MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Vagyunk, amivé tett a világ, gonosznak nem érzem magam , szándékosan nem bántok, se állatot, se növényt, se embert, nem én kértem , hogy e világra szülessek, de látom sorsunk, mely egyre inkább torzul.

Nincs? Hát akkor megmondom: mert ők humánusabbak és méltóságteljesebbek, mint mi, gyarló, gonosz és önző lelkek, a természet embernek nevezett életképtelen csökevénye és totál katasztrófája, ami vagyunk.

Egyedül a másvilágra térni talán jobb, mem kísérti halálom látványa családom, elvonul a kutya és macska is, hogy miért teszik, erre válaszom nincs.

Halálba térni nem jobb észrevétlenül, mint szeretteid sírása közepette? Nézd csak az elefánt példáját, az se a publikum előtt dobja el magát, hanem beveszi magát a bozótba... Nehéz kérdés, lehet, hogy inkább én is valami csókos szeretővel halnék meg, mintsem egyedül.

Dünnyög Ajak Akadze Alakosvili,csonguriját pengetve csacsáját és könnyeit nyeldesve, hogy Maaargit a szeráj legszebb leányának halála, mért éppen gazdájánál történt, melle halma, s macskája miért nem az ő sátrában tért a halálba.

Ajak Akadze Alakosvili, a karavánszeráj grúz tulajdonosa fejét csóválva letakarja a holttestet avitt köpenyével, majd gyertyát gyújt és csonguriját pengetve szomorú éneket dünnyög.

Halva Maaargit, a paraván mögött, körte alakú melle halma gazda mellkasát betakarván, szája örökre hallgat, csókot nem tapaszt soha már, hiába várja egy forró ajak.

Normális, Maaargiiit..-)

Normális karavánban diszkrét paraván van, mely mögött a gazda szenderül-elszenderül kedvesével vagy egyedül, betemeti a selejtes körték halma, ahogyan fekszik élettelen halva.

Ugat a gazda, a karaván halad, a kutya meg farkát behúzva csendesen baktat, némán szemléli a gazda normális?

Szenderül a pohárban a a műfogsorom is, teljes protkó, itt van beáztatva az ágy mellett, és vagy én használom, vagy a kutya, mikor melyikünk ugat.

szenderül-elszenderül.

Ezután is többen megélnek remekül, a többi meg elmenekül, a csórója öröklétre szenderül.

Ára viszont jó magas már mindennek, és még mi lesz eután?

Kutyavásárt már nem rendeznek Budán, új szelek fújnak már az ember a vásár tárgya, embernek már nincsen ára.

Budán volt egyszer egy kutyavásár, hallott róla kutyám azóta kerüli nagyívben Budát, félti irháját, belőle ne készítsenek bundát, se Pesten, se Budán.

Budán vagy, én Pesten, biztos láttad a kutyavásárt.

Odaát a Dunaparton, mert Te pesten? Én Budán. :)))))

Elindulni utána az esőben nagy kihívás, hiszen a víz elmossa minden nyomát, de nem sírok, majd találkozunk valamikor odaát.

Szatyorba pakolnék én is, de megint esik az eső, így nincs kedvem elindulni.

Piacra indultam üres zsebbel, néztem az árakat könnyes szemmel, találtam egy ládát a kukára rakva, benne selejtes körte és alma, szememet lesütve tettem a szatyromba.

Fel kell öltöznöm és elindulni a piacra.

Idejutott azért is, mert dióról, lábtörlőről, lányokról, háborúról és egyéb lényegtelenségről beszélt ahelyett, hogy érdekes témát vetett volna fel.

Kopott kabátjában ült a padon, maga elé bámult és azon gondolkodott, miért hagyott akkor ott csapot és papot, amiért idejutott.

Másik lábtörlőt kell vennem, mert elég kopott.

Üzlet, az ember szolgáltat, és cserébe elvár valamit. A szív az üzlet leghitványabb tárgya, néha ingyen adják, de így kihasználják, eldobják, sárba tapossák, gondolják, makd lesz másik.

Lányok, lányok, a háború néhány embernek jó üzlet.

Földön járó angyalok, lányok.

Mindenki boldogabb lenne, ha megszűnne a járvány és a háborúskodás a Földön.

Rendelkezhessenek sok élelemmel, hogy jól lakhasson mindenki.