Amikor szeretnél vmit/vkit de NEM LEHET!!! (beszélgetős fórum)

Igazad van, én pedig még fel akarok állni. Anyám sokkal jobban le van sújtva a helyzetem miatt, mint én, nem érti, hogy ahhoz, hogy valami legyen, egy viszonylag elfogadható lelkiállapotból kell kiindulnom, különben semmi se lesz. Igenis, nem én vagyok a világ szemete, mami. Akkor se.

Most eldöntöttem, hogy mozogni fogok. Ha ehhez először vennem kell egy bérletet, ám legyen. Majd menni fog itthon is. Nem adom fel, leszek én még csinos.

Ha tizen-huszon evesen a mai tapasztalatokkal gondolkodhattunk volna, erettebb gondolatmenettel tudtunk volna hatarozatokat hozni. De ez senkinek sem adatott meg meg.

Akkor csak abban bizakodhattunk, hogy szuleink, kik onzetlenul segitettek es a mi erdekunket tartottak szemuk elott, Ok adtak jo tanacsokat, az O" tapasztalataikra alapozva.

De mi pedig abban a korban voltunk, hogy mi okosabbak vagyunk mindenkinel e foldon es nem mindig fogadtuk meg.

Ma csak olyan hatarozatot tudunk hozni ami a mai korulmenyek szerint szerintunk a leg helyesebb. De semmi sem allando, a korulmenyek valtoznak, es kitudja a ma hozott elhatarozasunk helyes fog e majd lenni X ev mulva?

Ha el is fogunk esni, addig nem veszitettunk, amig fel is kelunk esesunk utan.

Ha eszre vesszuk, hogy hibat kovettunk el masok ellen, azonnal tegyuk jova!

Akkor veszitettunk igazan, ha elesunk es mar nem is akarunk felkelni.

Az eveink szama novekedeset, nem tudjuk megallitani, de azt hogy bizonyos fokig gyerekek maradjunk, azt meg tudjuk valositani!

A gyerek es a felnott kozott csak a jatekai ara legyen a kulonbseg...

Mert addig nem oregszunk meg igazan, mig jatszani tudunk.

A Balaton is egy tenger, csak ne kereszbe nezzel rajta, hanem hosszaba...

nem is kerul annyiba az utazas, es nem is faradsz ki annyira az utazasban...

Viz az viz...

az egyik sos, a masik nem...

Csak a partja mas...

Miert nem inkabb egy gilisztara haragszol, vagy egy mokusra! Ugyan annyi kozuk van a taplalkozasodhoz...

csak egy velemeny... ;-)

Felnőtté válni nem szégyen"

Bólogatok rá, de néha kellemetlen :)

A tenger meglátásához nem kell sok

Igen nehéz szituban beültem az autómba és irány a bulgár tengerpart

Könnyű vidám helyzetben meg motor és a jugó tengerpart

A világ biztos nem lesz jobb. Nem árral szemben kell úszni, hanem belesimúlni a feltételekbe

Időben vissza, csak hipnózisban lehet, de az csalfa álom

Azzal kell élni, ahhoz alkalmazkodni ami van

"ábrándozás az élet megrontója"

Egy felmérés szerint az ábrándozás alapvetően az oka és nem a következménye a boldogtalanságnak

Ezzel nem mindig értek egyet

:-)

tudod,ha a lelked az Te is!!!

Idefigyelj Cukipofa. Én is állandóan azon szőrőztem régen, hogy vissza akarok menni az időben. Én ezt halálosan komolyan gondoltam, hisztiztem, dühöngtem. Vedd tudomásul hogy nem lehet. Nem és kész. Ha valamit elszúrtál, vagy valami elromlott, próbáld helyrehozni, ha próbálkozol és nem lehet, add fel. Csak erről a hülyeségről szokjál le, mert még több időt vesztesz.

A tenger... Hát igen. Én is szívesen mennék. Lehet, hogy fogok is. Nézz ki egy olcsó szállást, vagy csak úgy indulj neki, mi is így nyaraltunk egy hetet tíz éve a családdal.

Az aki voltam... Igen, én is más ember voltam. Sokkal szenvedélyesebb. De sokkal több félelem is volt bennem. Örülj annak, aki ma vagy, tanulj belőle és okulj abból, ami volt, amin átmentél, amivé váltál. Felnőtté válni nem szégyen, és nem igaz, hogy most olyan rossz az, ami vagy.

És végül: én is szeretném, ha a világ megjavulna. Egyes ezoterikus közlések szerint meg is fog. Legyünk türelmesek és saját hatáskörben tegyük a legjobbat.

Üdv.

szeretnék boldog lenni az lenni aki voltam!

szeretnék tengert làtni,érezni.

szeretném ,ha ez a vilàg megjavulna!

szeretnék viszamenni az időbe és sok mindent màshogy csinàlni:-)

Nincsen:) Hát mivel dolgozni megyek ki, nem tudom meddig leszek. De egy az biztos, egy szavába telne, és vagy elintézném neki azt hogy ott velem lehessen, vagy hazajönnék!

Az a baj, hogy félek attol is,hogy a reagálása olyan lesz amire nem számítok... Volt olyan, hogy együtt aludtunk ( ALUDTUNK!!!) és ahogy hozzábújhattam, és ahogy rámnézett... hihetetlen!

Tegnap előtt volt a búcsú bulim, és utánna mondtam neki hogy aludjon velem, de ő azt mondta hogy nem mert otthon szeretne aludni... nem tudom mi okozta ezt :S

Minden esetre ha nem lépek semmit, akkor soha nem tudom mi lett volna... én pedig ettől a kérdéstől már csak a miértet utálom jobban :)

Mennyi időre mész?

Ha olyan jóban vagytok, akkor nem hiszem, hogy elveszítenéd, ha beszélsz Neki az érzelmeidről. Ha félreértesz vmit, akkor sincs nagy baj, mert mire újra találkoztok, addigra helyreállhat minden. Ha meg Ő is úgy érez irántad, akkor megcsak nyersz rajta. Szerintem.

Egyikőtöknek sincs jelenleg párja?

Sziasztok:)

Remélem nem zavarok az üzimmel:)

Amikor szeretnél valakit de nem lehet... Hmm igen.

Igazság szerint én nagyon furcsa helyzetben vagyok.... Kezdem az elejétől.

Kb 2éve rátaláltam a szomszédomra iwiwen, bejelöltem. Felvettük egymást msn re és nagyon összebarátkoztunk.. közös bulik, közös élmények, bánatok stb.. Nem volt köztünk soha semmi, de sokan mondták, hogy ez a srác olyan furcsán néz rám, és be kellett látnom, tetszik nekem is...(ehhez 2év kellett hogy rájöjjek:( ) Egyre többet gondoltam rá, és idővel ez az érzés kezdett hatalmassá válni bennem. Ami köztünk van, azt nem tudom elmagyarázni, de talán megértitek, ha azt írom, hogy olyan mint a filmekben.. lépéseket teszünk egymás felé, de aztán mind a ketten egymás szemébe mondjuk, hogy mi csak barátok vagyunk, aztán megint lépünk egymás felé, és megint vissza... de az ölelése, ahogy a szemébe nézek, csodás érzés:)

Lehetséges, hogy fél valamitől, pedig ő már 26éves...

Most kaptam egy lehetőséget, és megyek Londonba dolgozni, én ugy vettem észre, hogy érzékenyen érintette a dolog, de amikor már nincs visszaút, akkor jöttem rá, hogy mit érzek iránta.

Szeretném neki elmondani mielőtt elmegyek, de félek hogy elrontanék vele mindent, viszont nem szeretném magamban tartani, mert félek hogy egyszer már késő lesz... Lehet hogy ő az a társ akit kerestem régóta, csak tipikisan nem láttam a fátol az erdőt.

Félek is, mert ha ő nem érez így és csak én értettem félre a jeleket, és elmondom neki mit érzek, akkor örökre elveszítem, és abba bele fogok halni :(

Jól esett ezt ki"beszélni" magamból.... és köszönöm hogy végig"hallgattatok":)

Puszi

Igen, talán reálisan látom. Már.

Tudom, hogy min mész keresztül, és megértelek.

Haragudni viszont ne haragudj magadra. Nem vagy könnyű helyzetben, érthető a bizonytalanságod, a határozatlanságod, az hogy összezavartnak érzed magad. Fogadd el ezt az egész helyzetet, hogy most ilyen vagy. Ez nem azt jelenti, hogy bele kell nyugodni, vagy törődni, de pluszban emiatt ne bántsd magad! Sőt! Szeresd magad, mint embert, mint nőt, mint feleséget, mint anyát, aki nem tökéletes. Hoz jó/rossz döntéseket, vannak jó és rossz napjai ..... emberek vagyunk, és bizony nem tökéletesek. Időnként hibázunk, sz@r helyzetbe kerülünk, de hidd el nem kapunk olyan batyut, amivel ne tudnánk megbirkózni. Tudom, hogy ezt most nehéz elhinni, de bízz benne, mert tényleg így van! Megvan Benned is az erő, hogy ebből talpra állj. Csak még nem tudod, még nem hiszed el. Próbáld megtenni a lépéseket, de ne keseredj el, ha nem sikerül, legyél türelmes magaddal, és próbálkozz tovább!

Igen, te olyan reálisan látod a helyzetet, amikor olvasom a soraidat, én is, aztán csak visszaesem , bejelentkezem, szenvedek.

Tudom, az eszem azt súgja, hagyjam, nem éri meg, nincs alapja,de még annyira frissen él bennem, és lehet, hogy ezért hadakozom magammal, mivel a szívem teljesen mást mond. Sokan írták, hogy az ilyen kapcsolatoknak nincs jövőjük, nem fogunk még találkozni sem, de ha igen, nem fog történni semmi...azt hiszed elhittem??? Dehogy...és most itt vagyok, benne...

Haragszom magamra, amiért nem tudok kitartani, határozott lenni, nálam ez nem egyszerű.

Itthon átbeszéltük a dolgokat, mivel a férjem azért észrevette, hogy nem stimmel valami velem, ő szeret, megbízott bennem, azt mondja megváltozott, nekem sajnos ehhez is idő kell, 13-14 évi házasságban ha ennyiszer becsapnak az a bizalom nem egy könnyen jön vissza, és tudod mit? Én megelégedtem ezzel a fajta életmóddal, tudom, nem szabadna, de itthon elvoltak a dolgok, a gyerekekkel rendben van minden, és volt Ő, akit közben megismertem, beszélgettünk, terveztük a találkozást, egyszerűen jól éreztük magunkat, úgy , hogy még nem találkoztunk...így telt el 4 hónap...

Most az a probléma, hogy ez a megszokott életem felborult, persze, hogy hiányzik, persze, hogy szenvedek. Nem tudom hogy legyen tovább, a férjemen nem múlik semmi sem, szerintem rajtam sem fog, csak ebből fel kell gyógyulnom, ami nem kis idő lesz, azt hiszem. Gyenge vagyok, határozatlan, összezavart...abszurd egy helyzet, tudom....

Ha emlékszel még a Hűség c. fórumra, ott leírtam sok mindent. Külső szemlélő azt hiheti nálunk minden rendben van itthon...csupán sok évi hazugságok, becsapások után próbálkozunk ...illetve én már beletörődtem, a gyerekeimnek jó apja, elvagyunk egymás mellett, élünk, de olyan lassú víz partot mos...

és mikor május körül rámköszönt, hogy szia...elkezdtünk beszélgetni...és a végére azon kaptam magam, hogy minden nap beszélünk, este is, utána már telefonon is, e-mail-ben, sodort az egész valamerre...nem tehetek róla, aztán már én kerestem , vártam, és olyan bizsergető érzés volt, amikor bejelentkezett...

nekem otthon ha úgy nézzük mindenem megvan, mégis hiányzott valami...azóta nőnek éreztem magam...csak igen, ha belegondolok, hogy ő 300 km-re innen, mi alapja lehet ennek a kapcsolatnak???

Én semmit nem akartam feladni érte, én beértem volna annyival ha találkozunk, nem vártam volna, hogy ő is otthagyja a családját...nem voltak nagy ígéretek, nem szavak, ezeket nem is akartam...

csak jólérezni magam....bűn ez????

Lehet.

Elítélnek sokan, és abban a fórumba leirtam, hogy régen én is elítéltem minden ilyet, mégis most itt vagyok, szenvedek, de azt hiszem, tényleg itt az idő, hogy kimondja, mit akar...

én küldtem egy levelet, hogy annyi gátlás és hiba van bennem, neki nem erre van szüksége...csak azt gondoltam átbeszéljük, nem vártam, hogy könyörögjön, de mégis, legalább hozzám szólt volna.Azt tudom, hogy megbántottam, azt írta utána még, hogy nagyon durva volt, és hogy gondolkodik....na, itt tartunk.

De ma, ha lesz alkalmam, igen is, tisztázni fogom vele...nem jó így...

Valahol én vagyok a hibás, nagyon belekavarodtam a dolgokba, nem szabadott volna, csak egy kis laza, ha van jó, ha nincs, nem baj alapon működő kis kapcsolatnak nem nevezhető valamit kellett volna...de mikor rádöbbentem, hogy több ennél, sokkal, akkor megijedtem...

Itthon nem vettek volna észre semmit rajtam, ha éppen nem hagyom nyitva a laptopom és meg nem látja egy e-mail-nél a nevét...így most itthon is van némi gyanú, figyel, hogy mennyit ülök a gépnél, és persze kombinál...szóval nem egyszerű...

Hidd el pontosan tudom, min mész keresztül! Valószínűleg okosan döntöttél! Bár azt gondolom, hogy az IGAZI, NAGY SZERELEMÉRT érdemes lezárni a nem működő régi kapcsolatot, és felrúgni mindent, akármennyi akadály is van. DE!!!!!!!!!!!! A régi tényleg ne működik, tényleg nem lehet rendbe hozni???????? Vajon az új, tényleg az igazi????????? Ami most jónak tűnt virtuálisan, meg telefonon, meg msn-en a valóságban is olyan jó lenne???????? A valóságban is tényleg annyira klasszul működne? Nagyon nagy lehet ám a kontraszt!!!!!! És nem feltétlen azért, mert nem őszinte, vagy hazudik, hanem mert a valóság más, több, mint amit most megtapasztalhattál, és tudhatsz, láthatsz.

Ezalatt az idő alatt hogyan változott az otthoni életed, életetek?

Nehéz kérdések ezek...ha még én kerestem volna, ha még én akartam volna annyira, de időközben valami kialakult közöttünk, nem csak mentegetni akarom magam, de így van. Én írtam neki sajnos, hogy keressen mást, még életemben nem volt ilyen dolgom, sosem csaltam meg a férjem, és most sem tettem meg.

Igen, vallom, hogy nagyon jó volt, örültem minden beszélgetésnek, és úgy gondoltam 4 hónapig, amig tartott, hogy ez nekem jó, de megszólalt a lelkiismeretem...

Biztos, hogy vége van, csak én magam sem merem bevallani, hiányzik nagyon, mert minden nap beszéltünk, hol így-hol úgy...

de sajnos az észérvek döntöttek...én is házasságban, ő is házasságban, gyerekek és távolság és még egy csomó minden.

Eddig én is elítéltem minden ilyet, de most már van egy jó mondás, amit szeretek ismételgetni mindenkinek, hogy soha ne mond , hogy soha...

Ez nagyon sokszor bejött már.

Én még mindíg az időben bízom, hogy majd mindent elrendez, ésd pár hét múlva nem fog már annyira fájni...

... elengedem, és olyasmibe fektetem az energiámat, amit lehet és szabad. :)

... attól meg egyenesen rosszul vagyok, ha párkapcsolatban élő férfiak után epekednek nők. :o(

Igazad van, ma megteszem, és nem rejtőzködöm tovább. Nem tudom számít-e, de tegnap legalább 5x jelentkezett be, mert nála sem mindíg zavartalan a helyzet, ahogy nálam sem, sajnos.

De tényleg jó lenne, ha ő mondaná ki, hogy neki akkor ennyi volt, de a legutóbbi beszélgetésünkkor azt mondta gondolkodik. Nos, hagytam időt, nem zavartam. Most már itt lehetne a döntés ideje...