Válás, avagy egy házasság felbomlása (beszélgetős fórum)

Érdekes,nekem meg nagyon kevés kapcsolatomban volt súrlódás,de ez talán a természetemből is adódik.

Ennek ellenére minden eddigiről elég hamar kiderült,hogy mégse ez az igazi.

Igazad van ron!

De nyilván nem ő volt a megfelelő.

Eddig minden pasimmal (avval a marha sokkal) nézeteltérésem volt, már a "kapcsolat" (mert ezeket mindennek lehetett nevezni, csak valós kapcsolatnak nem) elején is. Aztán mérgesedtek a helyzetek.

Ezek a kisebb súrlódások egy kapcsolatban.

De amikor már a gyermeknevelésen is állandóan veszekedés van, a pénz körül ordítozás, sőt, esetleg verekedés is, utána pedig külön alvás, külön élés, akkor annak a házasságnak annyi.

És ha mindezt a gyerekednek is át kell élnie, az a legszörnyűbb.

Ma lesz az ominózus esküvő. :(

Hát, kíváncsi vagyok, az új feleség kibír-e majd 13 évet ép idegekkel.

Aha jól látod szerintem.

Igaz nem beszélhetek, mert fél évnél tovább egy pasi mellet sem bírtam, és én rúgtam fel mindig.

Igaz a mosti... hát vele már másfél éve ismerjük egymást, igaz fél éve kiáltottuk ki, hogy egy pár vagyunk, de nem veszekedtünk még, meghallgatjuk a másikat, igazat adunk, ha igaza van. Egy dologban volt nézeteltérésünk... a kutyám nevelésében, de nem adok benne igazat neki. Nos mindegy, túlléptünk rajta ennyi.

Amúgy lehet, hogy egymásnak kell teremtődni, mármint úgy gondolom, hogy ilyen jókat nem beszélgettem az előző pasijaimmal. Ennyire nem pendültem velük egy hullámhosszon. Ennyire nem volt pont olyan a pasi, aki kellett. Avagy ennyire nem volt pont olyan, hogy nem zavart semmi benne, sem a szokásai sem a viselkedése sesemmi. Az előző arcokkal azért gyakran volt az, hogy nem bírtam a tisztaságmániáját elfogadni, avagy azt, hogy az éjszaka közepén felkelt cigarettázni, vagy rámszólt dolgokért társaságban, ami nem baj volt, de neki nem felelt meg... Naszóval megint halálra magyarázok toom :D

A lényege a dolognak, hogy szerintem az már elsőre látszik, ha nem megy valami. Lehet megalkudni, megerőszakolni magunkat, hogy jó legyen. Persze lehet, ja! Fél lábon meddig bírja az ember? Pontosan addig, amíg egy ilyen kapcsolat működk....

Szerintem egy jo kapcsolathoz, legyen hazassagi vagy elettarsi, nem csak az "egyutt ertes" a fontos, hanem ami meg talan fontosabb, az az, hogy kepessek legyunk meghallgatni a masik nezetet egy temaval kapcsolatban. Meg ha nem is ertunk egyet, ha ezt normalisan tudjuk kommunikalni, nem ugy hogy a masikat leszoljuk, lenezzuk esetleg lehulyezzuk vagy meg annal rosszabbat... akkor a kapcsolatnak van jovoje.

Tudom ez elcsepelt, de igaz: tisztelni a masikat a nezetelteresben is, legalabb olyan fontos mint az egyet ertes.

Lásd ismét hsz 04.12. Soha többé házasságot!

Az exférjem holnap esküszik. :((

Jókat, persze, de sajnos az egyik párt képviselői vérre mennek egy-egy vita alkalmával, ami nem egy barátságot rúgott fel körülöttem. Barátnőm is fúria lesz, ha a pártjáról van szó, és nyilván nem kellemes szavak. Mindig, mikor szóba hozza inkább leintem, hogy különösebben nem érdekel az a párt, ne is folytassa.

Lehet vitatkozni, de a politika pont nem az, ahol manapság vitázni lehet.

Azon meg nyilván lehet vitázni, hogy ki mit eszik, az egészsége vita, és nincs sértődés, csak két nézet csattan :)...

Még szerencse, hogy a párommal minden téren egy húron pendülünk, vallás, politikai nézet stb. Semmin nem kell nézeteltérésbe bocsájtkoznunk, csa mondjuk azon, hogy miért nem eszek húst a zöldségnapon, de max ennyi.

A házasság intézménye... hát, valahol azt hallottam, hogy csak a nőknek fontos, hogy biztonságban érezzék magukat a másik mellett, de egy papírlap és elröppentett ígéretek semmilyen biztosítékot nem adnak szerintem. Igaz én is a házasságra adom a fejem, úgy, hogy nem is én akartam, hanem a párom úgy ítélte meg, hogy ez teljesen természetes közöttünk.

Ha meg a "bűn" fogalmát nézem, akkor bizonyos társadalmi közegek szerint egy párkapcsolat avagy egy élettársi viszony is "bűn". Szerencsére ezek a dolgok engem soha nem foglalkozattak, hogy ki mit szól ahhoz, amit csinálok.

Igen minden mulandó, de ha a házasságba úgy vána bele az ember, hogy úgyis elválunk, akkor az máris halálra van ítélve.

Ennyi erővel nem akarok szerelmes lenni, mert úgyis csalódni fogok.

13 évi rossz házasság után váltam el tavaly.

Senkinek nem kívánom azt, amit átéltem.

Mostmár szabad vagyok, de egyedül nevelem a fiam, és anyagi csődben vagyok. :(

Viszont végre senki sem ordít és veszekszik velem.

Sziasztok!

Én még nem vagyok házas, de láttam ahogy a szüleim tönkretették a házasságukat. abszolút nem folalkoztak egymással, nem csináltak semmit közösen, csak elvoltak együtt!

Ez gondoom nem volt elég egyiküknek sem, de anyu túl magánakvaló volt (és szerette aput) ahhoz, hogy lépjen.

Apunak viszont nem volt ez elég és máshol kereste a boldogságot! Amikor kiderült anyu nem értette, hogy miért, teljesen befordult és beadta a válópert. 2 évig olyan volt mint egy élőhalott!

Aztán elkezdett éledezni és most teljesen az ellentéte lett régi önmagának. És annak ellenére, hogy elváltak, újra együtt vannak apuval és boldogok. Nekik sikerült felülkerekedni a problémákon azzal, hogy mindketten hajlandóak voltak változtatni :)

Ez teljesen így van. Azok a kapcsolatok / házasságok haldoklanak, ahol nem beszélnek meg az emberek egymással mindent.

És igen, egyre több a válás is és a házasság is. Balgán beleugrik az ember, mert úgy gondolja, hogy a megfelelőt választotta, aztán lakva ismerszik meg a másik és kiderülnek dolgai és máris nem is olyan fenékig tejfel a dolog.

De tény, hogy két emberen múlik, az egymáshoz való hozzáálásukon, a másik tiszteletén.

És egyre többen kötnek házasságot:-) pl. én:D

Szerintem a házasság milyensége 2 emberen múlik.

A legtöbb gond abból van, hogy nem beszélgetnek az emberek.... ülnek, bámulják a tv-t és közben, szépen lassan elmennek egymás mellett...:-(

Sziasztok.

Bizonyára nem vagyok egyedül,hiszen manapság egyre többen bontják fel a házasságukat.

Oka lehet:hűtlenség,alkohol,játékgép,egymás meg nem értése,toleranciahiány stb...

Az én házasságom tulajdonképpen egy másik nő miatt bomlott fel.A volt férjem azt hitte,hogy "elvan" velem,és közben keresi az igazit.Nem tudott egy helyben megülni.A mai napig nem talált magának olyan nőt,aki elnézi a hülyeségeit.Ti hogy voltatok ezzel?