MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Lehet őt az asztalkörül kergették, ha véletlenül illedelmesen viselkedett, így egy kedves szó száján ki nem esett.

Küldenélek, Hansi, illemtanbérlet nélkül is, mert tudom, hogy úgysem használnád, de mindegy, ha a házinénidnek így is jó vagy, tényleg ne várd meg, míg Enissa lepuffant, húzd el a csíkot Kazincbarcelonába, amint csak lehet.

bocsánat, ez mellément

Magaddal szerintem a szégyent viszed majd, meg egy illemtaniskolába szóló bérletet, mást nem.

Magaddal szerintem a szégyent viszed majd, meg egy illemtaniskolába szóló bérletet, mást nem.

visszavonva, ezt a legkönnyebb így flegmán kijelenteni, de tél után majd itt a nyár, én repülök Barcelonába, Enissa meg ott fog térdelni Feri hegyén, hogy ohhh, Hansi, vigyél magaddal..-)

Megbuktatták Hansit a lányok, mert mindig keverte a jópofaságot, a pofátlansággal, ma is kijárna egy állas neki,ebéd visszavonva!!!!

Ne aggódj Roger, Enissa már az iskolában is ilyen volt, év végén meg bőgött mint a szopós malac, amikor megbuktatták.-))

Rogerre élve találunk, ki kettesben sétál egy thai lány derekán nyugtatva kezét, miközben mesél és mesél és mesél.

Ismertem ilyen történeteket már régebben is... Hansi úgy értette, hogy veled sétál és a sírok feliratát böngészve találtok rá az egyikben a döglött papagájra és Rogerre.

Jah Te, hát Roger a a kalózkapitän..-))

Ébresztő kisasszony, már rég az "ücsörgött" a szó

Jaj, Hansi! Olyan jót nevettem, elképzeltem, amint Rogerrel sétálsz kézen fogva. Ezt a feled nem ismertem. 🤔🙄😏

Fekszik, szeme a mennyezetet lesi elgondolkodva, hogy mit tett, Morrison-s mellett nem lesz gondolja a Père Lachaise lankás sétányon, kiengesztelésül tárcsázza a virágost, Enissának vigyen egy csokor virágot.

Fekszik a kutya a lábaimnál, és együtt nevetgélünk Enissa méltatlankodásán,de ne szomorkodj, fogunk még mi kézen fogva a Père Lachaise lankáin sétálni, megállunk a síroknál, ahol híres emberek porai nyugszanak, Enissa majd megrángatja a polóm ujját, hogy nézd, itt fejszik Roger a kalóz kapitány, tudod, akinek a vállán az a beszélő papagáj ücsörgött..-))

Térdre Hansi, vagy hasra, kússz el, amíg tudsz, hát nem emlékszel, hogy Enissa a Zugspitzéről és a Kékesről is lehajított a nem megfelelő viselkedésed miatt és örülhetsz, ha csak lóvá leszel ettől és nem Morrison hálótársa ott, ahol ő fekszik.

Nemdebár, ha fejfát nézek, nem a halottal beszélek, szövegét, mely rá van vésve nem értem, Hansit meg arculcsapom ha ilyenek ír rólam, olyat kap, hogy reggelig nem tér magához,önmagát gondolja lónak, magához térve bocsánatért esedezve esik előttem térdre.

Keresek jó mondatokat is a sok baromság mellett főleg... Például csúcs, ahogy Enissa sokszor válaszol kedvenc témáimra, mint a Père Lachaise (ahol különben se franciául, se sehogy nem kell beszélni, mert a halottaknak a nyelvük is elporlad) vagy Barcelona. És újat is tanulok itt sokszor – például eddig nem tudtam, hogy Hansi selypít, és a séfet széfnek ejti, de az is olyan cuki franciás, möszjő, mondja meg a széfnek, hogy a szufléra beszamellel készítsze a szültet... Tök jó ilyenekkel mulatni itt a hoxán, nemdebár? :))

Kivánságaim legtöbbször beteljesülnek.

Fejfáját nézegetni, olvasgatni a Père Lachaise lankás sétányain nekem nem érdemes, hiszen a francia nyelvet nem értem, testem sem fog pihenni ott nékem, habok nyelik el hamvaim, ha betartják kívánságaim.

"hitványt" nem kell elzavarni, szépen, kézen fogva a Père Lachaise lankás sétányain sétálgatva kell olvasgatni a régi sírok tulajdonosainak a fejfáját.

Érdekel az idő múlása mindenkit, minél inkább dörömböl ajtónkon a kaszás, annál inkább küldenénk francba a hitványt.

Halad Enissa gondolatmenete, méghozzá jó irányba, az arany Doxám már rég nem a csuklómon viselem, betettem a safe-be, (mit szólsz, milyen jól megy már az angol, Rogernek pedig segítség,hogy a szó kiejtése széf ) jó helyen van az ott, az idő múlása meg már nem is érdekel.

Mondom, Hansi nem hordja Doxáját, nem jár ő már olyan helyre, hogy megcsillantsa az aranyóráját, eltette széfjének mélyére, néha ránéz és elmélázik milyen szép volt az élete Barcelonában, de ahogy baktat az idő, már a gondolata Père Lachaise sétányain halad.

Settenkedik, vigyázz, egyszercsak előkapja álomporos zacskóját és a tartalmát a fejedre szórja, aztán kampec dolores, fel nem ébredsz reggelig, semmi tévé, se hoxa, megáll az idő, mint Hansi karján a Doxa, jól mondom?

Falovat tolt elém az élet, hogy éljek a csalfa szenvedélynek, bejutottam lovammal mások szívébe az őszi álmos ködben, pillám nehezedik az álom erősen settenkedik.

Nektárt szórtunk szét itt ma este, ahogy látom, jött is rá pár méh, zümmögtek valamit, aztán eltúntek, és megint ketten maradtunk, leszámítva a falovat.

Angyalom olvasom szavaidat, mit olvasom iszom, döntöm magamba, mint méh a nektárt.