MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Megtörtént velem 1-2 dolog, de bevallom, nem mosolyoghatok mindenen, hiszen nem minden mosolyra fakasztó, ami egy emberrel történik az élete során, új bölcseletet kérek ehelyett.

Unicumba fojtod a könnyeid, de ne sírj azért mert valaminek vége van, inkább mosolyogj azért mert Veled ez megtörtént.

Tumultusa elhalkulva, mert rájuk meredt a vadászpuska, szépen csendben elindultak, át a varázshegyen megbódulva, bánatukat fojtva Unicumba.

A kákán is csomót keres Enissa, a kérők sokasága a Nemzeti Múzeumig ér, egy élelmes lurkó már jegyet is osztott közöttük, így szűnt meg végre a környék tumultusa.

Elbújhat Baja, Szeged mellett is, mint látvány, régen jártom ott, de nem ragadott el, mondhatjátok, csomót keresek a kákán.

Ott jártamban ettem halászlét ami nagy csalódás volt, a szegedi mellett bőőőven elbújhat.

Bajára is kíváncsi vagyok,nem jártam még ott.

Előre megyünk, nem hátra, tudja ezt minden leányka, kimennek a határba, felpattannak egy kancára, azzal mennek Bajára.

szerezhetsz egy sánta nőt magadnak Ede Úr, szerelj indexet a homlokára, hogy tudja, merre van előre.-)

Jel, mely Mercedes nem sokat ér, ha a csatában már kilőtték a csüdjét, csánkját a halál vár rá, a lovakat lelövik ugye, ha lesántulnak, tehát Mercedes mehet a levesbe, azzal már királylányt nem szerezhetsz!

Írni tudni kell, ezt belátom, csúcs paripám homlokán meg ott villog a Mercedes jel.

Haza, Tünci, menj csak Edével, biztos tök csúcs paripája van, még ha mondatot nem is tud írni...

Paripán megyek haza.

Herceg a fehér Paripán.

Bort ittam bánatomban, amikor elmentél, feküdtem az ágyban, s a múltról álmodoztam, aztán felemésztem, Enissa munkába kell menned, ma is elment melletted a herceg.

Nekem is bejön a kiskocsma kispörkölttel, tudod az ott a temető mellett, ahol először találkoztunk, és zavarodban a gyöngysorod morzsoltad, míg én meg zavaromban a pohár helyett a virágvázába töltöttem a bort.

Vadgesztenyefák akadnak, még virágot is bontanak, de illatuk a hársfa mellett csekély, ha már a párizsi a kedvenced, alább ne add, nem való az neked, mint ahogy a kiskocsma, kispörkölt is megmarad nekem.

Elterveztem, nyáron megyek egy kört a Fiumeiben, ott is vannak vadgesztenyefák.

Szerencsédet ott hagytad a Pere-lachaisei temető lombjai alatt, valamiért boldogságod ott ragadt, mint a hársfa a budaörsi kerben, mely hozzám sosem jutott el.

fekete paripán a Jolly Joker szokott száguldozni, becsüld meg, mert ő hozza el a szerencsédet.

Felé fordítottam az arcom, és elcsodálkozott, hogy ez nem is szipirtyó, ez egy jóságos tündér, asszonynak álcázva, míg én magát a patás ördögöt pillantottam meg, nem a hercegem, akit elképzeltem, fekete paripán.

Menyasszony szó szerint: az átmenet a szép szende szűzből a házsártos, vén szipirtyó felé.

Asszony, kukoricamorzsolás közben megpihen, elmélázik, ölébe ejti kezét, gondolatai a múltban járnak, amikor még nem volt asszony, de lett menyasszony....

Tekintet lopva magát nem érheti, tekintetes asszony.

Sebeinket nyaldossa az eb, lelkünket meg egy kedves tekintet.

Ébredtünk már zimankósabb napokra is, vasárnap mást kell nyaldosni, nem a sebeinket.

Megismételni a hibáinkat oly gyakran megtesszük, emberből vagyunk, s legtöbben sosem tanulunk, miközben az élet jobbik része mellettünk kacagva elrobog, és sebeinket nyaldosva sírunk, akkor miért nem ébredtünk?

Élj most, mert aki a múltból semmit sem tanul, az hajlamos a múlt hibáit újra megismételni.

Most aztán mit tegyek veled, mikor állandóan mondom, a múlt már vissza sosem tér, csak a gondolatodban válik szebbé, tehát mondom újra, most élj!

Bölcsebb negyvenéves koromban lettem, nem rossz érzés, de inkább visszamennék a bohó gyerekkorba, amikor se anyósom nem volt, se más rokon a temetőben, és a vízesés is tiszta volt, nem világították lila fénnyel, és a párizsi főtéren (kiflivel) sem volt annyi tetves galamb, mint most.