Anyukák!Normál szülés-császármetszés! (beszélgetős fórum)
Köszönöm Jenka!Altatásban műtöttek?
Sajnálom a beteg babust..:((nagyon rossz lehetett így szülnöd.A történetedből azt veszem ki,hogy a császárra voksolsz.Vagy tévedek?
Nekem császár volt az első, a mostanit nem tudni, hogyan alakul.
Az enyém is "simának" indult, én is megszenvedtem, borzasztó fájdalmaim voltak, végül a baba szívhangjai nagyon rosszal lettek, így megműtöttek.
De azért azt nem mondhatom, hogy mindkettőt átéltem egyszerre, hiszen a legfontosabb momentum, a kitolás elmaradt! Sőt, úgy érzem, nem a legmegfelelőbb szó erre a szülés, kivették belőlem.
Köszi hogy megosztottad az élményedet:)Én nagyon irigyeltem a simán szülőket amikor ott feküdtem félnyomorékon...
Viszont belegondolva, hogy akár sérülhetett volna is a baba ha simán szülöm,akkor inkább szenvedek.
Nem piszkálták a gerincemet! mondjuk nem is akartam volna.
Velem tulajdonképpen várni akartak még! kaptam szurit arra, hogy a gyerek légzésfunkciója javuljon, ezzel várni kellett volna azt hiszem 12 órát a szülésig. De mivel egyre romlott a szívhang, előbb megműtöttek.
Nekem már a műtét előtt ott kezdődött a cirkusz,hogy nem találták el a vénámat,először szétszurkodtak a kezemen,majd a csuklomnál utána hívták az orvost és neki sikerült a kézfejemen bekötni az infúziót.Aztán amikor megkaptam a gerincembe az érzéstelenítőt rosszul lettem tőle annyira elkezdett a mellkasom szórítani és nem kaptam levegőt, hogy elsötétült elöttem minden akkor kaptam egy injekciót amitől észhez tértem,de akkor már műtöttek.A műtét alatt töbször leesett a vérnyomásom és olyankor kapptam a maszkot plusz az injekciókat.Aztán amikor kiment a fájdalomcsillapító alig tudtam a babus felé fordulni szopinál:((Továbbá a katéterrel felsértették a húgyvezetéket,amit akkor ott injekciós kúrával ugyan kikezeltek,de sajnos krónikus betegségként a mai napig vissza-vissza tér.Akartak vért adni mert annyira vérszegény lettem a műtét után,de nem engedtem így a felépülésem biztos ezért is volt nehéz.Szóval voltak gondok amik másoknál nem... és az is igaz hogy mások sokkal hamarabb kipattantak az ágyból mint én...:(
Az viszont nekem is jó élmény volt hogy megkaptam babukát rögtön a szülés után,hiába volt műtét:)
A gátmetszésem csak az első időben "hasogatott", azóta semmi gond (fél éve történt), sosem fáj. Inkább a szexuális élet visszatérte volt gond, de az is megoldódott egy idő után.
Az biztos, hogy gyönyörű érzés, mikor a hasamra tették a babám.
Át, de már régen! a szüléseknél előtte csak 4, illetve 1 órát töltöttem "vajúdással", az elsőnél kb. 3 órát sétáltattak, a szülőszoba előtt, mondván hogy feküdni a legrosszabb. A másodiknál nem volt már idő sétálgatni.
Császár: biztos tudtam volna ülni a fenekemen, ha egyáltalán fel tudok ülni... sokkal rosszabb volt a hasamon a vágással, mint alul.
Érzékenység "utána": csak pár hétig, utána elmúlt.
Köszike hogy írtok:)))
Valójában eddig nagyon megoszló véleményeket hallottam,és már itt is írtatok pro és kontrát.
Nekem nagyon rossz élmény volt a császár,és igencsak foglalkoztat a sima szülés,mert hát ott egyszercsak legalább is sokan ezt mondják,elszakad a fájdalom,mintha elvágták volna... a csaszi után meg az első hetek számomra nagyon nehezek voltak.Bár ugyis tudom ezt a doki dönit el,ha szülnék még hogy szabad-e vállakoznom simán vagy pedig jobbanak látja megint a császárt.
Nekem a mai napig érzékeny a metszés pl:időjárásra,mensikor erősebben görcsölök.Mi van ha már két vágás van az ember hasán???
de ahogy hallom a sima szülésnél meg a gátmtszés tud érzékeny lenni időjárásra stb...igaz?
írjatok még,mert nagyon érdekel a téma!:)
Ha valaki gondolja a lelki vonatjozásairól is írhatna!!Sajnos a császáros anyákról igencsak lehúzó véleményeket tudnak gyártani az anya-gyerek kapcsolat alakulása szempontjából,de erről megintcsak az tud hitelesen állást foglalni,aki mindkettőt átélte!!:))
Nekem természetes szülésem volt, ha megint szülni fogok, mindenképp így szeretném megint. Sokkal jobb, mint a császár. Persze megoszlanak a vélemények.
De az egyik barátnőmről akartam neked írni, mert ő mind a kettőt átélte egyszerre: 15 órát vajúdott, mikor végre a dokik eldöntötték, hogy császár legyen, mert nem fér ki a gyerek. Sokat szenvedett, azt mondta, hogy megváltás volt neki a császár. És mindenkinek elmondja, hogy akit császároznak, az nem tudja, milyen a szülés. Ő mindig arról álmodott, hogy természetesen szül és majd a hasára teszik a babát, nem így lett. Máig is fájlalja a dolgot, de egy ideje megváltozott a véleménye, és azt mondja, a következőt is mindenképp császárral akarja szülni, sehogy máshogy. Pedig még szülés után is mondogatta, hogy természetesen akarja.
Ez ismerős... :) (leülési probléma...)
Bár én csak "simán" szültem, de bármikor újra átélném... :)
Nem azt mondom, hogy "hú de klassz volt", de ... hát értitek, hisz Ti is Anyák vagytok :)
(Nem konkrétan erre megy a válaszom-bocsi)
sZIASZTOK!
Én mind két szülést átéltem.Az első lányomat simán szültem, a másodikat már császárral.Az elsővel minden simán ment,elég hamar meg is született hála a dokimnak nem hagyott sokáig szenvedni ,de azt a fájdalmat soha többé nem szeretném átélni.A császárral már sokkal könnyebb volt.Este nyolckor otthol elkezdtem vérezni,félkilenckor már a korházban voltunk .Semmi fájásom nem volt ,csak a vérnyomásom ment fel majdnem kétszázra.Azt tudni kell hogy az egész terhességem alatt 90 körülvolt. Az orvosom nem játszott sokat ,nem akart már kockáztatni ,mert a méhlepény is kezdett már leválni , tehát kezdett veszélyessé válni a dolog.Ha a sors úgy hozná és még egyszer szülnék ,és választhatnék akkor mindenképp a császárt választanám.