Párkapcsolatban de mégis egyedül... Vagy hogy is van ez? (beszélgetős fórum)

Hogy ki vagyok?

Az vagyok,akitől mindig az igazat kapod,nyersen,tömören,akkor is ha fáj...

Az vagyok,aki szint visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket hagy majd maga után.

Az vagyok,akire nem tudsz haragudni,mert egy mosolyommal leveszlek a lábadról...

Az vagyok,aki mélyen tiszta szívből,önzetlenül,önmagadért fog szeretni,

Az vagyok,aki csak akkor fogja mondani neked,amikor ezt valóban így érzi...

Az vagyok,aki hamar kiismer és ha nem mutatsz magadból valami újat,valami mást,valamit,ami megint rabul ejt,akkor már indul is tovább...

Az vagyok akit,soha nem fogsz megérteni igazán,de akit pont emiatt fogsz szeretni....

Ilyen vagyok,mert én tudom,hogy egy nap sem jön vissza az életből,hogy újraélhesd!

Akárhogy s mint... egyvalami nem változik.

Ha rongyos vagyok is, legbelül csak megmaradok hercegnőnek. Könnyű lenne a hercegnőt játszanom, ha selyembe-bársonyba öltözhetnék.

Sokkal nagyobb dolog úgy maradni meg hercegnőnek, hogy ezt senki nem tudja...

Hogy ki vagyok?

A legártatlanabb angyalod. . . vagy a legkísértőbb démonod. . .

A barátod. . . vagy az ellenséged. . .

A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed. . . vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel. . .

A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni. . . vagy egy ember , akinek a szíve sosem lesz a Tiéd. . .

Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell. . . vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged. . .

A pillangók amik feléd repkednek. . . vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik. . .

Hogy Neked ki voltam. . . vagyok. . . leszek. . . az csak rajtad áll. . .

Hűha! Jól megkaptam! De most hogy már többedszerre olvasom úgy érzem teljes mértékben igazad van. Jól rámijesztettél meg kell hagyni!! De remélem sikerül ezt a számomra építő jellegű kritikát megfogadni, és tenni hogy ne következzen be az, amire nem vágyom!

Köszönöm!

Szép jó reggelt!

Köszönöm a reakciókat, hozzászólásokat, megjegyzéseket.

Azt kell mondjam a nagyjával egyetértek, és én is így látom, csak lehet nem tudtam volna ennyire összeszedni!

Zsóka Drága! Nagyon tetszett a férfiakhoz intézett kis levelecske, még akkor is ha csak bemásoltad!

Kedves Carrey! Azt viszont nem teljesen értem Te mit akartál kifejezni. Értem mit írsz és azt is mit jelent, mit kell ezzel kifejezni, csak azt nem hogy miért ezt írtad. Egyszerűen bánt hogy miért van az hogy úgy érzem nem igényli a velem töltött kinti közös programot. Azért emeltem ki hogy kinti, mert itthon nagyon jól vagyunk, sokat nevetünk, bohóckodunk, kacagunk, mókázunk, beszélgetünk a jövőről, és nem csak a tvt lessük állandóan.

A szerelemnek/szeretetnek olyannak kell lennie, ami felemel, ami kihozza belőlünk a legjobbat, a legszebbet, amitől képes vagyunk bármire a gyermekeinkért, az otthonunkért, a férjünkért,

képesek vagyunk szinte a lehetetlenre.

Aki semmibe veszi az érzéseinket, a vágyainkat, aki csupán tudomásul veszi, hogy vagyunk, létezünk, azzal ne kössük össze az életünket.

Aki megelégszik a szürkeséggel, a monotonsággal, az "elvagyok"sággal, aki csak úgy beletörődik, elfogadja a történéseket, az ne várjon nagy dolgokat az élettől.

Mindenkinek tanulságára!!

Csak oroztam, ezért közös préda!

Kedves Zsóka Annyira magávalragadóan fogalmaztál hogy engedd meg szavaid legyenek adatlapomon idézve,nem megfosztva téged az érdemtől.

Alkalomadtán majd arra rászolgáló egyednek elolvasásra bocsátván próbálom lelkem rejtelmeibe bevezetni...:-D

Válasz...

Ha muszáj, a biblia összefoglalható egy mondatban is: szeresd embertársadat, mint tenmagadat. Anélkül, hogy a "mint" szó Károlyi idejében használt jelentését taglalnám, lefordítom ezt a mondatot: szeresd embertársadat tenmagadként. Úgy, mintha ő te lennél. Mert ő: te magad vagy.

Ez a házasságban valósul meg a legtisztábban: "elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." Ha egy vallásos nő el akarja hagyni a férjét, az olyan, mintha azt mondaná: a bal lábam megbotlott, ezért leamputálom. Nem leamputálni kell, hanem együttélni azzal a kacska lábbal.

Nem tudok nyelveket, de azt hallottam: (talán a perzsa nyelvben) a házasságra és a halálra ugyanazt a szót használják. Mert aki megházasodik, annak teljesen meg kell halnia a régi életében, és egy új, közös életre kell újjászületnie. Csak így helyes házasodni.

Ismerek egy házaspárt, a férfi beszél, de ha megszólal a csengő, és kimegy ajtót nyitni, a feleség gondolkodás nélkül folytatja a sztorit. A férj visszajön, figyel egy kicsit, és pont, amikor az asszony elhallgat, visszaveszi a szót, és mesél tovább. Szinte rá se néznek egymásra, vagy csak nagyon apró szemkontaktus van, és tudják, mit akar a másik. Amikor tréfásan megjegyzed nekik, hogy olyanok, mint az egypetéjű ikrek, csak néznek, és nem tudják, miről beszélsz: ez nekik a világ legtermészetesebb dolga, mióta összetalálkoztak, ilyenek, erre is van egy sztorijuk, amit szinkronban mondanak el. Nincsenek látványos összeborulások, bókok, nem udvariaskodnak egymással: mint ahogy az ember nem udvarias saját magával.

Csak egyek, elválaszthatatlanok.

Férfitársaim!

A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké.

Ne higgyétek, nem marad.

Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - pénzt, öklöt, lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él.

Ne gondoljátok, nem néz.

És nem hálálkodik.

Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok.

A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdődik, ráadásul intenzíven.

Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel.

Végzik, teszik, csinálják, mert kell.

Más nincs.

Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre.

A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára.

Érthető végül is tán.

Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nőknek, amire vágynak.

Mert különben nézhettek ki a fejetekből bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár. Rendületlen szeretettel. . .