MONDAT játék - az előző mondat UTOLSÓ szavával kezdj új mondatot! (fórumjáték)

Kenyerem nem teljes, felébe eltörtem, így kenyértörés lett, istenveledet intek.

télre már régen felkészültem, de azt hiszem, hogy Túl szép vagyok ahhoz, hogy dolgozni járjak,megyek inkább és megpróbálom a sarkon keresni a kenyerem.

Akarod, nem akarod, annak csak nyögés és erőlködés lenne a vége.

Bodzaszörpöt öntök a fürdővízbe, hogy bársonyos és illatos legyen a bőröm. kezemben kis bőrönd, abba pakolok, te is jöhetsz velem világgá, ha akarod.

Felfaltam az összes szusit a tálról,előtte meglocsoltam szójaszósszal,utána ittam egy házi bodzaszörpöt.

tök jó tököt wettem tegnap a piacon, megsütöttem és az utolsó morzsáig felfaltam.

Tilos kimennem a cellából, de szerencsére a minap beadott egy könyvet a porkoláb, és így olvasással üthetem el az időt, Hansi pereputtyos versikéje a kedvencem most, tök jó.

aranylövést kapni jó, attól esik majd a hó, de nem fehér hanem piros,utánozni engem tilos.

Szerelmének drogot adott, ettől annak agya fogyott, bánta is már eme tettét, hisz miatta adta a lány be magának az aranylövést.

Gyúrtam keményen, hogy Dánielt lekörözzem a dalversenyen, de közben a láng már annyira ugatott, hogy a pléd teljesen elégett, de a csajszika szerencsésen tudatára ébredt, hogy nincs még itt a halál ideje, és ettől nagy kő esett le a szívemről, mert délután már totál kétségbeestem, hogy mit tettünk szegény lánnyal és hogy ma mennyire lehangoltak vagyunk.

Pihenőt tartok már,sok tésztat gyúrtam.

Játszott, de mivel is játszott ott pőrén,ez itt a kérdés, és nem azt kiáltotta, hogy nőt akarok, hanem azt, hogy pihenőt.

Nőt akarok kiáltotta Benkő Dániel, s előkapta a lantot, ruháitól megszabadult és pőrén csak játszott és játszott

Plédet a láng nyaldossa, de ki nyaldossa a rajta fekvő pihe nőt?

Szenderül, miközben jointtal a kezében álomba is merül, álmodik rétet, kis patakot, de jaj ugatásra ébred, láng nyaldossa alatta a plédet

Kér vajon utolsó kenetet vagy esetleg egy jointot, mielőtt jobblétre szenderül?

Reggelt, ki tudja megéri-e, csendes körülötte minden, hangja csak benne muzsikál, leveszi a szárit, sarokba teszi a szitárt is, s hallgatja a November Rain-t, és már semmit sem kér.

Hangja halkabb a szellő fúvásánál, s a felkelő nap visszabújik odújába és holnapra halasztja a reggelt.

Játssza a szél, hogy szárijába kap, de ez sosem volt igaz, szomorú a lány hangja, nem játszik már szitárján a felkelőnappal, elcsendesült a húrok hangja.

A grizzlymedve röhögése csengő kacagás lesz balga fülemben, csapzott bundája selymes szári és kaftán, félelmetes agyara és karma lágy szitár, ahogy a pepperlandi himnuszt játssza.

Reszkessetek ti, ki gonoszságban hisztek, igaz az élet sokszor megerősít ebben, de figyeljetek balgák, pont ez a lényeg, a gonoszság felfalja a lelket, a szépnek nem hagy benne helyet, és siralmasan, kedv nélkül élhetitek életnek hitt léteteket, miközben látva jellemeteket, a szép meg sem áll mellettetek, egyszer csak rájöttök, elment mellettetek az élet s röhög rajtatok a grizzlymedve.

Ember ember farkasa, s farkas az ember és saját maga farkasa - vigyázzatok, farkatlanok, hejj, mert számotokra nem lehet itt hely, a farkas mögött grizzlymedve lapul, ezt vegyétek alapul s reszkessetek.

Lesz, ami lesz, gondolta egy ember, és a világot megmenteni ment el, többen mondták neki, ne tegye, mert az emberek nagy része gonosz és hülye, de ment tovább, mert hitte, nem ő lesz ki elment behunyt szemmel, s ha visszatér nevet rajta minden ember.

Valaha réges-régen, kalózhajó (is) volt a térképen, de a gonosz Barca bárcák ellopták a hajós tárcát s a tenger Hansi fenekébe süllyedt, na most mi lesz?

Vitorla merül el a horizont alatt, tudom, nagyon messzire halad, visszatér még ide valaha?

Kitartó/-an bámulom a csinos nők fenekét,miközben kavargatom a feketémet a Gerbeaud teraszán, hiába na, itt a tavasz, dagad a "vitorla".

Mérete, igazad van nem olyan fontos, aki viseli az legyen kedves és kitartó.

Álmot én már nem kergetek, elfogadlak olyan szépnek amilyenre sikeredtél, a lelked a fontos és nem a cicid mérete...-))