEDITÁCIÓ


„A meditáció olyan mint a tenger mélyére való süllyedés.

Minden csendes és nyugodt.

A felszín talán tele van hullámokkal,

azonban ez a tenger mélyét nem befolyásolja.

Ha meditálni kezdünk, próbáljuk meg először

a saját , belső létünket, az igazi egzisztenciánkat megtalálni,

vagyis a tengerfenékre jutni.

Aztán, ha a külső világ hullámai jönnek, nem tudnak

minket megzavarni.

Félelem, kétség, gondok és minden földi zendülés

mintha el lennének mosva, mert bennünk szilárd béke van.”


/ Sri Chinmoy /

2007. okt. 12. 06:16

Erre a kérdésre nagyon nehéz biztos választ adni, én sem állítom, hogy nálam van a "bölcsek köve", de ... talán segít


1. Nem az a lényeg, hogy mi történik a világban, hanem az, hogy Te ezt a történést hogyan éled meg. Ha felül tudsz kerekedni önmagadon, uralkodhatsz a csillagaid felett.


2. A kerék forog . . .

A dolgok történnek. Vagy tudjuk befolyásolni, vagy nem. Nagyon sok múlik azon, hogyan állunk a témához, hogyan fogjuk fel, hogyan reagáljuk le-, hogyan éljük meg a történéseket.


3. A pozitív beállítottságú embereknek könnyebb az életük, kevesebbet szenvednek és jobban

tűrik a kríziseket.

Mert nem a problémák „borítanak ki” minket, hanem mi saját magunkat azzal, ahogyan a

dolgokra reagálunk!

Ezért jót tesz, ha semmit se szívunk egyből mellre, s megpróbáljuk meglátni mindennek a

másik oldalát is.


„Azért tapadunk menthetetlenül problémáinkhoz, mert valódi boldogságunkért nem akarjuk meghozni az áldozatot... „ (Müller Péter)

2007. okt. 12. 02:04
mostmár kezdek én is az lenni, szóval tök nyolc.. Majd ha magamon túlvagyok jöhet más...... De azért köszi mindekinek!
2007. okt. 11. 20:47
...a testverem eleg mely depreszioba esett...aztan atment anorexiaba...most nagyjabol helyre jott, de meg erzodik a hatasa. A lenyeg az, szerinttem, hogy probald ot normalis embernek nezni, persze, oda kell figyelni ra, es teljes oadadast igenyel, de nem kell betegnek nezni, mert akkor megjobban elengedi magat. Lepesrol lepesre, kicsi celokat kell kituzni neki, amikre kepes, es ezeket egyre nagyobb feladatokra cserelni. Ha teljesitett egy kissebb feladatot, akkor elmondod neki, hogy ez, milyen fontos(mert o tenyleg ugy erzi, hogy oriasi dolgot vitt veghez), aztan megprobalod ravenni, hogy meg probalkozzon. Ne szidd meg soha, ha nem tudja megcsinalni, de ereztesd vele, hogy kotelessege betartani a tanacsaidat. Nem kell kezesbarany kent banni vele...a pszihiatrian sem ugy bannak a betegekkel, mert akkor ok is elhinnek , hogy betegek, es egy depresszios embernek, ez nem a meggyogyulashoz valo utat vezetne...
2007. okt. 11. 10:19
próbáld minnél többett beszéltetni.Beszéljen mindenről amiről akar.Akkor is figyelj rá nagyon,ha már 1000xhallottad azt a történetet.A depresszió a lélek ,a pszihé betegsége. A sérült lelket valami,vagy valaki sokszor bántotta. ennek kellene belőle kiürülni ,aennek a fájdalomnak.Természetesen a szakorvos segítsége kell,de nekik nincs annyi idejük,hogy a beteget végighallgassák.
29. Lucca (válaszként erre: 28. - Moncsicsi83)
2007. okt. 10. 20:32
Igaza van Adrildinek!Próbálj vele elbeszélgetni a jövőjéről,hogy hogyan képzeli el,szeretne-e kisbabát?!Ezzel valamilyen szinten egy nőt meglehet fogni,ugyanis ez egy gyenge pontunk.Magyarázd el neki,hogy ha most nem tesz semmit a saját egészsége érdekében,nem csak a saját életét teszi vele tönkre.Ha kellőképpen kitudja önteni a lelkét egy szakembernek,már is jó úton lesz a gyógyulás felé,mert legalább megpróbálta.Az a lényeg,hogy a környezetében élőknek fontos,hogy türelmesek tudjanak maradni vele szemben.Fontos,hogy érezze,hogy van aki mellette áll,mert ha ezt az érzést is elvesziti,akkor szokott leginkább az öngyilkosság gondolata megfordulni ezeknek az embereknek a fejében!!!!!!!!!!!!Kitartás,mert nem könnyű.
2007. okt. 10. 18:50

Köszi a tanácsot, megpróbálom rávenni, hogy menjünk el orvoshoz! Lehet nehéz lesz, de próba szerencse!

De ha van még tippetek szívesen veszem!

27. 5a071c9eeb (válaszként erre: 25. - Moncsicsi83)
2007. okt. 10. 11:16

Teljesen igaza van Luccának. Hisz a barátnődnek az egész eddigi élete romokban hever. Ez kb. olyan, mintha az Eifel torony szakadt volna rá és onnan kéne kimászni.Szerintem egyetlen megoldás van, hogy orvoshoz kell vinni, de nem holnap, hanem "tegnap".

Talán próbáld megfogni a gyerek oldaláról! Mondd neki, hogy így nem vállalhat gyereket egy felelősségteljes nő, csak ha újra vidám és kiegyensúlyozott lesz.Szerintem a beteg szót kerülni kell, ez csak az én véleményem. Talán a férje is attól fél, hogy a labilis lelke miatt veszélyes vállalkozás a gyermekvállalás. Ha újra a régi lesz,talán a férje is másképp látja a babajövetelt.

26. Lucca
2007. okt. 9. 20:41
Szia Moncsicsi!Én pszichiátrián dolgozom mint vezető szakápoló.Azt tudnám javasolni,hogy mindenképpen keressetek egy orvost a barátnődnek,vagy legalább egy pszichológust,mert egy idő után elmélyülhetnek benne ezek a dolgok amik bántják,és onnan még nehezebb kikerülni.Nem egy ilyen betegünk volt már,és sajnos 40%-nak halál lett a vége.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook