Hogyan szabaduljak meg az agresszív gyerekem apjától! (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Hát sok dolog történt az elmúlt időben. Eljöttem otthonról, most egy anyaotthonban élek, jó távol a gyerek apjától.Legyőztem a félelmem és kiléptem az előző életemből.Most sok dolog áll előttem ,de van munkám és a fiam velem van, ezek a legfontosabbak.
sziasztok
Minden meglátást és véleményt szívesen olvasok, mert néha a félelem és a tehetetlenség annyira beszűkültté tesz, hogy nem biztos, hogy meglátom a lehetőségeket.
Tudom ez az én bajom, mondhatnák sokan, "mit foglalkozzak én mások problémájával", de azért én hiszem, hogy nem ilyen rideg a világ. Ugye?
Kedves fórumindító!
Biztosan zaklatott lelki állapotban vagy, de azért figyelj arra, hogy miként írsz ki egy topicot. Kérdő mondat végére kérdőjel, illetve a cím sem illeszkedik a tartalomhoz teljesen. Gondolom az apa az agresszív, nem a kisgyerek. Így sokan más válaszokat fognak adni, mint amire neked szükséged lenne, és így nem sokat ér az egész. Egyáltalán nem közöszködni szeretnék ezzel.
Ebben az ügyben csak Te tudsz lépni.
És hidd el nekem, a környezet ezt látja, de nem szól, mert nem tudja, hogyan reagálnál.
A döntésedet ugy kell meghozni, hogy a fiad legyen a szemed előtt. Ő is lát. Hogyan fog felnőni és milyen felnőtt lesz belőle, ha ezt látja példának.
Én 23 évig birtam, a döntésem megszületett ami végleges, de még anyagiak miatt nem tudtam megtenni a végső lépést. De külön élünk, csak egy lakásban. Kérdezz, ha gondolod.
Egyébként a lelki terror, erőszak rosszabb mint a testi. A testit más is látja, nagyobb megértést kapsz. A lelkit csak Te érzed ( én néhány veled szolidáris ember látja) De a lelki az önbecsülésedet is a béka feneke alá tolja.
Szia!
Azt kérdezed, lehetsz-e olyan önző, hogy kiszakítsd a gyereked a megszokott környezetéből????
Attól függ ez a környezet a gyermeknek milyen?
Ha minden happy és megvan a szeretet, az odafigyelés, csak elhidegültek a szülők egymástól, akkor nehezebb a megszokott környezetből való kiemelés.
A te esetedben gondolom nem ilyen szép családi idillt lát a gyermeked sem...
Én azt gondolom a gyermeknek még mindig jobb a biztonságos nyugalom és béke, mint az állandó marakodás és a veszekedés közepette megélt rózsaszín felhőkön és bankjegyeken élni....
A pénz nagyon sokat számít,,,,de a szeretetet nem lehet megvásárolni. A gyermeknek pedig a minőségi idő sokkal többet ér, amit veletölt az anyuka vagy apuka. Az élmény sokkal fontosabb, mint a drága játékok, amiket azt sem tudja melyik sarokban talál meg...... Sok erőt és kitartást kívánok neked.....
Kedves első hozzászóló!
Állj a sarkadra és ne hagyd magad, ha valakit szeretünk, akkor nem így kell viselkedni, hanem normális, nyugodt körülmények között megbeszélni, ha nem harcolsz keményen, akkor látja rajtad, hogy veled azt tehet, amit akar. Sajnállak mélységesen és elég szomorú, másokat könnyen tud a meggyőző beszédével befolyásolni és téged közben meg lejárat. A ragaszkodásnak nem ez a formája, ami erőszakos pedig helytelen cselekedet. Szurkolok neked, hogy sikerüljön tenni valamit ellene. Döntse el mit akar legyél határozott vele szemben. Tiszta szívemből kívánom rendeződjön a családi problémád. Üdv.Ágnes
Agresszív gyerek? Fú, annál rosszabb nincs!
Az agresszív gyerek kikészíti a szülőt, nagy önfegyelem kell hozzá...
Az lelki terror! Éltél e már úgy hogy minden reggel gyomor görcsöd van, ha meglátod azt az embert akivel leéltél x évet?Régen nagyon szeretem és mindent elnéztem neki, de már öntudatomra ébredtem és mennék futnék előle.Vert már meg a gyerek születése előtt, azóta nem.Az a baj elég befolyásos ember és messzire elér a keze.A rokonaimnál erősebb ravaszabb és senkit nem szeretnék bajba sodorni az én gyötrődésem miatt.a fiát szereti, megteremtett neki minden földi jót csak épp nem játszik stb.De annyira bonyolult a helyzet hogy az elmondhatatlan.Közben szeretek is valakit de ő meg túl messze van , nem is az országban él most épp. és a legnagyobb dilemmám, hogy lehetek e annyira önző, hogy kiszakítsam a gyereket a megszokott környezetéből?
Igen vannak a neten ilyenek és már nézegettem is, csak kíváncsi lennék hogy ki élte már ezt meg és hogyan tudott új életet kezdeni?Már nem tudom feláldozni magam tovább.
Szia! nagyon sajnálom, hogy így éled az életed!!!
szervezetek a nők védelmére biztosan vannak a neten,érdemes utánanézned...
senki nem tud neked segíteni????
vagy te nem tudsz változtatni az állapototokon??? annyira szörnyű a helyzet , hogy nincs más kiút???? lelki terror??