Talán igy könnyebb... (beszélgetős fórum)

A helyzet nálunk a következő volt, terhes lettem egy viszonylag fél évig tartó kapcsolatból. Eljegyzés, rózsaszín ködfelhő, aztán huppanás a földre. Egy rohadt nagy csalódás. Közben leülés megbeszélés a jövőt illetően. Én otthagytam a pi...ba, terhesen. Szerettem, de éreztem hogy inkább kilépek, mert ennek nincs jövője..

Jelenlegi állás: azóta visszamentem a szülői házba, hapsi nincs már öt éve, talán érthető, a gyerek autista, apám meghalt..szóval nehéz az élet.

Azt mondom neked, minél hamarabb költözz vissza a szüleidhez, ha van rá lehetőség. Ne élj együtt egy ilyen faszival. Mérlegeld hogy mi a jobb neked és a gyerekednek. A gyerek valószínűleg lelkileg sérülni fog, ha ott maradsz méginkább. Ha ott maradsz azért fog sérülni, mert azt látja hogy apuka ordítozik az anyukával. Ha elmész akkor meg meg a szétválás miatt, mert nem látja mindennap az apját. Tehát próbáld, sőt tedd meg a lépéseket a helyes útirány felé, mielőtt késő lenne. Gondolj a gyerekedre, őt tarts szem előtt!!!

Remélem tudtam segíteni! Szorítok neked!

sajon annyira sem vesz komolyan hogy hiába mondtam neki hogy igy nem akarok élni és a gyereknek sem jo és költözön el este jött mintha semmi sem történt volna.aztán ma megint egy piti dolgon nekiállt veszekedni és aztán mint egy skizofrén jött haza délután ebédelni és pihenni.

mindenesetre igyekszem nem idegeskedni hogy a manot ne viselje meg és elkerülni ebben a kicsi lakásban amikor itthon van és ha nem szolok akkor legalább nincs min vitatkoznia.

pénteken pedig végre hazaérnek anyukámék külföldröl és megyünk hozzájuk egy kicsit megpihenni és kikapcsolni.remélem sikerül!!

nagyon aranyos vagy hogy igy önzetlenül segitenél...:)

sajnos nem vagyunk pestiek,de jo hogy vannak még ilyen emberek a földön!!:)

mindneki másnak is köszönöm aki irt ide és vette a fáradtságot és elolvasta a soraimat!!

sziasztok!én is szörnyülködve olvastam, hogy milyen a pasi!

annak a kis manónak sem jó így felnöni.Abigél21, szerintem is küld el a francba! még mindig jobb egyedül a kisfiaddal elaludni, mint hogy afüldbe tiporjanak!ha mjad felnö az a pici, biztos nem fog hibáztatni téged!és ha eltudsz járni fodrászhoz, barátnözni, stb.. biztos fog akadni egy normális férfi, és akkor nem kell egyedül töltened az éjszakát sem.a kisfiadnak meg így is mindig magyarázkodnod kell, hogy hol az apja, akkor meg mindegy.próbálj a szüleiddel beszélni, biztos nem fognak magadra hagyni.de ettöl a pasitól mihamarabb szabadulj meg!ez így nem élet!

Látod!!! Pont ettől az érzéstől fogsz megszabadulni, ha döntesz!! Hidd el, fel fogsz szabadulni, nem lesz senki aki cseszeget, aki állandóan megaláz! Ujra teljes értékű embernek fogod magad érezni, és ez fog segíteni abban, hogy sikerüljön egyedül is talpra álnod!

és előbb utóbb biztos majd szuszog valaki melletted az ágyban. A gyerekeknek is hidd el sokkal jobb egy nyugodt körülmény, mint egy állandó feszültséget sugárzó otthon! Az én lányom is ennyi idős volt, mikor elköltöztem! Már 9 éves, és jó a kapcsolata az apjával, és velünk is!

nagyon jo ezeket hallani...nekem még nem volt esküvöm de remélem egyszer még lesz!!

boldog ember lehetsz most!!

tudom én is hogy mindent megoldanék de egyenlőre ott tartok mintha egy gyufásdobozba lennék zárva,levegő nélkül.

nem,abszolut nem könnyebb vele maradni.csak félek megint attol hogy este egyedül,a nagy csendeben elaludni az elég rossz érzés.persze ez nem azonnal jelentkezik,na meg azon gondolkodni hogy mit is csinálhat.mégha sok fájdalmat is okoz.

na meg reggelente amikor a mano felkel és ő már nincs itthon(pedig megtehetné) az az első kérdése hogy apa hol van?nehéz elmagyarázni egy kicsinek mi is a helyzet.:(

Sajnálom, hogy 7 évet kínlódtál, remélem azóta minden jobb:)

Én azért írtam, hogy azonnal le kell lépni, mert minél tovább tart ez az állapot annál nehezebb az elszakadás.

Ráadásul a nők valamílyen szinten mazohisták is.

hogy hol rontottam el?nehéz kérdés,talán ott amikor otthagytam az egyetemet miatta mert ugy éreztem hogy suliba még járhatok de lehet hogy ez a nagy szerelem.szegedre ugy járhattam már le ha csak a suli és a vonat között vezetett az utam és hatalmas vita volt amikor bementünk a lányokkal a városba..

azt el kell még mondanom hozzá hogy én csak a második voltam mégha ez egy szemét munka is.

otthagytam érte a sulit és ezt érezte is,aztán elkezdtem itthon egy műkörmös sulit 2éve amikor kiderült hogy terhes vagyok és akkor azonnal lebeszél arrol hogy folytassam ekkor is neki lett igaza,ugy csináltam ahogy ő akarta csak ne veszekedjünk.azota is van kifogás arra hogy azt is befejezzem.

a terhességet és az első évet egyedül csináltam végig mig én otthon voltam a manoval ő szorakozott.nehéz volt egy kisbabával főleg az esték amikor nem volt kihez szolni és nem kapsz egy jo szot sem.

tavaly nyáron lecseréltük a lakást egy nagyobbra ami az enyém,ő pedig elintézte a felujitást és ideköltözött.

igazán már nem is vágytam arra hogy velünk éljen hisz már kialakult a mi kis életünk.onnantol kezdve mindenbe beleszolt és irányitani akart és az első viták abbol lettek hogy én minek barátnőzök...és akkor megmondtam hogy akár el is költözhet ha neki ez nem tetszik.hisz neki is vannak barátai akikkel néha több idöt tölt mint velünk.este sokszor volt hogy 11kor ért haza mert ő beszélgetett és én miért hisztizek mert régen is ilyen volt...

de sorolhatnám még hogy minden történt de igazábol innen kezdődtek a komoly bajok hisz mondtam neki hogy költözzön el és visszaköltözött a volt élettársához és közben minden nap keresett és békülni akart aztán 2hét mulva visszaköltözött és egy szombati napon felhivott a nő és elmesélte hogy ott lakott nála és mennyi mindent csináltak.ez juniusban történt.én voltam mindenért a hibás mert ha nem dobom ki akkor nem megy oda...szoval köszönjem magamnak és ő kikérte magának hogy hibás lenne.

ez idáig ugy tünik mintha csak ő lenne a hibás de nem,én vagyok amiért sokadszorra is hittem hogy ha visszaköltözik majd ráébred hogy mi vagyunk a családja és többre értékel majd minket mint a barátokat.

az utolsó mondatoddal egyetértek!!!

abigél!nem tudsz a szüleidhez hazamenni?

Kedves Abigél!

Nagyon elszomorított amit írtál :((

Én nem kitartás kívánok (mint Zsanett), hanem egy nagy-nagy elhatározást.

Ebből a kapcsolatból, ha úgy van mint írtad, azonnal ki kell lépni!!

Persze előtte nem árt egy kis önvizsgálat sem, hogy én vajon hol és miben szúrtam el, tudok-e rajta változtatni, van-e valami konkrét oka a férjemnek amiért így viselkedik, le tudok-e ülni vele és mindent megbeszélni, hogy megmentsük a házasságunkat...stb

Ha ezekre negatív a válasz akkor viszont el kell tűzni, de ezerrel, mert később tényleg csak rosszabb lesz.

Ne hagyd magad beledöngölni a földbe!! Az ílyen pasi nem ember, csak egy kétlábon járó kezdetleges képződmény.

Kedves Abigél!

Nagyon elszomorított amit írtál :((

Én nem kitartás kívánok (mint Zsanett), hanem egy nagy-nagy elhatározást.

Ebből a kapcsolatból, ha úgy van mint írtad, azonnal ki kell lépni!!

Persze előtte nem árt egy kis önvizsgálat sem, hogy én vajon hol és miben szúrtam el, tudok-e rajta változtatni, van-e valami konkrét oka a férjemnek amiért így viselkedik, le tudok-e ülni vele és mindent megbeszélni, hogy megmentsük a házasságunkat...stb

Ha ezekre negatív a válasz akkor viszont el kell tűzni, de ezerrel, mert később tényleg csak rosszabb lesz.

Ne hagyd magad beledöngölni a földbe!! Az ílyen pasi nem ember, csak egy kétlábon járó kezdetleges képződmény.

köszönöm a biztatást!tudom hogy nem igy akarom leélni az életem de az utobbi egy-két évben eléggé megtörtem és amiket mondott mindig csak egyre mélyebbre tolt.

ma megint megkaptam hogy alkalmatlan vagyok anyának csak mert azt mondtam hogy néha gonodlhatna rám és lehetne a manoval egy kicsit hogy egy szoliba vagy akár csak sétálhassak egyet egyedül.

most hogy elment küldött egy üzenetet persze nem kellett volna elolvasnom mert tudtam hogy csak szid benne de mégis megtettem...persze felsorolta hogy szegény ő hogy nem fogja elviselni a hülyeségeimet mert hogy biztos unatkozom és az a bajom hogy gyereket kell neveni nem hogy örülnék...

sajnos elég jol ismer ahhoz hogy tudja mi az amivel a lelekmbe gázol és meg is teszi rendszeresen.sokszor hallom hogy milyen rossz anya vagyok és inkább add oda anyádéknak a gyereket mert ott jobb helye lesz...nagyon tud fájni mert mindnet megteszek a manonak és örömmel!

az első egy évet teljesen egyedül csináltam végig a babával ugy hogy csak felszaladt hozzánk az apuka néha meglátogatni és most meg ugy csinál mintha én lennék a rossz és csak mindennek lemond.

na meg persze egy egész napos takaritás után a legnagyobb természetességgel mondja a mnonak hogy ne ülj a szőnyegre mert retkes...

bárcsak látnám a kiutat és hogy mi is lenne a helyes megoldás.

Szia Abigél!

Olyan szörnyű olvasni ennyi csalódottságot egy ilyen fiatal lánytól. és első olvasásra bennem is feltör a düh, mért ennyire különböző a két nem? Mért van az, hogy a férfiak mindent megengedhetnek maguknak, a nőknek meg legjobb csendben maradni? Elég lázadó típus vagyok, és nagyon fel tud dűhíteni, ha konkrétan olvasom ezeket az "élményeket" valakitől.

Én most is, és mindíg is azt vallottam, nemszabad hagyni magunkat! ugyanolyan, sőt.. sokkal értékesebbek vagyunk, mint a férfiak! Nagyon nehéz, és még biztos rengeteg negatív tapasztalat kell neked is ahhoz, hogy ki tud mondani, nem igy akarom leélni az életemet!!! Biztos van valaki, akinek Te leszel a legértékesebb! Csak idő kell. Tudom, ez nem vigasztaló, de az a nagy igazság mégjobban nem, hogy a férjed jó irányba megválltozni biztos nem fog, sőt..

Hát kitartásk kívánok!

Irhatnék egy forumba is de nem akarok semmit elrontani.

borzasztoan tehetetlennek érzem magam mert egy olyan emberrel élek aki teljesen magával van elfoglalva.5éve vagyunk együtt van egy 2éves kisbabánk és csak miatta vagyok még melette meg ugye aki gyesen van az tudja hogy nem lehet megélni.

egy pár napja este veszekedtünk és megkérdezte tőlem hogy lettem abbol a vidám emberből ilyen keserű....tudtam volna válaszolni de biztos nem érdekelte igazán,meg nem is volt kedvem mégcsak hozzászolni sem mert mindenen képes vitázni,beszélgetni is csak ugy ha kiabál.

tegnap elmentünk bevásárolni és ameddig elment wv-re mondta hogy menjünk be az egyik boltba amit mutattam neki és erre ő egy emelettel lentebb várt mert nem figyelte hogy melyikről beszéltem és fel már ugy hivott hogy hol vagy?miért nem itt,meg vagy őrülve....?szoval gondolhatjátok mit éreztem.persze nem ez volt az első amikor ezeket a szavakat használta.kb ennyit jelentek neki,meg azt hogy mennyit kell költenie ránk,persze az ő gyereke.én meg az annyja aki nevelje a gyereket napi 24orában és ezen felül örüljön az életnek és ne vágyjon egy fodrászra vagy egy nyugodt percre sem,mert mit képzelek hogy olyat kimondok hogy egyedül....

nem pici már a mano és most azért igyekszik elköltözni az apukája(egy kiadós veszekedés után,persze a gyerek előtt)mert szeretnék elvégezni egy iskolát még az ősszel és nem az tervei szerint tavasszal(amikor szintén lebeszélne).

már nem is az enyém az életem,mindnet ugy kell csinálni ahogy ő akarja,arrol meg hallani sem akar hogy nekem vágyaim is lehetnek.

szörnyen érzem magam,hogy lehet valaki ennyire önzö és ennyire hogy lehet semmibe venni azt akivel együttél az ember?!

hetente 3szor legalább elmegy konditerembe meg szinte hetente fodrászhoz,amikor szobahoztam hogy a barátnők mennek és szeretnék menni egy kicsit mozogni azt mondta hogy jo az itthon is,nincs pénze ilyenekre.sorolhatnám még a helyzeteket de nem akarok még régi sebeket is feltépni.

na meg itt a mano aki előtt erősnek ekll látszanom mégha össze is tudnék roppanni mert persze neki könnyű,csak felkap egy ruhát aztán meg beül a kis autójába és elhajt a barátokhoz ugye ők nem őrültek....

sajnos nincs olyan igazi barátnőm akit felhivhatnék és elmondhatnám neki mi is bánt na meg szégyellném is ugyhogy most igy könnyitettem egy kicsit azon amit most érzek.

dühöt,haragot,fájdalmat és tehetetlenséget!!

azt hogy ember vagyok pedig csak akkor érzem amikor este átölel a kisfiam és elköszön hogy szia anyuci!!